Anna és a király - Prológus

Hétköznapok

A nevem Anna. Egyszerű polgári családból származom. Wales keleti részén jöttem a világra. Szüleim akkor még a nagyszüleimnél éltek, hogy könnyebben tudjanak gondoskodni magukról és rólam. Amint megszülettem az addigi terveik füstbe mentek, ugyanis rájöttek, egyedül kell megoldaniuk a problémájukat.

A történet ott veszi kezdetét, mikor az édesapám meghalt egy háborúban. 12 éves voltam, amikor már dolgoznom, vadászatot tanulnom, gondolkodnom kellett. A kényszer sok mindenre ráveszi az embert.

A király viszont abban az évben vezette be az adózást. Az adóknak köszönhetően a város eléggé elszegényedett. Az előkelőkből polgárok lettek, a polgárokból szegények, a szegények pedig maradtak szegények. Mivel az összes pénzünket az adók kifizetésére költjük, nem marad pénzünk az élelemre, ruhákra, iskoláztatásra.

Azonban a király kijelentette, mostantól a vadászat tilos. A város határához még őröket is állítatott

Nekem mégis vadásznom kellett, hogy a zsákmányt el tudjam adni a kereskedőknek, amit ők jól megfizetnek. Abból a pénzből veszem, a ruhákat illetve abból fizetem ki az adókat. Az erdőben szerzett bogyókból, gyümölcsökből, ehető gumókból varázsolok ételt az asztalra. Vész esetén pedig az otthoni limlomokat cserélem el pénzre vagy ételre.

Most épp egy szarvasra próbálok elkapni. Legalábbis a nyomok alapján szarvasnak ítélem meg. A családban egyedül apának van tehetsége a vadászathoz. Így látta el önmagukat, mikor Angliában voltak.

Hirtelen egy apró neszt hallottam magam elől. Felajzattam az íjamat, az ujjaimat az idegre helyeztem, majd nagyon lassan hátrahúztam. Mihelyt megláttam a barna foltot, céloztam. A barna folt eltűnt. Gyorsan odafutottam a cserjéhez. Jól gondoltam, egy szarvast láttam, néhány pillanattal ezelőtt. Kezdek belejönni a vadászatba. A zsákmányom lábait összekötöttem, és beletettem a zsákba. Most már csak észrevétlenül kell visszajutnom a városba.

Legnagyobb szerencsémre az őrök aludtak, így észrevétlenül vissza tudtam jutni a városba. A városban pedig felkerestem a helyi hentest. Általában neki szoktam eladni az elejtett vadakat.

Amint megérkeztem a henteshez, a hátsó ajtóhoz mentem, és kopogtam.

      -   Anna, gyere be. – invitált be az üzletébe Nikolaus. – Ma mit hoctál nekem? – kérdezte meg tőlem.

Nikolaus német származású volt. A dédszüleinek kisebb problémái akadtak a vállalkozással, ezért áthajóztak a tengeren, és Wales területén kezdtek el dolgozni.

      -  Szarvast – nyitottam ki a zsákot, csakhogy megnézhesse a vadat.

      -  Szép, a húsza porhanós – állapította meg első ránézésre. – 15 aranat adok érte.

Makacsul megráztam a fejemet, ezzel jelezve nem tetszésemet.

      -  20 – próbálkozott újra. – Jó fan, legyen 25 arany. – adta végül be a derekát.

 Elvettem tőle a pénzt, a zsákmányt pedig leraktam az asztalára.

      -   Jó veled üzletelni – mondtam, majd elköszöntem tőle.

A 25 aranyammal elmentem néhány kereskedőhöz is. Vettem az öcsémnek ruhát, anyának cipőt, magamnak pedig egy láncot.

A láncra a medálomat akarom felrakni, amit még az édesapámtól kaptam. A medál egy oroszlánt ábrázolt.
Utána még kimentem az erdőbe gyümölcsöt gyűjteni, illetve lőttem egy mókust a péknek. Cserébe pedig kenyeret kaptam.

Amikor végeztem a teendőimmel, hazamentem Viharral, a lovammal. Vihart egy hideg éjszaka után találtam meg az istállóban. Azóta elválaszthatatlan jó barátok lettünk.

Miután hazaértem, elvégeztem néhány otthoni feladatot, majd elkezdtem tanítani az öcsémet, Petert.

Igaz, az én tudásom kevés volt, hogy Peterből kereskedőt faragjak, de több mint a semmi. A történelem nagy részét én is tudtam, azzal nincs is semmi gond. A gond az, hogy mi már nem tartozunk a céh tagjai közé. Ugyanis, mikor apa meghalt eladtuk a vállalkozást a megélhetés érdekében. Csak azt tudtuk, ha nem változik, a helyzet mihamarabb az öcsémnek nem lesz foglalkozása,és az erdőben kell majd élnie.
A legrosszabb esetben pedig szolga lesz valamelyik főnemesnél. Azt én nem fogom hagyni.

Gondolataimból halk kopogtatás térített ki. Léna jött el hozzánk. Általában tanácskérés miatt jön el hozzánk. Ez a nap is olyan, mint a többi. Akkor még nem sejtettem, mennyire meg fog változni az eddigi életem.