Üstökös 9.fejezet

Fájdalmas emlékek:

/Bella/

Némán mozdulatlanul állt előttem Isabel, majd végül beengedett az otthonába. A házának falai szintén fehér színben pompáztak, az ablakoknál aranysárga függönyök voltak, antik bútorok voltak elhelyezve, a sarkoknál egy-egy növény található, ahol üveglapok voltak berakva. Isabel felment egy lépcsőn, amin követtem őt az emeletre. A falon képek voltak, amik időrendben el voltak helyezve. A lépcsővel szemben volt Isabel szobája. Kinyitotta az ajtót, majd átléptem a küszöböt. A szobájának falai citromsárga színben ragyogtak, az ágya narancssárga párnákból és takaróból állt, az ágyával szemben egy gardróbszekrény található, az ajtó sarkában egy íróasztal helyezkedett el. Talán az ő szobája sokkal szebb volt, mint az enyém.
- Tudod, nem valami jókor ugrottál be.Még tanulnom is kell.Nagyon le vagyok maradva.- mondta idegesen, majd elővette a tankönyveit, és elkezdett tanulni.
- Ne segítsek?- kérdeztem tőle akkor amikor az irodalom tankönyvet kezdte el keresni.
Egy pillanatra rám nézett, majd némán bólintott. Tekintetemmel keresni kezdtem a könyvet, amit az ágya alatt találtam meg. Amikor kivettem a könyvet az ágya alól a kezébe adtam, majd lapozgatni kezdett. A mansfieldi kastélyt című könyvnél tartottunk. Sok házi feladat volt ezzel a témával kapcsolatban, és ezekből fogunk, majd érettségizni. Ez volt az utolsó évem ebben a gimnáziumban, és ezt követően egyetemre mehetek. Nagyon sokat segítettem neki, és ezzel be is lett pótolva a sok elmaradása, majd jobban körülnéztem a szobában. Az ágy mellett a falon képek voltak felragasztva.
- Én csináltam azokat.- mondta miközben a képeket nézegettem.
Nagyon boldog lehet a szüleivel. Legalábbis a képekből ez derül ki. A képek alatt volt egy olyan rész, ami a családfájáról készült. Az első képen ő állt, majd lefelé haladva a képeken az ősei voltak. A legutolsó képen pedig egy barna hajú nő volt. A haja fel volt tűzve egy kontyba, a szemei ugyanolyan barnák voltak, mint az enyém. Egy kék ódivatú ruhában lehetett, de a kép nagyon halvány volt, ami nagyon hasonlított a fekete fehérhez. A kép alatt a Rebecca név szerepelt. Valahonnan nagyon ismerős volt ez a lány.
- Ő Rebecca.Nem voltak vérszerinti szülei.Egy másik család nevelte őt.Állítólag egy ismeretlen lány volt az anyja, aki azt akarta, hogy ők neveljék fel.A szülés után a lány egyszerűen eltűnt.Rebecca és a nevelőszülei Salemben éltek.- mesélte el a történetet, majd elővett az ágya alól egy fotóalbumot.
A fotóalbumban kikereste Rebeccának a szüleit, majd amikor megtalálta felém fordította az albumot. Amint megláttam őket elakadt a lélegzetem, majd hirtelen megjelentek előttem a szülés emlékei. A fájdalmas emlékek, amiket a tudatalattim őriztek. A lányom. Az én lányom. Rebecca az én lányom volt. A fájdalom öntötte el az egész testemet. Több évszázada csak miatta szenvedek. Akkor megpróbáltam őt megkeresni. De soha se tudtam kimenni a házból, mert vagy Paul vagy pedig Catherine akadályozta meg, hogy elhagyjam a ház területét. Így a szobámba zárkózva sírtam, és engedtem ki a fájdalmamat. Attól a naptól fogva bezárkóztam, és nem törődtem a külvilággal. Mikor Emma is átváltozott minden sokkal jobb lett, de ő se tudta felolvasztani a jég szívemet. De mikor találkoztam Jake-kel minden megváltozott. Ő volt az egyetlen, aki kihozott a hideg télből, és a napjaimat nyárrá változtatta. Pár perccel később elköszöntem Isabeltől, és haza felé akartam menni, de meggondoltam magam, majd a helyi könyvtár felé vettem az irányt. Szerencsére nem volt túl messze. Kinyitottam az ajtót, majd átléptem a küszöböt, és a legfelső szintre igyekeztem. Csak ott találhattam meg a családom tekercseit. A családom mindig tekercsekben őrizte meg az életét, és egy barlangba rejtették őket. A tekercsek között megkerestem az anyám tekercseit, majd elvettem az egyiket, és olvasni kezdtem a sorokat. Olvasás közben felszínre törtek az emlékek, amiket már homály fedett. Miután elolvastam gyorsan haza mentem, majd lefeküdtem az ágyra. Szemeimet lehunytam, majd hagytam, hogy agyamat újra ellepjék az emberi életem szenvedései. Teljesen váratlanul kigördült egy könnycsepp a szememből.

Üstökös 8.fejezet

A rét:

/Bella/

Mikor elaludtam újra csak ott találtam magamat a városban, ami egy kicsit furcsa volt, mert a város házai megmaradtak. Mintha nem is lett volna tűz. Sétáltam tovább az úton, majd megláttam egy pincét az egyik sikátorban. A bejárata nyitva volt, majd hangtalanul lesétáltam a lépcsőn. A pince folyosója egy barlangrendszerhez vezetett. Többféle járatok voltak, de az egyikből különös hangokat hallottam. Arrafelé vettem az irányt, majd amint a barlanghoz értem két furcsa alakot láttam a sötétben verekedni. Hirtelen az egyik felordított, majd a másik alak megfogta a nyakát, és eltörte, aminek következtében a földre esett. A másik alak megfogott egy fáklyát, majd elégette az élettelen testet. Középen egy doboz található, ami drágakövekkel volt díszítve. A férfi kinyitotta a dobozt, de abban a pillanatban a férfi a fejét fogva sikítozott, majd a földön heverve küzdött az életéért. Egy másik férfi lecsukta a doboz fedelét, majd egy farkasfüves karót döfött a földön heverő férfi szívébe. Riadtan ébredtem fel az álmomból, majd felkeltem az ágyamból, és a mosdó felé vettem az irányt. Engedni kezdtem a vizet a mosdó felett, majd megmostam az arcomat. Ezt követően megérintettem az ajkaimat, ami a csóknak a helye volt. A gardróbomhoz mentem, majd felöltöztem. Hajamat megfésültem, majd beleraktam egy hajráfot. Utána táskámat a vállamra raktam, és lefelé vettem az irányt. A konyhába érve Catherine elém rakott egy gombás, szalonnás rántottát, amit jóízűen elfogyasztottam. Emma megint később kelt fel, mint szokott. Gyorsan lefutott a lépcsőn, majd leült a mellettem lévő székre, majd gyorsan enni kezdte a rántottáját. Kimentem a furgonomhoz, majd beindítottam a motort. Táskámat hátra dobtam, majd várni kezdtem Emmára, aki időközben még mindig reggelizett. Pár perc elteltével húgom gyorsaságát kihasználva beült a furgonba. Rátértem az útra, majd egy rövidebb úton az iskola felé vettem az irányt. Nagyon hamar odaértünk az iskolához. A parkolóban ugyanarra a helyre parkoltam, ahová szoktunk. Nem sokára megláttam a visszapillantó tükörben egy tűzpiros BMW-t, amiben Erica Hunter ült, a Tanács egyik tagja. Kivettem a kulcsot a nyílásból, majd elvettem a táskámat hátulról, és a kulcsot a táskám egy titkos részéhez rejtettem. Kiszálltam az autóból, majd elvegyültem a tömegben, és az iskola folyosójára mentem. A kémia terem felé vettem az irányt, majd percekkel később megszólalt a csengő hangja, ami miatt a tanulók nagy része sietve ült le a padjába. Ahogy leültem a székemre valami változást vettem észre a padomon. Felnyitottam a padom tetejét, ahol egy papírfecni volt.Felismertem Jake gyöngybetűs írását. Olvasni kezdtem a papírfecnin lévő szöveget.
Bella!
Szeretném, ha jobban megismerhetnélek.Eljönnél velem valahová?A menzán fogom várni a válaszodat.
Jake.
A papírdarabot a táskámba tettem, majd figyelni kezdtem az órára, amit nagyon ritkán szoktam csinálni. Mindent, amit már tudtam újra átismételtem, és megjegyeztem Miss. Cronwell szavait. Az óra nagyon gyorsan eltelt, mert amikor legközelebb feleszméltem már hallottam a csengő csengését. A tanulók elkezdtek elpakolni, majd én is nekiálltam, hogy elpakoljak.Amikor végeztem vele a menza felé vettem az irányt. A menzán az egyik asztalon lévő tálcát elvettem, majd elindultam a megszokott helyemre .Nem sokára Isabel Hurst is megjelent, és leült mellém. Amióta Erica Hunter elvette Isabel szerepét azóta mellém ül, és társalogni akar velem. Én eddig elutasítottam a meghívását. Elkezdtem megenni az ebédemet, ami a tálcámon volt. Pár perc elteltével Jake a mi asztalunk felé vette az irányt, majd lerakta a tálcáját, és kihúzta a széket. Leült rá, majd felém fordult.
- Mit szólnál hozzá, ha eljönnél velem valahová iskola után?- kérdezte mosollyal az arcán.
- Igen.- válaszoltam egyszerűen.
Isabel szomorúan nézte a tálcáján lévő ebédjét.Jake-kel szívesebben vagyok, mint Isobellel, de nem tudok mit csinálni. Gyorsan megettem az ebédemet, majd a szekrényemhez mentem, ahonnan kivettem a füzetemet, amiben az esszém volt. Utána kivettem a hozzá tartozó könyvet, majd ráraktam a lakatot, és kulcsommal bezártam a szekrényemet. Az irodalom terem felé vettem az irányt, majd leültem az ablak melletti padba. Pár perccel később megszólalt a csengő csengése, és a tanulók rohanva ültek le a helyükre. Az óra nagy részét nem figyeltem hanem ültem a padban, és néztem magam elé. Néha volt, hogy a táblára, néztem nehogy úgy tűnjön nem érdekel az óra. Amikor kicsengettek egy sóhaj kíséretében elkezdtem összepakolni, majd kimentem a teremből. A többi órám is ugyanígy telt el. Bementem, leültem, felálltam, kijöttem. Ennyi. Utána a parkoló felé vettem az irányt, majd testvéremre bíztam a furgonomat, aki boldogan vette ki a kezemből a kulcsot. Jake autójához mentem, aki kinyitotta nekem az ajtót. Beültem a kocsiba, majd becsukta az ajtót. Ezután ő is beszállt a kocsiba, majd beindította a motort. Kihajtott az iskola nyitott kapuján, majd ráment a főútra. Nem igazán figyeltem, hogy hova megyünk. A mellettünk elhaladó dombokat és alföldeket néztem egészen addig amíg eltakarta őket a fák. Észrevettem, hogy Jake a mellékúton halad tovább. Az erdőt nem a tölgyesek uralták hanem a nyírfák. Teljesen váratlanul Jake leállította az autót, majd kiszállt az autóból, és kinyitotta az ajtót. Kiszálltam a kocsiból, majd követtem őt, aki elindult az erdő felé. Hirtelen megállt, és megvárta amíg elé érek, majd kezeivel eltakarta a szemeimet. Nem tudtam hova vezetett. Utána levette kezeit a szemeimről, majd elém tárult egy rét.Virágokkal gazdag volt, a fű méregzöld színű volt és két folyó választja el a rétet az erdőtől. Leültem a fűre, majd hallgatni kezdtem az állatok apró neszét, és mélyen magamba szívtam a nyírfák kellemes illatát. A réten beszélgettünk egy ideig, majd eszembe jutott Isabel Hurst szomorú tekintete. Nagyon megbántottam, hogy állandóan nemet mondtam a meghívására, és inkább Jake-kel vagyok, mint vele. Állandóan ott lebegett a szemem előtt Isabel tekintete a menzán. Mivel nem tudtam elfelejteni, ezért megkértem őt, hogy vigyen haza. Szerencsére ki tudtam magyarázni magamat egy egyszerű magyarázattal, ami nem is bántotta meg. Amikor már elértük az erdőt megállítottam Jake-t, és kiszálltam az autóból. Ezután elindultam az erdő felé, majd amikor nem láttam a kocsiját beszaladtam az erdőbe, majd futni kezdtem. Ezt követően a városban haladtam tovább. Isabel otthona a város másik felén van, ami miatt kicsit sokat kellett sétálnom. De nem bántam meg. Amikor megláttam Isabel házának fehér színét. Felmentem a lépcsőn, majd kopogni kezdtem az ajtón. Kicsit várnom kellett míg Isabel kinyitotta az ajtót. Amint meglátott meglepetten nézett vissza rám.
- Szia!- köszöntöm neki, aki még mindig meglepődve állt az ajtóban.

Nemzeti ünnep

Eljött végre ez a nap,
Mikor kezdődött a harc,
Emlékezzünk Petőfire,
S a szabadság harc idejére.

A haza

Becsülete mindennél fontosabb,
Így volt ez az akkori magyaroknak.
Ma már nem így van, teljesen másképp,
A múlt nem számít, már csak távoli látkép.

Petőfi, Nemzeti dal, 12 pont,
Sok embernek ez semmit sem mond.
Tette már csak emlék marad,
Nem tiszteli a magyar.

De sokan tudjuk, mi volt akkor,
Mily szenvedést élt e kor.
Csaták, lázadás, büszkén vívott harcok,
Még ma is könnybe borít sok-sok magyar arcot.

Akkor akarat, kard,
mi jobban ékesíti a kart,
Ma elnyomott, gyáva emberek,
Kik miatt a haza, többé haza már nem lehet.

Puszi Abby!

Üstökös 7.fejezet

Sötét múlt:

/Bella/

Miután megtudtam azt, amit meg kellett haza felé vettem az irányt. Ugyanazon az úton haladva eljutottam a város határáig. Onnantól gyorsabb tempóban futni kezdtem a házunkig. Amint megláttam a házunk narancssárga árnyalatát lelassítottam. Gyorsan megkerestem a szobám ablakát, majd amint megtaláltam elrugaszkodtam a földről és az ablakom peremére érkeztem. Táskámat letettem az ágyamra, majd elővettem a tankönyveimet, és el kezdtem megcsinálni a házi feladataimat. Gyorsan végeztem vele, ezért a fürdőszobám felé vettem az irányt. Elővettem a gardróbszekrényemből egy kék pólót és egy farmernadrágot. Hajamat feltűztem, majd elkezdtem megengedni a vizet. Amint elégségesnek éreztem a vizet elzártam a csapot. Levettem a ruháimat, majd elmerültem a vízben. Hátradőltem, majd éreztem, ahogy lágyan ringatózni kezd a víz. Perceket töltöttem a vízben, majd amikor már egy óra is eltelt kiszálltam, és beviharoztam a szobámba. Felvettem azokat a ruhadarabokat, amiket kikészítettem magamnak. az ágyra, majd éreztem, ahogy ólomsúly helyezkedik a szemeimre. A szemeim lecsukodtak, majd álomba szenderültem. Álmomban ugyanazon a réten voltam, mint a múltkor. Megláttam egy ösvény, amire rátértem, és sétálni kezdtem az ösvényen.Útközben hangokat hallottam, majd amikor az ösvény véget ért egy faluba érkeztem. A faluban mindenki küzdőtt a túlélésért. Hirtelen asszonyok sikolya zengett a fülemben. Elszenesedett háztetők, elégett szikla és szalma darabok maradtak a házakból. A falunak a közepén megláttam egy lányt, aki fekete széttépet ruhákban volt a tűz előtt, majd valamit mormolt, és ezt követően átadott egy dobozt Paulnak. Meglepődtem. Utána a tűz elaludt, és helyette egy drágakövekkel díszített doboz állt. A dobozt kinyitotta, majd hirtelen emberek roskadtak össze a fájdalomtól. Riadtan ébredtem fel az álmomból, majd hirtelen meghallottam egy kopogást az ajtómon.Felkeltem az ágyból, majd kinyitottam az ajtómat, ami előtt Paul állt.
- Menj le!Valaki látni szeretne téged.- mondta titokzatosan, majd a szobája felé vette az irányt.
Lementem a lépcsőn, majd meghallottam amint valaki beszélget Catherine-nel, ami a konyha felől jött. Kicsit gyorsabb tempóra váltottam, majd amint megláttam Jake-t az asztalnál megmozdulni sem bírtam. Jake megfordult a széken, majd rám mosolygott. Catherine mosolyogva távozott a konyhából, majd felszáguldott a szobájába.
- Szia!- köszönt oda nekem, majd megpaskolta a mellette lévő széket, hogy üljek le.
Nagyot sóhajtva odamentem hozzá, majd leültem a székre.
- Bocs, hogy csak így beállítottam hozzátok, de kellene egy kis segítség.Tudod van ez a regény, és már többször is elolvastam, de nem értem a lényeget.Emiatt nem tudok esszét írni, és gondoltam te....- ne tudta befejezni a mondatot, mert ki vettem a kezéből a könyvet.
Második kedvenc könyvem Jane Austen-től, a Büszkeség és balítélet című könyv volt a kezemben. Visszaadtam neki a könyvet, majd magyarázni kezdtem a történet lényegét, és ő mind ezt lejegyzetelte egy kis papírra. Segítettem is neki, hogy hogyan kezdje el az esszéjét. Miután ezzel végzett kért tőlem még egy szívességet. Segítsek neki a történelem lecke megírásában. Még csak Európa történelmét vesszük, amin belül néhány országot is tanulmányozni fogunk. A történelemmel nagyon hamar végeztünk, ami után beszélgettünk egy kicsit. Általában ő kérdezett én pedig válaszoltam, de, amire nem akartam arra nem válaszoltam. Amikor úgy érezte ideje lenne haza menni elindult kifelé az ajtón. Odaadtam neki a telefonszámomat, ha esetleg megint segíteni kellene. Teljesen váratlanul ajkaink összeértek egy csók erejéig, majd gyorsan elválltunk egymástól, és néztem távolodó alakját, ahogy elmegy a házunktól. Becsuktam az ajtót, majd felmentem a szobámba, de mielőtt odamentem volna Paul irodája felé vettem az irányt. Halkan bekopogtam, amire kicsit lassan reagált, de kinyitotta az ajtót.
- Beszélhetnénk?- kérdezte ártatlanul, amire lassan reagált, de végül beengedett az irodájába.
Gondolom, azért reagált lassan, mert nem szoktam felkeresni őt az irodájában. Általában a szobámban vagyok egész nap, ami miatt nagyon rosszul érezték magukat. Emlékszem, hogy Paul saját magát hibáztatta, amiért átváltoztatott, mert talán nem kellett volna. Én kimagyaráztam magamat azzal, hogy kicsit rosszul viselem a változásokat.
- Miről lenne szó?- szakított ki a gondolataimból, majd nagyot sóhajtottam, és belekezdtem.
- Hát, arról lenne szó, hogy.......régebben.....volt Salem......mellett.....egy falu.- mondtam kicsit akadozva.
Fogalmam sem volt arról hogyan kezdjek bele, de a jelek szerint elég jól reagált rá.
- Régebben Salem akkor még csak őslakosokból állt.Mellette volt egy falu, ami nagyon vérfarkas látogatott terület volt.Azt hiszem Hesther* volt a neve.Az emberek félelemben éltek.Segítettem nekik, hogy a gyenge pontjainkkal megállítsam őket, ami be is vállt.Egy ideig nem is jöttek újabb ellenségek egészen addig míg összeesküvést nem szőttek.Akkor a helyi varázsló asszony varázsigével megigézett 4 gyűrűt, amit nekem adott.Utána pedig egy dobozt, amit, ha kinyitottak a vérfarkas elméjében egy hang ordítozott, amibe később bele haltak.Ma már elpusztult a falu.- magyarázta.- De miért is érdekel téged?- kérdezte kíváncsian, de én csak megrántottam a vállam, majd egy gyors magyarázat után kimentem bátyám irodájából, és a szobám felé vettem az irányt.
Nem tudom miért, de egy nagyon rossz érzésem támadt. A szobámban elővettem egy könyvet, amit még az igazi szüleimtől kaptam. Abban minden benne volt az állam keletkezésével kapcsolatban. Régebben még Oregon államában éltem. Gyorsan kikerestem a falu nevét, amit percekkel később meg is találtam.  Olvasni kezdtem a sorokat, majd amint végeztem vele értetlenül ültem az ágyamon. Lefeküdtem az ágyra, majd alig vártam, hogy újra elaludhassak, és előjöjjenek a rémálmaim.

*Kitalált falu, ami nem létezett.

Üstökös 6.fejezet

A Tanács:

/Bella/

Mikor Isabel elém rakta az újságot először értetlenül néztem rá. Ő intett a fejével az újságra, hogy nézzem meg. Végül elvettem tőle, és olvasni kezdtem az újságot.

A Tanács akarja megoldani az ügyet!

Különös gyilkosságok történtek az elmúlt két napban. Az erdőben élettelen testeket találtunk elégetve. A Tanács találta meg őket. Senki sem biztos abban, hogy egy vadállat tette a merényletet. A Tanács dolgozik az ügyön ebből a rendőrséget kihagyva. Nicole Hunter óta a Tanács szeretné kideríteni mi történik a városban. Legutóbb 1854-ben volt ilyen a városban. Akkor a vérfarkasok tehettek róla a sok ember gyilkolásról, amiben sokan nem hittek. Lehet, hogy visszajöttek, de semmi sem biztos még. A Tanács akarja megoldani az ügyet!
Amint elolvastam az újság legfrissebb cikkjét megijedtem. Nem mi voltunk az biztos. Egy vérfarkas van a városban, aki vérre szomjazik, és ez miatt az emberek öli meg. De ha ez a vezető fülébe jut akkor ide is ellátogatnak. Ebédelni kezdtem mielőtt Isabel gyanakodni kezd. Utána leraktam a tálcámat ugyanarra az asztalra, majd a folyosón a matek terem felé vettem az irányt. A matek teremben nem sokan voltak csak akkor miután csengettek. A tanulók nagy része rohanva ült le a helyükre. Mrs.Bennet is bejött miután a diákok is a helyükön voltak, majd elkezdte az órát. Az óra háromnegyed részében kinéztem az ablakon, és néztem az ablak előtti nyírfát, majd az ágakon egy rágcsáló mozgott, ami a nyírfa rügyeit eszegette. Pár perccel később megláttam, hogy egy másik állat is mozog a fűben. Az állat egy nyugati szürke mókus volt, ami egy gombát eszegetett. A megfigyelésemből a csengő hangja szakított ki. Gyorsan elpakoltam a holmimat, majd kimentem a teremből. A következő órám biológia, ami egy másik épületben volt. Az intézmény hátsó kijáratához mentem, majd a sportpályát megkerülve mentem egy kis házikóba, aminek a falai tengerkék színű volt. Az ajtó egyszerű fából volt, amin csak egy nagyon kicsi nyílás helyezkedett el. Azon a kicsi nyíláson lehetett benyúlni, hogy el lehessen fordítani a zárat. Benyúltam a nyílásba, majd kitapogattam a zárat, majd elfordítottam.Miután elfordítottam a zárat finoman meglöktem az ajtót, majd a terem felé vettem az irányt. Amint beértem a terembe hallottam ahogy kattan a zár. Leültem az első padba, ami szintén az ablak mellett helyezkedett el. A padba belekarcoltam a nevemet így általában senki sem ült le a székemre. A padok is fából készültek ahogy a székek is. Az ablakoknál díszítés képen sárga függönyöket varrtak, majd függesztették fel őket. A tanulók sietve ültek le a helyükre. A mai órán Jake ült le mellém. Miután mindenki bent volt Miss.Cole jött be utánuk, majd csukta be az ajtót, és elkezdte az órát. Az óra nagy részén idegesen ültem a széken, és írtam a füzetembe, ami meg is látszott az írásomon. Teljesen váratlanul egy papírfecnit vettem észre a füzetem sarkában.
Valami baj van?
Az írásból rájöttem, hogy csakis Jake lehet, aki aggódik miattam. Fogalmam sem volt mit válaszoljak erre. Nem írhattam azt, hogy van egy titkom, amit nem mondhatok el, és ez a titok öli meg az embereket. Pár perc gondolkodási idő után idegesen firkálni kezdtem a papírfecnire, majd odatettem a füzetére.
Nincs semmi baj.Ne aggódj miattam.
Amint elolvasta valamit írni kezdett a papírcetlire, majd tette bele a kezembe.
Jó csak remeg a kezed.Biztos nincs semmi baj?
Leraktam a papírlapot a padomra, majd írni kezdtem. Utána vártam egy pár percet, hogy ne küldjenek ki az óráról. Isabel ezt már sokszor megtette, hogy írogatott másoknak, majd az lett a vége, hogy kiküldték az óráról, ezért nem akartam kockáztatni. Mikor a tanár a tábla felé nézett gyorsan odaadtam Jake-nek.
Nincs.
Utána nem írt többet hanem figyeltünk az órára, majd amikor csengettek gyorsan elpakoltuk a holminkat. Felraktam a táskámat a vállamra, majd elhagytam a termet a házikóval együtt. Gyorsaságomat kihasználva az iskola folyosójára futottam, majd ott megkerestem a testvéremet, és a kezébe adtam a furgonom kulcsát. A parkoló felé vettem az irányt, ahol Erica a piros BMW-jében ült, majd beindította a motort. Észrevétlenül az egyik kocsi mögé rejtőztem. Amint elhagyta az tanintézmény területét az erdőbe futottam, ahonnan követni tudtam. Szerencsére nem láthatott meg mivel a fák eléggé eltakartak. A legnagyobb furcsaság az számomra az volt, hogy egy épületnél megállt. A tűzpiros BMW-jét leparkolta egy fekete Nissan mellé. De, aki kiszállt belőle az nagyon ismerős volt a számomra. Erica is kiszállt az autóból, majd bementek az intézménybe. Észrevétlenül az ablakhoz szaladtam. Az épületben egy nagy asztal körül ültek.
- Észrevettél valami különöset az iskolában?- kérdezte egy vörös hajú nő Ericától.
- Eddig semmit.- válaszolta nyugodt hangon a vörös hajú nő kérdésére.
- Mindenkinek adtunk farkasfüvet, ha esetleg összetalálkoznánk vele.- magyarázta a szőke rövid hajú nő, majd a barna hajú férfire nézett.- Polgármester a Tanáccsal tart?- kérdezte ugyanattól a férfitől, akire az előbb ránézett.
Bólintott, majd mindenki felállt. Gyorsan visszafutottam az erdőbe, majd onnantól hazafelé vettem az irányt. Rá kellett jönnöm, hogy ők voltak a Tanács tagjai.

Üstökös 5.fejezet

Titkok:

/Bella/

A vacsora többi része egész csendesen telt. Senki nem szólt senkihez csak meredtek maguk elé. Miután mindenki végzett Jake volt olyan kedves, hogy haza fuvarozott. A teraszra is kísért, majd megcsókolt volna, de elmaradt a pillanat, mert a bejárati ajtót Paul nyitotta ki így csak egy sziára volt időnk .Jó lett volna érezni, ahogy ajkai megcsókolják az ajkaimat, és teljes szenvedéllyel csókoljuk a másikat. Talán ez is megtörténik majd egyszer. Miután Jake elköszönt tőlem bementem a házba, ahol Paul szemeit forgatta mivel semmit nem értett az egészből, majd elmondtam neki, hogy mi történt a suliban, amitől mindent megértett, de nem nézte jó szemmel mivel nagyon féltette Jake-nek az életét. Utána felmentem a szobámba, majd ledőltem az ágyra. Lecsuktam a szememet, és mély álomba szenderültem. Reggel jó kedvel keltem fel, mert alig vártam, hogy újra láthassam őt. Gyorsan bepakoltam a táskámba, majd a birtokom alá vettem a fürdőszobát.A ruháimat gyorsan lekaptam magamról, majd engedni kezdtem a vizet. Élveztem ahogy az apró vízcseppek végig szántanak a bőrömön. De nem sokáig élvezhettem ezt a pillanatot. Miután megfürödtem, és tisztának érezhettem magam kiszálltam a fürdőkádból, majd magamra csavartam egy törölközőt. Gyorsaságomat használva beszáguldottam a szobámba, majd a gardróbszekrényemhez mentem ahonnan kivettem egy farmernadrágot, egy vörös pólót és egy fekete bőrkabátot, amit gyorsan magamra kaptam. Utána lementem a konyhába, ahol nővérem már a reggelit állította össze. Ami nagyom furcsa volt nekem az az, hogy Emma ma később kelt fel, mint kellett volna. Általában én szoktam az éjjeli bagoly lenni. Nem jellemző Emmára, hogy éjjeli bagolyként fent legyen. Nem értem mi lehetett olyan fontos, hogy ma később keljen. Húgom gyorsan lefutott a lépcsőn, majd leült a mellettem lévő székre. Catherine miután végzett a reggeli összeállításával elénk rakott egy tányér palacsintát. Jóizűen megettük a palacsintát, majd kimentünk a furgonomhoz. Kinyitottam a vezető ülés oldalának ajtaját, majd beraktam a kulcsot egy nyílásba, és beindítottam a furgonomat. Nagyon lassan, de elindultunk, majd ráfordultam a főútra. Most egy rövidebb úton haladtam, hogy előbb odaérjünk az iskolához, mert a mellettem ülő húgom egyfolytában mocorgott. A rövidebb úton haladva gyorsan odaértünk az iskolához. Leparkoltam az erdőhöz közeli részhez, majd kivettem a kulcsot a nyílásból, és a farzsebembe rejtettem. Kiszálltam a kocsiból, majd az iskola folyosójára mentem, ahol megkerestem a történelem termet. Egy valami volt jó a történelemben, és ez az volt, hogy ősrégi. Amint megtaláltam a termet, leültem az ablak melletti padhoz. Miután leültem a helyemre a fülembe zúgott a csengő hangja, amitől a diákok nagy része sietve jött be a terembe. Még Isabel Hurst is sietve ült le a helyére. Utána Mr.Johnson jött be a terembe, majd elkezdte az órát. Az óra felét azzal töltöttem, hogy kinéztem az ablakon, és az ablak előtti tölgyfát bámultam. Csak akkor fordítottam fejemet a tábla felé amikor kinyílt az ajtó, és számomra egy ismeretlen nőszemély jött be rajta. Göndör barna haja volt, és sötétbarna szemei voltak, de a tekintete nagyon titokzatos volt.
- Á.Szóval maga lenne Erica Hunter.Örülök, hogy találkoztunk.- mondta, majd kezet rázott vele.- Ott hátul van az utolsó hely.- mutatott a mellettem lévő üres helyre, majd ösztönösen arrébb húzódtam.
Erica leült a mellettem lévő üres helyre, majd elővette a tankönyvét. Az óra többi percében vagy őt néztem vagy pedig kinéztem az ablakon. De, ami nagyon furcsa volt nekem, hogy a zsebéből egy sárga virág lógott ki, aminek az illatát az orromban éreztem. Rögtön felismertem, hogy az a farkasfű volt. Valami nem stimmel ezzel a lánnyal. Miért tart a zsebében farkasfüvet? Nem hiszem, hogy tudna rólunk, de nem hiszem, hogy lenne rá más magyarázat. Mikor meghallottam a csengő csengését mozdulatlan maradtam nehogy észrevegye, hogy valami baj van. Mikor már többen is kifelé vették az irányt én is megmozdultam, majd a menza felé vettem az irányt. A menzán az egyik asztalról elvettem a tálcámat, majd leültem a megszokott helyemre. Neki kezdtem az ebédelésnek, de hirtelen megjelent előttem a csajországi méhkirálynő.
- Leülhetek?- kérdezte ártatlanul, majd a méhei asztalára néztem.
Az asztaluknál észrevettem Ericát, aki élvezettel beszélgetett velük. Megértően bólintottam, aminek következtében leült mellém. Nem értettem semmit az egészből, ezért muszáj lesz több információt megtudnom róla. Valami van a háttérben. Teljesen váratlanul Isabel Hurst letett elém egy újságot, ami a mai dátummal szerepelt.