2010. május 28., péntek

9. fejezet Gondolatok


/Edward/

38 éve, hogy meghalt Reila, életem egyetlen értelme, aki mert szeretni engem pedig tudta, hogy veszélyes velem lennie. 3 éve, hogy elhagytam a családomat, akik gondoskodtak rólam az elmúlt 1 évszázad alatt. A erdő egyik legrejtettebb zugába költöztem. Alice majdnem mindenap meglátogatott, hogy megnézze minden rendben van-e. 4 napja nem látogatot meg és ennek biztos oka van. Reila nélkül nem élhetek, de ő mégis ezt kérte tőlem. Én nem tudom betartani a kérését mert az én életem mit sem ér nélküle. Szerelmem halála után el kellett költöznünk Forksból. Visszamentünk Alaszkába a Denalikhoz, ahol Tanya rám akart mász, de ze nem sikerült neki. Nevelő apám és nevelő anyám belekezdtek szerelmem. Ekkor úgy éreztem el kell mennem a Volturihoz, de Reila kérését is szemmel kellette tartanom, mert ő azt szerette volna, ha én tovább élek. A Denalik házából mégis kimentem, és egyenesen Olaszországba tartottam volna akkor, de ebben Emmett megakadályozott. Ettől kezdve nem volt értelme hogy a Volturihoz próbáljak menni, de egy nap mégis betoppant hozzánk a Volturi.

Múlt:

6 köpenyes alak jött elő a ködből, és mindegyik levette csulyáját, de ez alól Aro volt a kivétel. Aro felénk lépett egyet, majd összecsapta tenyerét.
-Nagyon örülök hogy újra találkozunk.-köszöntött minket Aro.
-Minek köszönhetjük a látogatásotokat?-kérdezte Carlisle Arotól.
-Azt hallotuk, hogy megtudta egy ember a titkunkat.Ide küldenétek!-kérte Aro udvariasan.
"Kíváncsi vagyok, hogy ki az az ember, aki miatt ide kellett jönnünk."-gondolta Aro cseppet sem kedvesen.
"Mindegy, hogy ki tudta meg úgyis meg fog halni."-gondolta Jane szemrehányóan.
-Aki miatt jöttetek már meghalt.Elintézte egy másik vámpír helyetetek.-mondta nevelő apám kicsit szomorúan.-Edward.......szerelme volt.
-Óóó megtisztelnél vele?-kérdezte, majd kinyújtotta felém a kezét.
Szépen lassan odasétáltam hozzá, és kezemet beleraktam az övébe.

Jelen:

Akkor tudta meg Aro, hogy mi is történt valójában, és a Volturi békével elment. Még most sem értem honnan tudták meg, hogy Reila tudott a létezésünkről. Már mindegy is, mert szerelmemet megölte egy másik vámpír. James csak játszadozott, de miért pont Reilát szemelte ki áldozatául. Máig sem tudtam kideríteni miért pont ő kellett neki. Midegy sikerült elérnie a célját. Csak magamat okolhatom, ezért ha én nem szeretek bele. Akkor most tovább élhetne anélkül, hogy bele avatkoztam volna az ő életébe. Próbáltam megvédeni, de én cserben hagytam amikor a legnagyobb szüksége volt rám. Miért nem maradtam vele egész nap akkor még most is élne. Ahelyett, hogy vele maradtam volna, Jamest és Victoriát üldőztem, és csak később jöttem rá, hogy csak a nőt üldöztem nem pedig Jamest, aki kihasználta a lehetőséget, és Reilához ment, hogy megölje. Életem értelmét elvette és azóta nem voltam hajlandó vadászni se, de sajnos muszáj volt, mert Emmett folyton ügyelt rám. Nincs más választásom minthogy utána menjek, és öngyilkos legyek. Alice viszont nem volt itt, és ez egy kicsit fura volt tőle. Mi történhetett otthon? Annyira szeretném tudni mi történt otthon. Úgy látom nekem kell elmenni hozzájuk, de előtte el kell mennem vadászni. Felálltam a kanapéról, és futásnak eredtem. Nemsokára meg is éreztem egy szarvas csorda illatát. Követtem az illatot, majd egy gyors mozdulattal rájuk vetettem magam. Kiszívtam az éltető nedvet, ami enyhití az égő kaparást a torkomban. Az összes szarvasnak kioltottam az életét. A szarvasok élettelen testét eltemettem a föld alá. Miután végeztem az állatok élettelen testével, majd futottam haza az otthonomba.

2010. május 21., péntek

8.fejezet Gyógyulás 2.rész



A határ még mindig érvényes.2 kommit kérek ide is, de nem garantálom, hogy előbb fog jönni a feji.

-Nem tudom miért, de úgy érzem el kell neked mondanom.Tudod nagyon hasonlítasz Reilára, és néha azt hiszem, hogy talán mégis él, hogy túlélte valahogy James támadását.Lehetséges ez az elméletem?-kérdezte kíváncsian. Érdekelte a válaszom, de akkor sem mondhatom el neki az igazat.Még nem tudhatja meg, még nincs rá felkészülve. A padlót bámultam, és gondolkodtam a válaszomon. Hirtelen a nappaliban voltam az egész családdal együtt. Én a kanapén ültem, és a többiek kíváncsi szemekkel figyeltek rám. Alice megfogta a vállamat. -Kérlek mond el az igazat!-kérlelt rá szépen.-Ki vagy te?-tette fel a kérdést, amire nem tudhajta a választ még. A többiek érdekelve figyeltek rám. Reménykedtem benne, hogy nem kell elmondanom.Újra megpillantottam Alice-t a túloldalon. Itt megszakadt a látomásom, és újra csak a padlót figyeltem. Már tudtam, hogy mit válaszoljak Emmettnek. -Elképzelhető.-válaszoltam egyszerűen.-Majd egyszer minden kiderül.-próbáltam megnyugtatni ezzel a mondatommal. Biztatóul rá mosolyogtam, és megszorítottam a kezét, de ez értelmetlen volt. Elengedte a kezemet, majd kiment a szobából, és Rosalie karjaiba vetette magát. Rosalie dühösen nézett vissza rám. Lecsuktam szemeimet, és mély álomba zuhantam. ..................................................................................................................
Ijedten ébredtem fel. Carlisle az ágyamnál volt, mert a kötést akarta lecserélni, de én meg zavartam ebben. Felültem ágyon, és egy párnát dugtam a fejem alá. Carlisle folytatta a munkát. Először götszert szedte, majd a kendőt vette le. A sebemből, amiben a szilánkok voltak abból már csak egy heg maradt. A varratot kiszedte és egy vajszínű krémmel bekente a heget. Az elmúlt 4 napban sok energiát használtam, amitől kimerültem, de most kipihentnek éreztem magamat. Carlisle rátekert a karomra kendőt .Átment a másik oldalamra, és onnan is leszedte a kötést. Amikor levette róla a kötést csodálkozva vizsgálgata tovább a sebemet. Korgott a gyomrom, amit Carlisle meg is hallott, majd elmosolyodott. Abbahagyta a karom vizsgálását, és kiment a szobából. Vajon Edwarddal mi lehet? Annyira szeretném tudni, hogy mi van vele. Gyorsan elővettem a naplómat és írni kezdtem bele. Ezt a naplót az átváltozásom óta írom.
Kedves Naplóm! Kaptam egy feladatot 4 napja.Edwardot kell a helyes útra állítanom, de szerintem, azért nekem adták ezt a feladatot, mert meg kell találnom önmagam.Amikor visszajöttem Forskba akkor volt pár látomásom.Az egyikben azt láttam, hogy Edward megöli Christinát és egy farkas megöli Edwardot.Utána, hogy én fogom átváltoztatni Christinát tündérré.Most is volt az előbb egy látomásom.Biztos arra utalt, hogy egyszer ki fog derülni a titkom, de minden sokkal könnyebb lenne a családom tudná a titkom. Amióta meghalt az igazi családom, és nevelőszülőkhöz kerültem azóta ők lettek a családom.Remélem nem kell sokáig titkolóznom!
Vanda!

2010. május 20., csütörtök

8.fejezet Gyógyulás 1.rész

Ha 7. és ehhez fejezethez írtok 2 kommit akkor kirakom a 2.részt is.Ezúttal ha felteszek egy fejit akkor ez a határ érvényes.Sorry!!!!!!!!
Carla/Reila

Újra érzékeltem a külvilágot és, ami körülőttem mozgott. Valaki végighúzta az arcomon a kezét. Olyan gyengéd volt mint a puha selyem. Ezt a gyengéd érintést bármikor fel tudnám ismerni. Carlisle mindig is együttérző volt és gyengéd. Hirtelen egy kéz ért a kezemhez. Egy nagyon aggodó és szeretettteljes kéz volt, Esme keze. A lecsukott szemhéjaimat elkezdtem mozgatni. Végül kinyitottam a szememet, de az ablakon fény szürődőtt be, és belevilágított a szemembe. Azonnal becsuktam, és amikor úgy éreztem akkor újra megpróbáltam kinyitni. Sikerrel jártam, és a fény, ami eddig beszürődőtt az ablakon most a felhők takarják el fényét. Esme ugyanúgy fogta a kezem csak most Carlisle vigasztalta, hogy fel fogok ébredni.
-Fel fog ébredni!Nincsen belső vérzése, aminek kellett volna lennie mint .....-nem tudta befejezni a mondatot.
Ahhoz túl fájdalmas volt, hogy kimondja a nevemet. Megmozgattam Esme kezét, hogy tudomásul vegye ébren vagyok. Erre a mozgatásra felém fordult. Esmén átsuhant a boldogság, de ez el is tűnt amikor Rosalie felhorkantott. Pár perccel később már nem éreztem Rosalie haragját, ami azt jelenti, hogy Emmett kivitte a szobából. Esme újra felém fordult, és újra éreztem a boldogságát.
-Jól vagy?Minden rendben?Nem fáj a fejed?-zúdította rám a kérdéseit.
-Jól vagyok.Minden rendben és nem fáj a fejem.-válaszoltam ugyanazokkal a szavakkal, amit ő tett fel nekem.-Mi történt?-kérdeztem tőlük.
Igazából fogalmam sem volt róla, hogy mi történt.
-Megtámadott a feleségem, én meg leszedtem rólad.-közölte higgadtan Emmett, hogy mi történt aznap.
-Hány napig voltam ilyen állapotban?-tettem fel a következő kérdésemet.
-1 és fél napig.-válaszolt a kérdésemre Carlisle.-Még pár napig pihenned kell.-tette hozzá.
-Nem baj ha én most.......elalszom?-kérdeztem reménykedve.
Most úgyis sokat kell pihennem, hogy újra aktív formában legyek.
-Persze, hagyunk aludni.-felelte Carlisle.
-Még beszélnem kell vele.Négyszemközt, ha lehet!-kérte meg rá Emmett a családját.
Kisétáltak a szobából az ajtón keresztül. Emmett leült az ágy szélére, majd intettem, hogy kezdheti a mondanivalóját. Sóhajtott egyet, majd belekezdett a mondanivalójába:

2010. május 13., csütörtök

7.fejezet Rosalie utálata



Carla/Reila

Mély álomba zuhantam. Álmomban egy erdőben jártam. A fák levelei borostyán színben pompáztak. Futottam az erdőben egészen addig amíg ki nem értem a rétre. Két sírkő állt a rét közepén, és a virágok egy szív alakot formáztak. Odarohantam a rét közepére, amikre ez a felirat volt vésve:

Edward Cullen Reila Rosenberg
Élt:1918-2005-ig
Élt:1950-1967-ig
Szerelme után ment Szerette volna ha hinnénk magunkban
Nem volt nála jobb ember! Reménnyel teli szívét elvitte a halál!

Könnyek gyűltek a szemembe. A könnyeim záporoztak annyira sírtam. Riadtan ébredtem fel.
Na végre!Már azt hittem sose fogsz felkelni.-háborodott fel Clare gondolatban.
Mit akarsz Clare?-kérdeztem barátnőmtől.
Olvastam Edward gondolataiban.Az álmod egy jel volt.Sietned kell!-figyelmeztetett Clare.
Innentől kezdve nem hallottam a gondolatait. Kikeltem az ágyból, majd egy farmernadrágot és egy kék pulóvert vettem elő a táskámból. Gyorsan felkaptam magamra a ruhákat, és kimentem a szobából. Lementem a lépcsőn, és a nappaliba rohantam. A nappaliban nem találtam senkit.
-Nocsak, nocsak!-hallottam meg Rosalie hangját a hátam mögül.
Ijedten megfordultam. Egy széken ülve ellökte magától az ajtót.
-A szüleid nem tanítottak meg rá, hogy nem illik egy másik család gondaira bízni magadat.-a hangja hasonlított a hisztérikus hangnemhez.-Nekünk is megvannak a problémáink.Nem hiányzik, hogy egy kis senki........-félbeszakítottam.
-Hogy egy senkiházi tolakodjon az életetekbe.-fejeztem be helyette a mondatot.
Legszívesebben átrepítettem volna az üvegfalon.
-Akkor nem kell elmondanom a folytatást, ha ismered a szöveget.-mondta úgy mintha olyan nagyra lenne magával.-Nagyon örültem a találkozásunknak.
Hirtelen előttem termett, és a kezével átlökött az üvegfalon. Hatalmas zajjal értem földet. A képességemet használva körém repültek az üvegszilánkok. Nem tudtam figyelni az összes szilánkra, ezért belefúródott egy pár szilánk a karomba. Rosalie átszáguldott az üvegfal megmaradt részén, és a nyakamnál fogva egy fának dobott. Amikor a földön landoltam akkor belefúródott a csuklómba egy éles kavics. Ahol a szilánkok felsebezték a karom ott kiugrott a vállam helyéről, amit két ütéssel helyre rántottam, a éles kavicsot kiszedtem a csuklómból, és a sebem összeforrt. Felálltam, és futásnak eredtem, de Rosalie gyorsabb volt. Megragadta a nyakamat, amit egyre erősebben fogott. Elsötétült minden, és csak annyit éreztem, hogy valaki leszedi rólam a nővéremet. Nem éreztem semmit, ami körülöttem folyt.

2010. május 7., péntek

6.fejezet Vásárlás

Erre a cipőre vágyakozik Alice.

Carla/Reila

Még sokáig bámultam Alice hűlt helyét. Nem tudtam megszólalni Alice kijelentésére. Legutóbbi vásárlásunk nem sikerült valami jól. Újra a dühtől fortyogó nővéremre néztem, akinek vérvörösen izzott a szeme. Felálltam a kanapéról, és Alice után rohantam. Alice-t a garázsban találtam meg egy sárga Porschéban ülve. Beindította a motort, de én a képességemet használva megállítottam. Kiszállt a kocsiból.
-Alice, ugye nem gondoltad komolyan?-kérdeztem reménykedve Alice-től.
-Mindkettőt komolyan gondoltam.-mondta halál komolyan.
-Az, hogy nálatok lakjak az rendben van.-adtam igazat neki.-De a vásárlást az nincs rendben.
-Miért?-kérdezte hitetlenkedve.
A fenébe! Nem, azért vagyok itt, hogy Alice-szel veszekedjek hanem, hogy megakadályozzam Edward legnagyobb hibáját.
-Oké Alice!Beleegyezek, ha még 8 óra előtt visszaérünk.-ajánlottam a lehetőséget.
Alice örömében előttem ugrándozott és táncikált. Bepattant a kocsijába, és megpróbálta beindítani a motort. Újra használtam a képességemet, és a motor újra elindult. Beszálltam a kocsiba, és elindultunk. Alice gyorsan vezet mint a bátyja, Edward.
-Tudtad, hogy nagyon hasonlítasz egy családtagunkra.-mondta.-Van a kesztyűtartóban egy fénykép.
Kinyitottam a kesztyűtartót és a kezembe repítettem a fényképet. A képen én, Alice és Edward szerepelt rajta. Eszembe jutottak a szép emlékek amikor még együtt voltunk. Legördült egy könnycsepp az arcomon.
-Hé!Mi a baj?-kérdezte a kedvenc húgocskám aggódva.
-Semmi csak belement valami a szemembe.-hazudtam ismét.
Visszatettem a fényképet a helyére és becsuktam a kesztyűtartót. Megálltunk a bevásárlóközpontnál, ahol az utolsó közös vásárlásunk volt Alice-szel. Kiszálltunk a kocsiból, és a bevásárlóközpont felé mentünk. Bementünk a 4 emeletes épületbe, ahol Alice rögtön a 1. emeletet vette célba, és utána bement az 1.boltba amit meglátott. Először felsőért mentünk, ahol a nyakamba sózott 6 pólót. Bementem a próbafülkébe, és felpróbáltam őket. Az utolsót próbáltam fel amikor Alice elkezdett hangosan gondolkodni.
-A pirosat vegyem meg vagy a sárgát?-kérdezte saját magától.-A piros jól áll neki, de a sárga sem olyan rossz.A lila jobban áll rajta mint a piros, de még a kék is.Akkor 2 sárga, 2 lila és 2 kék póló lesz.-rakta bele a kosárba a pólókat.
A pólókhoz vettünk 6 farmernadrágot és 2 fehér farmernadrágot. Utána odamentünk a pénztárhoz, és Alice kifizette a ruhákat. Bementünk a mellettük lévő boltba, ahol Alice egy csomó topot megpróbáltatott velem. Már az utolsó topot próbáltam fel.
-A piros és a szürke lesz.-mondta, majd bepakolt a kosárba 2 piros és 2 szürke topot.
Utána vettünk még 4 szoknyát, 2 narancssárga pólót, 2 fekete félvállas pólót, 2 félvállas topot, 2 rövid farmernadrágot, 2 hosszú szoknyát, 1 egyrészes ruhát, 2 narancssárga szoknyát és pólót. Mentünk volna vissza a Cullen házba, ha Alice nem visítot volna. Gyorsan odamentem hozzá.
-Nézd meg azt a cipőt!-kért meg rá.-Le van értékelve.-ujjongott Alice.
-Majd kapsz egyet karácsonyra.-ígértem meg neki.
Kimentünk a bevásárlóközpontból, és hajtottunk vissza a Cullen házba. Egész úton nem szóltunk egymáshoz. A Cullen házban Esme vacsorával várt minket. Megettem a vacsorámat, és miután végeztem az evéssel elmentem lefeküdni. Esme megengedte, hogy Edward szobájában aludjak. Betakartam magamat a puha paplannal, és mély álomba zuhantam.

Huh ez jó hosszú lett.Holnap lesz egy kis bejelenteni valom.A friss csütörtökön lesz fent, és előzetes nem lesz.
Puszi Abby!

6.fejezet Előzetese

Carla/Reila

-Tudtad hogy nagyon hasonlítasz egy családtagunkra.-mondta.-Van a kesztyűtartóban egy fénykép.
Kinyitottam a kesztyűtartót, és a kezembe repítettem a fényképet. A képen én, Alice és Edward szerepelt. Eszembe jutottak a szép emlékek amikor még együtt voltunk. Legördült egy könnycsepp az arcomon.

Itt az előzetes.Lehet, hogy hétvégén fel fogom, majd tudni rakni a fejit, ha végzek vele.
Addig is kitartás!
Puszi Abby!

2010. május 5., szerda

5.fejezet Újra a Cullenek közt


Carla/Reila

Hosszú ideje így lehettünk. Esme elengedett, és visszalépett Carlisle mellé. Rosalie-ra néztem, aki dühösen nézett rám. Szemei villámokat szórtak, és már majdnem vörösen izzott. Ekkor levettem a tekintetem Rosalie-ról, és az energiabomba húgocskámra kaptam a tekintetem. Alice volt a következő, aki megölelt. Majdnem elvesztettem az egyensúlyomat, ha nem tartottam volna meg magunkat a képességemmel. Alice elengedett, de nem mozdult előlem.
-Szia, én Alice vagyok!-mutatkozott be Alice.
-Szia Alice!Én Carla vagyok.Örülök, hogy megismerhetlek.-mutatkoztam be Alice-nek.
-Ő itt Jasper!-mutatott a férjére.-Ők pedig Emmett, Rosalie, Esme és Carlisle.-mutatott végig mindenkin.
-Carlisle, ellátnád.Van egy sebe a karján és utána megismerkedhettek vele.-mondta Emmett mintha ő lenne itt a főnök.
Carlisle intett hogy kövessem. Utána vettem az irányt, de már ismertem az útat. Bementünk a dolgozó szobájába, és helyet foglaltam az egyik fotelbe, ő addig elővette a táskáját. Leült a mellettem lévő fotelbe, és egy vizes ronggyal kezdte el törölgetni a sebet. Utána fertőtlenítővel befújta, majd egy kendőre valami kenőcsöt kent rá. A kendőt rátekerte a sebemre, és ahogy a kendő hozzá ért a bőrömhöz elkezdett csípni a sebem. Felszisszentem, és a fájdalom mardosta a karomat. Pár perc múlva a fájdalom hirtelen köddé vált. Carlisle a kendő köré tekert egy kis darab kötszert.
-Kész!-jelentette ki.-Nagyon fáj?-kérdezte arckifejezésem láttán.
-Nem annyira.-mondtam megnyugtatóan.
Felállt a fotelből, majd fogta a táskáját és elpakolt. Lementünk nappaliba, ahol Alice izgatottan várt rám. Esme szeretete szétáradt a testemben, Rosalie féltékenysége és haragja felerősödőt, Alice vidámsága és izgatotsága elnyomta Rosalie féltékenységét a testem egy zugába, Emmett és Jazz boldog volt és Carlisle szeretete is erős volt. Akármennyire is éreztem Rose haragját a sok pozitív érzelmek csak elnyomják. Leültem a kanapéra közvetlenül Alice mellé.
-Szóval hogy is kerültél ide?-kérdezte kíváncsian Carlisle.
-Megszöktem a nevelőotthonból.-hazudtam.-A szüleim meghaltak.-tettem hozzá mielőtt megkérdezhette volna.
-Van hol laknod?-tette fel a kérdését Esme.
-Nincs.
-Akkor nálunk fogsz lakni.-állt fel Alice.-Jaj, ahogy látom nincs sok holmid.El kell mennünk vásárolni!-jelentette ki és már el is tűnt.
Még sokáig bámultam Alice hűlt helyét.

Remélem tetszik.A következő fejezet hétfőn lesz.

2010. május 3., hétfő

5. fejezet előzetese

Carla/Reila

Lementünk a nappaliba ahol Alice izgatottan várt rám. Esme határtalan szeretete szétáradt a testemben, Rosalie féltékenysége és haragja felerősödőt, Alice vidámsága és izgatotsága elnyomta Rosalie féltékenységét a testem egy zugába, Emmett és Jazz boldog volt és Carlisle szeretete is erős volt. Akármennyire is éreztem Rose haragját a sok pozitív érzelmek csak elnyomják.

Ez fontos lesz, majd az egyik fejezetnél ezért ezt írtam.Mindjárt kész vagyok vele, de azért nem holnap fogom felrakni mert tanulnom kell.Szóval szerdán lesz friss.
Addig is kitartás!
Abby!