Hétköznapok
/Saoirse/
6 óránál előbb ébredtem fel, mint
szerettem volna. Azért akartam ilyen korán kelni, mert tanulnom kellett töri
dogára. Ha ez a doga rosszul sikerül, akkor meg fogok bukni. Egyrészt semmi
kedvem egy újabb évet ismételni. Másrészt a nevelőanyám megtiltotta, hogy
Londonba utazzak a barátaimmal, ha évet kell ismételnem.
Nevelőanyámmal, Sarah-val semmi
bajom. Jól kijövünk egymással. Az ikrekkel viszont már más a helyzet.
Tom és Jerry a buta vicceikkel
szívatnak, amit aztán videóra vesznek és felrakják vagy a Facebookra vagy a
Twitterre. (A Tom és Jerry című rajzfilm sorozatból kapták a nevüket. Nem is
tudom miért.)
A szüleim autóbalesetet szenvedtek
még 2002-ben. A balesetet egy részeg kamionsofőr okozta. A szüleim azonnal meghaltak, de én valamilyen csoda folytán túléltem. Árvaházba kerültem. Csak egyszer fogadtak örökbe, de az is egy rémálom volt. Az apáról kiderült, hogy egy mazochista, aki állandóan veri a feleségét vagy megerőszakolja. Ráadásul én is megvoltam neki. És, hogy hogyan tudtam ezt elviselni? Sehogy. Egy idő után megszöktem tőle. Ez a vadállat pedig börtönbe került. Azóta senki nem fogadott örökbe. Ha kinéztek, akkor mindig tettem valamit, ami miatt lemondtak rólam. Egyedül Sarah-nak engedtem meg. Őt viszont ismertem még régről, ezért tökéletesen megbízom benne.
A barátaim Kathy és Brian. Kathy-t
a gimnázium első évében ismertem meg. Nála volt az egyetlen üres hely a menzán.
Szinte azonnal megtaláltuk a közös hangot. Ő a legjobb barátnőm. Brian a
gimi második évében csatlakozott hozzánk. A Bristoli iskolába járt, de onnan
kicsapták, köztulajdon rongálás miatt. Ő sem tanult valami jól. Kathy az
egyetlen jó tanuló a mi kis csapatunkban. Még korrepetálni is szokott minket.
A mai doga Bournemouth
történelméből állt. Az anyag nem tűnik nehéznek, de legalább tíz évszámot meg
kell jegyezni. Nekem öt is sok nemhogy tíz. A nevek annyira nem vészesek,
hiszen alig van.
Fogtam egy papírt és az évszámokat
leírtam egy cetlire. Annyira pici betűkkel írtam, hogy alig lehet elolvasni.
Ezután bekapcsoltam a laptopomat. Megnyitottam a böngészőt, és rákerestem a mai
töri doga anyagára. Leírtam pár olyan dolgot, amivel kiegészítettem a
tananyagot.
Mr. Freeman mindig örül, ha valami
plusszot írunk. Akár eggyel jobb jegyet is kaphatsz. Nekem pedig biztosra kell
mennem.
A tanulás után letussoltam.
Utána felöltöztem, és elvégeztem a reggeli teendőimet. A reggeli teendőim
alatt az elmosogatást, mosógépbe bepakolást, reggeli készítést és az öntöző
bekapcsolását értem. És, hogy miért én csinálom?
Azért, mert Sarah mindennap délután
hattól este tizenegyig dolgozik Pete bárjában. Hogy miért egy bárban dolgozik?
Én se tudom. Amikor adoptált, akkor még rendes munkája volt, de aztán történt
valami, amibe nem avattak be. Meg is kérdeztem tőle. Erre ő csak annyit
mondott, jobb, ha nem tudom.
Gondolataimból dudálás szakított
ki. Kirohantam a házból, bekapcsoltam az öntözőt, majd beszálltam Kathy
ezüstfehér BMW-jébe.
Útközben
átnéztem a jegyzeteimet, a cetlit pedig beraktam a tolltartómba. Tudom, nem
valami nagy rejtekhely, de jelenleg csak ez van. Miután befejezem a dogát, majd
berakom a farzsebembe.
- Izgulsz? – kérdezte meg tőlem, miután
leparkolt az iskola parkolójába.
- Egy kicsit – feleltem.
Főleg
a miatt, nehogy lebukjak Mr. Freeman előtt a puskával. Mr. Freeman nagyon nem
szereti, ha valaki puskázik. Legutóbb, aki puskázott, attól elvette a papírt,
amit puskának használt, majd kapott két egyest a dolgozatára. Azóta senki nem
próbálkozik meg nála.
Az
első órám brit történelem lesz, a második biológia, a harmadik európai
történelem, a negyedik és egyben az utolsó órám tesi lesz. Ez az egyetlen
tantárgy, amiből kitűnő vagyok.
Azért
van két történelem óra, mert külön vesszük a britet az európaitól. Jövőre lesz
egy harmadik is, az amerikai történelem.
Most
biztos azt kérdezitek, hogy a többi tantárgyból, hogy állok? A többi
tantárgyból vagy egy kettesre, vagy egy hármasra állok, de van olyan tantárgy is,
ami esélyes négyesre. Ilyen tantárgyak a biológia, az ének és a spanyol. Akár a
kedvenc tantárgy típusba is sorolhatnám őket. Tudom, furcsa ízlésem van. Már
többen is mondták.
De
nem csak itt mutatkoznak meg furcsaságaim sora, hanem a zenei ízlésben,
filmekben, a könyvekben stb. Míg Kathy Taylor Swiftet hallgat vagy valamilyen
countryénekest, addig én inkább csak az egyszerű dallamokat szeretem. Ilyen például
a Fired Earth Music – Penance (Harmonic Orchestra). Míg Brian a kaland és
fantasy filmeket szereti, én addig a régi típusú filmeket szeretem. Azért új filmeket is szoktam nézni, de közülük néhány enyhén szólva borzalmas. És még sorolhatnám miféle furcsaságaim vannak még.
Amint
Mr. Freeman odaadta a tesztlapot, elkezdtem kitölteni. Eleinte kicsit nehezen
ment, hiszen alig jutott eszembe valami, de aztán hirtelen minden eszembe
jutott, és leírtam őket a papírra. Az óra végéig megállás nélkül írtam. Még a
puskát sem kellett használnom. Kicsit furcsán is néztek rám a többiek, de nem
tulajdonítottam nekik különösebb figyelmet.
A
dolgozat végeztével beadtam a tesztlapot Mr. Freemannek, aki elégedetten
elmosolyodott. Én is elégedett voltam a művemmel.
A
szünetben Kathy jött oda a szekrényemhez, ahonnan éppen készültem kivenni a
biológia könyvemet.
- Na, hogy ment? – kérdezte tőlem
kíváncsian.
- Egész jól. – feleltem.
Tőle
meg se kellett kérdeznem, hogyan sikerült neki, hiszen ötös dolgozatokat ír. Csak
a tesivel nincs kibékülve.
Életemben
először nem igazán figyeltem bioszra. Egész órán izgultam, hogy milyen lesz a dolgozatom.
Gondolatban még imádkoztam is azért a kettesért.
A
jegyzetet Kathyről másoltam le, aki néhányszor megbökött a könyökével.
Kicsengetéskor
csak még jobban izgultam. Legjobb barátnőm ugyan próbált lenyugtatni nem túl sok
sikerrel.
Briannek
most volt angol órája, vagyis most föcije lesz. Az egyetlen közös óránk ma a
testnevelés.
A
teremben Mr. Freeman előbb jött, min szokott. Becsengetéskor pedig elkezdte
kiosztani a dolgozatokat. A szívem őrülten zakatolt. Édes Istenem, csak legyen
meg a kettes. Az is bőven elég.
A
tanárom elégedett mosollyal lerakta elém a dolgozatot. Amint megpillantottam a
jegyemet egyből megnyugodtam, sőt. Jobb lett, mint amire számítottam.
- Hányas lett? – tette fel érdeklődve a
kérdését barátnőm.
- Ötös. – suttogtam elégedetten egy levakarhatatlan mosoly kíséretében.
- Ötös. – suttogtam elégedetten egy levakarhatatlan mosoly kíséretében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése