Sorsdöntő 12.fejezet

Igazság:

/Ronnie/

Reggel felkelve az ágyból rögtön az jutott eszembe, amit tegnap este olvastam. Christine-nek el kell mondanom mindent. Bementem a fürdőbe, majd engedni kezdtem a vizet. Nagyon jól esett ez most nekem. Kiszálltam a vízből, majd magam köré csavartam egy törölközőt. Bementem a szobámba, majd kivettem a szekrényből egy farmernadrágot, egy lila pólót és egy hozzá illő pulóvert. A hajamat szabadon hagytam, majd felvettem a vállamra a táskámat, és lementem a konyhába, ahol apa szorgoskodott. Gyorsan bekaptam néhány falatot, majd miután apa is megette a reggelijét azután elvitt az iskolába. Kiszálltam a kocsiból, majd keresni kezdtem a tekintetemmel Christine-t. Hirtelen megcsörrent a telefonom, ami a farzsebemben volt, és ezzel megszakítva keresésemet. Nagy nehezen kihúztam a zsebemből, majd megnéztem az üzenetemet, amit Adamtől kaptam. Egy padon ülve pillantottam meg a haverjaival együtt, majd rejtélyesen rám mosolygott. Olvasni kezdtem az üzenetet.
Látni szeretnélek. Mikor találkozunk újra?
Mosoly ült ki az arcomra amint elolvastam, majd válaszoltam a kérdésére, de amint megkapta nem volt valami vidám, mint eddig. Eltettem a telefonomat, és újra keresni kezdtem Christine-t, akit Amandával pillantottam meg. Szinte mindenki hallotta, hogy min folyik a vita. Leginkább a gondolatokra figyeltem, amik most nem sugalltak valami jót.
- Miért nem tudsz békén hagyni?-kérdezte Christine, majd el akart sétálni Amanda mellett.
Csakhogy Amanda a karjánál fogva megállította.
- Mert te vagy az egyetlen, aki hazudik az életével kapcsolatban.- mondta gonosz vigyorral az arcán.- házatokról azt mondtad, hogy egy szép rendezett lakás. Ahhoz képest egy kész romhalmaz. Úgy látszik, nekem van stílusom, neked pedig nincs.-mondta vigyorogva.
Amanda dobozában, amiben egy szép kis ruhadarab volt elrejtve, ami csupa víz volt. A barátnői vigyáztak a dobozra nehogy még nagyobb kárt tegyenek benne. Csak koncentrálnom kellett, majd a kezemet szépen lassan ökölbe szorítottam. Amint a kezem hasonlított egy ököl formájára, abban a pillanatban a doboz lángra kapott, amit a barátnői sikoltozva dobtak a földre. Christine gyorsan elfutott a kis erdőbe. Utána szaladtam, majd megpillantottam egy sziklán ülve.
- Christine.-szólítottam, meg amire rám emelte a fején, majd újra a földet kezdte bámulni.
Leültem mellé, de ő egy pillanatra se hagyta abba a sírást.
- Christine, ha hiszed, ha nem én se vagyok valami szerencsés.-beszéltem hozzá.
- Igen, de te legalább nem szülők nélkül nőttél fel.-mondta szipogva, majd újra és újra lejátszotta magában, hogy miként halt meg az anyja.
- Ez nem igaz.-ellenkeztem, majd folytattam.- Tudod én csak 6 éves voltam, amikor anyu meghalt.12 évig árvaházban nőttem fel. Alig egy hete adoptáltak, mégis az életem egy kész idegroncs.-magyaráztam amire Christine abba hagyta az egerek itatását.- Én nem vagyok egy hétköznapi lány. Amióta anya meghalt azóta csak abban a hitben éltem, hogy én vagyok az egyetlen ilyen lány, aki titkolózik.
- Van egy titkod, mint nekem.-derült fel az arca, majd hirtelen a szél egy kicsit erősebben fújt, mint eddig.- Én boszorkány vagyok.-vallotta be.- Te pedig Amber unokája. Onnan tudom, hogy anyu boszorkányok után kutatott.-magyarázta.
Hirtelen Anna jelent meg a fák között, majd abban a pillanatban a szél abba maradt. Mindannyian tudtuk itt az idő arra, hogy véget vessünk ennek az üldőzésnek. Most már csak Biancát kell megtalálnunk.

Sorsdöntő 11.fejezet

A napló:

/Ronnie/

Az elkövetkezendő néhány órában nevelőapám nem jött be a szobámba. Anna az ágyamon ült, és velem együtt olvasta anyu naplóját.

1985. Március 18.
Az egyetemen megismerkedtem egy fiúval, akit Stefannak hívnak. Azonnal rabul ejtette a szívemet, de küzdeni fogok érte, amíg magához enged. Történt ennél furcsább dolog is. Elizabethnek kiderült, hogy ki az igazi anyja, és a neve, Samantha. Először azt hittem, hogy ez lehetetlen, de mégis lehetséges. Samantha közvetlenül a háború előtt megszülte Lizt, akit elrejtett London nagyon közeli falujába. Ott odaadta egy nagyon szerető családnak, aki örökbe fogadta, és felnevelte. Nagyon sajnálom szegénykét. Nem is ismerhette meg az anyját. De van ennél nagyobb gond is. Liz terhes lett egy bizonyos Alex Lawsontól. Alex mindent megtesz csak, azért, hogy a gyereknek kiváló apja lehessen. Máris sok mindent segít barátnőmnek.
1985.December 18.
Ma éjjel be kellett vinni a kórházba Lizt mert szülni készül. Pillanatnyilag Alex vele van, de kitudja meddig. Nagyon aggódom érte. Ha minden igaz, akkor Bianca lesz a neve, ha kislánya lesz. Ha pedig fiú, akkor Maxnek fogja hívni. Remélem kislánya lesz. Stefan ma meghívott egy randira. Nem is tudom már mennyire vártam erre az időszakra. Először Lizzel kell tőrödnöm.

1986.Február 22.
Tegnap este elkövettem életem legnagyobb hibáját. Az este elmentem Stefannal egy buliba, ahol jól szórakoztunk. Csakhogy valami nagyon nem stimmelt az estében. Miért akarna engem elvinni egy buliba. Vak voltam, és figyelmetlen. Amikor meghívott a lakásába akkor behívott a szobájába, majd csókolgatni kezdett, ami nagyon is jól esett, de utána lezuhant velem az ágyra, és elkezdett tapogatni. Végül velem helyezkedett, és sikoltottam. A kezeimet lekötözte, de még akkor sem hagyta abba. Egyszerűen megtörtént, amit csak akkor akartam volna, amikor már készen állok rá. Még ma is sírok.

1986.Március 14.
Ma elmentem a nőgyógyászhoz, és egyben egy csodálatos, de ugyanakkor szörnyű is. Kiderült, hogy terhes vagyok, Stefantól. Meg is mondtam neki, de ő is bevallott valamit. Ő eljegyezte a Mirandát, és ő soha nem is szeretett. Még ma elmegyek Birs utca 8-ba, ahol Liz lakik a lányával és a férjével. Közben találkoztam Alexával és Natalie-val, akivel egész jó barátnők lettünk, de ők messzebb laknak, mint mi. Néha összefutunk valahol, de ez minden.

Letettem egy a naplót az ágyra, majd leírtam a címet, ami szintén London másik végében van. Nem csodálom, hogy anyuval ilyen jól kijöttek. De nem vagyok biztos benne, hogy ott laknak, ezért beírtam a gépem keresőjébe, amit időközben bekapcsoltam. Kiírta, hogy már valaki más lakik ott. Hirtelen megakadt a szemem egy 1990-es éveken. Anyu két évvel ezután halt meg egy autóbalesetben. Olvasni kezdtem azt a pár kis sort, ami nagy értelmet nyert a számomra.

1990.Június 5.
Veronica nagyon rendes ahhoz képest, hogy 5 és fél éves. Nagyon gyorsan felfogja, amit mondok neki. Ha egy matek példát kellene megcsinálnia szinte azonnal, megcsinálná. A számok nem jelentenek gondot a számára. Alexának lett egy kislánya, aki a Christine nevet kapta. Ma halt meg a kislány anyja. Nem tudom mi lesz vele, de nagyon sajnálom őt. Időközben Natalie-nak is lett meg egy férje, akivel összeházasodtak, de sajnos a gyerek sem tartja sokáig össze őket. A legjobb barátnőm elköltözött Biancával Alaszkába, ahol munkát kapott. Alexről már több napja nem hallott semmit. Kezd nagyon ideges lenni. Stefan a menyasszonyával él valahol Írországban. Ez az egész boszorkányos dolog megnehezíti mindannyiunk életét. Nem akarom, hogy Ronnie-nak egy olyan élete legyen, mint nekem. Állandóan csak üldőznek minket. Amióta kiszabadult a gömbből Balthazar, azóta nincs nyugalmam. Ott voltam, amikor anyu bezárta őt. Egyelőre most nyugodtan élhetünk. De kitudja ez meddig tart.

Az a pár sor nagyon megmosolyogtatott. Örömömben sírni tudtam volna. Gondolom Anna meglátta érzelem kitörésemet, ami egyáltalán nem zavart.

Sorsdöntő 10.fejezet

Kutatás:

/Ronnie/

Befelé érve gyorsan felszaladtam a szobámba, majd elővettem a laptopomat. Megnyomtam az indító gombot, és vártam, hogy betöltődjön a gép. Közben végiggondoltam mi lesz, ezután mert egyedül nem fogok elbírni vele. A legjobban a kis Lina aggasztott. Nem akarom, hogy baja essen, hiszen csak 6 éves. A gép lassan betöltődött, majd rákattintottam az internet ikonjára. Pár percbe telt mire a böngésző teljesen betöltődött. Sok kérdés zenget a fejemben, de végül úgy döntöttem a legegyszerűbbel kezdem. Megkerestem a keresőt, majd bepötyögtem a boszorkány szót. Csak egyetlen egy oldalt adott be, amire rákattintottam. Beletelt pár percbe mire kiadta az oldalt. Olvasni kezdtem a sorokat.

Boszorkány:
A boszorkányok természetfeletti hatalommal bírnak. A legtöbben az öt jelképet tudják uralni, ami a patkány, a láva, a liliom, a gyűrű és a víz. Már az 1900-as években jelent meg az első boszorkány, akit úgy hívtak, hogy Annie. A legendás boszorkány az öt jelképet uralta csak akkor az emberek kicsit babonásak voltak, mert azt hitték, hogy rosszat hoznak a fejükre. Emiatt élnek titokban köztünk. Normálisnak mutatkoznak, de nem azok. Úgy lehet felismerni őket, hogy viselik az öt jelkép egyikét. Máglyán égették el őket, és, hogy ez az energia ne hozzon létre újabb boszorkányokat, a lelküket egy gömbjébe zárták.

A szöveg olvasása közben sok képkocka jelent meg előttem. A gömb Balthazar kezében, ami elszívta a lelkeket az volt az a gömb. A következő szó vagy inkább név az volt, hogy Amber. Nagyon sok találat volt, de a legtöbb színészek neve jelent meg. Végül úgy döntöttem kibővítem egy szóval, amire csak egy találat volt. Gyorsan megnyitottam az oldalt, ami egy kicsit gyorsabban töltődött be, mint a másik. Türelmetlenül olvastam a kis szöveget, ami a témával foglalkozott.

Amber a boszorkány:
Amber a másik legendás boszorkány, aki a londoni csatában legyőzte Balthazárt vagyis ezt hitték. A lelkét az öt jelkép segítségével bezárta a saját gömbjébe, de sajnos csak 10 évre zárta el a külvilágtól. Egy autóbalesetben meghalt, de a holttestet nem találták meg.
Nem volt olyan sok szöveg, de legalább most már tudom, hogy mi történt valójában. De hogyan lehetne Baltazárt a legkönnyebben eltávolítani a Földről. Sok gondolkodás után beírtam egy másik szót, ami az öt jelkép volt. Itt kettő oldalt is megjelenített, de nekem csak egy kellett, ezért rákattintottam a legelső találatra. Az oldal több időbe telt mire betöltődött, de addig kerestem valamit a holmijaim között, csak nem tudtam, hogy mit. Végül rábukkantam anyu naplójára. Pontosan erre volt szükségem. Megnéztem a gépemet, ami már betöltödött. Olvasni kezdtem a szöveget.

Öt jelképe:
Az öt jelkép különösen nagy szerepet játszik a boszorkányok életében. Vannak olyanok, akiknek ezek a jelképek az erejük. A patkány az emberre vonatkozik, és, ha ezt a jelképet viseli, azt illető az elrejti őt a gonoszoktól. A láva a tűzet, jelenti, amivel elégetjük a boszorkányokat. Ha ezt a jelképet viseli az illető, akkor nagy erőre tehet szert. A liliom a bolygónak a földjét, növényeit jelenti. Ha ezt a jelképet viseli az illető, akkor a lelkét megtisztítja a sok az ármánytól. A víz az egyik legjelentősebb jelkép, hiszen az illetőt megnyugtatja a rossz hatásoktól. A gyűrű leginkább a tárgyakra vonatkozik, ami a lehető legtöbbször van jelen. Ha ezt a jelképet viseli az illető, akkor megóvja őt a balesetektől. Az öt jelkép egyesülése jelentős károkat okozhat a boszorkányoknak. Akár nagyhatalomra is szert tehet, de akkor nemcsak egy birodalom kell neki, hanem az egész világ.
Gyorsan kikapcsoltam a gépet mielőtt meglátja nevelőapám, majd a naplót felvettem, és egy újsággal takartam el. Úgy tettem mintha olvasnám az újságot, de igazából a naplót olvastam.

Sorsdöntő 9.fejezet

Támadás:

/Ronnie/

1 hét telt mióta megtudtam a családfámat. Azóta nagyon nem használom az erőmet csak, ha szükséges. Annát se látom már, talán már soha többé. A rémálmoktól teljesen kikészültem, és nagyon megijedtem, hogy miattam halnak meg a körülöttem lévők. Nagyon megijedtem. Apunak nem beszélek, róla nem akarom, hogy feleslegesen idegesítse magát. Jobb, ha nem tud a titkomról. Most már azt se tudom, mit tegyek. Félek. Talán, azért mert nem akarom, hogy mindenki miattam haljon meg, de azt én nem akarom. Kutatni se kutattam a többiek után. Adamet lerázni se tudom, Amanda meg tovább idegesít, Bella meg mostanában Willel van Elfoglalva. Most a tengerparton sétálgatok. Csak azért, hogy megnyugodjak. Általában megnyugszom, ha a víz közelében vagyok. Letettem a papucsomat a földre, majd belefúrtam a lábamat a homokba. A víz a homokot iszappá varázsolta, a szellő az arcomba fújt és a napsugarai melegítette fel az iszapot. Az élvezett nem sokáig tartott, mert egyszer csak egy szökőár közeledett a part felé. Az emberek elmenekültek, míg én ott maradtam. Hunyorítani kezdtem, és a víz süllyedni kezdett a fagytól. Valaki annyira felmelegítette a vize, hogy az szökő árt, csinált vagy nem tudom. Hirtelen egy szőke hajú lány termett ott mellettem.
- Te vagy Veronica ugye?-kérdezte sejtelmesen mire csak bólintottam.
Valami nagyon rossz érzés fogott el, ami be is igazolódott. Valami furcsa spirál alak volt, ami körülölelte a lányt. Annyira sötét volt, hogy megrémültem. A lány kinyújtotta a kezét, majd nőni kezdett a homokban lévő növény. Mielőtt még körém tekeredett volna gyorsan elfutottam, de sajnos a növény követett, majd valami megragadta a lábamat, és húzni kezdett. A körülöttem lévők fejjel lefelé álltak, ami nem jelent valami jót. Hirtelen a víz dagályszerűen a part felé folyt, majd vissza az óceánba. Újból hunyorítani kezdtem, amire a növény megfagyott gyökerestül, majd a szárát kettétörtem. A romok felé vettem az irányt, ahol elméletileg elbújhatok. Amint odaértem a romok mögé bújtam, majd próbáltam leskelődni, de úgy, hogy ne lásson meg.
- Tudom, hogy itt vagy!-jelentette ki.- Nem menekülhetsz örökké. Annak nem lenne semmi értelme. Én csak megkönnyítem az életedet.-mondta, de ennek a dumának már biztos bedőlt volna egy olyan 7 éves kislány.
A növények a romok felé indultak egyre gyorsabban és gyorsabban.
- Tudod, mit szólna a nevelőapád, ha megtudná mi vagy te. Eldobna magától, majd máglyára küldene.-ahogy ezt ki mondta a növények megálltak.
Helyette vérfelhők vették körül, ami ember vér lehetett. A vérfelhők elindultak felém. A szavai ostorcsapásként hatottak rám. Féltem attól a naptól, ami talán meg fog történni egy nap. Nem! Anyám értem halt meg. Minden okkal történik. Annának a legnehezebb, hiszen született egy lánya, és emiatt el kellett hagynia az apját, hogy védje a családját. Nagy bátorságot véve magamon kijöttem a romok mögül, majd a vérfelhő egyre csak közeledett. A képességemet használva a vér megfagyott, és a növényre esett, ami időközben elindult. Hirtelen transzba estem, mert fogalmam nem volt, hogy mit csinálok, majd a tűz meggyúladt. A lány épp használni akarta a képességét, de én előbb cselekedtem, mert a tüzet a lányra irányítottam, majd kinyújtottam a kezem úgy mintha kérnék valamit, és lejjebb vettem a tűzből. Csak hamvak maradtak a lány után. Futni kezdtem a papucsom felé, majd belebújtam, és visszamentem az otthonomhoz. Amint ház elé értem újra láttam Annát.
" Itt az idő!-mondta Anna boldogan, majd mellém szegődött."
Kinyitottam az ajtót, majd bementem a házba, ahol Linát pillantottam meg. Csak megráztam a vállamat, és a szobám felé vettem az irányt. Tudnom kell mindent. Azt hiszem, kész vagyok rá, hogy megküzdjek velük.

Hírek

Nem tudom, hogy ti akartok hetente 2 frisset, mert én már a 17. fejezetnél tartom.Kiraktam 2 szavazást.A másik pedig az, hogy nem tudom eldönteni, hogy melyiket írjam meg, ha esetleg nem végeznék a nyárig vagy, ha végeznék akkor a másik töri után melyiket írjam meg.

 A vámpír vadász:
Hallie egy szívtipró vámpír fogságába esik.Csakhogy a lányt se kell félteni, mert tudja hogyan védje meg magát.Egy nap megtudja hogy apja sose akart haza menni a lányához, ahogy ígérte.A lány szíve összetört, de Damontól kap egy nyakláncot, ami örökre megváltoztatja az életét.Vámpír vadásszá válik.2 évvel később kezdődik a történet.Hallie betéved abba a városba, ahol az apja él.A város lakói kűzdenek az életben maradásért a vámpírok ellen.Hallie segíti őket a bajban.
Vajon Hallie megbocsájt az apjának?

A szem sötétségének fogságában:
Cady gyermekkorában megátkozta egy boszorkány.Az átok miatt lett a lány vak.Azóta látása helyett a többi érzékszervével látja a világot.Csak akkor kaphatja vissza a látását, ha valaki beleszeret, és ő viszont szereti.Ha az egyik feltétel nem teljesül akkor a lánynak szembe kell néznie a sorsával.Egy nap megkedvel valakit, majd beleszeret.A lánynak meg kell győznie arról a fiút, hogy szereti a lányt.
Vajon hogyan alakul hősünk sorsa?

Elveszett évszakok:
Rachel egy különleges teremtmény, aki nem ember hanem félisten.Egy istennek a lánya, de egy baleset folytán a befagyott folyóba kerül.2226 évvel később kikerül a folyóból, de a világban valami megváltozott.Az évszakok.Mindenhol csak jég és hó van.Egy nap azonban rájön, hogy miért takar mindent hó és jég.Tudja, hogy helyre kell tennie a világot különben a eljön a világ vége.Barátaival útnak indul, de útjukat próbálják megakadályozni a múlt lényei.
Vajon eljön a világ vége vagy pedig hősünknek fel kell áldoznia valakit egy szép jövőért?

Éjfél:
Annie-t és barátait baleset éri, de valami megváltozott bennük.Képességeik lesznek.Miközben próbálják kideríteni mi történt a városban sok furcsaság történik.A valódi kilétüket titokban tartják a családjuk és a város lakói előtt.Páran megtudták a csapat valódi kilétét.Csakhogy felkeltik az érdeklődést az egyik nagyszerű szervezetnek, akik azon vannak, hogy kiderítsék mi lapul a háttérben.
Vajon hogyan alakulnak a dolgok?

Puszi Abby!

Sorsdöntő 8.fejezet

„Azt hiszed, hogy a valóság az egy olyan dolog, ami elől menekülni lehet. De amint lehunyod a szemed a rossz álmok fogságában találod magad. Úgy érzed nem tudsz elmenekülni, mert félsz szembe nézni azzal, ami a kötelességed. Ezért arra vársz, hogy egyszer csak felébredj ebből a rémálomból. De szembe kell nézned a rideg valósággal akármennyire is nehéz megtenned. A félelmünkkel együtt kell élnünk ahogy a döntésünkkel is!"

Rémálom:

/Ronnie/

Este volt, és az iskola lépcsőjén ültem miközben a holdat bámultam. Nevelőapám egy kicsit sokat maradt bent a kórházban, de ezt leszámítva nagyon jó fej. Christine még mindig dolgozott. Most, hogy tudom, ki ő valójában talán még összebarátkozhatnék vele. De ilyen állapotban nem fog menni. Ugyanis a történelem sok mindent mondott, de azt nem említi meg, hogy Samantha szült egy gyereket. Muszáj lesz többet meg tudnom Elizabeth-ről és a lányáról Biancáról. Addig, amíg nem tudok, biztosat róluk addig nem szólhatok Christine-nek. Csakhogy ezt a családfa dolgot nehezebb lesz fel dolgozni. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni az igazságot. Hirtelen meghallottam Christine gondolatait.
 " Vajon neki is ugyanaz a titka, mint nekem?"-kérdezte önmagától." Majd, ha akarja, elmondja, de honnan fogja tudni, hogy én is az vagyok. Ezen inkább, majd akkor rágódom."-gondolta, majd elmosolyodtam.
Abban a pillanatban meghallottam fogadott apám gondolatait. Felvettem a táskámat a vállamra, és a kocsi felé vettem az irányt. Kinyitottam az ajtót, majd beszálltam a kocsiba. Carlisle elindította a motort, majd hazafelé hajtott. Furcsa volt ezt mondanom, de úgy néz ki megtaláltam az új otthonomat. Nekem soha nem adatott meg, hogy saját apám legyen. Volt apám, de ő nem is akart találkozni velem. Tudtam a nevét is, de őt nem izgatta élek vagy halok. Anyu azt mondta nagyon rendes. Azóta nem tudom, hogy él-e még vagy meghalt. Nem sokára már láthattam a szép házat, amit gyönyörű szép kinyílt fák és virágok vették körül. Nagyon szép látvány volt. Kiszálltam az autóból, majd nevelőapámmal együtt bementünk a házba. Én egyenesen a szobámba mentem, majd átöltöztem, és lefeküdtem aludni. Nem nagyon volt kedvem semmihez. Lecsuktam a szememet, és álomba merültem.

Azt álmodtam, hogy a tengerparton voltam. Épp sétálni indultam volna, amikor megjelent előttem Anna szelleme, és suttogott valamit. Hátra néztem, majd megláttam Balthazárt, és még egy pár embert, akit nem ismertem. Christine egy fához volt kötőzve, és valaki épp készült meggyújtani a farakást. A 6 éves Lina is ott volt. Barna fürtjei eltakarták az arcát, majd rátettek egy kötelet a nyakára, és a lába alatt lévő kisszéket kirúgták a lába alól. Szemei égnek álltak, majd a szelleme Balthazarba költözött, ahogy Annáé is. Egy ismeretlen lány is volt ott, akit belefujtottak a vízbe. Szőkésbarna haja, barna szeme volt neki, akinek egy nyaklánc volt a nyakában. A nyakláncba bele volt gravírozva egy B betű. A máglyát megnyújtották, és Christine fulladozva köhögni kezdett, majd a tűz elérte a testét. A szelleme az utolsó pillanatig küzdőt a végső halál ellen. Beszélni kezdett hozzám.
- Itt az idő!-ennyit mondott, majd a lelke beleköltözött egy kristályba, ahol több száz lélek garázdálkodott.
Az ismeretlen lány lelkével is ez lett. Többen is körül vettek, de nem ellenkeztem. Ott úgy nézhettem ki, mint, aki ki akar maradni ebből az egészből. Balthazar felém sétált, majd megfogta a nyakamat.
- Te sem tudsz megölni, ahogy Amber. Azt hitte végleg megszabadul tőlem, de fogalma sem volt arról, hogy mit műveltem vele. -mondta gúnyosan, majd égni kezdett az egész testem.
Próbáltam menekülni, de nem ment. A halál markában vagyok. Hirtelen Bella, Will, Adam és fogadott apa képe jelent meg előttem.

Sikoltozva ébredtem fel, majd percekkel később fogadott apám jött be a szobámban. Aggodalmasan nézett rám, de én csak annyit mondtam, hogy rémálom volt. Próbáltam visszaaludni, de nem ment. Túlságosan is megrémültem ettől az álomtól. Elgyengültem.