Sorsdöntő 2.fejezet

Örökbe fogadás:

/Ronnie/

Reggel mindenki arra ébredt, hogy Amy eltűnt az ágyából.Nem kellett keresnünk mert nem sokára bejött az ajtón.Megkérdeztük, hogy mi történt mire azt felelte örökbe fogadták őt, és Alicíát, de nem egy szülőhöz kerülnek.Tesset nem nagyon érdekelte a dolog, de engem nagyon is elszomorított.Barátnőm adott egy medált amire az volt rágravírozva, hogy:Örök barátok.Nála is volt egy, ami fel volt fűzve a nyakláncára.Amint összecsomagolt barátnőm el is tűnt.Nagyon szomorú voltam aznap, de akkor hallottam meg az emberek gondolatait.Most éppen a kertben lévő hintán ültem.Vagyunk még egy páran, akiket nem fogadtak még örökbe, és nevelték fel a saját családjukban.Hirtelen valami fény szűrődött ki a fák közül, ami csak egy valamit jelentet.Felnéztem, és megláttam az apró porszemeket.Lassan befelé vettem az irányt.Amint beléptem az épületbe mindenki sürgött-forgott.Na jó csak az itt dolgozok sürögtek-forogtak.A gyerekek bementek a nagy terembe ahová követtem őket.A nagy hangzavarból azt is ki lehetett venni, hogy valaki örökbe akar fogadni egy gyereket, de elmúlt 14 éves.A második legjobb barátnőm Carmen elmondott mindent, amit tudnom kell.Engem már nagyon nem érdekelt.Amikor én voltam az egyetlen lánygyermek, aki nem múlt még el 14 akkor nem engem választottak, pedig azt hittem.Erre szokták azt mondani, hogy a látszat néha csal. Azóta nagyon nem érdekelt, hogy örökbe fogadnak-e vagy sem.Beértünk a nagy terembe, ahol mindenki elfoglalta saját padját.Én elő vettem a könyvemet a padomból, majd olvasni kezdtem.Akkor hagytam abba amikor meghallottam egy idegen gondolatait.Az idegen egy szőke hajú, kék szemű ember jött be a terembe, és ekkor tettem vissza a könyvemet a padomba.
- Gyerekek! Az úr Dr.Carlisle Cooper!-mutatta be az igazgató az urat.
Igazából örült neki, hogy megszabadulhat még egy gyerektől.Nem igazán rajongott a gyerekekért.Carlisle sétált a sorok között néha még meg is kérdezte az illetőt, hogy mi a neve, majd tovább.Tess nagyon haragos lett amiért csak úgy elhaladt mellette.
"Mi!Csak úgy elsétált mellettem.Azt hiszem Ronnie-hoz megy."-gondolta Tess.
Erre a gondolatra én is feleszméltem.Tényleg hozzám igyekezett mintha bennem meglátná a kislányát, akit elvesztett amikor a kislány 14 éves volt.Már értem, hogy miért 14 éves kortól akart gyereket.A szemem hasonlított a lányáéra.Több hasonlóság nem volt köztünk.Előttem állt, majd elgondolkodott, hogy mit is mondjon.Nagy nehezen sikerült eldöntenie mit akar.
- Szia!Hogy hívnak?-kérdezte udvariasan.
- Veronica Stevens.De csak Ronnie-nak szoktak hívni.-válaszoltam, majd odament az igazgatóhoz.
- Ronnie-t szeretném örökbe fogadni.-mondta az igazgatónak, majd egy megfájdult a fejem a sok hangos gondolattól.
Mindenkit nagyon meglepett, de főleg engem.Az igazgató intett, hogy kövesse, majd mindenki elment a saját dolgára.Én utánuk mentem, majd amikor végeztünk az örökbe fogadási papírokkal elment becsomagolni.Tess most biztos őrjöng valahol.Összepakoltam minden holmimat, ami csak szükséges lehet.Egy válltáskába bele is fért az egész holmim.Az életem még csak most kezdődött el.

Sorsdöntő 1.fejezet

Kezdet:

/Ronnie/

Olyan 6 éves lehettem amikor árvaházba kerültem. Az anyám meghaltak egy autó balesetben. Nem voltak testvéreim vagyis nem tudtam, hogy van-e. Azóta 10 év telt el, és még senki nem fogadott örökbe. A legtöbben kislányokat fogadnak örökbe vagy éppen kisfiút, ami van. Nagyon irigyeltem őket mert lehet normális családjuk, de nekem nem lehet. A sors akarta így. A történet kezdete 12 éves koromban kezdődött. Én nem vagyok egy átlagos lány, aki hétköznapian viselkedik mint a többi. Én egy boszorkány vagyok, de ezt senki sem tudja. Ez az én titkom. Mivel nem nagyon tudtam ezt a titkot magamban hordozni, ezért az egyik dobozomba beleraktam a naplómat, néhány virágszirmot, egy öngyújtót, egy jégkockás tasakot és egy gyűrűt. Mindegyik tárgy képviselt valamit. A naplóm azt, hogy boszorkány vagyok, a virágszirmok azt, hogy életre keltem a növényeket, az öngyújtó azt, hogy tudom hajlítani a tüzet, a jégkockás tasak azt, hogy megfagyasztok valamilyen tárgyat és a gyűrűm azt, hogy mozgatom a tárgyakat. Beleraktam néhány fényképet magamról, és a trükkjeimről. Az utolsó tárgy, amit beleraktam az egy kagyló volt. Azért raktam bele a kagylót mert az képviseli a kalandjaimat, amit eddig átéltem. Ráraktam a fedelét, majd kiszöktem a szobámból. Végig futottam a folyosón, és amikor elértem a nagy ajtót akkor képességemet bevetettem, majd kinyitottam az ajtót. Átléptem a küszöböt, és a kert felé futottam, ahol a kerítés van. Gyorsan átmásztam a kerítés lyukain mivel azok nagyok voltak ahhoz, hogy át tudjak menni rajta. Futottam még egy ideig, majd az egyik fa tövénél megálltam. Letettem a dobozt a földre, majd fogtam a kis lapátot, és ástam egy nagy lyukat a földbe. A dobozt beleraktam egy zacskóba, majd a beletettem a lyukba. Még faleveleket is terítettem rá, majd visszaterítettem a földet. Ráugráltam, hogy biztosra menjek.
- Itt senki nem fogja megtalálni.Na jó, kezdjük.-mondtam, és elővettem a zsebemből egy kis papírdarabkát.- Titkaimat a föld alá rejtettem, segíts, hogy senki se találhassa meg.6 év múlva ha valaki megtalálja, a doboz kapjon lángra.Porait a szél elfújja, az óceán homokjába.Majd a porból teremjen újjá a dobozom titka.- olvastam fel, majd a mutatóujjamból arany porszemek hullottak a földre.
Egy ideig csillogott a föld, majd újra a sötétség vett körül. Ha valaki meg is találná 6 év múlva akkor se fogja megtudni a titkomat. Visszamentem a kerítéshez, majd átmentem a lyukakon. Az ablakomhoz siettem, majd képességemet használva kinyitottam az ablakot. Kezemet úgy helyeztem el a növényhez mintha megálljt parancsolnék valakinek. Az egyik szár körém fonódott, és a nyitott ablakhoz vitt fel, majd visszanőtt eredeti formájára. Letettem lábaimat a talajra, és becsuktam az ablakot magam után. Gyorsan bebújtam az ágyba mintha el se mentem volna.
- Ronnie, ébren vagy?-kérdezte suttogva a szobatársam Amy.
- Igen.-suttogtam vissza válaszul.
Amy felé fordultam, majd felültem az ágyon. Szobatársnőm követte a példámat, és ő is felült az ágyon.
- Szerinted engem örökbe fognak fogadni?-kérdezte barátnőm kíváncsian.
- Hát persze.Legalábbis remélem.-mondtam reménykedve.
- De ha mégis örökbe fogadnának valamelyikünket, ígérd meg, hogy mi örökké barátok maradunk!-kért meg rá.
- Rendben.-bólintottam rá.
- Hé, valaki itt aludni szeretne.-nyavalygott Tess.
Mindketten visszafeküdtünk az, és megpróbáltunk aludni. Mindannyian nagyon vártuk már a reggelt, hogy kit fognak örökbe fogadni.

Sziasztok!

Egy rossz hírt hoztam.A Csodálatos világ című törimnek az írását abbahagytam a nyár folyamán, és egy másik törit kezdtem el írni.Én arra gondoltam, hogy egyenlőre szüneteltetni fogom a törimet.A másik törit is olvashatjátok, ha akarjátok.Közben gondolkodtam az Üstökös című törimen is.A bevezetőjét átírtam, de a lényege ugyanaz.Ezt a törit csak a nyáron fogom elkezdeni.Aki akarja az olvashatja a Sorsdöntő című törimet.Ti dönthetitek el!Itt a bevezető a törikből:
Sorsdöntő:
Veronica egy boszorkány, aki egy balesetben elvesztette anyukáját, és árvaházba kerül.Miközben reménykedik abban, hogy mikor fogadják örökbe egy olyan titkot őriz, amit eddig senki sem tudott meg.Egy nap örökbe fogadják, de egy gonosz erő megpróbálja kiirtani a boszorkányokat.Veronica életébe bekerül egy fiú is, és nem tud elszakadni tőle.A lány meghozza döntését, és véghez viszi köteleségét.
Vajon mi lesz Veronica sorsa?

Üstökös(átírt):
Isabella egy különleges lány.Testvéreivel egy szörnyű titkot őriznek.Ugyanis ha belenéznek a holdba vagy akár a hatása alá kerülnek akkor felfedi valódi kilétét.Jake találkozik a lánnyal, akit jobban meg szeretne ismerni.Nagyon furcsán kezd viselkedni, ezért kutatni kezd utána.Közeleg a telihold, és egy szörnyű katasztrófa készülődik.Bellának sürgősen meg kell oldania a problémát.
Vajon mi lesz a sorsa a város lakóinak?

Ennyi lenne!A héten dönthettek a szokásos módon.
Köszönöm szépen!
Abby!

Csodálatos világ 5.fejezet

Lovaglás:
/Félia/

Amint haza értem, meglepő módon Kim fogadott azzal a hírrel, hogy lovas leckéket fog venni. Ezen nagyon meglepődtem, és felmentem a szobámba, majd beraktam az akváriumomba az új halamat. Kim be sem kopogott, és azt akarta, hogy menjek el vele. Kelletlenül, de elmentem vele, és amikor odaértünk a lovak hangosan trappoltak, majd megláttam Alexet, aki egy lovat tisztogatott. Kim megkérdezte ki lesz az oktatója, majd Alex felé vette az irányt.
- Hello!-köszönt udvariasan.-Miben segíthetek?-kérdezte én még mindig csak bámultam, de végül észhez tértem.
- Kim szeretne lovas leckéket venni.-mondtam, majd lassan kifújtam a levegőt.
Elvezetett minket egy rétre, majd hozott egy lovat amire felült Kim. Alex megfogta a kantárt, majd vezette a lovat, amin Kim ült. Lassan már halálra untam magamat, majd Alexék odajöttek hozzám.
- Vigyáznál rá amíg hozok még 2 lovat?-kérdezte mire aprót bólintottam.
Alex a kezembe adta a kantárt, és sétált vissza az istálóba. Kim pedig követte mint egy kutya a gazdiját. Csak néztem utánuk, és elfeledkeztem a lováról, majd a kantár kiesett a kezemből. A ló a fejével meglökött a vályú felé, majd belestem a vályúba. A víz hozzá ért a bőrömhöz. Alex bizonyára ezt az egészet látta, ezért futni kezdtem viszont magamban visszaszámoltam. 10......9......8......7......6......5......4......3......2......1. Eközben találtam egy kis helyiséget, amiben elbújhattam, és amikor lejárt a 10 perc akkor átváltoztam sellővé. Nagy nehezen felültem a szalmakazalba, majd halk kopogtatás hallatszott.
- Félia, itt vagy?-kérdezte Alex mire megrémültem egy kicsit.
- Ne gyere be!-szóltam ki mielőtt kinyitotta volna az ajtót.
Hirtelen rám fröccsent egy kis vízcsepp, majd felfelé bámultam, és megláttam egy vizes vödröt, amiből csöpögött a víz. Kinyújtottam a kezemet mintha megállj parancsolnék, majd a víz, ami a vödörben volt megfagyott.
- Hozok egy törölközőt!Rendben?-tette fel a kérdést.
- Oké.-válaszoltam, majd halk léptek távolodtak el a helységtől.
Belemarkoltam a szalmába, és törölgetni kezdtem az uszonyomat.A szalma mindenemre ráragadt, de a víz nem száradt meg.Ekkor az ajtó kilincsét valaki lenyomta.
- Alex, te vagy az?-kiabáltam ki, majd az illető halkan elsuttogót egy igent.-Öhm... a törölközőt bedobnád, és az ajtót ne nyisd ki!-kértem meg rá.
A semmiből egy törölköző pottyant le a földre. Megragadtam, és törölgetni kezdtem a vizes részeket. Egyre gyorsabban, és gyorsabban töröltem meg magamat, majd visszaváltoztam emberré. Felálltam, majd lenyomtam a kilincset, és kinyitottam az ajtót. Alex a falnak támaszkodva várt rám, majd Brooke sétált el mellettünk, de valami miatt megállt, és felénk fordult.
- Alex, segítenél?-kérdezte, majd előcsalt egy mosolyt az arcára.
- Persze.-morogta, és Brooke után ment.
- Szegényt halálra dolgoztatja.-suttogta Kim, de még így is meghallottam.
- Menj haza, én is mindjárt megyek!-mondtam, majd az ellenkező irányba kezdtem el futni.
Körülnéztem nehogy valaki meglásson, majd beleugrottam a vízbe. Bizonyára a tengerparton akar lovagolni hiszen mindig ott szokott. Gyorsan úszni kezdtem, majd a tengerpart felé vettem az irányt.Brooke egy palackot fogott a kezében miközben lovagolt, és Alex-szel végeztette a piszkos munkát. Kezemet úgy helyeztem el mintha megálljt parancsolnék, és a palackban lévő víz megfagyott. Haza felé vettem az irányt, majd a sziklás homok parton megálltam.