Szilveszter!

Viszlát 2011! Hello 2012!
Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!

Katherine karácsonya

Sziasztok! Szeretnék mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánni!

1. rész A feladat

Pár nap múlva karácsony, és én csak a volt szerelmemet figyelem, aki gyermekével és feleségével ünnepli a karácsonyt. Kislányuk egy éves lesz. Nekik megvan mindenük, amire csak vágytak, de nekem nincs. Szerettem volna, ha John boldog lenne. Gondolom a vezetőink úgy gondolták, hogy Alice-nek is kijár némi boldogság. Szegényre nagyon rájárt a rúd még régebben. Ő boldoggá tudta tenni Johnt. Én nem voltam rá képes.
Az ablak párkányán ültem, és figyeltem őket, amint lázasan készülődnek a karácsonyi ünnepségre. Irigykedve néztem rájuk. Amint így figyeltem őket újra magam előtt láttam azokat a jeleneteket az életemből, amik örökre megpecsételték a sorsomat. Egy könnycsepp tört utat magának, és maró savként folyt végig az arcomon. Teljesen váratlanul a szüleim előtt találtam magam, akik boldogan nézték a családi albumot.
Amint John és Alice kimondták a szeretlek szót teljesen megváltoztatta a történteket. A szüleim azt hitték, hogy Alice az ő gyermekük.
Gyorsan legjobb barátnőmre gondoltam, aki szomorúan nézte férjét és a kislányát.
Katie még halála előtt egy gyermeket szült, aki árvaházban nevelkedett. Az élet azonban adott egy esélyt Katie-nek, hogy kislányát férjéhez vezesse. Sajnáltam őt, hiszen idő előtt távozott.
Finoman megráztam barátnőm vállát, aki kíváncsian figyelt rám.
-    Menjünk. – szóltam hozzá halkan.
Megfogtam a kezét, és arra a dombra gondoltam, ahonnan lehet látni a naplementét. Barátnőm letörölte könnycseppjeit, majd megpróbált mosolyt varázsolni az arcára.
Hiányzott neki a lánya. Mindent megtenne azért, hogy újra vele lehessen. Miután kellőképp lenyugodott, visszavittem őt a többiekhez. A többiek egy csoportban gyűltek össze egy teremben. Barátnőmmel egymásra néztünk.
Fogalmunk sem volt arról, hogy mi folyik itt. Csak pár hónapja vagyunk itt. Mi nem szoktunk részt venni a gyűléseken.
Megfogtam barátnőm kezét, és ugyanarra a dombra gondoltam, de nem történt semmi. Végül arra a döntésre jutottam, hogy megkérdezem valakitől mi folyik itt.
-    Elnézést – ráztam meg finoman egy szőke hajú férfi vállát. - Mi folyik itt? – kérdeztem meg tőle értetlen arckifejezéssel.
-    Kiválasztás – válaszolta egyszerűen.
-    Az mi? – tettem fel neki egy újabb kérdést értetlenül. – Még sosem voltunk ilyenen – magyaráztam meg, miközben barátnőmre mutattam.
-    A vezetők kiválasztanak közülünk valakit, aki segít egy embernek. Az emberek néha olyat csinálnak, amit nem kéne. Mi segítünk ennek az embernek jóvátenni vagy megakadályozni a cselekedetüket. – magyarázta meg mi is az a kiválasztás.
Katie fejét a vállamra helyezte, majd a szeméből kicsordult egy könnycsepp, amit azonnal le is töröltem. Megjelentek előttünk a vezetőink, majd felsoroltak pár embert, akit eddig nem ismertem. Köztük volt az a szőke hajú srác is, akit az előbb kifaggattam.
-    Katherine Masterson. – mondta ki a nevemet az egyik vezető.
Teljesen lefagytam. Erre nem vagyok képes, gondoltam magamban. Nem mentem ki, de miután mindenki rám nézett dühös tekintettel, kimentem. A szőke hajú srác mellé álltam, akit úgy hívtak, hogy Peter. Ezt követően a többiek magunkra hagytak minket. Mindenkinek elmondták, hogy kinek mi lesz a feladata, majd ők is elmentek. A vezérek rám néztek. Voltak olyanok, akik lesújtó pillantást vetettek rám, de voltak olyanok, akik gyengéd pillantással néztek rám. Nem értettem mire megy ki ez az egész, ezért értetlen pillantással néztem rájuk.
-    Mivel Alice nincs itt, ezért neked kell átvenned a helyét – kezdte egy barna hajú férfi. - Te is képes vagy arra, amire ő – folytatta, de egy vörös hajú nő a szavába vágott.
-    Ettől még nem biztos, hogy kész van a feladatra – mondta dühösen, mire többen helyeslően bólintottak.
-    Sandy, adnunk kell neki egy esélyt – kelt védelmemre egy fekete hajú férfi.
Erre a megjegyzésre Sandy megadóan dőlt hátra a székében.
-    Daniel Montgomery-n kellene segítened. El fog követni valamit a közel jövőben. Meg kell akadályoznod, hogy az a valami ne történjen meg – kezdte ugyanaz a barna hajú férfi.
-    Mindenki látni fog, csak így tudod teljesíteni a feladatot. – fejezte be a fekete hajú férfi.
Bólintottam. A barna hajú férfi távozásra intett, amit én meg is tettem.
Csakhogy nem tudtam, hogy hol keressem őt. Alice biztosan jól csinálta, nem úgy, mint én.
Visszamentem arra a dombra, majd lefeküdtem a fűbe, és nézni kezdtem a csillagokat. Szememmel kerestem néhány csillagképet is. Egy ideig néztem őket, de hirtelen fáradtság öntötte el az egész testemet. Lehunytam szemeimet, és teljesen ellepett a sötétség.

2. rész Emberbőrben

Másnap reggel egy ágyban ébredtem. Számomra ismeretlen ágyban. Nem tudtam, hogy hol vagyok vagy, hogy mi történt velem tegnap. A fejem fájt, és mikor felültem az ágyban, elszédültem, ezért visszafeküdtem a párnákra. Vártam pár percet, majd újra felültem az ágyon. Legnagyobb szerencsémre most nem szédültem. Felkeltem az ágyból, majd bementem a fürdőszobába. Megmostam az arcomat. De mikor belenéztem a tükörbe a szemeim kikerekedtek. Önmagamat láttam.
Azt az önmagamat, akit láttam a halálom előtti utolsó napom.
Kezemet rátettem a mellkasomra. Éreztem a szívem minden egyes dobbanását. Kirohantam a fürdőszobából, és elkezdtem keresni valamit. Az éjjeli szekrény egyik fiókjában találtam egy pénztárcát. A pénztárcából kivettem a személyi igazolványomat. Rajta volt a képem. Katherine Parker nevet láttam a képem mellett.
Alig akartam hinni a szememnek. Egy élő ember vagyok.
Az igazolványt visszatettem a pénztárcámba, majd tanulmányozni kezdtem az életemet. A tanulmányozás után elkezdtem felöltözni.
Legnagyobb szerencsémre nem kell dolgoznom ezen a héten.
Miután felöltöztem, sétáltam az utcákon, és néha megálltam egy áruház mellett, ahová bementem vásárolni.
Néha megláttam egy csodaszép ruhát, amit meg is vettem.
A szatyraimat letettem az egyik kanapéra, majd lehallgattam az üzeneteimet.
-    Szia Kat, Linda vagyok. Segítened kellene. Gyere délben a cukrászdához. – hallottam meg Linda hangját az üzenetrögzítőn.
Amint vége lett az üzenetnek, rögtön ránéztem az órámra. Az órám fél tizenkettőt mutatott, ezért gyorsan lerohantam az autómhoz. Beindítottam a járművet, és gyorsan a cukrászdához mentem.
Könnyű volt eltalálni odáig, mert csak egy van ebben a városban.
Kiszálltam a kocsiból, és bementem a cukrászdába. A teremben tekintetemmel keresni kezdtem Lindát, akit pár perc alatt meg is találtam. Leültem az egyik székre, és kérdő tekintettel figyeltem rá.
-    Gondolom, nem érted, miért hívtalak ide. Az a helyzet, hogy – vett egy mély levegőt, majd folytatta. - Dick megkérte a kezem – bökte ki, mire egy másodperc alatt szétterült egy mosoly az arcomon.
-    Gratulálok – mondtam még mindig mosollyal az arcomon. - És, hogy kérte meg? – tettem fel neki a kérdést.
Azonnal mesélésbe kezdted. Szinte egyetlen egy részletet sem hagyott ki a beszédéből. Legnagyobb örömömre Dick úgy kérte meg a kezét Lindának, ahogy ő azt elképzelte. Még a gyűrűt is megmutatta. Jó ízlése van ennek a Dicknek, bárki is legyen az.
Vettünk egy csokis süteményt is, amit azonnal meg is ettünk. Kifizettem a sütemény árát, majd mindketten kisétáltunk az üzletből. Hirtelen elment mellettünk valaki, akit nem ismertem fel, csak azt éreztem, hogy követnem kell őt. Megfordultam, és követni kezdtem őt. Egy sikátorba ment, ahol rajta kívül még volt néhány cseppet sem szimpatikus alak.
A férfiak odaadtak valamit, amiről nem tudtam megállapítani, hogy mi az. Talán zacskó lehetett. Az egyik férfi nagyon mérgesen nézett a fiúra. A fiú remegő kézzel nyúlt a zsebébe, és adott oda valamit egy másik férfinak. A férfi elővett valamit a zsebéből, de nem tudtam megfigyelni, hogy mi az. Nem gondolkodtam, csak cselekedtem.
Ledöntöttem egy szemetes kukát, és a férfiak közé gurítottam.
Az alakok meglepődve figyelték a szemetest. Rohanni sem tudtak, mert a következő pillanatban az összeset a földre terítette.
Odarohantam a fiúhoz, kivettem a kezéből a zacskót, amit földre dobtam, és futásra invitáltam. Pár perc alatt kiértünk a sikátorból. Megkönnyebbülve felsóhajtottam, majd a fiúval együtt tovább sétáltam az utcán, de a fiú kitépte a kezét a kezeim közül.
-    Nem kell segítség – mondta dühösen, majd épp indult volna visszafelé, de én megállítottam.
-    Szerintem fogalmad sincs arról, hogy mit csinálsz vagy, kik ezek az alakok. Ha valami bajod van, ne így kezeld a dolgot. Talán segíthetek – próbáltam felajánlani a segítségemet, de ő elutasította.
-    Igaza van, Daniel. – jött oda hozzánk egy másik férfi.
Amint meghallottam a Daniel nevet, hamar beugrott minden. Hogy én mit keresek itt, és miért éreztem azt az előbb, hogy a fiút követnem kéne. Ő az én védencem.

3. rész Vásárlás

-    Menjük haza és ilyet többet ne csinálj. – mondta Daniel bátyja, majd a karját megfogva vitte el innen.
Követtem a példájukat, és a kocsimhoz sétáltam.
Otthon kipakoltam a ruháimat a szatyrokból, és eltettem őket a szekrényembe. Ezt követően leültem az ágyamra.
Daniel Montgomery, valami rosszban sántikál. Hiszen valamit elfog követni a jövőben csak azt nem tudom, hogy mi az. Úgy érzem figyelnem kell őt.
Erre a gondolatomra elővettem egy telefonkönyvet, és kikerestem a Montgomery nevet, amit hamar meg is találtam. Elővettem egy cetlit, és leírtam a lakcímet.
Ekkor jutott eszembe, hogy Katherine Parker nyomozó.
A telefonom után nyúltam, majd bepötyögtem egy számot. Vártam, amíg valaki felveszi a telefont, de ez nem történt meg. Hagytam neki üzenetet, majd a telefonomat beraktam a zsebembe. Bementem a dolgozószobámba, és ott leültem a monitor elé.
Kiderült Daniel testvéreinek a neve is. A bátyja neve Jared, a húgáé pedig Carly. Csak ezeket sikerült kiderítenem róluk.
Felálltam, majd megkerestem a felvettem egy kabátot és egy sálat. Kinyitottam az ajtót, majd kimentem az utcára sétálni. Egy ideig sétáltam, majd amikor kezdtem éhes lenni, bementem egy élelmiszerboltba. Sétálni kezdtem a sorok között. Levettem az egyik polcról egy csokoládét, amit beraktam a kosaramba. Beraktam még a kosaramba lisztet, tojást, tejet, juharszirupot és sütőport. Utána az üres pénztárhoz mentem, ahol egy lány bepötyögte a monitorba az árakat. Figyeltem őt. Valakinek a kezét megéreztem a vállamon, ezért arra fordultam.
-    Hello – köszönt nekem Jared, amire én is elmotyogtam egy hellót. – Én Jared vagyok – mutatkozott be, majd felém nyújtotta a kezét.
-    Katherine vagyok – mutatkoztam be én is, majd kezet fogtunk egymással.
Jared az kosaramban lévő ételeket nézte, amire megjelent az arcán egy halvány mosoly.
-    Palacsintát és forró csokit fogok otthon készíteni – magyaráztam, majd elővettem a pénztárcámat, és kifizettem az ételeket.
Betettem őket egy szatyorba. Már épp indultam volna kifelé, amikor Jared megfogta a karomat. Ránéztem.
-     Eljönnél velem vásárolni karácsonyi dolgokat? – kérdezte meg tőlem félve.
Még a remegő kezét is éreztem a karomon. Bólintottam, majd leírtam egy kis papírra a lakcímemet. Ezt követően kisétáltam az üzletből. Haza sétáltam, majd gyorsan elkészítettem a palacsintát és a forró csokit. Miután minden elkészült, megettem a palacsintát és megittam a forró csokit. Ezután megfürödtem és felöltöztem. Nem tudtam, mikor jön ide, ezért bementem a dolgozószobámba, és leültem a gépem elé. Megnéztem az üzeneteimet. Csak egy levelem érkezett, amit megnyitottam. Elkezdtem olvasni, amit az egyik barátom írt.
Hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi információt össze tud gyűjteni egy családról.
Olvastam egy ideig, de aztán meghallottam, hogy valaki csöngetett. Kiléptem a rendszerből, és kikapcsoltam a gépet. Az ajtóhoz futottam, amit azonnal ki is nyitottam.
Jared állt az ajtóban.
Mindketten elmotyogtunk egy sziát, majd kimentünk az utcára. Sétáltunk egészen addig, amíg egy karácsonyi dolgokat áruló üzlethez nem értünk. Díszeket nézegettünk, aminek a többsége nem volt a legszebb darab. Kiválasztottam egy angyalkát, amit beraktam a kis kosárba.
Jared inkább olyan díszeket választott, ami olcsó volt. Csak néha engedte meg, hogy berakjak a kosárba egy drága díszt. Jared az égősorokat nézte, amíg én az egyik csengőt, kicseréltem egy másikra. Egy sokkal szebbre, ami nem volt olyan drága. Ellenkezőleg. Pont megfelelő volt az ára.
Betette az égősort a kosárba, és elindultunk egy üres pénztár felé. Amikor Jared meglátta, hogy mennyit kell fizetnie, az arca sápadt lett. Elővette a pénztárcáját, és idegesen nézte azt. Nincs annyija, amennyi kellene, gondoltam magamban.
Végül megsajnáltam, és helyette én fizettem ki a díszeket. Beraktuk a sok karácsonyfa dekorációt, és kimentünk a boltból.
-    Kösz, hogy kisegítettél – köszönte meg az előbbit, mire én csak legyintettem egyet, mintha az előbbi egy nagy semmiség lenne. - Vissza akarom adni – ajánlotta, és már nyúlt a tárcájáért, de én megállítottam.
-    Ugyan már, lesz még ahonnan ez jött – ellenkeztem.
-    Holnap átjössz hozzánk? – kérdezte kíváncsian, amire én válaszul csak bólintottam.
-    Mikor jössz hozzám? – tettem fel neki a kérdést.
Nem akartam, hogy váratlanul beállítson hozzám, akkor, amikor nem kéne.
-    Olyan dél körül érted megyek. – mondta, amire én újból bólintottam, hogy megfelelő az időpont.
Búcsúzóul kezet fogtunk egymással. Az érintés hatására furcsa bizsergést éreztem. Úgy éreztem szikrák pattantak ki köztünk. Elengedtük egymás kezét, és mindketten a saját lakása felé indult.
Otthon elolvastam azt a levelet, amit még nem volt alkalmam elolvasni a mai nap folyamán.

4. rész Élet

Másnap reggel korán ébredtem fel. Felkeltem az ágyból, majd felöltöztem, és az itthon talált ételekből készítettem magamnak reggelit. Gyorsan megettem a reggelit, és megnéztem van e még karácsonyfadíszem, amit felrakhatok a karácsonyfára. Legnagyobb örömömre még találtam olyat, ami használható lenne, ezért nem mentem el vásárolni.
Alig vártam már, hogy találkozhassak Jareddel. Nem tudom miért, de nagyon megkedveltem ezt a srácot. Lehet, hogy egy beleszerettem, és azért várom így, hogy értem jöjjön.
Nem gondolkoztam, hanem az órát néztem. A fürdőszoba felé vettem az irányt, és hamar megfürödtem, majd felvettem egy olyan ruhát, amiben a szülei előtt is mutatkozhatok. Utána kifésültem a hajamat, és megmostam az arcomat.
Pár perc telt a szépítkezésemmel, de már meg is hallottam a csengő hangját. Odarohantam az ajtóhoz, a fogasról levettem a kabátomat, és kinyitottam az ajtót.
Mosolyogva köszöntöttük egymást, majd magamra kaptam a kabátomat, és együtt elindultunk a szülei háza felé. Útközben sokat beszélgettünk egymásról, így közelebbről is megismertük a másikat. Pár perc alatt odaértünk a házukhoz.
A házuk narancssárga színben pompázott, egy gyönyörű kerttel a ház előtt.
Mindig is egy ilyen házra vágytam, jutottak eszembe a régmúlt idők emlékeim. Emlékszem mennyi kívánságom volt még akkor.
Megráztam a fejemet, hogy többet ne jussanak az eszembe. Nem akartam emlékezni rájuk.
Túl fájdalmas volt az emlék.
Bátorítóan Jaredre mosolyogtam, majd kinyitotta előttem az ajtót. Levettük a kabátunkat, és feltettük egy fogasra.
-    Anya, apa, Daniel, Carly – szólt a család többi tagjának, akik sorra megjelentek. – Ő az a lány, akiről meséltem. Katherine – mutatott be a családjának.
Mindenki elárulta a nevét, még a kicsi, szőke hajú Carly is megmondta, aki alig lehet több egy tizennégy évesnél. Mind a négyen nagyon udvariasak voltak velem.
Vajon mit mesélhetett nekik rólam.
A fiúk kimentek a kertbe, hogy hozzanak onnan egy fenyőfát, addig mi lányok elővettük a díszeket, amiket tegnap vettünk Jareddel.
A fiúk letették az egyik sarokba a fát, amit mi szépen feldíszítettünk, míg a fiúk valami mást csináltak.
Épp egy angyaldíszt tettem fel az egyik ágra, amire Carly megszólalt.
-    Szerintetek feltehetem én a csúcsdíszt? – kérdezte meg angyali hangján Carly, amire mindketten elmosolyodtunk.
-    Hát, persze. – válaszolta Jared anyukája.
Felvettem a pöttöm Carly-t, hogy elérje a fenyőfa legtetejét.
Óvatosan rátette a csúcsdíszt, majd letettem a földre, aki mosolyogva rakta fel a többi díszt egészen addig, amíg a kismacskája oda nem ment hozzá, hogy dorombolva kérje tőle a tejecskéjét. Carly abbahagyta a fa díszítését, majd a konyhába igyekezett, hogy adjon a macskának tejet.
Mi addig tovább díszítettük a fát. A végeredmény egész jó lett. A díszítés után bementünk a konyhába, hogy együtt készítsünk ebédet. Ketten hamar végeztünk vele, mint gondoltam.
Carly behívta a fiúkat, akik boldog mosollyal az arcukon jöttek be, majd elkezdték mesélni, hogy mit csináltak együtt. Daniel nem volt beszédes formájában, ezért csendben hallgatta a többieket.
Miután megettük az ebédet, kimentünk a kertbe, ahol a fiúk által készített hintó volt. Kettő ló volt az elejére kötve. Mind a hatan felszálltunk a hintóra, és elindultunk. Jareddel egymás kezét fogtuk, és mosolyogva figyeltük, ahogy a kis Carly boldogan nézi a lovakat. El is nevezte őket Szellőnek és Csillagnak. Egy kört mentünk a kertben a hintóval, majd leszálltunk róla. Elköszöntem mindenkitől, és hazafelé vettem az irányt. Útközben bementem az egyik boltba, hogy vegyek valamit.
Hihetetlenül boldog voltam. Rég éreztem ilyen jól magamat.
Az ajándékot eltettem a zsebembe, majd tényleg hazafelé indultam, de útközben megláttam Danielt és Carly-t együtt menni valahova, bár Daniel próbálta lerázni magáról a kishúgát. Követtem őket ugyanabba a sikátorba, ahová egy napja ment. De amikor odaértem nem találtam őket sehol sem. Lehet, hogy máshol vannak, jutott egy gondolat az eszembe, amire meghallottam egy kiáltást. A hang irányába eredtem. De amit láttam az meglepő volt. Egy épületben találtam Danielt és kishúgát, akin egy vérző seb volt. Azonnal odarohantam hozzájuk, és próbáltam segíteni a kislányon.
-    Az én hibám, nem lett volna szabad idejönnöm vele. Tudnom kellett volna, hogy követni fog – ostorozta magát, miközben sírt.
Megöleltem, és azt suttogtam neki, hogy nem lesz semmi baj. De talán az elmém legmélyén tudtam, hogy nem lesz semmi sem rendben.
Megérintettem Carly kezét, amire valami nagyon furcsa érzés tört a felszínre bennem. Tudtam, hogy mit kell tennem. Kezemet a Carly fejére tettem. Éreztem mindent, ami még tartotta benne az életet. Lehunytam a szememet, és erősen koncentráltam valamire.
A reményre. Azt akartam, hogy legyen remény túlélnie ezt a támadást. És, hogy az élete ne itt érjen véget.
Kinyitottam a szememet, és rá néztem.
Szemét ugyan lecsukva tartotta, de még élt. Élt. Ez volt a fontos.
A seb eltűnt, mintha az előbbi meg se történt volna. Daniel felvette az ölébe a kishúgát, és elindult a saját háza felé. Én haza kísértem őket.
Nem hiányzik az, hogy ez még egyszer megtörténjen.
A házukban furcsa látvány fogadott, ezért gondolatban ostoroztam magam, hogy miért jöttem be a házba. Linda Jared ölében ült. Csak akkor vettem észre Jared kezén a gyűrűt.
Ő lenne az a Dick, aki eljegyezte Lindát.

5. rész A szerelem ereje

Karácsony van. Az ágyam mellett ültem, és vártam arra, hogy mielőbb elmehessek innen.
Nem akartam többé érezni. Nem akartam érezni azt a fájdalmat, amit számtalanszor el kellett viselnem. Szerelem nélkül élni talán könnyebb lenne. Nem kellene elviselnem a csalódást. Hiába vagyok boldog mellette, ő már valaki másé. Tudom, hogy ő nem lehet az enyém.
Azt a levelet nézegettem, amit Linda küldött. Azt akarta, hogy elmenjek az esküvőjére.
De, hogy mehetnék el egy olyan esküvőre, ahol az, akit szeretek valaki mást vesz el.
Felálltam a helyemről, és lefeküdtem az ágyamra. Megfogtam egy párnát, amit erősen szorongattam a kezeimben. Utat engedtem könnyeimnek.
Sírni akartam. Ki akartam engedni a fájdalmat, hogy tombolhassak.
Sokáig feküdhettem az ágyon egymagamban. Teljesen váratlanul megszólalt a csengő. Nagy nehezen erőt vettem magamon, majd felálltam az ágyból, és az ajtó felé vettem az irányt. Kinyitottam azt, de senkit sem láttam magam előtt. A postaládában azonban észrevettem valamit. Odasétáltam, majd kivettem onnan a levelet. Az én nevem volt ráírva a papírra. Ez Jared írása, ismertem fel a betűket. Kibontottam a levelet, és olvasni kezdtem, ami benne volt.

Kedves Katherine!
Sajnálom, hogy így kellett megtudnod. De meg kell értened miért teszem ezt. A családom elszegényedett. Muszáj valahogy talpra állnunk, ha meg akarjuk tartani a házunkat. Téged akkor még nem ismertelek. Az egyik cukrászdában találkoztunk. Amint megtudtam, hogy az apja gazdag, udvarolni kezdtem neki. Amikor elérkezettnek láttam az időt megkértem a kezét. Aztán jöttél te, és azonnal elvarázsoltál. Akkor már megkértem Linda kezét, ezért próbáltam távolságot tartani tőled, de nem tudtam. Azt hiszem, a sors akarta, hogy találkozzak veled.
Teljes szívemből szeretni foglak.
Jared.

Amint végeztem a levél elolvasásával, fájdalmam elmúlt, és visszatért belém a boldogság. Nem szereti őt, jutott el a tudatomig. A levelet betettem a zsebembe, és hihetetlen gyorsasággal indultam el a templom felé.
Talán még van időm.
Útközben a fejem hihetetlenül fájni kezdted.
Elkezdődött. Nem akarok elmenni innen.
Amint ezt kigondoltam újra futásnak eredtem, nem törődtem a fájdalommal. Nem akartam elveszíteni őt.
A templom előtt megálltam, pihentem egy kicsit. Utána a lehető leggyorsabban sétáltam el az ajtóhoz. Csakhogy annyira lassan mozogtam, hogy azt hittem sosem érek oda. Az ajtó előtt a lábam elzsibbadva adta meg magát. Nem tudtam megmozdítani. Karommal megfogtam a kilincset, majd a megmaradt erőmmel kinyitottam az ajtót. Bekúsztam a templomba, majd kiabálni akartam Jarednek, de nem tudtam.
A hangom is elment.
Neki támaszkodtam a falnak, és végig néztem az esküvőt.
Minden egyes porcikám fájt. Éreztem, ahogy a lelkem kezdi elhagyni a testemet. Hihetetlenül fájt. Ordítani akartam, de mivel nem volt hangom, ezért nem tudtam. Magamban kellett tartanom.
Azt akartam, hogy Jared nézzen rám. Látni akartam őt még egyszer utoljára.
Legnagyobb megdöbbenésemre rám nézett, és azonnal odarohant hozzám.
-    Katherine, jól vagy? – kérdezte aggódva tőlem.
Belenéztem kék szemébe, ami egyre jobban homályosodott el előttem. Minden homályos volt. Már semmit sem láttam. Csak néma suttogásokat hallottam.
-    Szeretlek! – hallottam meg Jared néma hangját.
Hirtelen minden megváltozott. Visszakaptam a látásomat, a hallásomat és az érzékeimet. A lábaimat már tudtam mozgatni. Olyan volt, mintha az előbbi meg se történt volna. Ránéztem szerelmemre, akinek a szeme még mindig úgy csillogott, mint amikor először megláttam.
-    Én is téged. – mondtam, majd közel hajoltam hozzá, hogy ajkainkat összeforrassam.
Szerettem őt. Úgy tűnik a mondás igaz. A szerelem tényleg mindent legyőz.
Vége!

Részletek

Sziasztok!
Úgy gondoltam, akik olvassák a történetemet megérdemelnek egy rövid részletet az első fejezetből. Hamarosan felkerül Katherine karácsonya című novellám is. Addig is legyetek türelmesek. 

/Kate/
" Dühösen fújtattam magam előtt. Az A tervem kudarcba fulladt, jöhet a B terv. Nem érdekel, kinek az érzésein kell átgázolnom, hogy megkapjam, amit akarok. "


Ennyi az első fejezetből. Azt elárulom, hogy az első fejezet címe az Alapítók napja lesz. A történetben Kate nagyon meg fogja nehezíteni főszereplőink életét. Minden eszközt bevet, hogy szétválassza őket. De miért? Ez itt a kérdés. Megtudjátok, amint itt lesz a január, és elolvassátok a következő részt.
Puszy Abby!

Sziasztok!

Bocs, hogy így eltűntem, de tanulnom kellett. De térjünk a lényegre. Az Árnyék és fény 2. része majd csak január környékén kerül fel a blogra. Karácsony napjára viszont egy novellával készülök. Úgy is mondhatnám, hogy a Karácsonyi történet 2. része. Addig is elolvashatjátok a bevezetőket.
Bevezetők:

Árnyék és fény II.:      

Kate mindent megtesz annak érdekében, hogy szétválassza Johnt és Charlotte-ot. Vajon Eric tud az iker hasonmás hollétéről? Mi lesz most Hope-pal és Heather-rel? Kiderül a Wilson testvérek titka? És ha igen, akkor mi az?

Katherine karácsonya:

Katherine Masterson irigykedve nézi Alice boldogságát. Egy nap azonban feladatot kap a vezetőktől. Ember alakjában kell megakadályoznia azt, hogy valaki rossz útra lépjen. Megismerkedik Jasonnel, akit feltétel nélkül szeretni tud. Csakhogy ez a szerelem még több bonyodalmat okozz.

Vajon a szerelem mindent legyőz?

Puszi Abby!