Üstökös 18.fejezet

A doboz:

/Bella/

Az este nyugodtan tudtam aludni mivel nem volt semmilyen rémálmom. Amikor felébredtem az ismeretlen férfi kocsijában voltam. Mikor látta, hogy felébredtem, a kezembe adott egy papírzacskót. Belenéztem a papírzacskóba, majd amikor megláttam benne egy szendvicset belenyúltam a zacskóba, és kivettem a szendvicset. Utána félredobtam a zacskót, majd enni kezdtem a szendvicset. Miután megettem összeszedtem a morzsákat, majd beletettem őket a tasakba. Savannah a hátsó ülésen ült, és békésen aludt. Útközben jól megnéztem az utat, hogyha túlélem ezt az egészet akkor visszatudjak találni. Pár perc múlva Savannah is felébredt, és a férfi neki is adott egy papírzacskót, amiben szendvics volt. Figyeltem az utat, és minden apró részletet megjegyeztem belőle. Miközben az utat figyeltem elhajtottunk egy tábla mellett, amin a Corvallis városnév szerepelt. Ha továbbra is így haladunk akkor estére megérkezünk Salembe. Amint a városba értünk az ismeretlen férfi lehajtott az út szélére egy étterem mellett. A férfi kiszállt a kocsiból, majd bezárta az autójának ajtaját. Az étterem felé ment, majd amikor már az ajtó előtt állt, kinyitotta azt. Kezemet a halántékomra tettem, majd erősen koncentráltam a bent zajló eseményekre.
- Helló szépségem!- köszönt valakinek.
- Mit szeretne?- kérdezte a lány semmi köszönés nélkül.
- Sültkrumpliból és halból 3 adagot elvitelre.- mondta, majd hallottam, ahogy a lány felírja valahova.
A kezemet elvettem a halántékomról, majd hirtelen egy papír gombócot adott a kezembe Savannah. Széthajtogattam, majd olvasni kezdtem a sorokat.
Bízom benned, de nem vagyok elég erős, hogy megöljem őt.
Csakhogy nem tudtam neki visszaírni mivel a férfi kijött az étteremből. A papírt eltettem a táskám legaljára. Kinyitotta az ajtókat, majd beszállt az autóba. Egy tasakot hátra adott Savannáhnak, egy tasakot pedig odaadott nekem. Elindította az autóját, majd ráment az útra, és tovább mentünk. Belenyúltam a tasakomba, majd enni kezdtem a sült krumplit és a rántott halat. Evés közben csak az utat kémleltem. Amikor végeztem az evéssel, akkor a szemeim lecsukódtak, és mély álomba szenderültem. Álmomban Jake-t kerestem, de nem találtam sehol. Végül a pincében találtam meg. A test tele volt vérfoltokkal, a szíve nem dobogott, a nyakán egy vérfarkas harapás volt. Riadtan ébredtem fel az álmomból. Este volt. Az égen a csillagok ragyogtak, a holdat eltakarta egy felhő így csak a fénye látszott. Levettem szememet az égről, és újra az utat kezdtem kémlelni. Pár perc elteltével megpillanthattunk egy táblát, amin a Salem név szerepelt. Nemsokára be is értünk a városba, ahol az emberek gyorsan bevonultak házaikba. Az egyik sikátor közelében megálltunk, majd kiszálltunk a férfi autójából.
- Savannah velem jön.- jelentette ki, majd engem bevitt a sikátorba, és egy fedélre mutatott.- Látod azt.A fedél alatt van egy lépcső.Azon lemész, majd keress meg egy dobozt, ami drágakövekkel díszített.Meg tudod csinálni?- kérdezte, amire bólintással válaszoltam.
Elengedett, majd visszament Savannáhhoz, de ők egy másik irányba mentek. Biztos le akarják foglalni az őröket. Én a fedélhez mentem, majd felnyitottam azt, és lementem a lépcsőn. A lépcső egy barlangrendszerhez vezetett. Elindultam abba az irányba, ahol az álmomban. A folyosó végén egy barlang volt, aminek a közepén a doboz volt. A dobozhoz mentem, és elvettem onnan. Teljesen váratlanul valaki egy kést döfött az oldalamba. A doboz kiesett a kezemből, ami sértetlenül landolt a földön. Megfordultam, majd megláttam a férfit, aki felém közeledett. Amikor előttem állt a kezével a falhoz lökött. Felvette a dobozt a földről, majd egy szempillantás alatt eltűnt. Én a késhez nyúltam, majd megpróbáltam kihúzni azt, de nem sikerült. Próbáltam kihúzni, de valamiért sosem sikerült. Próbáltam felállni, ami sikerült is, ezért a kijárat felé vettem az irányt. Amikor megláttam a lépcsőt felmentem rajta, majd kinyitottam az ajtót. Kimásztam a pincéből, majd lecsuktam a fedelét, és abba az irányba mentem, ahová a férfi ment Savannáhval. Elég sokáig mentem, majd hirtelen megláttam egy ajtót, ami vasból készült. Az ajtó túloldalán Savannah volt, és mögötte talán az örök voltak. Az ajtóhoz mentem, majd letörtem a lakatot, és kinyitottam az ajtót. A földre estem, majd a szemem lecsukódott. Mindenhol csak sötétséget láttam, és éreztem a halált. A szívem lassulni kezdett. Tudtam, hogy nekem már nincs sok esélyem a túlélésre. Már kezdtem elfogadni, hogy meghalok, de a szívem elkezdett dobogni. Éreztem ahogy a légzésem is gyorsul, majd kinyitottam a szemeimet, és megláttam Savannáht. Mögötte pár csuklyás alak állt, akik kicsit furcsán néztek rám. Felkeltem a földről, majd utána fel is álltam. Kezemet a halántékomra tettem, majd erősen koncentráltam a férfira, aki elvitte a dobozt. Nemsokára meg is hallottam, ahogy leáll a kocsi motorja. Futásnak eredtem a férfi után, majd felnéztem az égre, ahol a felhők már nem takarják el a holdat. A kezem remegni kezdett, majd amire feleszméltem már farkas alakban futottam a férfi után, aki földön vergődött. Amint a közelében voltam, elkezdtem karmolni és harapdálni. Próbált leszedni magáról, de nem sikerült neki. Amikor feladta a szíve lassulni kezdett leszálltam róla. A holdat újra eltakarta felhő, majd visszaváltoztam emberré. Utolsó lépésként elővettem a zsebéből egy kést, majd a szívébe döftem. A férfi szíve nem dobogott többet. Elvettem a dobozt a kocsiból, majd el kezdtem futni. Abba az irányba mentem, ahonnan elindultam. Haza, az otthonomba.

Üstökös 17.fejezet

Úton:

/Bella/

Nem tudom mikor történhetett, de elaludtam az éjszaka közepén. Álmomban újra ember voltam, és jókedvűen futottam az erdőben. Egészen addig amíg valaki megfogta a derekamat, és a földre döntött. Nevetve terültem el a földön, majd a fejemet felé fordítottam. Ő volt az egyetlen férfi, akit szerettem. Fejemet elfordítottam tőle, majd néztem a csillagos eget. A kedvenc csillagképem a hattyú volt. Chris ezt jól tudta mivel elárultam neki, hogy nagyon szeretem nézni a csillagokat. Ő ugyan nem szerette a csillagokat, de elfogad engem úgy ahogy vagyok. Hirtelen hangokat hallottam valahonnan, majd ijedten felültem. Körülnéztem, majd a hang irányába futottam. A hangok a kedvenc fám irányából jöttek. Egy jelentéktelen fenyőről van szó, amibe bele lett vésve a nevem. Még apu véste bele szülinapi ajándékként. A fám mellett állt egy nagyon ismerős férfi, akinek barna szemei voltak. A szeme egyszerűen megbabonázott, ami miatt nem tudtam neki ellenállni.Közelítettem felé, hogy jobban megnézhessem.
- Bella!- mondta ki a nevemet, majd hirtelen eszembe jutott ki áll előttem.
Csak Jake-nek lehet ilyen szeme, és csak őt szerettem még Chrisnél is jobban.
- Bella!- szólított a nevemen.- Segíts!- kérlelte, majd hirtelen megjelent a háta mögött Nicholas.
Ajkait Jake nyakára helyezte, majd szívni kezdte belőle a vért, aminek következtében szerelmem a földre esett. A szemeimből könnyek szöktek ki, majd hirtelen valaki egy kést szúrt a mellkasomba.
Ijedten ébredtem fel, majd felültem az ágyon. A tálca üresen hevert a földön. A zsebkést és az inekciót is a földön találtam meg. Hirtelen kattant a zár az ajtóban, majd valaki kinyitotta azt. Az a férfi jött be, aki tegnap visszahozott ebbe a szobába. Elvette a földön heverő tálcát, majd a zsebkést és az injekciót is elvitte magával. Amint átlépte a küszöböt azonnal bezárta az ajtót. Kezemet újra a halántékomra tettem, majd erősen koncentráltam a kint zajló eseményekre. Rögtön meghallottam a férfi lépteit, majd hirtelen megállt. A tálcát lerakta valahova, majd az injekciót betette egy fiókba.
- Hogy ment?- kérdezte attól a férfitól, akivel együtt elmegyünk majd Salembe.
- Egész jól.Savannah is velünk fog majd jönni.- mondta, majd leült a kanapéra.
- Mi a terved?- kérdezte, majd ő is leült a kanapéra.
- Én elterelem az őrök figyelmét, majd Bella megszerzi a dobozt, Savannah pedig megöli.Ha már nálam van a doboz akkor megölöm Savannáht.Két legyet egy csapásra.- mondta, majd a szobához jött.
Elvettem a kezemet a halántékomról, majd úgy tettem, mint aki semmit sem hallott ebből a beszélgetésből. Kattant a zár az ajtóban, majd bejött rajta, és tágra nyitotta az ajtót. Felálltam az ágyról, majd átléptem a küszöböt, és kimentem az ajtón. A férfi levitt a kocsihoz, amiben egy barna hajú lány ült. Nagyon hasonlított May-re. Lehet, hogy Savannah May leszármazottja. Amikor odaértünk a kocsihoz, az ismeretlen férfi kinyitotta a kocsijának ajtaját. Beszálltam a kocsiba, majd ő is beszállt, és beindította a motort. Rátért a főútra, majd a főúton keresztül elhagytuk a várost. Az idő nagyon gyorsan telt. Savannah a kocsi hátsó ülésén összekuporodott. Egész úton nem szólt egy szót sem. Amikor már este volt, az ismeretlen férfi egy másik városban keresett egy helyet, ahol aludhatunk. Végül, ahol megszálltunk a város végében lévő vendéglő volt az. Leparkolta a kocsiját a vendéglő elé, majd kivette a kulcsot, és kiszállt a kocsiból. Követtem a példáját, és kiszálltam a kocsiból. Savannáht a férfi vette ki a kocsiból, majd bementünk a vendéglőbe. Mivel a férfi elég sokszor szállt meg itt, ezért semmit sem kellett mondania. A szobám a emeleten volt rögtön az első szoba, amit meglátok. A szobám kicsit hasonlított az eredeti szobámra. A falak kék színűek, a bútorok antikok, a függöny hozzáillő vörös színű volt. Az egyik sarokban egy növény volt elhelyezve. Így csak még szebbé varázsolta a szobát. A szobában voltam egy ideig, majd a kezemet a halántékomra tettem, és erősen koncentráltam arra a férfire. Nem sokára újra hallottam a hangját.
- Minden a terv szerint megy.- mondta önelégülten.- Ne aggódj Bella miatt!Én majd elintézem őt.- mondta ünnepélyesen.
Utána kinyomta a telefont, majd lefeküdt az ágyra. Hallottam, ahogy a légzése elhalkult, és a szívének üteme egyenletes tempóban dobogott. Utána hangtalanul kinyitottam a szobám ajtaját, és átléptem a küszöböt. Savannah szobája közel volt a férfiéhez. Vigyáztam, hogy egyetlen egy lépésemmel se csináljak nagy zajt. Mikor a szobához értem kinyitottam az ajtót, és bementem a szobába. Savannah kicsit megijedt, de a mutatóujjamat a szám elé raktam nehogy sikítson, és akkor felébred a ő is. Kicsit közelebb mentem a lányhoz, aki először ijedten nézett rám így hátráltam néhány lépést. Másodszorra már bízott bennem annyira, hogy mellette legyek.
- Savannah, állj ellen a férfinak különben meghalsz.- mondtam neki suttogva, aki értetlenül nézett rám.- Azt akarja, hogy megölj miután nálam van a doboz, és utána téged fog megölni.- magyaráztam tovább a mondandómat.
- Ezt honnan tudod?- kérdezte suttogva továbbra is értetlenül nézve rám.
- Kihallgattam őket, de ezt ők nem tudják.- válaszoltam kérdésére.- Van egy tervem, amivel mind a ketten megmenekülhetünk.- mondtam meg neki, de ő félő pillantást küldött felém.- Bízz bennem!- kérleltem, majd erőt vett magán, és bátran bólintott.
Hangtalanul kimentem a szobából, majd a hangtalanul a szobámba futottam. A szobámban lefeküdtem az ágyra, majd szemeim lecsukódtak, és mély álomba szenderültem.

Üstökös 16.fejezet

Bajban:

/Bella/

Nem nagyon emlékeztem a történtekre. Csak arra, amikor egy férfi szívta ki a lány vérét abban a sikátorban. Hirtelen mindenre emlékeztem, amire kellett. A férfi farkasfüvet adott nekem, ami miatt elájultam. Kinyitottam a szemeimet, majd felültem az ágyon. Egy ismeretlen szobában voltam. Az ujjamra néztem, ahol a gyűrűm volt. Megkönnyebbülten fellélegeztem miután megláttam az ujjamon a gyűrűt, ami még érintetlen maradt. Kikeltem az ágyból, majd az ajtó felé vettem az irányt. Lenyomtam a kilincset, de az ajtó meg se mozdult. Az ajtó zárva volt, ezért nem tudtam kinyitni azt. Az ablakhoz mentem, hogy ott is próbálkozzak, hátha itt sikerül. Az ablak viszont nyitva volt így könnyen megszökhetek. Az ablak párkányára léptem, majd leugrottam onnan. A földre érkeztem, majd futásnak eredtem, de nem jutottam messzire. Valaki megragadta a derekamat, majd visszavitt ugyanabba a szobába. Az ablakot becsukta, majd bezárta azt, hogy ne tudjak kimenni.
- Maradj nyugton.- sziszegte, majd kiment a szobából.
Hallottam, ahogy kattan a zár az ajtóban. Utána vártam egy kicsit, de senki sem. Fel alá mászkáltam a szobában, de még mindig nem jött senki. Végül megálltam a szoba közepén, majd hangtalanul az ajtóhoz sétáltam. Amint az ajtó előtt álltam, kezeimet a halántékomra tettem, majd erősen koncentráltam az ajtó túloldalán zajló eseményekre.
- Mit akarsz vele csinálni?- hallottam annak a férfinek a hangját, aki az előbb bent volt a szobában.
- Segíteni fog nekem a doboz megszerzésében.- hallottam meg egy ismeretlen férfi hangját.
A Salemben őrzött dobozra gondol, ami képes egy vérfarkast megölni, ha kinyitják.
- Utána meg kell ölnöd.Nem hagyhatom, hogy beleavatkozzon a terveimbe.- hallottam meg Nicholasnak a hangját.
Nicholasnak dolgoznak, hogy elpusztítsák a dobozt. Tudja, ha megszerzem a dobozt akkor a háborúnak vége.
- Emiatt nem kell aggódnod.- mondta az ismeretlen férfi, majd valaki mérgesen felhorkantott.
- Miért ennek a lánynak kell segítsége?Magunk is megtudnánk szerezni.Nem kell, hogy egy gyenge lány segítségére szorulj.- hallottam meg egy dühös lány hangját.
Csend lett. Senki sem szólt egy szót sem. Az egyikük felállt, majd kivett valamit az egyik fiókból. Utána megint csend lett. Teljesen váratlanul a lány felsikoltott, majd a földre esett. Kezeimet levettem a halántékomról, majd hangtalanul az ágyhoz mentem, majd leültem rá. Tudtam, hogy nagy bajban vagyok. De talán hamarabb megtudnám találni a dobozt, ha együttműködök velük. Hirtelen a támadt egy ötletem, hogy mivel úszhatnám meg ezt az egészet. Szerintem ők még nem tudják kezelni a vérfarkas énjüket, ezért ha telihold van az égen akkor a vér iránti szenvedélyük megnövekszik, és csak a vérre fognak koncentrálni. Kattant a zár az ajtóban, majd kinyitotta az a férfi, aki a sikátorban volt.
- Helló!Jól aludtál?- kérdezte gúnyosan, de én elfordítottam a fejemet, és kinéztem az ablakon.- Nézd, meg kell szereznem valamit, amihez a te segítséged kell.Szóval segítesz nekem?- kérdezte tőlem.
- Miért az én segítségem kell?- kérdeztem tőle, majd a szemeibe néztem.
A férfi kivett a fiókból egy injekciót, majd közelebb lépett hozzám. Az injekciót a combomhoz közelítette, de nem szúrta bele.
- Segítesz vagy nem?- tette fel nekem újra a kérdést, amire bólintottam, de a mutatóujjamat felemeltem.
- Testőrök nélkül.Csak te és én megyünk.- tettem fel a feltételemet, amibe bele kell, hogy egyezzen.
Az injekciót az ágyra tette, és helyette elővett egy zsebkést, majd a combomba szúrta. Szerencsére a kés nem ezüstből készült, hanem egy ezüst színű festék volt rajta. A szoba közepén állt türelmetlenül, hogy meggondoljam magamat, de makacsul megráztam a fejemet. Kivettem a zsebkést a combomból, majd letettem az injekció mellé. Amint kivettem a sebem gyorsan összeforrt mintha ott se lett volna. Türelmetlenül állt a szoba közepén, de eszem ágában sem volt meggondolni magamat. Végül megadta magát.
- Rendben. De ne csinálj semmi őrültséget.- mondta, majd bólintottam.- Reggel indulunk!- parancsolt rám, majd kiment a szobámból.
Pár perc múlva visszajött, majd lerakott mellém egy tálcát. Utána ismét kiment a szobámból, majd kulcsra zárta az ajtót.

Üstökös 15.fejezet

Bonyodalmak:

/Catherine/

Boldogan keltem fel kedvesem karjaiban. Annyira régen volt amióta átváltoztam, és találkoztunk egymással. Mikor megláttam őt abban a házban, ahogy segít más embereken azóta teljesen beleszerettem. Csakhogy ma már nincs egy nyugodt percünk sem, hogy egy kicsit együtt legyünk. Gyorsan felkeltem az ágyból, majd a gardróbszekrényemhez mentem, ahol át tudtam öltözni. Kivettem egy hétköznapi felszerelést, majd az eddigi ruhámat levettem, és helyette az elő készített ruháimat vettem fel. Öltözés közben Paul hátulról átölelt, majd felé fordított, és a számra lehelt egy csókot. Utána hagyott tovább öltözni. Miután felöltöztem lementem a konyhába, majd ott elővettem a szükséges hozzávalókat a szekrényből. Ezt követően elkezdtem elkészíteni a reggelit. Most nagyon gyorsan végeztem vele, ezért hamar megtudtuk enni. Emma így korán el tudott indulni Bellával az iskolába. Csakhogy Bella nem jött le az emeletről.
- Megnézem mit csinál.- mondtam, majd felálltam a székről, és a lépcső felé vettem az irányt.
Felmentem a lépcsőn, majd Bella szobája felé vettem az irányt. Kopogtam az ajtón, de nem válaszolt. Még egyszer bekopogtam rajta, de most se nyitotta ki az ajtót. A kilincshez nyúltam, majd lenyomtam azt. Beljebb löktem az ajtót, de nem volt bent senki. Megnéztem a gardróbban, de ott se volt senki. Mindent megnéztem, amit csak tudtam a szobában, de nem találtam sehol. Mikor az ágy alatt is megnéztem, fölemelkedtem, majd megpillantottam egy papírfecnit. Elvettem, majd olvasni kezdtem a sorokat. Miután elolvastam gyorsan kimentem a szobából, majd leszaladtam a lépcsőn, és mindenkinek megmutattam az üzenetét. Mindenki elolvasta az üzenetet, majd teljesen váratlanul meghallottuk a seriff autójának a hangját, ahogy leparkol a házunk előtt. Az ajtóhoz mentem, majd kinyitottam azt. A seriff beljebb lépett, majd becsuktam utána az ajtót.
- Elnézést a zavarásért!- kért bocsánatot, amiért ilyen váratlanul betoppant.- Meg kell tudnom, hogy hol van Bella.- mondta, majd kíváncsian nézett ránk.
- Nem tudjuk.Tegnap láttuk utoljára.- mondta Paul, majd kicsit közelebb lépett hozzá.
- Értem.- mondta a seriff, majd kiment az ajtón.
Értetlenül kapkodtuk a fejünket egymás között. Vajon mit csinálhatott Bella? Hallottuk, ahogy a seriff elmegy a házunktól. Mindannyian felmentünk a szobájába, majd magamba szívtam testvérem szagát. Követtem a szagot, ami az erdőbe vezetett az erdőből pedig a temetőbe. A temető kapuja előtt álltunk, majd hirtelen éreztem valamit a nyakamnál. Nem tudom mi volt az, de éreztem, hogy zsibbadok, és nem tudok megmozdulni. A földre estem, majd teljesen váratlanul körülöttem minden elsötétült.

/Bella/

Az egyik fán ücsörögtem, és az előző fogadóból elvitt ételt ettem. Igazából megidéztem a fogadóst, hogy adja nekem oda. May nem nézte jó szemmel, hogy ezt csinálom, de nem volt nálam egy pénzérme sem, ezért döntöttem úgy. Mikor végeztem vele újra útnak eredtem. Két napja vagyok úton, de a térképem szerint már nincs messze Salem. Körülbelül a felénél tarthattam. Az éjszakákat általában egy elhagyatott kis kunyhóban töltöm, majd hajnalban újra indulok. Futottam magam mögött hagyva a fákat, majd hirtelen meghallottam valamit. Emberek nyüzsgését, a kocsik motorját és minden mást vettem ki a hangokból. Egy város van a közelben. Kifutottam az erdőből, majd a rendes úton haladtam tovább. Beértem a nyüzsgő városba, ami Medford nevet viseli. Mindenki sietett, hogy el ne késsenek a munkahelyükről. Nagy volt a forgalom a városban nem úgy, mint Danville-ben, ahol alig szokott menni pár autó. Semmi különleges nem volt benne. A boltok és a házak egyszerűbbek voltak, mint itt. Itt emeletes házak, bevásárló központok, és nagy épületek voltak. Sokkal nyüzsgősebb volt itt az élet. Az egyik sikátorban meghallottam valamit, ezért odamentem, de lehet, hogy rossz ötlet volt. Egy idegen férfi egy fiatal lánynak a vérét szívta ki. Amint meglátta, hogy nincs egyedül azonnal abbahagyta, majd mondott valamit a lánynak. Ettől a lány elment, majd teljesen váratlanul a férfi előttem termett. Beleszagolt a levegőbe, majd elővett a zsebéből egy üvegcsét. Utána levette a tetejét, majd a tenyeremre öntötte a benne lévő folyadékot. Nem éreztem semmit se a tenyeremen, majd megszagoltam, hogy megtudjam mi az. Amint megszagoltam az hirtelen zsibbadni kezdtem, mivel a kezemben a farkasfű folyadék állaga volt a kezemben. Utána letöröltem a tenyeremről, majd hirtelen forogni kezdett velem a világ. A fejem sajogni kezdett, a végtagjaim zsibbadni, a látásom pedig elhomályosult. A szemeimet lecsuktam, majd sötétség telepedett a szemeimre.