Szilveszter!

Viszlát 2011! Hello 2012!
Boldog Új Évet Kívánok Mindenkinek!

Katherine karácsonya

Sziasztok! Szeretnék mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánni!

1. rész A feladat

Pár nap múlva karácsony, és én csak a volt szerelmemet figyelem, aki gyermekével és feleségével ünnepli a karácsonyt. Kislányuk egy éves lesz. Nekik megvan mindenük, amire csak vágytak, de nekem nincs. Szerettem volna, ha John boldog lenne. Gondolom a vezetőink úgy gondolták, hogy Alice-nek is kijár némi boldogság. Szegényre nagyon rájárt a rúd még régebben. Ő boldoggá tudta tenni Johnt. Én nem voltam rá képes.
Az ablak párkányán ültem, és figyeltem őket, amint lázasan készülődnek a karácsonyi ünnepségre. Irigykedve néztem rájuk. Amint így figyeltem őket újra magam előtt láttam azokat a jeleneteket az életemből, amik örökre megpecsételték a sorsomat. Egy könnycsepp tört utat magának, és maró savként folyt végig az arcomon. Teljesen váratlanul a szüleim előtt találtam magam, akik boldogan nézték a családi albumot.
Amint John és Alice kimondták a szeretlek szót teljesen megváltoztatta a történteket. A szüleim azt hitték, hogy Alice az ő gyermekük.
Gyorsan legjobb barátnőmre gondoltam, aki szomorúan nézte férjét és a kislányát.
Katie még halála előtt egy gyermeket szült, aki árvaházban nevelkedett. Az élet azonban adott egy esélyt Katie-nek, hogy kislányát férjéhez vezesse. Sajnáltam őt, hiszen idő előtt távozott.
Finoman megráztam barátnőm vállát, aki kíváncsian figyelt rám.
-    Menjünk. – szóltam hozzá halkan.
Megfogtam a kezét, és arra a dombra gondoltam, ahonnan lehet látni a naplementét. Barátnőm letörölte könnycseppjeit, majd megpróbált mosolyt varázsolni az arcára.
Hiányzott neki a lánya. Mindent megtenne azért, hogy újra vele lehessen. Miután kellőképp lenyugodott, visszavittem őt a többiekhez. A többiek egy csoportban gyűltek össze egy teremben. Barátnőmmel egymásra néztünk.
Fogalmunk sem volt arról, hogy mi folyik itt. Csak pár hónapja vagyunk itt. Mi nem szoktunk részt venni a gyűléseken.
Megfogtam barátnőm kezét, és ugyanarra a dombra gondoltam, de nem történt semmi. Végül arra a döntésre jutottam, hogy megkérdezem valakitől mi folyik itt.
-    Elnézést – ráztam meg finoman egy szőke hajú férfi vállát. - Mi folyik itt? – kérdeztem meg tőle értetlen arckifejezéssel.
-    Kiválasztás – válaszolta egyszerűen.
-    Az mi? – tettem fel neki egy újabb kérdést értetlenül. – Még sosem voltunk ilyenen – magyaráztam meg, miközben barátnőmre mutattam.
-    A vezetők kiválasztanak közülünk valakit, aki segít egy embernek. Az emberek néha olyat csinálnak, amit nem kéne. Mi segítünk ennek az embernek jóvátenni vagy megakadályozni a cselekedetüket. – magyarázta meg mi is az a kiválasztás.
Katie fejét a vállamra helyezte, majd a szeméből kicsordult egy könnycsepp, amit azonnal le is töröltem. Megjelentek előttünk a vezetőink, majd felsoroltak pár embert, akit eddig nem ismertem. Köztük volt az a szőke hajú srác is, akit az előbb kifaggattam.
-    Katherine Masterson. – mondta ki a nevemet az egyik vezető.
Teljesen lefagytam. Erre nem vagyok képes, gondoltam magamban. Nem mentem ki, de miután mindenki rám nézett dühös tekintettel, kimentem. A szőke hajú srác mellé álltam, akit úgy hívtak, hogy Peter. Ezt követően a többiek magunkra hagytak minket. Mindenkinek elmondták, hogy kinek mi lesz a feladata, majd ők is elmentek. A vezérek rám néztek. Voltak olyanok, akik lesújtó pillantást vetettek rám, de voltak olyanok, akik gyengéd pillantással néztek rám. Nem értettem mire megy ki ez az egész, ezért értetlen pillantással néztem rájuk.
-    Mivel Alice nincs itt, ezért neked kell átvenned a helyét – kezdte egy barna hajú férfi. - Te is képes vagy arra, amire ő – folytatta, de egy vörös hajú nő a szavába vágott.
-    Ettől még nem biztos, hogy kész van a feladatra – mondta dühösen, mire többen helyeslően bólintottak.
-    Sandy, adnunk kell neki egy esélyt – kelt védelmemre egy fekete hajú férfi.
Erre a megjegyzésre Sandy megadóan dőlt hátra a székében.
-    Daniel Montgomery-n kellene segítened. El fog követni valamit a közel jövőben. Meg kell akadályoznod, hogy az a valami ne történjen meg – kezdte ugyanaz a barna hajú férfi.
-    Mindenki látni fog, csak így tudod teljesíteni a feladatot. – fejezte be a fekete hajú férfi.
Bólintottam. A barna hajú férfi távozásra intett, amit én meg is tettem.
Csakhogy nem tudtam, hogy hol keressem őt. Alice biztosan jól csinálta, nem úgy, mint én.
Visszamentem arra a dombra, majd lefeküdtem a fűbe, és nézni kezdtem a csillagokat. Szememmel kerestem néhány csillagképet is. Egy ideig néztem őket, de hirtelen fáradtság öntötte el az egész testemet. Lehunytam szemeimet, és teljesen ellepett a sötétség.

2. rész Emberbőrben

Másnap reggel egy ágyban ébredtem. Számomra ismeretlen ágyban. Nem tudtam, hogy hol vagyok vagy, hogy mi történt velem tegnap. A fejem fájt, és mikor felültem az ágyban, elszédültem, ezért visszafeküdtem a párnákra. Vártam pár percet, majd újra felültem az ágyon. Legnagyobb szerencsémre most nem szédültem. Felkeltem az ágyból, majd bementem a fürdőszobába. Megmostam az arcomat. De mikor belenéztem a tükörbe a szemeim kikerekedtek. Önmagamat láttam.
Azt az önmagamat, akit láttam a halálom előtti utolsó napom.
Kezemet rátettem a mellkasomra. Éreztem a szívem minden egyes dobbanását. Kirohantam a fürdőszobából, és elkezdtem keresni valamit. Az éjjeli szekrény egyik fiókjában találtam egy pénztárcát. A pénztárcából kivettem a személyi igazolványomat. Rajta volt a képem. Katherine Parker nevet láttam a képem mellett.
Alig akartam hinni a szememnek. Egy élő ember vagyok.
Az igazolványt visszatettem a pénztárcámba, majd tanulmányozni kezdtem az életemet. A tanulmányozás után elkezdtem felöltözni.
Legnagyobb szerencsémre nem kell dolgoznom ezen a héten.
Miután felöltöztem, sétáltam az utcákon, és néha megálltam egy áruház mellett, ahová bementem vásárolni.
Néha megláttam egy csodaszép ruhát, amit meg is vettem.
A szatyraimat letettem az egyik kanapéra, majd lehallgattam az üzeneteimet.
-    Szia Kat, Linda vagyok. Segítened kellene. Gyere délben a cukrászdához. – hallottam meg Linda hangját az üzenetrögzítőn.
Amint vége lett az üzenetnek, rögtön ránéztem az órámra. Az órám fél tizenkettőt mutatott, ezért gyorsan lerohantam az autómhoz. Beindítottam a járművet, és gyorsan a cukrászdához mentem.
Könnyű volt eltalálni odáig, mert csak egy van ebben a városban.
Kiszálltam a kocsiból, és bementem a cukrászdába. A teremben tekintetemmel keresni kezdtem Lindát, akit pár perc alatt meg is találtam. Leültem az egyik székre, és kérdő tekintettel figyeltem rá.
-    Gondolom, nem érted, miért hívtalak ide. Az a helyzet, hogy – vett egy mély levegőt, majd folytatta. - Dick megkérte a kezem – bökte ki, mire egy másodperc alatt szétterült egy mosoly az arcomon.
-    Gratulálok – mondtam még mindig mosollyal az arcomon. - És, hogy kérte meg? – tettem fel neki a kérdést.
Azonnal mesélésbe kezdted. Szinte egyetlen egy részletet sem hagyott ki a beszédéből. Legnagyobb örömömre Dick úgy kérte meg a kezét Lindának, ahogy ő azt elképzelte. Még a gyűrűt is megmutatta. Jó ízlése van ennek a Dicknek, bárki is legyen az.
Vettünk egy csokis süteményt is, amit azonnal meg is ettünk. Kifizettem a sütemény árát, majd mindketten kisétáltunk az üzletből. Hirtelen elment mellettünk valaki, akit nem ismertem fel, csak azt éreztem, hogy követnem kell őt. Megfordultam, és követni kezdtem őt. Egy sikátorba ment, ahol rajta kívül még volt néhány cseppet sem szimpatikus alak.
A férfiak odaadtak valamit, amiről nem tudtam megállapítani, hogy mi az. Talán zacskó lehetett. Az egyik férfi nagyon mérgesen nézett a fiúra. A fiú remegő kézzel nyúlt a zsebébe, és adott oda valamit egy másik férfinak. A férfi elővett valamit a zsebéből, de nem tudtam megfigyelni, hogy mi az. Nem gondolkodtam, csak cselekedtem.
Ledöntöttem egy szemetes kukát, és a férfiak közé gurítottam.
Az alakok meglepődve figyelték a szemetest. Rohanni sem tudtak, mert a következő pillanatban az összeset a földre terítette.
Odarohantam a fiúhoz, kivettem a kezéből a zacskót, amit földre dobtam, és futásra invitáltam. Pár perc alatt kiértünk a sikátorból. Megkönnyebbülve felsóhajtottam, majd a fiúval együtt tovább sétáltam az utcán, de a fiú kitépte a kezét a kezeim közül.
-    Nem kell segítség – mondta dühösen, majd épp indult volna visszafelé, de én megállítottam.
-    Szerintem fogalmad sincs arról, hogy mit csinálsz vagy, kik ezek az alakok. Ha valami bajod van, ne így kezeld a dolgot. Talán segíthetek – próbáltam felajánlani a segítségemet, de ő elutasította.
-    Igaza van, Daniel. – jött oda hozzánk egy másik férfi.
Amint meghallottam a Daniel nevet, hamar beugrott minden. Hogy én mit keresek itt, és miért éreztem azt az előbb, hogy a fiút követnem kéne. Ő az én védencem.

3. rész Vásárlás

-    Menjük haza és ilyet többet ne csinálj. – mondta Daniel bátyja, majd a karját megfogva vitte el innen.
Követtem a példájukat, és a kocsimhoz sétáltam.
Otthon kipakoltam a ruháimat a szatyrokból, és eltettem őket a szekrényembe. Ezt követően leültem az ágyamra.
Daniel Montgomery, valami rosszban sántikál. Hiszen valamit elfog követni a jövőben csak azt nem tudom, hogy mi az. Úgy érzem figyelnem kell őt.
Erre a gondolatomra elővettem egy telefonkönyvet, és kikerestem a Montgomery nevet, amit hamar meg is találtam. Elővettem egy cetlit, és leírtam a lakcímet.
Ekkor jutott eszembe, hogy Katherine Parker nyomozó.
A telefonom után nyúltam, majd bepötyögtem egy számot. Vártam, amíg valaki felveszi a telefont, de ez nem történt meg. Hagytam neki üzenetet, majd a telefonomat beraktam a zsebembe. Bementem a dolgozószobámba, és ott leültem a monitor elé.
Kiderült Daniel testvéreinek a neve is. A bátyja neve Jared, a húgáé pedig Carly. Csak ezeket sikerült kiderítenem róluk.
Felálltam, majd megkerestem a felvettem egy kabátot és egy sálat. Kinyitottam az ajtót, majd kimentem az utcára sétálni. Egy ideig sétáltam, majd amikor kezdtem éhes lenni, bementem egy élelmiszerboltba. Sétálni kezdtem a sorok között. Levettem az egyik polcról egy csokoládét, amit beraktam a kosaramba. Beraktam még a kosaramba lisztet, tojást, tejet, juharszirupot és sütőport. Utána az üres pénztárhoz mentem, ahol egy lány bepötyögte a monitorba az árakat. Figyeltem őt. Valakinek a kezét megéreztem a vállamon, ezért arra fordultam.
-    Hello – köszönt nekem Jared, amire én is elmotyogtam egy hellót. – Én Jared vagyok – mutatkozott be, majd felém nyújtotta a kezét.
-    Katherine vagyok – mutatkoztam be én is, majd kezet fogtunk egymással.
Jared az kosaramban lévő ételeket nézte, amire megjelent az arcán egy halvány mosoly.
-    Palacsintát és forró csokit fogok otthon készíteni – magyaráztam, majd elővettem a pénztárcámat, és kifizettem az ételeket.
Betettem őket egy szatyorba. Már épp indultam volna kifelé, amikor Jared megfogta a karomat. Ránéztem.
-     Eljönnél velem vásárolni karácsonyi dolgokat? – kérdezte meg tőlem félve.
Még a remegő kezét is éreztem a karomon. Bólintottam, majd leírtam egy kis papírra a lakcímemet. Ezt követően kisétáltam az üzletből. Haza sétáltam, majd gyorsan elkészítettem a palacsintát és a forró csokit. Miután minden elkészült, megettem a palacsintát és megittam a forró csokit. Ezután megfürödtem és felöltöztem. Nem tudtam, mikor jön ide, ezért bementem a dolgozószobámba, és leültem a gépem elé. Megnéztem az üzeneteimet. Csak egy levelem érkezett, amit megnyitottam. Elkezdtem olvasni, amit az egyik barátom írt.
Hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi információt össze tud gyűjteni egy családról.
Olvastam egy ideig, de aztán meghallottam, hogy valaki csöngetett. Kiléptem a rendszerből, és kikapcsoltam a gépet. Az ajtóhoz futottam, amit azonnal ki is nyitottam.
Jared állt az ajtóban.
Mindketten elmotyogtunk egy sziát, majd kimentünk az utcára. Sétáltunk egészen addig, amíg egy karácsonyi dolgokat áruló üzlethez nem értünk. Díszeket nézegettünk, aminek a többsége nem volt a legszebb darab. Kiválasztottam egy angyalkát, amit beraktam a kis kosárba.
Jared inkább olyan díszeket választott, ami olcsó volt. Csak néha engedte meg, hogy berakjak a kosárba egy drága díszt. Jared az égősorokat nézte, amíg én az egyik csengőt, kicseréltem egy másikra. Egy sokkal szebbre, ami nem volt olyan drága. Ellenkezőleg. Pont megfelelő volt az ára.
Betette az égősort a kosárba, és elindultunk egy üres pénztár felé. Amikor Jared meglátta, hogy mennyit kell fizetnie, az arca sápadt lett. Elővette a pénztárcáját, és idegesen nézte azt. Nincs annyija, amennyi kellene, gondoltam magamban.
Végül megsajnáltam, és helyette én fizettem ki a díszeket. Beraktuk a sok karácsonyfa dekorációt, és kimentünk a boltból.
-    Kösz, hogy kisegítettél – köszönte meg az előbbit, mire én csak legyintettem egyet, mintha az előbbi egy nagy semmiség lenne. - Vissza akarom adni – ajánlotta, és már nyúlt a tárcájáért, de én megállítottam.
-    Ugyan már, lesz még ahonnan ez jött – ellenkeztem.
-    Holnap átjössz hozzánk? – kérdezte kíváncsian, amire én válaszul csak bólintottam.
-    Mikor jössz hozzám? – tettem fel neki a kérdést.
Nem akartam, hogy váratlanul beállítson hozzám, akkor, amikor nem kéne.
-    Olyan dél körül érted megyek. – mondta, amire én újból bólintottam, hogy megfelelő az időpont.
Búcsúzóul kezet fogtunk egymással. Az érintés hatására furcsa bizsergést éreztem. Úgy éreztem szikrák pattantak ki köztünk. Elengedtük egymás kezét, és mindketten a saját lakása felé indult.
Otthon elolvastam azt a levelet, amit még nem volt alkalmam elolvasni a mai nap folyamán.

4. rész Élet

Másnap reggel korán ébredtem fel. Felkeltem az ágyból, majd felöltöztem, és az itthon talált ételekből készítettem magamnak reggelit. Gyorsan megettem a reggelit, és megnéztem van e még karácsonyfadíszem, amit felrakhatok a karácsonyfára. Legnagyobb örömömre még találtam olyat, ami használható lenne, ezért nem mentem el vásárolni.
Alig vártam már, hogy találkozhassak Jareddel. Nem tudom miért, de nagyon megkedveltem ezt a srácot. Lehet, hogy egy beleszerettem, és azért várom így, hogy értem jöjjön.
Nem gondolkoztam, hanem az órát néztem. A fürdőszoba felé vettem az irányt, és hamar megfürödtem, majd felvettem egy olyan ruhát, amiben a szülei előtt is mutatkozhatok. Utána kifésültem a hajamat, és megmostam az arcomat.
Pár perc telt a szépítkezésemmel, de már meg is hallottam a csengő hangját. Odarohantam az ajtóhoz, a fogasról levettem a kabátomat, és kinyitottam az ajtót.
Mosolyogva köszöntöttük egymást, majd magamra kaptam a kabátomat, és együtt elindultunk a szülei háza felé. Útközben sokat beszélgettünk egymásról, így közelebbről is megismertük a másikat. Pár perc alatt odaértünk a házukhoz.
A házuk narancssárga színben pompázott, egy gyönyörű kerttel a ház előtt.
Mindig is egy ilyen házra vágytam, jutottak eszembe a régmúlt idők emlékeim. Emlékszem mennyi kívánságom volt még akkor.
Megráztam a fejemet, hogy többet ne jussanak az eszembe. Nem akartam emlékezni rájuk.
Túl fájdalmas volt az emlék.
Bátorítóan Jaredre mosolyogtam, majd kinyitotta előttem az ajtót. Levettük a kabátunkat, és feltettük egy fogasra.
-    Anya, apa, Daniel, Carly – szólt a család többi tagjának, akik sorra megjelentek. – Ő az a lány, akiről meséltem. Katherine – mutatott be a családjának.
Mindenki elárulta a nevét, még a kicsi, szőke hajú Carly is megmondta, aki alig lehet több egy tizennégy évesnél. Mind a négyen nagyon udvariasak voltak velem.
Vajon mit mesélhetett nekik rólam.
A fiúk kimentek a kertbe, hogy hozzanak onnan egy fenyőfát, addig mi lányok elővettük a díszeket, amiket tegnap vettünk Jareddel.
A fiúk letették az egyik sarokba a fát, amit mi szépen feldíszítettünk, míg a fiúk valami mást csináltak.
Épp egy angyaldíszt tettem fel az egyik ágra, amire Carly megszólalt.
-    Szerintetek feltehetem én a csúcsdíszt? – kérdezte meg angyali hangján Carly, amire mindketten elmosolyodtunk.
-    Hát, persze. – válaszolta Jared anyukája.
Felvettem a pöttöm Carly-t, hogy elérje a fenyőfa legtetejét.
Óvatosan rátette a csúcsdíszt, majd letettem a földre, aki mosolyogva rakta fel a többi díszt egészen addig, amíg a kismacskája oda nem ment hozzá, hogy dorombolva kérje tőle a tejecskéjét. Carly abbahagyta a fa díszítését, majd a konyhába igyekezett, hogy adjon a macskának tejet.
Mi addig tovább díszítettük a fát. A végeredmény egész jó lett. A díszítés után bementünk a konyhába, hogy együtt készítsünk ebédet. Ketten hamar végeztünk vele, mint gondoltam.
Carly behívta a fiúkat, akik boldog mosollyal az arcukon jöttek be, majd elkezdték mesélni, hogy mit csináltak együtt. Daniel nem volt beszédes formájában, ezért csendben hallgatta a többieket.
Miután megettük az ebédet, kimentünk a kertbe, ahol a fiúk által készített hintó volt. Kettő ló volt az elejére kötve. Mind a hatan felszálltunk a hintóra, és elindultunk. Jareddel egymás kezét fogtuk, és mosolyogva figyeltük, ahogy a kis Carly boldogan nézi a lovakat. El is nevezte őket Szellőnek és Csillagnak. Egy kört mentünk a kertben a hintóval, majd leszálltunk róla. Elköszöntem mindenkitől, és hazafelé vettem az irányt. Útközben bementem az egyik boltba, hogy vegyek valamit.
Hihetetlenül boldog voltam. Rég éreztem ilyen jól magamat.
Az ajándékot eltettem a zsebembe, majd tényleg hazafelé indultam, de útközben megláttam Danielt és Carly-t együtt menni valahova, bár Daniel próbálta lerázni magáról a kishúgát. Követtem őket ugyanabba a sikátorba, ahová egy napja ment. De amikor odaértem nem találtam őket sehol sem. Lehet, hogy máshol vannak, jutott egy gondolat az eszembe, amire meghallottam egy kiáltást. A hang irányába eredtem. De amit láttam az meglepő volt. Egy épületben találtam Danielt és kishúgát, akin egy vérző seb volt. Azonnal odarohantam hozzájuk, és próbáltam segíteni a kislányon.
-    Az én hibám, nem lett volna szabad idejönnöm vele. Tudnom kellett volna, hogy követni fog – ostorozta magát, miközben sírt.
Megöleltem, és azt suttogtam neki, hogy nem lesz semmi baj. De talán az elmém legmélyén tudtam, hogy nem lesz semmi sem rendben.
Megérintettem Carly kezét, amire valami nagyon furcsa érzés tört a felszínre bennem. Tudtam, hogy mit kell tennem. Kezemet a Carly fejére tettem. Éreztem mindent, ami még tartotta benne az életet. Lehunytam a szememet, és erősen koncentráltam valamire.
A reményre. Azt akartam, hogy legyen remény túlélnie ezt a támadást. És, hogy az élete ne itt érjen véget.
Kinyitottam a szememet, és rá néztem.
Szemét ugyan lecsukva tartotta, de még élt. Élt. Ez volt a fontos.
A seb eltűnt, mintha az előbbi meg se történt volna. Daniel felvette az ölébe a kishúgát, és elindult a saját háza felé. Én haza kísértem őket.
Nem hiányzik az, hogy ez még egyszer megtörténjen.
A házukban furcsa látvány fogadott, ezért gondolatban ostoroztam magam, hogy miért jöttem be a házba. Linda Jared ölében ült. Csak akkor vettem észre Jared kezén a gyűrűt.
Ő lenne az a Dick, aki eljegyezte Lindát.

5. rész A szerelem ereje

Karácsony van. Az ágyam mellett ültem, és vártam arra, hogy mielőbb elmehessek innen.
Nem akartam többé érezni. Nem akartam érezni azt a fájdalmat, amit számtalanszor el kellett viselnem. Szerelem nélkül élni talán könnyebb lenne. Nem kellene elviselnem a csalódást. Hiába vagyok boldog mellette, ő már valaki másé. Tudom, hogy ő nem lehet az enyém.
Azt a levelet nézegettem, amit Linda küldött. Azt akarta, hogy elmenjek az esküvőjére.
De, hogy mehetnék el egy olyan esküvőre, ahol az, akit szeretek valaki mást vesz el.
Felálltam a helyemről, és lefeküdtem az ágyamra. Megfogtam egy párnát, amit erősen szorongattam a kezeimben. Utat engedtem könnyeimnek.
Sírni akartam. Ki akartam engedni a fájdalmat, hogy tombolhassak.
Sokáig feküdhettem az ágyon egymagamban. Teljesen váratlanul megszólalt a csengő. Nagy nehezen erőt vettem magamon, majd felálltam az ágyból, és az ajtó felé vettem az irányt. Kinyitottam azt, de senkit sem láttam magam előtt. A postaládában azonban észrevettem valamit. Odasétáltam, majd kivettem onnan a levelet. Az én nevem volt ráírva a papírra. Ez Jared írása, ismertem fel a betűket. Kibontottam a levelet, és olvasni kezdtem, ami benne volt.

Kedves Katherine!
Sajnálom, hogy így kellett megtudnod. De meg kell értened miért teszem ezt. A családom elszegényedett. Muszáj valahogy talpra állnunk, ha meg akarjuk tartani a házunkat. Téged akkor még nem ismertelek. Az egyik cukrászdában találkoztunk. Amint megtudtam, hogy az apja gazdag, udvarolni kezdtem neki. Amikor elérkezettnek láttam az időt megkértem a kezét. Aztán jöttél te, és azonnal elvarázsoltál. Akkor már megkértem Linda kezét, ezért próbáltam távolságot tartani tőled, de nem tudtam. Azt hiszem, a sors akarta, hogy találkozzak veled.
Teljes szívemből szeretni foglak.
Jared.

Amint végeztem a levél elolvasásával, fájdalmam elmúlt, és visszatért belém a boldogság. Nem szereti őt, jutott el a tudatomig. A levelet betettem a zsebembe, és hihetetlen gyorsasággal indultam el a templom felé.
Talán még van időm.
Útközben a fejem hihetetlenül fájni kezdted.
Elkezdődött. Nem akarok elmenni innen.
Amint ezt kigondoltam újra futásnak eredtem, nem törődtem a fájdalommal. Nem akartam elveszíteni őt.
A templom előtt megálltam, pihentem egy kicsit. Utána a lehető leggyorsabban sétáltam el az ajtóhoz. Csakhogy annyira lassan mozogtam, hogy azt hittem sosem érek oda. Az ajtó előtt a lábam elzsibbadva adta meg magát. Nem tudtam megmozdítani. Karommal megfogtam a kilincset, majd a megmaradt erőmmel kinyitottam az ajtót. Bekúsztam a templomba, majd kiabálni akartam Jarednek, de nem tudtam.
A hangom is elment.
Neki támaszkodtam a falnak, és végig néztem az esküvőt.
Minden egyes porcikám fájt. Éreztem, ahogy a lelkem kezdi elhagyni a testemet. Hihetetlenül fájt. Ordítani akartam, de mivel nem volt hangom, ezért nem tudtam. Magamban kellett tartanom.
Azt akartam, hogy Jared nézzen rám. Látni akartam őt még egyszer utoljára.
Legnagyobb megdöbbenésemre rám nézett, és azonnal odarohant hozzám.
-    Katherine, jól vagy? – kérdezte aggódva tőlem.
Belenéztem kék szemébe, ami egyre jobban homályosodott el előttem. Minden homályos volt. Már semmit sem láttam. Csak néma suttogásokat hallottam.
-    Szeretlek! – hallottam meg Jared néma hangját.
Hirtelen minden megváltozott. Visszakaptam a látásomat, a hallásomat és az érzékeimet. A lábaimat már tudtam mozgatni. Olyan volt, mintha az előbbi meg se történt volna. Ránéztem szerelmemre, akinek a szeme még mindig úgy csillogott, mint amikor először megláttam.
-    Én is téged. – mondtam, majd közel hajoltam hozzá, hogy ajkainkat összeforrassam.
Szerettem őt. Úgy tűnik a mondás igaz. A szerelem tényleg mindent legyőz.
Vége!

Részletek

Sziasztok!
Úgy gondoltam, akik olvassák a történetemet megérdemelnek egy rövid részletet az első fejezetből. Hamarosan felkerül Katherine karácsonya című novellám is. Addig is legyetek türelmesek. 

/Kate/
" Dühösen fújtattam magam előtt. Az A tervem kudarcba fulladt, jöhet a B terv. Nem érdekel, kinek az érzésein kell átgázolnom, hogy megkapjam, amit akarok. "


Ennyi az első fejezetből. Azt elárulom, hogy az első fejezet címe az Alapítók napja lesz. A történetben Kate nagyon meg fogja nehezíteni főszereplőink életét. Minden eszközt bevet, hogy szétválassza őket. De miért? Ez itt a kérdés. Megtudjátok, amint itt lesz a január, és elolvassátok a következő részt.
Puszy Abby!

Sziasztok!

Bocs, hogy így eltűntem, de tanulnom kellett. De térjünk a lényegre. Az Árnyék és fény 2. része majd csak január környékén kerül fel a blogra. Karácsony napjára viszont egy novellával készülök. Úgy is mondhatnám, hogy a Karácsonyi történet 2. része. Addig is elolvashatjátok a bevezetőket.
Bevezetők:

Árnyék és fény II.:      

Kate mindent megtesz annak érdekében, hogy szétválassza Johnt és Charlotte-ot. Vajon Eric tud az iker hasonmás hollétéről? Mi lesz most Hope-pal és Heather-rel? Kiderül a Wilson testvérek titka? És ha igen, akkor mi az?

Katherine karácsonya:

Katherine Masterson irigykedve nézi Alice boldogságát. Egy nap azonban feladatot kap a vezetőktől. Ember alakjában kell megakadályoznia azt, hogy valaki rossz útra lépjen. Megismerkedik Jasonnel, akit feltétel nélkül szeretni tud. Csakhogy ez a szerelem még több bonyodalmat okozz.

Vajon a szerelem mindent legyőz?

Puszi Abby!

Árnyék és fény 17. fejezet

Visszatérés:

/Charlotte/

Reggel a szobámban ébredtem fel. Felkeltem az ágyból, majd a szekrényem felé indultam. Kivettem onnan pár ruhát, és a fürdőbe sétáltam. A rajtam lévő ruhákat bedobtam a szennyes kosárba. Bementem a kabinba, majd engedni kezdtem magamra a vizet. A hajamat jó alaposan megmostam, és ezt követően megmosakodtam. Miután végeztem a zuhanyzással, elállítottam a vizet, kimentem a kabinból. Felöltöztem, megszárítottam a hajamat, bepakoltam a táskámba. Tegnap nem volt rá alkalmam ezt megcsinálni, mert a délutánt Iannél töltöttem. Miután ezzel is kész voltam, felhívtam legjobb barátnőmet. Sam azonnal felvette, és nagyon megkönnyebbült, amikor felvette a telefont. Bizonyára halálra aggódták magukat. Legjobb barátnőm elmondta, hogy ki jön el értem. Rose fog eljönni értem. Szerencsére nagynéném elhitte a sztorit, amit tegnap kitaláltunk. Ezek után lementem a lépcsőn a konyhába, és megreggeliztem. Julia néni most rántottát készített nekünk. Gyorsan megettük a reggelinket Hannáhval. Utána kimentem a ház elé, ahol Rose egy fekete kocsival lassított le a házunk elé. Beszálltam a kocsiba. Rose elszáguldott barátnőm házáig, és utána elszáguldott az iskoláig.

- Hol van John? - kérdeztem meg nagyon halkan barátnőmtől.

- Azt mondta, hogy később jön. - válaszolt rá, majd a folyosó iránya felé ment.

Követtem őt a folyosóig, ahol elmentem a szekrényemig, és kivettem belőle a történelemkönyveimet. Most történelem órám lesz. Elbattyogtam a történelem teremig, majd ott leültem a leghátsó padba. Pár perc elteltével meghallottam a csengőt, és a diákok sietősen jöttek be a terembe, majd leültek a saját padjaikba. Mindenki megjött kivéve Johnt, akiről nem tudtam semmit csak annyit, hogy később jön. Azt nem mondta, hogy miért. Teltek az órák és John még mindig nem jött be az iskolába, hogy végig ülje az óráit. Mikor már az utolsó órámat ültem végig eszembe jutott valami. Talán én elmehetnék hozzá. De csak munka után tudok. Mikor meghallottam a csengő csengését összepakoltam a holmimat, és kimentem a teremből. Ezt követően elhagytam az iskola területét, és a munkahelyem felé vettem az irányt. Amint odaértem letettem a táskámat a szokásos helyre, majd azonnal belekezdtem a munkába. Kipakoltam a ruhákat, felraktam a rácsokra, kicsomagoltam a cipőket, beleraktam őket egy dobozba, a kiegészítőket pedig felraktam egy műanyag rúdra. Ennyiből állt a mai munkám. A műszakom lejárta után elmentem a táskámért, és hazafelé vettem az irányt. Otthon megcsináltam a leckémet, majd felhívtam Rose-t, aki még nem ért John házába, de szívesen beugrik értem útközben. A ház előtt várakoztam a fekete kocsira, amit nem sokára megláttam lelassítani. Beszálltam a kocsiba. Barátnőm elindította a motort, és elindult a ház felé. Pár pillanat alatt odaértünk, mert amikor feleszméltem már láttam a házat magam előtt. Gyorsan kipattantam az autóból, bementem a házba szerelmemet keresve, de nem találtam őt sehol. Még a szobájába is benéztem, de ott se volt. Az ablak üveglapján megláttam egy papírt, amit levettem onnan. A papírra az én nevem volt rá írva.

Ha szeretnéd őt életben látni, akkor gyere el este kilenckor ugyanabba a házba, ahol megöltétek a barátomat. És még valami. Nem vagyok egyedül.

Amint elolvastam úrrá lett rajtam a pánik. Fel és alá járkáltam a szobában annyira megijedtem. Johnt nem bánthatja. Őt nem. Szeretem őt, és mindig is szeretni fogom. Leültem az ágyra, és újra meg újra elolvastam azt a néhány mondatot, amit az a lány írt nekem. Nem sokára megjelent az ajtóban Rosette, aki kíváncsian méregetett, majd kivette a kezemből a papírt. Amint elolvasta egy szempillantás alatt eltűnt, én pedig követtem őt már amennyire követni tudtam. A nappaliban volt Iannel, aki épp a papírlapot tartotta a kezében. Miután elolvasta rám emelte a tekintetét, majd Rose-ra, aki értette a célzást, és azonnal a telefonhoz szaladt.

- Visszaszerezzük a boszorkányok és Rosie segítségével - mondta, és el akart menni, de én elálltam az útját.

- Nem viheted Samet és a nagynénjét. Ők .... - épp folytatni akartam, de ő a szavamba vágott.

- Ne aggódj értük, meg tudják védeni magukat, ha kell. - zárta le ezzel a vitát, majd mindketten eltűntek.

Egy ideig vártam, és vártam hátha hamarabb visszajönnek, de ez nem történt meg. Délután volt. A nap alacsonyan volt az égen. Hirtelen egy ötlet jutott az eszembe. Cselekedtem. Lementem a pincébe, ahol John a vasfüvet tartja. Leszedtem belőle párat, és vízbe tettem őket. Addig megkerestem szerelmem kocsijának a kulcsát. Autót eddig még nem vezettem, de most itt az ideje. Megnéztem a vasfüvet, majd kivettem a vízből a virágokat, és a porát beletettem a paprikaspray-be. Így hatásosabb lesz. Az üveget beletettem a bőrkabátom ujjába, és elrejtettem néhány fadarabot a biztonság kedvéért. Ezután beültem a kocsiba, és elindítottam az autót. Addig vezettem, míg meg nem láttam Sam kocsiját. Egy másik utat választottam, hogy megközelítsem a házat. Ha észreveszik, hogy én itt vagyok, akkor a tervem kudarcba fullad, és én azt nem akarom. Egy ideig mentem az autóval, majd teljesen váratlanul megláttam valamit magam előtt. Azonnal leállítottam az autót. Kiszálltam a járműből, és afelé vettem az irányt. Távolabb volt, mint gondoltam az a valami, de így is közel. Egy ajtót találtam, ami nem volt zárva. Tárva nyitva volt. Bementem rajta, majd sétálni kezdtem az alagútban. A fáklyák megvilágították az alagutat így mindent láttam, de hallani nem hallottam semmit. Mentem az alagútban olyan halkan, amilyen halkan csak lehet. Hamarosan hangokat hallottam az egyik irányból, ezért arra felé vettem az irányt. Pár perc alatt meghallottam a hangnak a forrását. Egy kis helyiségben két alakot láttam. Az egyik a széken ült, vasfüvet tartva a kezében, a másik egy székhez volt kötözve, aki nem más, mint John volt az. Semmi baja nem volt azt leszámítva, hogy az arcán néhány seb volt, ami pár perc alatt eltűnt.

- Az iker hasonmás még nincs itt, de a barátai az embereimet irtják. Ha nem jönnék vissza, öld meg. - adta ki az utasítást a szőke lány, majd eltűnt.

Még hallottam azt, ahogy kattan a zár az ajtóban. Cselekednem kellett. Nem hagyhatom, hogy megöljék őt. Megfogtam egy követ, és a férfihez dobtam. Utána egy kicsit tovább mentem az alagútban. Vártam, hogy jöjjön az az alak. A férfi járásának hangjait hamar meghallottam. Én egy szikla mögé bújtam el, és próbáltam nem kiadni hangokat. Amint a férfi elhaladt a szikla mellett megfogtam egy karót, és beledöftem a hátába, aki ugyan meglepődött, de simán kihúzta azt. Felém fordult, és épp közeledett hozzám, amikor elővettem a paprikaspray-met. Ráfújtam az arcára, amitől felordított. Elővettem egy másik karót, amit most a szívébe szúrtam. A férfi teste elszíneződött, majd összeesett. Visszamentem kedvesemhez, és levettem róla a köteleket. Megpróbált felállni, ami sikerült is neki, de a járás már nehézkesebb volt. Megfogtam az egyik karját miközben az alagút felé mentünk. Így sétáltunk ki az alagútból, amikor hirtelen meghallottam valamit. Gyorsabb ütemet vettem fel, amitől kissé nehézkesen lépdelt mellettem szerelmem. Már láttam az ajtót, amin keresztül bejöttem, de abban a pillanatban szerelmem a földre esett. Megpróbáltam felállítani, de nem sikerült.

- Gyere, mennünk kell - kérlelten őt, de olyan kába volt, hogy szerintem nem hallotta azt, amit mondtam.

Vér. Vér kell neki. Kerestem valamit. Találtam is egy éles követ, ami talán elég lesz ahhoz, hogy megvágjam magam. Megvágtam a tenyeremet, és szerelmem szájához tartottam. Lekényszerítettem egy kis vért, majd elvettem onnan a tenyeremet. Megpróbáltam most felemelni, de megint meghallottam valamit, amitől egy kicsit megijedtem. Elővettem egy karót, a paprikaspray-t a kezemben tartottam. Teljes készenlétben álltam, hogy megvédjem magunkat, de valaki kivette a kezemből a karót. Nem tudom ki volt az, de időm se volt megfordulni, mert újra előttem állt az a szőke lány. Támadni akart, de kedvesem megállította. A nyakánál fogva a falnak támasztotta. A lány alig kapott levegőt, és erőtlenül kapálózott John karjaiban. Egy pillanatra rám emelte tekintetét. Nézni kezdte a felsértett kezemet egy pillanatig aztán elszíneződött az arca, és a tekintete elhomályosult. Szerelmem odajött hozzám, és a karjaiba kapott. Most már sokkal jobban nézett ki, mint gondoltam. Rohanni kezdett a kocsi felé, majd betett oda, és kivette a kocsijának kulcsait a zsebemből. Gyorsan beült a vezető ülésre, és elindította az autót.

/Kate/

Épp abba az üzletbe mentem, ahol az iker hasonmásom szokott dolgozni. De most csak Heather volt bent, aki késő estig szokott dolgozni. Összesen öt testvére volt, és az édesanyja egy hatodiknak ad életet. Sokat kell dolgoznia. Ő nem jár suliba pedig még hátra van egy éve, de feláldozta magát a családja érdekében. A bátyja is dolgozik, de ő már egy családot alapított valahol Parkersburgben így nem tud segíteni nekik. Az ikerhúgai is dolgoznak suli közben felváltva. Így, akinek tanulnia kell, az otthon marad, amelyik nem az elmegy dolgozni. Van még két kisöccse is. Az egyik még csak most kezdett el suliba járni, míg a másik csak három éves. Az apja két munkát is vállalt, de egyiknél sem keres olyan jól. Mindent tudok róla, amit Charlotte nem tud. Bementem az üzletbe, és Heatherhöz mentem, aki most pakolta össze a holmijait.

- Szia Charlotte - köszönt oda nekem mikor meglátott. - Mit keresel itt? A műszakodnak már egy ideje vége - állította, ami igaz is volt.

Terveim voltak vele, ezért nem megyek el, amíg a teremet véghez nem viszem. John soha nem lehet azé a Charlotte-é. Azt nem hagyom.

- Tudom, de a főnökömet keresem, hogy elkérjem a csekkemet, amit itt hagytam - válaszoltam egyszerűen, majd közelebb mentem hozzá.

A nyaklánca nem volt rajta. Így könnyebb dolgom lesz megigézni. Nem kell külön levetetni róla a nyakláncot. Éreztem, ahogy szemem összehúzódik, mikor a szemébe néztem.

- Meg kell ölnöd Hope McDonough-ot - mondtam, mire azonnal összerezzent.

- De akkor kirúgnak, és a családom óvadékot fizethet - mondta, és a szeméből legördült egy könnycsepp.

- Tudom, és én pont ezt akarom. Az alapítók napja pont tökéletes erre a célra. Amikor Hope nem figyel, te leszúrod őt - igéztem meg még az eddiginél is jobban, hogy utána már könnyen tudjam mozgatni, mint egy bábut.

- Amikor Hope nem figyel, leszúrom. - ismételte meg, amit mondtam.

Egy elégedett mosoly kíséretében eltűntem az üzletből.

Vége az első résznek! Folytatás hamarosan.

Árnyék és fény 16. fejezet

Barátság:

/Charlotte/

Október 9.

Kedves naplóm!

Tegnap este John végzett a Hannáht elrabló vámpírral. Rose is egész jól jeleskedett tegnap. Ugyanis a földre tepert egy vámpírt. Barátnőm legyengítette, míg én megöltem. Hannáht visszaszereztük. Julia nagynéném nagyon örült annak, hogy Hannáht én vittem vissza. Ő szerencsére még mindig aludt, amikor visszavittem őt. Sam tegnap elvette a férfi gyűrűjét, amivel járhat a napon, és egy varázslat segítségével a szőke lány nem jöhet ki a napra. Mivel szövetségesek, ezért könnyen el lehetett ezt intézni.

Ma terveim vannak. Kicsit ránk fér a kikapcsolódás. Pizsama partit rendezek a barátnőimnek. Jön Sam, akit azóta nem láttam amióta gyakorolta a nagynénjével a boszorkányság fortélyait. Rose-t pedig akkor láttam utoljára emberként, amikor Hope miatt el kellett hagynom. Szegény lányt nagyon magára hagytam. Ő is el fog jönni, de az eddigi fekete haját át kellett festenie vörösre, és feltennie egy kis sminket, hogy még véletlenül se tűnjön fel nekik, hogy ő Rose valójában. Álnevet is találtunk neki, de csak egy feltétele volt. Ha megtarthatja a Rose nevet. Rose Maria Stevens. Ezt a nevet találtuk ki. Tökéletes mindenki számára, mert benne van barátnőm neve, és senkinek sem tűnik fel semmi. Iskolába is járhat majd nemsokára. Ha Julia néni elhiszi, hogy ő nem Rosette Wilkinson, akivel régen barátkoztam.

Letettem a ceruzát az asztalomra, majd a naplómat a már megszokott deszka alá tettem. A padlóra egy plédet terítettem, és rájuk tettem néhány párnát is. Lementem a konyhába, és két tálat, három poharat vettem elő. Az egyik tálba chipset, a második tálba pattogatott kukoricát raktam. A poharakat rátettem egy tálcára. Készítettem egy kis gyümölcslevet, amit beleöntöttem a poharakba. Mindent, ami az asztalon volt felvittem a szobámba. Előkészítettem néhány filmet, amit megnézhetünk. Ezt követően felvettem egy szürke topot és egy hozzáillő rövidnadrágot. Általában a top és a rövidnadrág összeállítást szoktam felvenni, ha elalszom, és a pizsama parti végén úgy is aludni fogunk. Hamarosan meghallottam, hogy csengetnek, ezért lerohantam a lépcsőn, és kinyitottam az ajtót. Barátnőim voltak azok. Rose egész jól nézett ki még vörös hajjal és sminkkel is. Beengedtem őket a házba, majd felmentünk a szobámba. Szerencsére Julia néni elhitte, hogy Rose még csak most költözött a városba. Kinyitottam előttük az ajtót. Bementünk a szobámba. Barátnőim eltűntek a fürdőszobában, mert nekik még át kellett öltözniük. Pár perc alatt átöltöztek. Samen egy narancssárga pólót és egy citromsárga rövidnadrágot viselt, míg Rosette egy párducmintás felsőt és egy barna térdnadrágot vett fel. Mindketten leültek a plédre miközben együtt kiválasztottunk egy filmet. Egy indiai film mellett döntöttünk. Nagyon szerettem ezt a filmet. Szerencsére ezt barátnőim sem vitatták, mert amint elindult érdeklődve figyelték a televízió képernyőjét. Miközben néztük elrágcsáltuk a chipset és a pattogatott kukoricát. Emlékszem arra, hogy megpróbáltam én is elkészítettem egy-egy indiai receptet, ami legnagyobb örömömre elég jól sikerült. Akkor olyan 14 éves lehettem, amikor először készítettem el az ételt. Mivel Julia néni jól tudott főzni, ezért én is el akartam tanulni a főző tudományát. A második film már egy kicsit viccesebb volt, mint az előző, de az is nagyon jó volt. Imádtam. A film közepén elfogyott a chips és a kukorica, ezért lementem a konyhába. A lépcső felénél különös hangokat hallottam. Nagynéném és egy idegen férfi hangját hallottam a nappaliból. De valahogy ismerős volt a férfi hangja. Nem tudom honnan, de ismerős. Lementem a lépcsőn, és először a nappali felé vettem az irányt. A kanapén ült a nagynéném, a mellette lévő kanapén viszont egy férfi ült. Eleinte nem ismertem fel az illetőt, de aztán eszembe jutott, hogy ki az, aki a kanapén ül. Ian volt az. Nem akartam behívni őt a házamba csak, ha szükséges, de úgy látom valaki megelőzött ezzel. Gyorsan a konyhába mentem, és megtöltöttem mind a kettő tálat. Eddig nem féltem, de most kezdek félni. Felszaladtam a lépcsőn, majd bementem a szobámba.

- Mit tartott ilyen sokáig? - kérdezték szinte egyszerre, amire én csak megrántottam a vállam. - Ace Ventura most jött rá, hogy Finkle igazából Einhorn. - mondta el Sam azt, amit nem láttam.

Letettem a két tálat a földre, majd tovább néztük a filmet. Miután ezt is megnéztük, egy harmadikat választottunk. Családi filmet választottunk, amit gyerekkoromban láttam utoljára. Ez is nagyon jó volt. Miután ennek is vége lett, úgy döntöttünk, hogy most alszunk egy kicsit, majd utána berakok még egyet a lejátszóba, és azt is megnézzük. Lecsuktam a szemeimet, és a kedvenc párnámon hajtottam álomra a fejem.

Nem tudom, hogy meddig aludtam, de valami megváltozott. Talán az, hogy nem a földön alszok, hanem egy kanapén. Fel akartam ébredni. Meg akartam nyugtatni magamat, hogy minden rendben lesz, és otthon vagyok a nappali kanapéján. Bárcsak igaz lenne! Felnyitottam a szemeimet, majd körül néztem a szobában. Nem tudom milyen szobában voltam, de nem az enyémben. Még mindig abban a ruhában voltam, amit felvettem. Felkeltem a kanapéról, a kijárat felé vettem az irányt, de valaki megállított ebben.

- Nem mész sehova - mondta, de közben a szemembe nézett.

- Nem megyek sehova. - ismételtem meg, amit ő az előbb mondott.

Ezt követően rátettem a kezemet a nyakamra. A nyakláncom mindig rajtam volt, de most nem volt a helyén. Ianre néztem, aki a kanapé felé intett. Leültem a kanapéra, majd kérdőn néztem rá. Mégis mit képzel magáról? Azt hiszi, hogy megváltozik a véleményem róla, ha eltöltök vele egy kis időt. Azt lesheti. Ian nem mondott nekem semmit, hanem elment valahova, és hosszú percekig egyedül hagyott. Ennyit a pihenésről. Sokáig ültem a kanapén, mire ő egy tálcával tért vissza. Én megeresztettem egy gúnyos mosolyt, majd elfordítottam a fejemet.

- Beszélgessünk - kért meg rá, de én nem néztem a szemébe még akkor sem, ha nagyon akarta. - Csináljuk úgy, hogy egyet én kérdezek, egyet te. Te közben eszel - intett a tálca felé, ami tele volt mindenféle étellel.

A tálcát magam mellé tettem, és elkezdtem enni, ami rajta volt. Ian csak szélesen mosolygott jelezve ezzel, hogy nyert ügye van.

- Én kezdek - jelentettem ki határozottam, mire egyből lefagyott a mosoly az arcáról. - Mit tudsz Kate-ről? - szegeztem neki a kérdést, amire a keze ökölbe szorult.

Bizonyára olyat kérdeztem, amire nem akart válaszolni. De muszáj lesz, ha azt akarja, hogy én is válaszoljak az övére.

- Kate ír származású volt, amit már tudsz. Nem tudom, hogy mikor változott át, csak annyit mondott, hogy azért tette, mert nem volt más választása. Menekült valaki elől. Még mielőtt hozzánk költözött volna Németországban élt. Ott eljátszotta a halálát, hogy ne találjanak rá. Miután átváltoztatott minket Johnnal a hegyekbe menekült, ahol vámpírok rejtőztek. Még ezelőtt az ottani vámpírok vezetőjét megmentette, ezért a vezető tartozott Kate-nek azzal, hogy egy időre menedéket nyújtson neki. Követtem őket a hegyekbe. Mikor megtudtam, hogy John visszautasította a felkérést elmentem, és a saját életemet éltem. Azóta üldözik - válaszolt a kérdésemre. - Milyen képességeid vannak még? - tette fel nekem hirtelen a kérdést. - Azt már tudom, hogy a fejembe látsz - tette még hozzá gyorsan.

Odasétáltam az egyik fiókhoz, és a képességemet használva kivettem onnan egy darab papírt, amit egy kis koncentrálás után meggyújtottam. Még sokáig tettünk fel egymásnak kérdéseket, amire mindketten készségesen válaszoltunk. Mikor estére járt az idő feltette a nyakamba a nyakláncomat. Utána már nem sok mindenre emlékszem csak arra, hogy mély álomba merülök. Ezen a napon egy új Iant ismertem meg. Nem a bunkó oldalát, mert az már ismertem, hanem egy új barátságosabb oldalát. Talán ő is belém szeretett és abban reménykedik, hogy őt választom?