Árnyék és fény 17. fejezet

Visszatérés:

/Charlotte/

Reggel a szobámban ébredtem fel. Felkeltem az ágyból, majd a szekrényem felé indultam. Kivettem onnan pár ruhát, és a fürdőbe sétáltam. A rajtam lévő ruhákat bedobtam a szennyes kosárba. Bementem a kabinba, majd engedni kezdtem magamra a vizet. A hajamat jó alaposan megmostam, és ezt követően megmosakodtam. Miután végeztem a zuhanyzással, elállítottam a vizet, kimentem a kabinból. Felöltöztem, megszárítottam a hajamat, bepakoltam a táskámba. Tegnap nem volt rá alkalmam ezt megcsinálni, mert a délutánt Iannél töltöttem. Miután ezzel is kész voltam, felhívtam legjobb barátnőmet. Sam azonnal felvette, és nagyon megkönnyebbült, amikor felvette a telefont. Bizonyára halálra aggódták magukat. Legjobb barátnőm elmondta, hogy ki jön el értem. Rose fog eljönni értem. Szerencsére nagynéném elhitte a sztorit, amit tegnap kitaláltunk. Ezek után lementem a lépcsőn a konyhába, és megreggeliztem. Julia néni most rántottát készített nekünk. Gyorsan megettük a reggelinket Hannáhval. Utána kimentem a ház elé, ahol Rose egy fekete kocsival lassított le a házunk elé. Beszálltam a kocsiba. Rose elszáguldott barátnőm házáig, és utána elszáguldott az iskoláig.

- Hol van John? - kérdeztem meg nagyon halkan barátnőmtől.

- Azt mondta, hogy később jön. - válaszolt rá, majd a folyosó iránya felé ment.

Követtem őt a folyosóig, ahol elmentem a szekrényemig, és kivettem belőle a történelemkönyveimet. Most történelem órám lesz. Elbattyogtam a történelem teremig, majd ott leültem a leghátsó padba. Pár perc elteltével meghallottam a csengőt, és a diákok sietősen jöttek be a terembe, majd leültek a saját padjaikba. Mindenki megjött kivéve Johnt, akiről nem tudtam semmit csak annyit, hogy később jön. Azt nem mondta, hogy miért. Teltek az órák és John még mindig nem jött be az iskolába, hogy végig ülje az óráit. Mikor már az utolsó órámat ültem végig eszembe jutott valami. Talán én elmehetnék hozzá. De csak munka után tudok. Mikor meghallottam a csengő csengését összepakoltam a holmimat, és kimentem a teremből. Ezt követően elhagytam az iskola területét, és a munkahelyem felé vettem az irányt. Amint odaértem letettem a táskámat a szokásos helyre, majd azonnal belekezdtem a munkába. Kipakoltam a ruhákat, felraktam a rácsokra, kicsomagoltam a cipőket, beleraktam őket egy dobozba, a kiegészítőket pedig felraktam egy műanyag rúdra. Ennyiből állt a mai munkám. A műszakom lejárta után elmentem a táskámért, és hazafelé vettem az irányt. Otthon megcsináltam a leckémet, majd felhívtam Rose-t, aki még nem ért John házába, de szívesen beugrik értem útközben. A ház előtt várakoztam a fekete kocsira, amit nem sokára megláttam lelassítani. Beszálltam a kocsiba. Barátnőm elindította a motort, és elindult a ház felé. Pár pillanat alatt odaértünk, mert amikor feleszméltem már láttam a házat magam előtt. Gyorsan kipattantam az autóból, bementem a házba szerelmemet keresve, de nem találtam őt sehol. Még a szobájába is benéztem, de ott se volt. Az ablak üveglapján megláttam egy papírt, amit levettem onnan. A papírra az én nevem volt rá írva.

Ha szeretnéd őt életben látni, akkor gyere el este kilenckor ugyanabba a házba, ahol megöltétek a barátomat. És még valami. Nem vagyok egyedül.

Amint elolvastam úrrá lett rajtam a pánik. Fel és alá járkáltam a szobában annyira megijedtem. Johnt nem bánthatja. Őt nem. Szeretem őt, és mindig is szeretni fogom. Leültem az ágyra, és újra meg újra elolvastam azt a néhány mondatot, amit az a lány írt nekem. Nem sokára megjelent az ajtóban Rosette, aki kíváncsian méregetett, majd kivette a kezemből a papírt. Amint elolvasta egy szempillantás alatt eltűnt, én pedig követtem őt már amennyire követni tudtam. A nappaliban volt Iannel, aki épp a papírlapot tartotta a kezében. Miután elolvasta rám emelte a tekintetét, majd Rose-ra, aki értette a célzást, és azonnal a telefonhoz szaladt.

- Visszaszerezzük a boszorkányok és Rosie segítségével - mondta, és el akart menni, de én elálltam az útját.

- Nem viheted Samet és a nagynénjét. Ők .... - épp folytatni akartam, de ő a szavamba vágott.

- Ne aggódj értük, meg tudják védeni magukat, ha kell. - zárta le ezzel a vitát, majd mindketten eltűntek.

Egy ideig vártam, és vártam hátha hamarabb visszajönnek, de ez nem történt meg. Délután volt. A nap alacsonyan volt az égen. Hirtelen egy ötlet jutott az eszembe. Cselekedtem. Lementem a pincébe, ahol John a vasfüvet tartja. Leszedtem belőle párat, és vízbe tettem őket. Addig megkerestem szerelmem kocsijának a kulcsát. Autót eddig még nem vezettem, de most itt az ideje. Megnéztem a vasfüvet, majd kivettem a vízből a virágokat, és a porát beletettem a paprikaspray-be. Így hatásosabb lesz. Az üveget beletettem a bőrkabátom ujjába, és elrejtettem néhány fadarabot a biztonság kedvéért. Ezután beültem a kocsiba, és elindítottam az autót. Addig vezettem, míg meg nem láttam Sam kocsiját. Egy másik utat választottam, hogy megközelítsem a házat. Ha észreveszik, hogy én itt vagyok, akkor a tervem kudarcba fullad, és én azt nem akarom. Egy ideig mentem az autóval, majd teljesen váratlanul megláttam valamit magam előtt. Azonnal leállítottam az autót. Kiszálltam a járműből, és afelé vettem az irányt. Távolabb volt, mint gondoltam az a valami, de így is közel. Egy ajtót találtam, ami nem volt zárva. Tárva nyitva volt. Bementem rajta, majd sétálni kezdtem az alagútban. A fáklyák megvilágították az alagutat így mindent láttam, de hallani nem hallottam semmit. Mentem az alagútban olyan halkan, amilyen halkan csak lehet. Hamarosan hangokat hallottam az egyik irányból, ezért arra felé vettem az irányt. Pár perc alatt meghallottam a hangnak a forrását. Egy kis helyiségben két alakot láttam. Az egyik a széken ült, vasfüvet tartva a kezében, a másik egy székhez volt kötözve, aki nem más, mint John volt az. Semmi baja nem volt azt leszámítva, hogy az arcán néhány seb volt, ami pár perc alatt eltűnt.

- Az iker hasonmás még nincs itt, de a barátai az embereimet irtják. Ha nem jönnék vissza, öld meg. - adta ki az utasítást a szőke lány, majd eltűnt.

Még hallottam azt, ahogy kattan a zár az ajtóban. Cselekednem kellett. Nem hagyhatom, hogy megöljék őt. Megfogtam egy követ, és a férfihez dobtam. Utána egy kicsit tovább mentem az alagútban. Vártam, hogy jöjjön az az alak. A férfi járásának hangjait hamar meghallottam. Én egy szikla mögé bújtam el, és próbáltam nem kiadni hangokat. Amint a férfi elhaladt a szikla mellett megfogtam egy karót, és beledöftem a hátába, aki ugyan meglepődött, de simán kihúzta azt. Felém fordult, és épp közeledett hozzám, amikor elővettem a paprikaspray-met. Ráfújtam az arcára, amitől felordított. Elővettem egy másik karót, amit most a szívébe szúrtam. A férfi teste elszíneződött, majd összeesett. Visszamentem kedvesemhez, és levettem róla a köteleket. Megpróbált felállni, ami sikerült is neki, de a járás már nehézkesebb volt. Megfogtam az egyik karját miközben az alagút felé mentünk. Így sétáltunk ki az alagútból, amikor hirtelen meghallottam valamit. Gyorsabb ütemet vettem fel, amitől kissé nehézkesen lépdelt mellettem szerelmem. Már láttam az ajtót, amin keresztül bejöttem, de abban a pillanatban szerelmem a földre esett. Megpróbáltam felállítani, de nem sikerült.

- Gyere, mennünk kell - kérlelten őt, de olyan kába volt, hogy szerintem nem hallotta azt, amit mondtam.

Vér. Vér kell neki. Kerestem valamit. Találtam is egy éles követ, ami talán elég lesz ahhoz, hogy megvágjam magam. Megvágtam a tenyeremet, és szerelmem szájához tartottam. Lekényszerítettem egy kis vért, majd elvettem onnan a tenyeremet. Megpróbáltam most felemelni, de megint meghallottam valamit, amitől egy kicsit megijedtem. Elővettem egy karót, a paprikaspray-t a kezemben tartottam. Teljes készenlétben álltam, hogy megvédjem magunkat, de valaki kivette a kezemből a karót. Nem tudom ki volt az, de időm se volt megfordulni, mert újra előttem állt az a szőke lány. Támadni akart, de kedvesem megállította. A nyakánál fogva a falnak támasztotta. A lány alig kapott levegőt, és erőtlenül kapálózott John karjaiban. Egy pillanatra rám emelte tekintetét. Nézni kezdte a felsértett kezemet egy pillanatig aztán elszíneződött az arca, és a tekintete elhomályosult. Szerelmem odajött hozzám, és a karjaiba kapott. Most már sokkal jobban nézett ki, mint gondoltam. Rohanni kezdett a kocsi felé, majd betett oda, és kivette a kocsijának kulcsait a zsebemből. Gyorsan beült a vezető ülésre, és elindította az autót.

/Kate/

Épp abba az üzletbe mentem, ahol az iker hasonmásom szokott dolgozni. De most csak Heather volt bent, aki késő estig szokott dolgozni. Összesen öt testvére volt, és az édesanyja egy hatodiknak ad életet. Sokat kell dolgoznia. Ő nem jár suliba pedig még hátra van egy éve, de feláldozta magát a családja érdekében. A bátyja is dolgozik, de ő már egy családot alapított valahol Parkersburgben így nem tud segíteni nekik. Az ikerhúgai is dolgoznak suli közben felváltva. Így, akinek tanulnia kell, az otthon marad, amelyik nem az elmegy dolgozni. Van még két kisöccse is. Az egyik még csak most kezdett el suliba járni, míg a másik csak három éves. Az apja két munkát is vállalt, de egyiknél sem keres olyan jól. Mindent tudok róla, amit Charlotte nem tud. Bementem az üzletbe, és Heatherhöz mentem, aki most pakolta össze a holmijait.

- Szia Charlotte - köszönt oda nekem mikor meglátott. - Mit keresel itt? A műszakodnak már egy ideje vége - állította, ami igaz is volt.

Terveim voltak vele, ezért nem megyek el, amíg a teremet véghez nem viszem. John soha nem lehet azé a Charlotte-é. Azt nem hagyom.

- Tudom, de a főnökömet keresem, hogy elkérjem a csekkemet, amit itt hagytam - válaszoltam egyszerűen, majd közelebb mentem hozzá.

A nyaklánca nem volt rajta. Így könnyebb dolgom lesz megigézni. Nem kell külön levetetni róla a nyakláncot. Éreztem, ahogy szemem összehúzódik, mikor a szemébe néztem.

- Meg kell ölnöd Hope McDonough-ot - mondtam, mire azonnal összerezzent.

- De akkor kirúgnak, és a családom óvadékot fizethet - mondta, és a szeméből legördült egy könnycsepp.

- Tudom, és én pont ezt akarom. Az alapítók napja pont tökéletes erre a célra. Amikor Hope nem figyel, te leszúrod őt - igéztem meg még az eddiginél is jobban, hogy utána már könnyen tudjam mozgatni, mint egy bábut.

- Amikor Hope nem figyel, leszúrom. - ismételte meg, amit mondtam.

Egy elégedett mosoly kíséretében eltűntem az üzletből.

Vége az első résznek! Folytatás hamarosan.

Árnyék és fény 16. fejezet

Barátság:

/Charlotte/

Október 9.

Kedves naplóm!

Tegnap este John végzett a Hannáht elrabló vámpírral. Rose is egész jól jeleskedett tegnap. Ugyanis a földre tepert egy vámpírt. Barátnőm legyengítette, míg én megöltem. Hannáht visszaszereztük. Julia nagynéném nagyon örült annak, hogy Hannáht én vittem vissza. Ő szerencsére még mindig aludt, amikor visszavittem őt. Sam tegnap elvette a férfi gyűrűjét, amivel járhat a napon, és egy varázslat segítségével a szőke lány nem jöhet ki a napra. Mivel szövetségesek, ezért könnyen el lehetett ezt intézni.

Ma terveim vannak. Kicsit ránk fér a kikapcsolódás. Pizsama partit rendezek a barátnőimnek. Jön Sam, akit azóta nem láttam amióta gyakorolta a nagynénjével a boszorkányság fortélyait. Rose-t pedig akkor láttam utoljára emberként, amikor Hope miatt el kellett hagynom. Szegény lányt nagyon magára hagytam. Ő is el fog jönni, de az eddigi fekete haját át kellett festenie vörösre, és feltennie egy kis sminket, hogy még véletlenül se tűnjön fel nekik, hogy ő Rose valójában. Álnevet is találtunk neki, de csak egy feltétele volt. Ha megtarthatja a Rose nevet. Rose Maria Stevens. Ezt a nevet találtuk ki. Tökéletes mindenki számára, mert benne van barátnőm neve, és senkinek sem tűnik fel semmi. Iskolába is járhat majd nemsokára. Ha Julia néni elhiszi, hogy ő nem Rosette Wilkinson, akivel régen barátkoztam.

Letettem a ceruzát az asztalomra, majd a naplómat a már megszokott deszka alá tettem. A padlóra egy plédet terítettem, és rájuk tettem néhány párnát is. Lementem a konyhába, és két tálat, három poharat vettem elő. Az egyik tálba chipset, a második tálba pattogatott kukoricát raktam. A poharakat rátettem egy tálcára. Készítettem egy kis gyümölcslevet, amit beleöntöttem a poharakba. Mindent, ami az asztalon volt felvittem a szobámba. Előkészítettem néhány filmet, amit megnézhetünk. Ezt követően felvettem egy szürke topot és egy hozzáillő rövidnadrágot. Általában a top és a rövidnadrág összeállítást szoktam felvenni, ha elalszom, és a pizsama parti végén úgy is aludni fogunk. Hamarosan meghallottam, hogy csengetnek, ezért lerohantam a lépcsőn, és kinyitottam az ajtót. Barátnőim voltak azok. Rose egész jól nézett ki még vörös hajjal és sminkkel is. Beengedtem őket a házba, majd felmentünk a szobámba. Szerencsére Julia néni elhitte, hogy Rose még csak most költözött a városba. Kinyitottam előttük az ajtót. Bementünk a szobámba. Barátnőim eltűntek a fürdőszobában, mert nekik még át kellett öltözniük. Pár perc alatt átöltöztek. Samen egy narancssárga pólót és egy citromsárga rövidnadrágot viselt, míg Rosette egy párducmintás felsőt és egy barna térdnadrágot vett fel. Mindketten leültek a plédre miközben együtt kiválasztottunk egy filmet. Egy indiai film mellett döntöttünk. Nagyon szerettem ezt a filmet. Szerencsére ezt barátnőim sem vitatták, mert amint elindult érdeklődve figyelték a televízió képernyőjét. Miközben néztük elrágcsáltuk a chipset és a pattogatott kukoricát. Emlékszem arra, hogy megpróbáltam én is elkészítettem egy-egy indiai receptet, ami legnagyobb örömömre elég jól sikerült. Akkor olyan 14 éves lehettem, amikor először készítettem el az ételt. Mivel Julia néni jól tudott főzni, ezért én is el akartam tanulni a főző tudományát. A második film már egy kicsit viccesebb volt, mint az előző, de az is nagyon jó volt. Imádtam. A film közepén elfogyott a chips és a kukorica, ezért lementem a konyhába. A lépcső felénél különös hangokat hallottam. Nagynéném és egy idegen férfi hangját hallottam a nappaliból. De valahogy ismerős volt a férfi hangja. Nem tudom honnan, de ismerős. Lementem a lépcsőn, és először a nappali felé vettem az irányt. A kanapén ült a nagynéném, a mellette lévő kanapén viszont egy férfi ült. Eleinte nem ismertem fel az illetőt, de aztán eszembe jutott, hogy ki az, aki a kanapén ül. Ian volt az. Nem akartam behívni őt a házamba csak, ha szükséges, de úgy látom valaki megelőzött ezzel. Gyorsan a konyhába mentem, és megtöltöttem mind a kettő tálat. Eddig nem féltem, de most kezdek félni. Felszaladtam a lépcsőn, majd bementem a szobámba.

- Mit tartott ilyen sokáig? - kérdezték szinte egyszerre, amire én csak megrántottam a vállam. - Ace Ventura most jött rá, hogy Finkle igazából Einhorn. - mondta el Sam azt, amit nem láttam.

Letettem a két tálat a földre, majd tovább néztük a filmet. Miután ezt is megnéztük, egy harmadikat választottunk. Családi filmet választottunk, amit gyerekkoromban láttam utoljára. Ez is nagyon jó volt. Miután ennek is vége lett, úgy döntöttünk, hogy most alszunk egy kicsit, majd utána berakok még egyet a lejátszóba, és azt is megnézzük. Lecsuktam a szemeimet, és a kedvenc párnámon hajtottam álomra a fejem.

Nem tudom, hogy meddig aludtam, de valami megváltozott. Talán az, hogy nem a földön alszok, hanem egy kanapén. Fel akartam ébredni. Meg akartam nyugtatni magamat, hogy minden rendben lesz, és otthon vagyok a nappali kanapéján. Bárcsak igaz lenne! Felnyitottam a szemeimet, majd körül néztem a szobában. Nem tudom milyen szobában voltam, de nem az enyémben. Még mindig abban a ruhában voltam, amit felvettem. Felkeltem a kanapéról, a kijárat felé vettem az irányt, de valaki megállított ebben.

- Nem mész sehova - mondta, de közben a szemembe nézett.

- Nem megyek sehova. - ismételtem meg, amit ő az előbb mondott.

Ezt követően rátettem a kezemet a nyakamra. A nyakláncom mindig rajtam volt, de most nem volt a helyén. Ianre néztem, aki a kanapé felé intett. Leültem a kanapéra, majd kérdőn néztem rá. Mégis mit képzel magáról? Azt hiszi, hogy megváltozik a véleményem róla, ha eltöltök vele egy kis időt. Azt lesheti. Ian nem mondott nekem semmit, hanem elment valahova, és hosszú percekig egyedül hagyott. Ennyit a pihenésről. Sokáig ültem a kanapén, mire ő egy tálcával tért vissza. Én megeresztettem egy gúnyos mosolyt, majd elfordítottam a fejemet.

- Beszélgessünk - kért meg rá, de én nem néztem a szemébe még akkor sem, ha nagyon akarta. - Csináljuk úgy, hogy egyet én kérdezek, egyet te. Te közben eszel - intett a tálca felé, ami tele volt mindenféle étellel.

A tálcát magam mellé tettem, és elkezdtem enni, ami rajta volt. Ian csak szélesen mosolygott jelezve ezzel, hogy nyert ügye van.

- Én kezdek - jelentettem ki határozottam, mire egyből lefagyott a mosoly az arcáról. - Mit tudsz Kate-ről? - szegeztem neki a kérdést, amire a keze ökölbe szorult.

Bizonyára olyat kérdeztem, amire nem akart válaszolni. De muszáj lesz, ha azt akarja, hogy én is válaszoljak az övére.

- Kate ír származású volt, amit már tudsz. Nem tudom, hogy mikor változott át, csak annyit mondott, hogy azért tette, mert nem volt más választása. Menekült valaki elől. Még mielőtt hozzánk költözött volna Németországban élt. Ott eljátszotta a halálát, hogy ne találjanak rá. Miután átváltoztatott minket Johnnal a hegyekbe menekült, ahol vámpírok rejtőztek. Még ezelőtt az ottani vámpírok vezetőjét megmentette, ezért a vezető tartozott Kate-nek azzal, hogy egy időre menedéket nyújtson neki. Követtem őket a hegyekbe. Mikor megtudtam, hogy John visszautasította a felkérést elmentem, és a saját életemet éltem. Azóta üldözik - válaszolt a kérdésemre. - Milyen képességeid vannak még? - tette fel nekem hirtelen a kérdést. - Azt már tudom, hogy a fejembe látsz - tette még hozzá gyorsan.

Odasétáltam az egyik fiókhoz, és a képességemet használva kivettem onnan egy darab papírt, amit egy kis koncentrálás után meggyújtottam. Még sokáig tettünk fel egymásnak kérdéseket, amire mindketten készségesen válaszoltunk. Mikor estére járt az idő feltette a nyakamba a nyakláncomat. Utána már nem sok mindenre emlékszem csak arra, hogy mély álomba merülök. Ezen a napon egy új Iant ismertem meg. Nem a bunkó oldalát, mert az már ismertem, hanem egy új barátságosabb oldalát. Talán ő is belém szeretett és abban reménykedik, hogy őt választom?

Árnyék és fény 15. fejezet

Aggódás:

/Charlotte/

Október 8.

Kedves naplóm!

Ma minden jól alakult egészen addig, amíg nagynéném fel nem hívott, és közölte velem a fájdalmas hírt. Hannah eltűnt. Nem tudom hogyan vitték el. A fiúk körül néztek - már amennyire Ian körül tudott nézni az ablakból - a szobájában, de semmit sem találtak. Az erdőt is felkutatták, de még így sem találtak semmit. Én is körül néztem a szobában. A vasfüves nyakláncát az asztalon találtam meg. Egy vámpír volt, de olyan, aki be lett hívva a házamba. Nagynéném beengedett pár embert, de azok olyanok voltak, akik ismerősek voltak a számomra, és tudtam róluk, hogy nem azok.

Olyan régen írtam már beléd, hogy sok mindent nem osztottam meg veled. Az nap, amikor a kiállítás volt megtámadott egy vámpír. Az a vámpír mondott valamit, utána leszúrta saját magát. Aztán még az este is elvitt valaki. Kiderült, hogy azért hasonlítok Kate-re, mert az egyik átkot kell megtörni velem. A legelső vámpír akarja megtörni az átkot, Eric. Kutattunk a nevelőanyám egyetemén is, de nem találtunk valami sokat róluk. De, ami nagyon érdekes volt az az, hogy egy képet találtam Kate-ről beleírva egy névvel. Kate ír származású volt. Régiesen így írták: Cateline Cassidy, újabban így írják: Kathleen Cassidy. És rájöttem, hogy szeretem Johnt.

Most már emlékszem mit mondott az a vámpír a kiállítás alatt. ,, A szövetség egy tagja vagyok ..."

Csak őt hívtam be a házamba, de a másik kettőt nem. Szövetség. Mi van, ha az egyik ilyen tagot behívom, akkor a többi tag is bejöhet a házamba? Utána kell járnom.

Tettem le a ceruzát, amivel írtam, és a naplót a padlódeszka alá helyeztem. Elővettem azt a könyvet, amit még a padláson találtam. Kerestem. Kerestem benne valamit, de nem tudtam, hogy mit kerestem. Csak kutattam és kutattam valami után, de semmit sem találtam. Aztán hirtelen megláttam egy címet. Szövetséges vámpírok. Az ilyen vámpírok mentálisan kapcsolatban vannak egymással. Ha az egyikre rászórok egy kis vasfüvet, akkor a többire is, mert ők is érzik a fájdalmat. Ha az egyiket behívod, akkor a többit is. Ha egyet megölsz, akkor azt a többi érzi, de nem hal meg. Hirtelen a telefonom megcsörrent a zsebemben. Elővettem, majd megnéztem, ami benne áll. Amint megláttam leszaladtam a lépcsőn, és kimentem a házunk elé. Már ott állt a kocsijával John, aki ismét elvitt a házába. A házban Ian, Rose és Sam volt csak bent. Ide nem lettek behívva így itt biztonságban vagyok egy ideig.

- Gyere, meg tudom találni őt. - húzott az egyik asztal felé legjobb barátnőm.

Az asztalon mindenféle tárgy volt kikészítve. Egy kés, egy térkép és egy gyertya állt az asztalon. Barátnőm megvágta a kezemet. Meglepődve néztem rá, de ő biztatóul rám mosolygott. Hagytam lecseppenjen egy csepp a véremből a térképre. Ezt követően elmormolt valamit, de nem értettem, hogy mit. Talán azért, mert más nyelven beszélt. Én eddig csak a németet tanultam így nem volt ismerős a számomra. A vérem elkezdett mozogni a térképen mintha életre kelt volna. Aztán valahol megállt. Mondhatni az erdő közepén.

- Ennyit tudtam segíteni - hajtotta le a fejét barátnőm.

- Odamegyünk, és ha van ott valaki azt megöljük. - jelentette ki Ian mosolyogva.

Elmentek valahova, majd egy táskával tértek vissza. Nem tudom, hogy mi volt benne, de nem is érdekelt. Csak találják meg Hannáht. Utána olyan gyorsan elmentek, hogy alig volt időm pislogni. Leültem a kanapéra, és vártam. Vártam és vártam. Annyira aggódom miatta, hogy alig bírtam egy helyben ülni. Járkáltam fel és alá. A többiek azt mondták, hogy nyugodjak meg, mert meg fogják őt találni. De vajon élve vagy halva? Nem szeretném, ha Hannah meghalna. Julia néni is aggódott, ezért kitaláltam azt, hogy egy barátjához ment el. Az asztalára hamisítottam egy levelet, hogy azt higgye tényleg odament. Rosette egy szempillantás alatt elment valahova, majd egy tálca étellel tért vissza. Volt ott szendvics, chips, sült krumpli és még egy kis süti is.

- El kell nyomnom az éhséget, ezért eszem. - vallotta be, hogy mi miatt van ez.

Elvettem egy sütit a tálcájáról és elkezdtem megenni azt. Sam is elvett egyet, majd ő is elkezdte azt enni, és utána elkezdtünk beszélgetni. Rég beszélgettem ilyen jót velük. Legutoljára egy pizsama partin beszélgettünk így, mint a legjobb barátnők. Lehet, hogy egyszer megismétlem a pizsama partit, mert mind a hármunknak jót tenne egy kis szórakozás. A beszélgetés közben elmondtam nekik, hogy hogyan juthatott be az a férfi a házunkba. Azt mondta barátnőm, hogy ő majd megoldja ezt a problémát. Már jó ideje beszélgettünk, amikor azt vettük észre, hogy a tálca üres volt. Rose nagyon gyorsan hozott nekünk másikat. Azt is elmajszoltuk. Ránéztem az órámra, ami 19:00 órát mutatott. Már vissza kellett volna érniük, de semmi. Nem történt semmi. A mosdó felé igyekeztem, amikor megláttam a térképet, és a vérem nem ott volt, ahol legutoljára láttam. Egy kicsit messzebb az előző pontnál.

- Gyertek, ezt nézzétek meg. - hívtam őket az asztalhoz, akik engedelmesen idejöttek.

Mindketten megrémülve nézték a térképet. Teljesen váratlanul Rose kiment a házból, majd ment egy ideig. Mi is követtük őt. Addig mentünk, míg egy dombon találtuk magunkat. Ott megálltunk, majd Rose lecsukta szemeit. Miért jöttünk ide, tettem fel magamnak a kérdést.

- Innen jobban hallani - válaszolt a kimondatlan kérdésemre.

A vámpíroknak jó a hallásuk. Mozdulatlanul álltunk ott Rose reakcióira várva, de nem történt semmi. Hosszú percekig ott ácsorogtunk, majd hirtelen kinyitotta a szemeit.

- Ez egy csapda - mondta ki a szavakat Rose. - Azt hittük, hogy ott van, de arra nem számítottunk, hogy valakinek a segítségével elviteti Hannáht egy faházba. - magyarázta az elméletét, majd elkezdett futni az erdőben.

Mi is követtük őt, amennyire tudtuk. Szerencsére hagyott nyomokat, aminek segítségével gyorsan a nyomára bukkantunk. Egy faház előtt állt, és próbálta berúgni az ajtót, de az meg se moccant. Végül én a képességem segítségével átmentem az ajtón, és kinyitottam azt nekik. Bejöttek a házba, majd Sam valahogy fényt jutatott a kunyhóba. Mindent láttunk. Hannah egy ágyon feküdt, szemeit lehunyva tartotta. Egy ismeretlen férfi pedig az ágya mellett ült, és kíváncsian meredt ránk.

- Azt hiszitek, megállíthattok? - kérdezte egy vigyorral az arcán.

Nem tudom miért, de ennek a vigyornak a hatására Ian jutott az eszembe.

- Igen - mondta határozottan barátnőm, amire a férfi arcáról lefagyott a vigyor.

Olyan gyorsan történt minden, hogy alig volt időm reagálni. Amikor legközelebb feleszméltem a férfi már a földön feküdt, és a fejét fogta. Nyilván Sam csinál vele valamit. Körül néztem a szobában. Egy széket pillantottam meg, aminek gyorsan eltörtem az egyik lábát, és a fadarabot a férfi szívébe szúrtam. Ezt követően odamentem Hannáhhoz, és felvettem őt, de úgy, hogy ne keltsem fel őt. Kimentünk a házból, és a másik felé mentünk, ahonnan a fiúk jöttek ki.

- Szia - köszönt nekem szerelmem, amikor meglátott minket. - Meghalt. - mondta, amire én is megkönnyebbültem egy kicsit.

Utána haza vitt minket futva, mert ezt kértem tőle. Kinyitottam a házunk ajtaját, és bevittem őt oda. Amint Julia néni meglátott minket azonnal odaszaladt hozzánk, és elvette tőlem Hannáht. Még nincs vége. Hiába halt meg ma az egyik akkor sincs vége. Még van egy, aki bármikor megtámadhat minket.