Indulás:
/Bella/
- Sajnálom.- mondtam miután mindent elmondtam barátnőmnek az ő házának nappalijában.
Szerencsére Jake már haza ment, mert mondtam neki, hogy menjen haza. Arra számítottam, hogy ki fog küldeni, de csak annyit mondott, hogy hagyjam magára, amit meg is értettem. Kimentem a házból, majd az erdőn keresztül haza futottam. Amikor haza értem felugrottam az ablakom párkányára, ahol kinyitottam az ablakot, majd hangtalanul a szobámban termettem. Leültem az ágyamra, majd a padlót kezdtem el nézni. Az ablakomhoz mentem, ahol kinéztem, de a párkányra volt ragasztva egy papírfecni, amit eddig nem láthattam. Leszedtem onnan a papírfecnit, majd olvasni kezdtem, ami rajta volt.
A háború hamarosan elkezdődik.
Amint elolvastam a szívem egyre gyorsabban dobogott a helyén. A papírfecnit eldugtam valahová, ahol nem találják meg. Újra eszembe jutott az az egy mondat, ami papíron volt, majd a rémületet fájdalom váltotta fel. Jake jutott eszembe, ami miatt fájdalmat éreztem. Ő mellettem volt, amióta csak megláttam őt, és a jég, ami a ellepte a szívemet és az egész testem, olvadozni kezdett. Mintha az a sok rossz, ami történt velem a múltban már csak ködként létezett a számomra. Megtaláltam az én ámoromat, aki visszahozott engem az életbe. Még emlékeztem arra az üzenetre, amit May hagyott itt nekem. Tudtam, ha én nem teszek valamit a családomért és a szerelmemért akkor újra elveszítem azt, akit a legjobban szeretek. Összepakoltam néhány holmit az egyik válltáskámba, majd feltettem a vállamra. Elővettem egy papírt és egy tollat, majd írni kezdtem rá.
Amire ezt az üzenetet olvassátok már nem leszek itt.Bárcsak beleavathatnálak titeket, de nem lehet.Amikor visszajövök mindent elmondok.Szeretlek titeket.
Írtam le a következőket a papírra, majd az ágyamra tettem. Legördült egy könnycsepp az arcomon, de erőt vettem magamon, és kimásztam a párkányra. Elrugaszkodtam a párkányról, és az egyik fára érkeztem. Egyik fáról a másik fára ugrottam, majd amikor elég messze voltam a háztól, lemásztam onnan, és a temető felé vettem az irányt. Addig futottam, amíg meg nem láttam egy vaskaput. Kinyitottam a vaskaput, majd a kápolna felé vettem az irányt. Amint odaértem a fejemben meghallottam egy hangot, ami miatt összeestem a földön, de amilyen hirtelen jött olyan hirtelen tűnt el. Felálltam, majd kinyitottam a kápolna ajtaját. Miután átléptem a küszöböt megjelent előttem May.
" Ezek szerint igazam volt."- mondta nekem a gondolataimban mintha valami gondolatolvasó lennék.
" Emlékszel arra, amikor azt a háborút álmodtam, amiben a bátyád is ott volt?"- kérdezte, amire csak bólintottam.
Teljesen váratlanul a földön a porba írta bele, hogy kövessem őt. Ezt meg is tettem. Futottam, amerre irányított engemet. Egy kis dombon megálltam, ahol nézhettem a napfelkeltét.Az ég egy kis része narancssárga volt először, majd megláttam egy sárga korongot, ami feljött az égre, és a mennybolt sötétkékből világoskékre váltott. Még mielőtt újra elindultam volna megfordultam. Láttam a várost, ahol megkerestem Jake házát, majd erőt vettem magamon. Futásnak eredtem, de nem néztem hátra, mert akkor elgyengülök, és nem tudom végig csinálni ezt az egészet.
2011. április 30., szombat
2011. április 23., szombat
Üstökös 13.fejezet
Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Veszély:
/Bella/
Ebéd után elmentem a szekrényemhez. Kinyitottam a szekrényem ajtaját, majd betettem a papír gombócot. Utána betettem a kémia könyvemet, majd becsuktam a szekrényem ajtaját. Ezt követően a matek terem felé vettem az irányt. Mikor beértem a terembe akkor csengett a csengő így gyorsan leültem az ablak melletti padomra. Elővettem a tankönyvemet, majd vártam, hogy bejöjjön a tanár. A legtöbb diák rohanva jött be a terembe, majd gyorsan elfoglalta a helyét. Amint bejött Mrs.Bennet rögtön írni kezdett a táblára, majd magyarázni kezdte azt. Én inkább az óra háromnegyed részében kinéztem az ablakon, majd nézni kezdtem a nyírfát, aminek az ágain újra ott mozgott ugyanaz az állat, és enni kezdte a rügyeit. A legtöbbet viszont a szájában hagyta, és visszament a fa az üregébe, ahol az utódjait etette. Amikor megszólalt a csengő akkor megkönnyebbülten felsóhajtottam, majd elraktam a könyveimet ahogy azt a többi diák is teszi. Utána felpattantam a helyemről, és kimentem a teremből, majd az épület hátsó kijáratához mentem. Megkerültem a sportpályát, majd ugyanahhoz a házikóhoz mentem, mint múltkor. De most senki sem volt a házikóban, hanem a legtöbben a házikó melletti pléden ültek. Mivel már Jake is ott volt így leültem mellé, és megkérdeztem mit csinálunk mi itt. Ő azt felelte, hogy megvizsgálunk két madárfajtát. Pár percen belül Miss.Cole állt előttünk, majd vezetett be minket az erdőbe. Mi utána mentünk a füzetünkkel és egy ceruzával, majd hirtelen megálltunk. Az előttünk lévő tölgyfára mutatott, majd felnéztünk a lombkoronájára, ahol egy piros foltocska tűnt fel a levelek között. Hamarosan felfedte kilétét a madár, ami egy rubinfejű tirannusz volt. A földön keresgélte a rovarokat, ami nem telt bele néhány másodpercbe, hogy megtalálja az eledelét. Mindenki kíváncsian figyelte a madarat, majd a madár felrepült a tölgyfára, ahol megláthattuk, hogy hogyan építik a fészküket. Kis ágakat rakosgattak, majd amikor elkészült a fészek akkor pókhálóval erősítették a fészket az ágakhoz. A madár lerepült, majd az egyik növény gyapotját felvitte a fészekhez.A tojó tollakkal és szőrökkel bélelte a fészket, majd hozzáraktak néhány puha anyagot. A tojó elfoglalta fészkét, majd elkezdett szaporodni. Miss.Cole nesztelen léptekkel elindult, hogy ne zavarja a madarakat. Mi is utána mentünk, majd egy másik tölgyfához mentünk, ahol a rubinfejű tirannuszok kotlási ideje lejárt. Megfigyelhettük hogyan kelnek ki a madarak utódjai.Utána tovább mentünk, majd egy újabb tölgyfa tetejére mutatott, ahol egy nyugati pivi volt. Épp egy pókot szemelt ki áldozatául, majd hirtelen elkapta a pókot. Annak a póknak esélye sem volt a menekülésre. A nyugati pivi visszarepült csésze alakú fészkéhez, ahol fiókái éhesen csiripeltek. Fiókáinak adta a pókot, amit az egyik fióka evett meg. A többi egy ideig harcolt az eledelért, de végül éhesen maradtak. Ezek után visszamentünk a házikóhoz, majd Miss.Cole kért tőlünk egy elemzést az eddigi tapasztalataink és megfigyeléseink alapján. A többi órán nagyon hamar eltelt, majd amikor újra feleszméltem már a furgonomban mentünk haza. Húgom lehúzódott az út szélére, majd leállította a motort. Kinyitottam az ajtót, majd kiszálltam az autóból, és bementem a házba. Felmentem a szobámba, majd elkezdtem megcsinálni a házi feladataimat. Miután végeztem elkezdtem készülődni, de nem igazán sikerült összeállítanom a megfelelő ruha darabot. Ehhez viszont csak Catherine értett. Kinyitottam a szobám ajtaját.
- Catherine segítenél!- kiáltottam el magam, majd várni kezdtem rá, aki nem sokára meg is érkezett a szobám elé.
Elmagyaráztam neki miért kell segítenie nekem, és miután meghallgatott elkezdett feltérképezni a terepet. Elővett a gardróbszekrényemből egy citromsárga pólót, egy hozzáillő térdig érő farmernadrágot, egy citromsárga balettféle cipőt és egy farmerkabátot. Felvettem az összekészített ruhákat, majd felvettem őket.Utána nővérem még megcsinálta a hajamat. A hajam végén hullámos loknik voltak, majd a végén nővérem beletett egy hajpántot a hajamba. Miután végzett a hajammal lementünk a nappaliba, és én ott vártam meg Jake-t. Amikor az óra ötöt ütött akkor már lehetett hallani Jake autójának a motorját. Kisiettem a teraszra, majd amikor az út szélén leállította a motort, gyorsan kipattant a kocsiból. Megfogta a kezemet, és a kocsihoz húzott. Kinyitotta előttem az autó ajtaját, majd beültem az autóba. Becsukta az ajtót, majd ő is beszállt az autóba. Beindította a motort, majd elindította az autót. Az utat nem figyeltem, hanem a táj szépségében gyönyörködtem, majd megálltunk Isabel háza előtt. Kiszálltunk az autóból, majd felsétáltunk a lépcsőn, és bekopogtunk az ajtón. Isabel kinyitotta az ajtót, de a háta mögött feltűnt egy férfi is. Barna haja volt, aminek az eleje szőke és fel volt zselézve, és a szeme is barna volt. Szürke öltönyben és nadrágban volt felöltözve. A tekintete nem sugallt felém semmi jót. Isabel beengedett minket, majd miután átléptük a küszöböt megölelt minket. Leültünk egy asztalhoz, amire fehér abrosz volt ráterítve.I sabellen rózsaszín póló és egy koptatott farmert viselt. Az asztalon már fel voltak sorakoztatva a vacsoránk ételei.Mindenki azt evett, amit akart. Én sajtos rizottót ettem. Ez volt a kedvenc ételem.
- Bella, honnan jötettek.?- kérdezte kíváncsian Nicholas, aki a gombás rizottót választotta vacsorájaként.
- Phoenixből költöztünk ide az unokahúgommal.- válaszoltam a kérdésére.- És te?- kérdezte vissza, amire kicsit meglepődött.
Még én is tudok néha meglepetéseket okozni.
- Salemből.Épp egy régi tárgyat keresünk ott.De eddig még nem találtuk meg.- válaszolta a kérdésemre, és én azt hittem itt fogom kiköpni a rizottómat.
Szerencsére még ez nem történt meg csak kicsit túlságosan is meglepődtem. Utána senki sem kérdezett többet. Nyugodtan megehettem a vacsorámat. Isabel babsalátát evett egy kis sült krumplival.Jake sült krumplit evett rántott hússal. Az asztalon volt ketchup is volt, amivel ette a sült krumplit.Miután végeztünk a vacsorával Isabel mutatott Nicholasnak néhány családi fotót, amit mi is végig néztünk. Pár perccel később barátnőm kiment a mosdóban. Egy ideig Nicholas is közöttünk volt, de hirtelen szem elől tévesztettem.Jake kiment levegőzni egy kicsit, én addig hallgatóztam egy kicsit. Teljesen váratlanul meghallottam a mosdóból barátnőm halk sikoltásait. Gyorsan odamentem, majd amikor kinyitottam az ajtót eléggé meglepő látvány fogadott.Nicholas a nyakát szorította barátnőmnek, amit Isabel próbálta levenni róla Nicholas kezeit, de reménytelen volt.
- Menj el az utamból!- parancsolt rám.
Elmentem az útból, majd Nicholas a szemembe nézett, és szemét az enyémbe vájta.
- Felejtsd el, amit láttál!- mondta, majd a szemét levette az enyémről.
Úgy csináltam, mint aki elfelejtette mit csinált, és leültem a kanapéra. Ő kivitte barátnőmet az udvarra, majd tovább mentek. Amikor halló távolságon kívül voltak. Keresni kezdtem egy kést, ami színtiszta ezüstből készült. Gyorsan utánuk eredtem, majd amikor elég közel voltam hozzájuk eldobtam a kést, ami Nicholas hátába fúródott. Gyorsaságomat kihasználva elvittem onnan Isabelt. Nicholas egy súlyos sérüléssel elfutott. Barátnőm hitetlenkedve nézett rám.
Veszély:
/Bella/
Ebéd után elmentem a szekrényemhez. Kinyitottam a szekrényem ajtaját, majd betettem a papír gombócot. Utána betettem a kémia könyvemet, majd becsuktam a szekrényem ajtaját. Ezt követően a matek terem felé vettem az irányt. Mikor beértem a terembe akkor csengett a csengő így gyorsan leültem az ablak melletti padomra. Elővettem a tankönyvemet, majd vártam, hogy bejöjjön a tanár. A legtöbb diák rohanva jött be a terembe, majd gyorsan elfoglalta a helyét. Amint bejött Mrs.Bennet rögtön írni kezdett a táblára, majd magyarázni kezdte azt. Én inkább az óra háromnegyed részében kinéztem az ablakon, majd nézni kezdtem a nyírfát, aminek az ágain újra ott mozgott ugyanaz az állat, és enni kezdte a rügyeit. A legtöbbet viszont a szájában hagyta, és visszament a fa az üregébe, ahol az utódjait etette. Amikor megszólalt a csengő akkor megkönnyebbülten felsóhajtottam, majd elraktam a könyveimet ahogy azt a többi diák is teszi. Utána felpattantam a helyemről, és kimentem a teremből, majd az épület hátsó kijáratához mentem. Megkerültem a sportpályát, majd ugyanahhoz a házikóhoz mentem, mint múltkor. De most senki sem volt a házikóban, hanem a legtöbben a házikó melletti pléden ültek. Mivel már Jake is ott volt így leültem mellé, és megkérdeztem mit csinálunk mi itt. Ő azt felelte, hogy megvizsgálunk két madárfajtát. Pár percen belül Miss.Cole állt előttünk, majd vezetett be minket az erdőbe. Mi utána mentünk a füzetünkkel és egy ceruzával, majd hirtelen megálltunk. Az előttünk lévő tölgyfára mutatott, majd felnéztünk a lombkoronájára, ahol egy piros foltocska tűnt fel a levelek között. Hamarosan felfedte kilétét a madár, ami egy rubinfejű tirannusz volt. A földön keresgélte a rovarokat, ami nem telt bele néhány másodpercbe, hogy megtalálja az eledelét. Mindenki kíváncsian figyelte a madarat, majd a madár felrepült a tölgyfára, ahol megláthattuk, hogy hogyan építik a fészküket. Kis ágakat rakosgattak, majd amikor elkészült a fészek akkor pókhálóval erősítették a fészket az ágakhoz. A madár lerepült, majd az egyik növény gyapotját felvitte a fészekhez.A tojó tollakkal és szőrökkel bélelte a fészket, majd hozzáraktak néhány puha anyagot. A tojó elfoglalta fészkét, majd elkezdett szaporodni. Miss.Cole nesztelen léptekkel elindult, hogy ne zavarja a madarakat. Mi is utána mentünk, majd egy másik tölgyfához mentünk, ahol a rubinfejű tirannuszok kotlási ideje lejárt. Megfigyelhettük hogyan kelnek ki a madarak utódjai.Utána tovább mentünk, majd egy újabb tölgyfa tetejére mutatott, ahol egy nyugati pivi volt. Épp egy pókot szemelt ki áldozatául, majd hirtelen elkapta a pókot. Annak a póknak esélye sem volt a menekülésre. A nyugati pivi visszarepült csésze alakú fészkéhez, ahol fiókái éhesen csiripeltek. Fiókáinak adta a pókot, amit az egyik fióka evett meg. A többi egy ideig harcolt az eledelért, de végül éhesen maradtak. Ezek után visszamentünk a házikóhoz, majd Miss.Cole kért tőlünk egy elemzést az eddigi tapasztalataink és megfigyeléseink alapján. A többi órán nagyon hamar eltelt, majd amikor újra feleszméltem már a furgonomban mentünk haza. Húgom lehúzódott az út szélére, majd leállította a motort. Kinyitottam az ajtót, majd kiszálltam az autóból, és bementem a házba. Felmentem a szobámba, majd elkezdtem megcsinálni a házi feladataimat. Miután végeztem elkezdtem készülődni, de nem igazán sikerült összeállítanom a megfelelő ruha darabot. Ehhez viszont csak Catherine értett. Kinyitottam a szobám ajtaját.
- Catherine segítenél!- kiáltottam el magam, majd várni kezdtem rá, aki nem sokára meg is érkezett a szobám elé.
Elmagyaráztam neki miért kell segítenie nekem, és miután meghallgatott elkezdett feltérképezni a terepet. Elővett a gardróbszekrényemből egy citromsárga pólót, egy hozzáillő térdig érő farmernadrágot, egy citromsárga balettféle cipőt és egy farmerkabátot. Felvettem az összekészített ruhákat, majd felvettem őket.Utána nővérem még megcsinálta a hajamat. A hajam végén hullámos loknik voltak, majd a végén nővérem beletett egy hajpántot a hajamba. Miután végzett a hajammal lementünk a nappaliba, és én ott vártam meg Jake-t. Amikor az óra ötöt ütött akkor már lehetett hallani Jake autójának a motorját. Kisiettem a teraszra, majd amikor az út szélén leállította a motort, gyorsan kipattant a kocsiból. Megfogta a kezemet, és a kocsihoz húzott. Kinyitotta előttem az autó ajtaját, majd beültem az autóba. Becsukta az ajtót, majd ő is beszállt az autóba. Beindította a motort, majd elindította az autót. Az utat nem figyeltem, hanem a táj szépségében gyönyörködtem, majd megálltunk Isabel háza előtt. Kiszálltunk az autóból, majd felsétáltunk a lépcsőn, és bekopogtunk az ajtón. Isabel kinyitotta az ajtót, de a háta mögött feltűnt egy férfi is. Barna haja volt, aminek az eleje szőke és fel volt zselézve, és a szeme is barna volt. Szürke öltönyben és nadrágban volt felöltözve. A tekintete nem sugallt felém semmi jót. Isabel beengedett minket, majd miután átléptük a küszöböt megölelt minket. Leültünk egy asztalhoz, amire fehér abrosz volt ráterítve.I sabellen rózsaszín póló és egy koptatott farmert viselt. Az asztalon már fel voltak sorakoztatva a vacsoránk ételei.Mindenki azt evett, amit akart. Én sajtos rizottót ettem. Ez volt a kedvenc ételem.
- Bella, honnan jötettek.?- kérdezte kíváncsian Nicholas, aki a gombás rizottót választotta vacsorájaként.
- Phoenixből költöztünk ide az unokahúgommal.- válaszoltam a kérdésére.- És te?- kérdezte vissza, amire kicsit meglepődött.
Még én is tudok néha meglepetéseket okozni.
- Salemből.Épp egy régi tárgyat keresünk ott.De eddig még nem találtuk meg.- válaszolta a kérdésemre, és én azt hittem itt fogom kiköpni a rizottómat.
Szerencsére még ez nem történt meg csak kicsit túlságosan is meglepődtem. Utána senki sem kérdezett többet. Nyugodtan megehettem a vacsorámat. Isabel babsalátát evett egy kis sült krumplival.Jake sült krumplit evett rántott hússal. Az asztalon volt ketchup is volt, amivel ette a sült krumplit.Miután végeztünk a vacsorával Isabel mutatott Nicholasnak néhány családi fotót, amit mi is végig néztünk. Pár perccel később barátnőm kiment a mosdóban. Egy ideig Nicholas is közöttünk volt, de hirtelen szem elől tévesztettem.Jake kiment levegőzni egy kicsit, én addig hallgatóztam egy kicsit. Teljesen váratlanul meghallottam a mosdóból barátnőm halk sikoltásait. Gyorsan odamentem, majd amikor kinyitottam az ajtót eléggé meglepő látvány fogadott.Nicholas a nyakát szorította barátnőmnek, amit Isabel próbálta levenni róla Nicholas kezeit, de reménytelen volt.
- Menj el az utamból!- parancsolt rám.
Elmentem az útból, majd Nicholas a szemembe nézett, és szemét az enyémbe vájta.
- Felejtsd el, amit láttál!- mondta, majd a szemét levette az enyémről.
Úgy csináltam, mint aki elfelejtette mit csinált, és leültem a kanapéra. Ő kivitte barátnőmet az udvarra, majd tovább mentek. Amikor halló távolságon kívül voltak. Keresni kezdtem egy kést, ami színtiszta ezüstből készült. Gyorsan utánuk eredtem, majd amikor elég közel voltam hozzájuk eldobtam a kést, ami Nicholas hátába fúródott. Gyorsaságomat kihasználva elvittem onnan Isabelt. Nicholas egy súlyos sérüléssel elfutott. Barátnőm hitetlenkedve nézett rám.
2011. április 17., vasárnap
Üstökös 12.fejezet
Üzenetek:
/Bella/
Az éjszaka nagyon különösen telt ugyanis nem volt semmilyen rémálmom. Az álmom inkább Jake-ről és rólam szólt. A rétnek a füvén feküdtünk, és néztük a csillagokat az égen. Néha előfordult pár romantikus esemény is, ami boldogsággal töltött el. Csakhogy egy valamitől félek, ami lehet, hogy a közel jövőben megtörténik. Ha elveszítem akkor újra ugyanolyan magányos leszek, mint voltam, és talán öngyilkos is szeretnék majd lenni. De ez egyelőre nem érdekelt. Boldogan ébredtem fel az álmomból, majd felkeltem az ágyból, és a gardróbszekrényem felé vettem az irányt. Levettem azokat a ruhákat, amik eddig rajtam voltak, majd helyette felvettem egy farmernadrágot, egy narancssárga pólót és egy hozzáillő farmerkabátot.A lábamra felvettem egy sportcipőt, majd táskámat felvettem a vállamra, és utána lementem a konyhába. A konyhában Catherine főzőcskézett míg Paul és Emma kíváncsian figyelték mit főzött nekik. Megzavarva a figyelést leültem Emma melletti székre. Nagyon furcsán nézhettek rám, mert ez is egy olyan pillanat volt, amiben én sosem szoktam részt venni. Általában az ilyen pillanatok elől elmegyek egy másik szobába, és ott fogyasztom el a reggelimet. Amióta Jake velem van azóta minden megváltozott.Catherine viszont, amint meglátta, hogy ott ülök az asztal mellett a többiekkel együtt azonnal mosolyt csalt az arcára. Gondolom ő megértette miért fontos nekem Jake, mert ő is ugyanezt látja Paulban. Ugyanis ők már egy jó ideje együtt vannak csak eddig eltitkolták előlünk. Pár perc elmúltával Catherine letette elénk a reggelinket, amit örömmel elfogyasztottunk. Miután elfogyasztottam a reggelimet kimentem a házunk elé, és beindítottam a furgonomat. Nem telt el egy másodperc sem, amire beszállt a furgonomba. Rámentem az útra, majd a főúton keresztül bementünk a városba. Onnan pedig a legrövidebb úton az iskolába száguldottunk. Amint odaértünk lehajtottam ugyanarra a helyre, ahová mindig is szoktunk. A kulcsot betettem a farzsebembe, majd kinyitottam az ajtót, és kiszálltam a furgonomból. Az iskola folyosójára mentem, majd onnan a kémia terembe felé vettem az irányt.A kémia teremben csak páran voltak, akik gyorsan előszedték a tankönyveiket. Leültem a szokásos helyemre, majd előpakoltam a tankönyveimet. Eközben megszólalt a csengő csengése, ami miatt a diákok gyorsan bejöttek a terembe. Csakhogy, ami nagyon meglepett az Isabel volt, aki a többiekkel együtt bejött az órára. Miss.Cronwell viszont be sem jött az órára. Lassan már fél óra is eltelt, de ő még mindig nem jött be.
- Nézzetek oda!- mutatott az ablak felé Isabel, majd mindenki - engem is beleértve - az ablakhoz rohant. Kíváncsian néztük, amint a fekete hajú, kicsit fehér bőrű, mindig vidám tanárnőnk egy kést tart a kezében. A másik kezében egy papírfecni volt, amit elengedett, és a szél az ablak felé sodorta. Igaz a többiek nem látták mi volt rá írva, de én a látásomnak köszönhetően messzebbről is el tudtam olvasni, ami rajta volt.
A napjaitok meg vannak számlálva.
Utána felemelte a másik kezét, amiben a kés volt, majd maga felé irányította. Először belevágott a csuklójába, majd hagyta, hogy lefolyón a kezein a vére. Az egyik ablak nyitva volt így a szél behozta a terembe a vérének illatát. Mélyen beszívtam a vérének ínycsiklandozó illatát, de valami miatt még csak kísértésbe sem estem. Ez furcsa. Másodszor belevágott a bokájába, ami erősen vérzett. Harmadszor felhúzta fehér pólóját, és vágott egy csíkot a hasán, amiből gyorsan kifolyt a vére, majd a lábán folyt tovább, ami a ruháján keresztül meg is látszott. Egy kicsit már szédült a túl sok vérvesztéstől. Végül negyedszer a kés felemelte, majd a kést egyenesen a szívébe irányította. Amint ezt véghez vitte ott helyben összeesett. A tanárok nagy része futva ment Miss.Cronwellhez, de már túl késő volt. Páran még meg is nézték a pulzusát, de csak megrázták a fejüket.Gyorsan visszaültünk a helyünkre, majd ott vártunk tovább. Én viszont néha kilestem az ablakon, hogy tudjam mi történik. Csakhogy nem a legszebb látvány fogadott. Ugyanis Erica és a Tanács tagjai kint lehettek, hogy vizsgálják mi történhetett. Pár perc elteltével meghallottuk a csengő csengését, aminek következtében mindenki felpattant a helyéről, és kifelé vették az irányt. Gyorsan elpakoltam, majd a menza felé mentem.Elvettem a tálcámat ugyanarról az asztalról, amiről eddig is. Leültem a már megszokott helyemre. Utánam ült Isabel és Jake is. Már egy jó ideje így ülünk a menzán, amit először mindenkit meglepett, de aztán már megszokták.
- Isabel eljöhetnél velünk a sportpályára.Tudom váratlanul történt ez az egész, de nem szabad így elkeseredni.Jót tenne neked egy kis szórakozás.- ajánlotta fel Jake, de ő elutasította a meghívást.
- Tudom, de már van egy programom mára.Tegnap találkoztam egy sráccal, és ma pedig elmegyünk vacsorázni.- magyarázta lelkesen a dolgot.- De ti is eljöhetnétek.- ajánlotta fel, amire egyetértően bólintottunk.- Szuper.A srác neve Nicholas.- mondta, majd teljesen váratlanul valaki megdobott egy papír gombóccal.
A papír gombóc tőlem nem messze ért földet. Felvettem a padlóról, majd széthajtogattam azt. Olvasni kezdtem a sorokat.
Szerintem ő őrzi a titkot a kérdésedre.Arra gondoltál,hogy ki tehette ezt a szörnyűséget és, hogy miért tette ezt.Nem vagyok biztos benne, de szerintem hamarosan háború lesz.A város szélén van egy temető és annak a közepén egy kápolna van.Ott megtalálsz, ha igazam lesz.
May.
Nem tudom miért, de lehet, hogy igaza van .Lehet, hogy háború lesz az emberek és a vérfarkasok között. De ezt csak akkor fogom megtudni, ha elmegyek vacsorázni Isabellel és az új fiújával. A papír gombócot elraktam a táskámba, majd tovább kezdtem enni az ebédemet.
/Bella/
Az éjszaka nagyon különösen telt ugyanis nem volt semmilyen rémálmom. Az álmom inkább Jake-ről és rólam szólt. A rétnek a füvén feküdtünk, és néztük a csillagokat az égen. Néha előfordult pár romantikus esemény is, ami boldogsággal töltött el. Csakhogy egy valamitől félek, ami lehet, hogy a közel jövőben megtörténik. Ha elveszítem akkor újra ugyanolyan magányos leszek, mint voltam, és talán öngyilkos is szeretnék majd lenni. De ez egyelőre nem érdekelt. Boldogan ébredtem fel az álmomból, majd felkeltem az ágyból, és a gardróbszekrényem felé vettem az irányt. Levettem azokat a ruhákat, amik eddig rajtam voltak, majd helyette felvettem egy farmernadrágot, egy narancssárga pólót és egy hozzáillő farmerkabátot.A lábamra felvettem egy sportcipőt, majd táskámat felvettem a vállamra, és utána lementem a konyhába. A konyhában Catherine főzőcskézett míg Paul és Emma kíváncsian figyelték mit főzött nekik. Megzavarva a figyelést leültem Emma melletti székre. Nagyon furcsán nézhettek rám, mert ez is egy olyan pillanat volt, amiben én sosem szoktam részt venni. Általában az ilyen pillanatok elől elmegyek egy másik szobába, és ott fogyasztom el a reggelimet. Amióta Jake velem van azóta minden megváltozott.Catherine viszont, amint meglátta, hogy ott ülök az asztal mellett a többiekkel együtt azonnal mosolyt csalt az arcára. Gondolom ő megértette miért fontos nekem Jake, mert ő is ugyanezt látja Paulban. Ugyanis ők már egy jó ideje együtt vannak csak eddig eltitkolták előlünk. Pár perc elmúltával Catherine letette elénk a reggelinket, amit örömmel elfogyasztottunk. Miután elfogyasztottam a reggelimet kimentem a házunk elé, és beindítottam a furgonomat. Nem telt el egy másodperc sem, amire beszállt a furgonomba. Rámentem az útra, majd a főúton keresztül bementünk a városba. Onnan pedig a legrövidebb úton az iskolába száguldottunk. Amint odaértünk lehajtottam ugyanarra a helyre, ahová mindig is szoktunk. A kulcsot betettem a farzsebembe, majd kinyitottam az ajtót, és kiszálltam a furgonomból. Az iskola folyosójára mentem, majd onnan a kémia terembe felé vettem az irányt.A kémia teremben csak páran voltak, akik gyorsan előszedték a tankönyveiket. Leültem a szokásos helyemre, majd előpakoltam a tankönyveimet. Eközben megszólalt a csengő csengése, ami miatt a diákok gyorsan bejöttek a terembe. Csakhogy, ami nagyon meglepett az Isabel volt, aki a többiekkel együtt bejött az órára. Miss.Cronwell viszont be sem jött az órára. Lassan már fél óra is eltelt, de ő még mindig nem jött be.
- Nézzetek oda!- mutatott az ablak felé Isabel, majd mindenki - engem is beleértve - az ablakhoz rohant. Kíváncsian néztük, amint a fekete hajú, kicsit fehér bőrű, mindig vidám tanárnőnk egy kést tart a kezében. A másik kezében egy papírfecni volt, amit elengedett, és a szél az ablak felé sodorta. Igaz a többiek nem látták mi volt rá írva, de én a látásomnak köszönhetően messzebbről is el tudtam olvasni, ami rajta volt.
A napjaitok meg vannak számlálva.
Utána felemelte a másik kezét, amiben a kés volt, majd maga felé irányította. Először belevágott a csuklójába, majd hagyta, hogy lefolyón a kezein a vére. Az egyik ablak nyitva volt így a szél behozta a terembe a vérének illatát. Mélyen beszívtam a vérének ínycsiklandozó illatát, de valami miatt még csak kísértésbe sem estem. Ez furcsa. Másodszor belevágott a bokájába, ami erősen vérzett. Harmadszor felhúzta fehér pólóját, és vágott egy csíkot a hasán, amiből gyorsan kifolyt a vére, majd a lábán folyt tovább, ami a ruháján keresztül meg is látszott. Egy kicsit már szédült a túl sok vérvesztéstől. Végül negyedszer a kés felemelte, majd a kést egyenesen a szívébe irányította. Amint ezt véghez vitte ott helyben összeesett. A tanárok nagy része futva ment Miss.Cronwellhez, de már túl késő volt. Páran még meg is nézték a pulzusát, de csak megrázták a fejüket.Gyorsan visszaültünk a helyünkre, majd ott vártunk tovább. Én viszont néha kilestem az ablakon, hogy tudjam mi történik. Csakhogy nem a legszebb látvány fogadott. Ugyanis Erica és a Tanács tagjai kint lehettek, hogy vizsgálják mi történhetett. Pár perc elteltével meghallottuk a csengő csengését, aminek következtében mindenki felpattant a helyéről, és kifelé vették az irányt. Gyorsan elpakoltam, majd a menza felé mentem.Elvettem a tálcámat ugyanarról az asztalról, amiről eddig is. Leültem a már megszokott helyemre. Utánam ült Isabel és Jake is. Már egy jó ideje így ülünk a menzán, amit először mindenkit meglepett, de aztán már megszokták.
- Isabel eljöhetnél velünk a sportpályára.Tudom váratlanul történt ez az egész, de nem szabad így elkeseredni.Jót tenne neked egy kis szórakozás.- ajánlotta fel Jake, de ő elutasította a meghívást.
- Tudom, de már van egy programom mára.Tegnap találkoztam egy sráccal, és ma pedig elmegyünk vacsorázni.- magyarázta lelkesen a dolgot.- De ti is eljöhetnétek.- ajánlotta fel, amire egyetértően bólintottunk.- Szuper.A srác neve Nicholas.- mondta, majd teljesen váratlanul valaki megdobott egy papír gombóccal.
A papír gombóc tőlem nem messze ért földet. Felvettem a padlóról, majd széthajtogattam azt. Olvasni kezdtem a sorokat.
Szerintem ő őrzi a titkot a kérdésedre.Arra gondoltál,hogy ki tehette ezt a szörnyűséget és, hogy miért tette ezt.Nem vagyok biztos benne, de szerintem hamarosan háború lesz.A város szélén van egy temető és annak a közepén egy kápolna van.Ott megtalálsz, ha igazam lesz.
May.
Nem tudom miért, de lehet, hogy igaza van .Lehet, hogy háború lesz az emberek és a vérfarkasok között. De ezt csak akkor fogom megtudni, ha elmegyek vacsorázni Isabellel és az új fiújával. A papír gombócot elraktam a táskámba, majd tovább kezdtem enni az ebédemet.
2011. április 8., péntek
Üstökös 11.fejezet
Családi kör:
/Bella/
Haza felé menet az iskola tetején hagyott üzeneten gondolkoztam. Mikor vége volt a történelemnek akkor gyorsan felmentem a tetőre, majd körül néztem ott. Ott találtam egy levelet, amiben egy üzenet volt. Nem tudom miért, de olyan érzésem van mintha a történelem ismételné önmagát. Teljesen úgy érzem magam mintha összeesküdnének a város lakói ellen. Csakhogy eszembe jutottak a ma reggel történtek is. Pár nap múlva valami történni fog. De ki ez a May, és mit akarhat tőlem? Ezzel, majd később foglalkozom, de jelen pillanatban az üzenettel kell gondolkoznom. A levélben néhány szó volt beleírva semmi több.
Megtörtént az első áldozat.
Ez az egyetlen egy volt beleírva. Nagyon rossz érzésem van ezzel a fiúval kapcsolatban. Nem tudom miért, de valami nagyon rossz dolog van készülőben. Amint megláttam házunk narancssárga árnyalatát, a furgont az út szélén állítottam meg. Kiszálltam a furgonomból, majd a táskámat feltettem a vállamra, és bementem a házba. Utána rögtön a szobámba mentem, ahol a könyveimet a padlón találtam. Gyorsan visszatettem őket a helyére, majd elővettem a tankönyveimet. Elkezdtem megírni a házi feladataimat, majd hirtelen egy teljesen üres lapra a toll magától írni kezdett. Mikor a toll eldőlt elvettem az üres lapot, majd olvasni kezdtem azt az egyetlen sort, ami rá volt írva a lapra.
Holnap valaki ismét meghalhat.
Ennyi volt ráírva a papírra. Se több se kevesebb. Csakhogy nem volt időm ezen a mondaton gondolkoznom mivel valaki kopogtatott az ajtón. Az ajtóhoz mentem, és kinyitottam azt. Az ajtó előtt Catherine állt egy nagyon boldog mosollyal az arcán.
- Valaki látni szeretne téged.- mondta mosolyogva, majd megfogta a kezemet, és maga után húzott.
A lépcsőnél elengedett, és arra invitált, hogy lemenjek. Nagy levegőt vettem, majd lementem a lépcsőn, ahol meghallottam Jake vidám kacagását a nappaliból. Azonnal a nappaliba vettem az irányt, ahol megláttam azt, aki mindennél fontosabb nekem. A többiek gyorsan kimentek a nappaliból, de még így is tudtam, hogy hallgatóznak.
- Szia.- köszönt nekem Jake, majd én is elmondtam egy sziát.- Tudod már máskor is hoztál ki nehéz helyzetből, és most megint szükségem van a segítségedre.Persze, ha ma nincs semmi dolgod.- hadarta el gyorsan a mondanivalóját, amin csak mosolyogtam.
- Persze, hogy segítek.- mondtam nyugodtan, majd felvettem a farmerkabátomat, és követtem őt a kocsijához.
Amint odaértünk kinyitotta nekem az ajtót, ami már megszokott dolog volt tőle. Beszálltam az autójába, majd megvártam míg ő is beszáll, és elindította az autót. Útközben csak ő rá tudtam figyelni. Semmi más nem vonta el annyira a figyelmemet, mint ő. Pár percen belül a háza előtt álltunk, majd egy értetlen pillantást vetettem rá. Jake gyorsan elmagyarázta, hogy Lily miatt jöttünk mivel még mindig nem beszél senkivel csak velem. Úgy éreztem segítenem kell neki mivel, amit tesz az nem jó sem a nevelőszüleinek, sem a mostohatestvéreinek, de főleg neki nem tesz jót. Volt időm megtapasztalni ezt a fajta bezártságot hiszen én is ilyen voltam. Kiszálltam az kocsiból, majd megvártam amíg ő is kiszáll, és együtt elindultunk befelé. Kinyitotta az ajtót, majd átléptem a küszöböt. Lily a nappali kanapéján ült, és nézte a tévében lévő rajzfilmet. Leültem mellé a kanapéra, majd amint észrevett kikapcsolta a televíziót, és felém fordult.
- Szia.- köszönt nekem, majd közelebb akart jönni hozzám, de én nem hagytam.
- Beszélnünk kell.- kezdtem, amire először csak megforgatta a szemeit.- Tudod, amit csinálsz az nem tesz jót neked.Bezárkózol, elutasítasz mindenkit.Kerülöd az emberek társaságát, nem mutatod ki az érzelmeidet , és senkivel sem fogod tartani a kapcsolatot ebből a családból.A szüleim óta egészen mostanáig nem voltam nyitott másokra.De amióta először találkoztam a mostohabátyáddal, Jake-kel azóta minden megváltozott.Ne kövesd el ugyanazt a hibát, amit én.- fejeztem be végül a mondanivalómat.
Szerencsére értette mire céloztam ezzel, ezért gyorsan odafutott anyjához, majd elkezdett körülötte forogni. Jake hálájának jeléül megölelt, majd újra részt vehettem egy újabb családi összejövetelen, ami most sokkal színesebb volt, mint amikor először itt voltam. Utána még játszottunk is egy jót, majd olyan este felé Jake haza vitt. Még be is kísért a teraszra.
- Köszönöm, hogy segítettél megint.- köszönte meg azt, amit érte és a családjáért tettem, amire én válaszul elmosolyodtam.- Holnap találkozunk?- kérdezte, amire válaszul bólintottam.- Gyere a sportpályára.Az első óra után.- mondta, amire én csak bólintottam.
Épp elváltunk volna, de teljesen váratlanul megcsókolt. Pár percig ajkai az ajkamon forrtak össze, majd elváltunk egymástól. Ő a kocsijához ment, majd elhajtott. Miután a kocsija eltűnt a sötétben bementem a házba, ahol testvéreim a nappaliban ültek, és semleges arccal bámultak rá vagy az újságot lapozgatták. Csak megforgattam a szemeimet, majd felmentem a szobámba. A befejezetlen házi feladataimat még gyorsan megcsináltam, majd utána fáradtan ledőltem az ágyra, és lehunytam szemeimet.
/Bella/
Haza felé menet az iskola tetején hagyott üzeneten gondolkoztam. Mikor vége volt a történelemnek akkor gyorsan felmentem a tetőre, majd körül néztem ott. Ott találtam egy levelet, amiben egy üzenet volt. Nem tudom miért, de olyan érzésem van mintha a történelem ismételné önmagát. Teljesen úgy érzem magam mintha összeesküdnének a város lakói ellen. Csakhogy eszembe jutottak a ma reggel történtek is. Pár nap múlva valami történni fog. De ki ez a May, és mit akarhat tőlem? Ezzel, majd később foglalkozom, de jelen pillanatban az üzenettel kell gondolkoznom. A levélben néhány szó volt beleírva semmi több.
Megtörtént az első áldozat.
Ez az egyetlen egy volt beleírva. Nagyon rossz érzésem van ezzel a fiúval kapcsolatban. Nem tudom miért, de valami nagyon rossz dolog van készülőben. Amint megláttam házunk narancssárga árnyalatát, a furgont az út szélén állítottam meg. Kiszálltam a furgonomból, majd a táskámat feltettem a vállamra, és bementem a házba. Utána rögtön a szobámba mentem, ahol a könyveimet a padlón találtam. Gyorsan visszatettem őket a helyére, majd elővettem a tankönyveimet. Elkezdtem megírni a házi feladataimat, majd hirtelen egy teljesen üres lapra a toll magától írni kezdett. Mikor a toll eldőlt elvettem az üres lapot, majd olvasni kezdtem azt az egyetlen sort, ami rá volt írva a lapra.
Holnap valaki ismét meghalhat.
Ennyi volt ráírva a papírra. Se több se kevesebb. Csakhogy nem volt időm ezen a mondaton gondolkoznom mivel valaki kopogtatott az ajtón. Az ajtóhoz mentem, és kinyitottam azt. Az ajtó előtt Catherine állt egy nagyon boldog mosollyal az arcán.
- Valaki látni szeretne téged.- mondta mosolyogva, majd megfogta a kezemet, és maga után húzott.
A lépcsőnél elengedett, és arra invitált, hogy lemenjek. Nagy levegőt vettem, majd lementem a lépcsőn, ahol meghallottam Jake vidám kacagását a nappaliból. Azonnal a nappaliba vettem az irányt, ahol megláttam azt, aki mindennél fontosabb nekem. A többiek gyorsan kimentek a nappaliból, de még így is tudtam, hogy hallgatóznak.
- Szia.- köszönt nekem Jake, majd én is elmondtam egy sziát.- Tudod már máskor is hoztál ki nehéz helyzetből, és most megint szükségem van a segítségedre.Persze, ha ma nincs semmi dolgod.- hadarta el gyorsan a mondanivalóját, amin csak mosolyogtam.
- Persze, hogy segítek.- mondtam nyugodtan, majd felvettem a farmerkabátomat, és követtem őt a kocsijához.
Amint odaértünk kinyitotta nekem az ajtót, ami már megszokott dolog volt tőle. Beszálltam az autójába, majd megvártam míg ő is beszáll, és elindította az autót. Útközben csak ő rá tudtam figyelni. Semmi más nem vonta el annyira a figyelmemet, mint ő. Pár percen belül a háza előtt álltunk, majd egy értetlen pillantást vetettem rá. Jake gyorsan elmagyarázta, hogy Lily miatt jöttünk mivel még mindig nem beszél senkivel csak velem. Úgy éreztem segítenem kell neki mivel, amit tesz az nem jó sem a nevelőszüleinek, sem a mostohatestvéreinek, de főleg neki nem tesz jót. Volt időm megtapasztalni ezt a fajta bezártságot hiszen én is ilyen voltam. Kiszálltam az kocsiból, majd megvártam amíg ő is kiszáll, és együtt elindultunk befelé. Kinyitotta az ajtót, majd átléptem a küszöböt. Lily a nappali kanapéján ült, és nézte a tévében lévő rajzfilmet. Leültem mellé a kanapéra, majd amint észrevett kikapcsolta a televíziót, és felém fordult.
- Szia.- köszönt nekem, majd közelebb akart jönni hozzám, de én nem hagytam.
- Beszélnünk kell.- kezdtem, amire először csak megforgatta a szemeit.- Tudod, amit csinálsz az nem tesz jót neked.Bezárkózol, elutasítasz mindenkit.Kerülöd az emberek társaságát, nem mutatod ki az érzelmeidet , és senkivel sem fogod tartani a kapcsolatot ebből a családból.A szüleim óta egészen mostanáig nem voltam nyitott másokra.De amióta először találkoztam a mostohabátyáddal, Jake-kel azóta minden megváltozott.Ne kövesd el ugyanazt a hibát, amit én.- fejeztem be végül a mondanivalómat.
Szerencsére értette mire céloztam ezzel, ezért gyorsan odafutott anyjához, majd elkezdett körülötte forogni. Jake hálájának jeléül megölelt, majd újra részt vehettem egy újabb családi összejövetelen, ami most sokkal színesebb volt, mint amikor először itt voltam. Utána még játszottunk is egy jót, majd olyan este felé Jake haza vitt. Még be is kísért a teraszra.
- Köszönöm, hogy segítettél megint.- köszönte meg azt, amit érte és a családjáért tettem, amire én válaszul elmosolyodtam.- Holnap találkozunk?- kérdezte, amire válaszul bólintottam.- Gyere a sportpályára.Az első óra után.- mondta, amire én csak bólintottam.
Épp elváltunk volna, de teljesen váratlanul megcsókolt. Pár percig ajkai az ajkamon forrtak össze, majd elváltunk egymástól. Ő a kocsijához ment, majd elhajtott. Miután a kocsija eltűnt a sötétben bementem a házba, ahol testvéreim a nappaliban ültek, és semleges arccal bámultak rá vagy az újságot lapozgatták. Csak megforgattam a szemeimet, majd felmentem a szobámba. A befejezetlen házi feladataimat még gyorsan megcsináltam, majd utána fáradtan ledőltem az ágyra, és lehunytam szemeimet.
2011. április 2., szombat
Üstökös 10.fejezet
Áldozat:
/Bella/
Fogalmam sincs mikor történt, amikor elaludtam miközben újra felidéztem életem szenvedéseit. Az álmomban ugyanabban a városban jártam, mint legutóbb. Sétálni kezdtem az úton, de a város úgy nézett ki, mint most. Az emberek hétköznapi ruhában sétáltak, voltak néhány biciklis és gördeszkás srácok, rendes kocsival közlekedtek, a házak modern korúak voltak. Ugyanazon az úton végig mentem, mint legutóbb, de ezúttal nem volt ott a pince. Semmi sem volt ott. Hirtelen egy férfi jött a sikátorban, majd a betont feltörte. A beton alatt ugyanaz a lépcső volt, mint akkor. A férfi leszaladt a lépcsőn, majd az egyik járatot követve megérkezett a barlangba, aminek a közepén még mindig ugyanaz a drágakövekkel díszített doboz volt. A férfi odaszaladt, majd elvette onnan a dobozt, de amint ki akart volna menni valami miatt nem tudott tovább haladni. A barlang másik irányából emberek közeledtek a férfi felé. A fickó eldobta a dobozt, majd gyorsaságát kihasználva elfutott a barlangból. Az emberek felvették a dobozt, majd visszatették a helyére. Riadtan ébredtem fel az álmomból, majd teljesen váratlanul az ablakomban lévő virágcserép leesett a helyéről. A cserép darabokra tört, a virágföld viszont ellepte a cserép darabokat. Nagyon rendkívüli volt, hogy a virágföldben megláttam egy mondatot. A nevem May. Ez az egyetlen mondat volt beleírva a virágföldbe. Ugyanebben a pillanatban kopogást hallottam az ajtómon. Kikászálódtam az ágyamból, majd kinyitottam az ajtómat. Catherine állt előttem, aki aggódó arccal nézte az enyémet. Beengedtem a szobámba, majd amint meglátta a virágföldet azonnal elkezdte eltakarítani azt. Én bementem a fürdőszobámba, majd elkezdtem engedni a vizet. Utána lekaptam magamról a ruháimat, majd beraktam őket a szennyesládába. Belementem a fürdőkádamba, majd ellazultan feküdtem a kádban. Éreztem a víz lágy ringatózását. Teljesen váratlanul ért, hogy az egyik percben még félig volt a kád, a másik percben már elkezdett fogyni a víz. Gyorsan kiszálltam a kádból, majd magamra tekertem egy törülközőt.A víz már teljesen elfogyott, majd amint belenéztem a kádba a megmaradt víz szavakká alakult. Pár nap múlva... Ennyi. Nem tudom, hogy ez mit jelenthet. Nem olyan régóta kezdődtek ezek az álmok. Nagyon úgy tűnik valaki kapcsolatba akar lépni velem. Végül úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom vele egy ideig. Bementem a gardróbszekrényembe, majd ott felöltöztem. Felvettem a táskámat a vállamra, majd kimentem a szobámból, és lementem a konyhába, ahol nővérem főzőcskélt valamit. Emma már megint később kelt, mint szokott. Lassan át fogja venni a szokásaimat. Igaz, ma féltem bemenni az iskolába mivel tegnap kiderült Isabel a rokonom. Nem tudom mit mondhattam volna neki. Váratlanul ért ez az egész dolog így egy kicsit kiborultam. De a legrosszabb dolog az egészben, hogy az agyam egyik rejtett zugából előkerültek a régi életem emlékei. Húgom gyorsan leszaladt a lépcsőn, majd elkezdte megenni a reggelijét. Én addig elmentem a furgonomhoz, és beindítottam. Emma gyorsabb tempóra váltott, majd kiszaladt a házból, és beszállt a furgonomba. Elindultam a már megszokott útvonalon. A suliba érve kicsit megtorpantam, hogy jó ötlet e ez az egész. Végül úgy döntöttem, hogy nem érdekel, majd kiszálltam a furgonomból, és az iskola folyosójára mentem, ahol azonnal megkerestem a történelem termet. Amint beértem a terembe azonnal csengett a csengő hangja, majd gyorsan leültem a helyemre. Utána a diákok is bejöttek a terembe, majd hirtelen megpillantottam Ericát narancssárga pólójában. Leült a mellettem lévő székre, majd nem sokkal utána bejött a terembe Mr.Johnson. Az órára nem nagyon figyeltem, hanem sokkal inkább másra figyeltem fel. A csajországi Elaine valamiért nem jött be az órára. A padja érintetlenül volt mintha senki sem járt volna ott. Kinéztem az ablakon, majd figyelni kezdtem az ablak előtti tölgyfát. Az óra háromnegyed részét a régi szokásommal töltöttem. Néha odapislantottam a táblára, de csak a látszat miatt csináltam, majd hirtelen valaki beleesett a gazba. A fűszálak eltakarták kilétét annak, aki leesett. Mindenki az ablak felé pislogott, majd ijedten szaladtak ki az ajtón az udvarra. Én is velük mentem, majd amikor az udvarra értünk jól megnézhettük ki volt az, aki a fűben feküdt. Nem más feküdt a fűben, mint a csajországi Elaine. A nyakán egy seb volt, amit a magunk fajták okozhattak. A sebből kifolyt a vére, amit véletlenül beszívtam. Az agyam elborult alig észleltem a külvilágot. Nem én irányítottam a testemet, és alig tudtam józan észnél maradni, ezért gyorsan elmentem onnan nehogy leleplezzem magunkat. Amint távolabb voltam a vértől újra beszívtam a friss levegőt. Szerencsére most nem éreztem annyira a vér illatát. Egyre többet szívtam be a friss levegőből, majd a fejem is kitisztult. Távol maradtam tőlük.Emma erre rá is jött, hogy szeretnék távol maradni a vértől. Utána felnéztem a tetőre, ahol senki sem volt. Igazából tudom, hogy valaki volt ott a tetőn, és valaki lelökte őt onnan. Erica az élettelen test fölött sírdogált. Nem sokára megérkeztek a mentősök, akik elvitték onnan Elaine testét.
- Mi a baj?- kérdezte tőlem Jake, akit eddig észre sem vettem.
- Semmi.- válaszoltam közönbösen, majd eltávolodtam tőle.
Illatát magamba szívtam, majd visszamentem a történelem terembe.
/Bella/
Fogalmam sincs mikor történt, amikor elaludtam miközben újra felidéztem életem szenvedéseit. Az álmomban ugyanabban a városban jártam, mint legutóbb. Sétálni kezdtem az úton, de a város úgy nézett ki, mint most. Az emberek hétköznapi ruhában sétáltak, voltak néhány biciklis és gördeszkás srácok, rendes kocsival közlekedtek, a házak modern korúak voltak. Ugyanazon az úton végig mentem, mint legutóbb, de ezúttal nem volt ott a pince. Semmi sem volt ott. Hirtelen egy férfi jött a sikátorban, majd a betont feltörte. A beton alatt ugyanaz a lépcső volt, mint akkor. A férfi leszaladt a lépcsőn, majd az egyik járatot követve megérkezett a barlangba, aminek a közepén még mindig ugyanaz a drágakövekkel díszített doboz volt. A férfi odaszaladt, majd elvette onnan a dobozt, de amint ki akart volna menni valami miatt nem tudott tovább haladni. A barlang másik irányából emberek közeledtek a férfi felé. A fickó eldobta a dobozt, majd gyorsaságát kihasználva elfutott a barlangból. Az emberek felvették a dobozt, majd visszatették a helyére. Riadtan ébredtem fel az álmomból, majd teljesen váratlanul az ablakomban lévő virágcserép leesett a helyéről. A cserép darabokra tört, a virágföld viszont ellepte a cserép darabokat. Nagyon rendkívüli volt, hogy a virágföldben megláttam egy mondatot. A nevem May. Ez az egyetlen mondat volt beleírva a virágföldbe. Ugyanebben a pillanatban kopogást hallottam az ajtómon. Kikászálódtam az ágyamból, majd kinyitottam az ajtómat. Catherine állt előttem, aki aggódó arccal nézte az enyémet. Beengedtem a szobámba, majd amint meglátta a virágföldet azonnal elkezdte eltakarítani azt. Én bementem a fürdőszobámba, majd elkezdtem engedni a vizet. Utána lekaptam magamról a ruháimat, majd beraktam őket a szennyesládába. Belementem a fürdőkádamba, majd ellazultan feküdtem a kádban. Éreztem a víz lágy ringatózását. Teljesen váratlanul ért, hogy az egyik percben még félig volt a kád, a másik percben már elkezdett fogyni a víz. Gyorsan kiszálltam a kádból, majd magamra tekertem egy törülközőt.A víz már teljesen elfogyott, majd amint belenéztem a kádba a megmaradt víz szavakká alakult. Pár nap múlva... Ennyi. Nem tudom, hogy ez mit jelenthet. Nem olyan régóta kezdődtek ezek az álmok. Nagyon úgy tűnik valaki kapcsolatba akar lépni velem. Végül úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom vele egy ideig. Bementem a gardróbszekrényembe, majd ott felöltöztem. Felvettem a táskámat a vállamra, majd kimentem a szobámból, és lementem a konyhába, ahol nővérem főzőcskélt valamit. Emma már megint később kelt, mint szokott. Lassan át fogja venni a szokásaimat. Igaz, ma féltem bemenni az iskolába mivel tegnap kiderült Isabel a rokonom. Nem tudom mit mondhattam volna neki. Váratlanul ért ez az egész dolog így egy kicsit kiborultam. De a legrosszabb dolog az egészben, hogy az agyam egyik rejtett zugából előkerültek a régi életem emlékei. Húgom gyorsan leszaladt a lépcsőn, majd elkezdte megenni a reggelijét. Én addig elmentem a furgonomhoz, és beindítottam. Emma gyorsabb tempóra váltott, majd kiszaladt a házból, és beszállt a furgonomba. Elindultam a már megszokott útvonalon. A suliba érve kicsit megtorpantam, hogy jó ötlet e ez az egész. Végül úgy döntöttem, hogy nem érdekel, majd kiszálltam a furgonomból, és az iskola folyosójára mentem, ahol azonnal megkerestem a történelem termet. Amint beértem a terembe azonnal csengett a csengő hangja, majd gyorsan leültem a helyemre. Utána a diákok is bejöttek a terembe, majd hirtelen megpillantottam Ericát narancssárga pólójában. Leült a mellettem lévő székre, majd nem sokkal utána bejött a terembe Mr.Johnson. Az órára nem nagyon figyeltem, hanem sokkal inkább másra figyeltem fel. A csajországi Elaine valamiért nem jött be az órára. A padja érintetlenül volt mintha senki sem járt volna ott. Kinéztem az ablakon, majd figyelni kezdtem az ablak előtti tölgyfát. Az óra háromnegyed részét a régi szokásommal töltöttem. Néha odapislantottam a táblára, de csak a látszat miatt csináltam, majd hirtelen valaki beleesett a gazba. A fűszálak eltakarták kilétét annak, aki leesett. Mindenki az ablak felé pislogott, majd ijedten szaladtak ki az ajtón az udvarra. Én is velük mentem, majd amikor az udvarra értünk jól megnézhettük ki volt az, aki a fűben feküdt. Nem más feküdt a fűben, mint a csajországi Elaine. A nyakán egy seb volt, amit a magunk fajták okozhattak. A sebből kifolyt a vére, amit véletlenül beszívtam. Az agyam elborult alig észleltem a külvilágot. Nem én irányítottam a testemet, és alig tudtam józan észnél maradni, ezért gyorsan elmentem onnan nehogy leleplezzem magunkat. Amint távolabb voltam a vértől újra beszívtam a friss levegőt. Szerencsére most nem éreztem annyira a vér illatát. Egyre többet szívtam be a friss levegőből, majd a fejem is kitisztult. Távol maradtam tőlük.Emma erre rá is jött, hogy szeretnék távol maradni a vértől. Utána felnéztem a tetőre, ahol senki sem volt. Igazából tudom, hogy valaki volt ott a tetőn, és valaki lelökte őt onnan. Erica az élettelen test fölött sírdogált. Nem sokára megérkeztek a mentősök, akik elvitték onnan Elaine testét.
- Mi a baj?- kérdezte tőlem Jake, akit eddig észre sem vettem.
- Semmi.- válaszoltam közönbösen, majd eltávolodtam tőle.
Illatát magamba szívtam, majd visszamentem a történelem terembe.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)