21-23 fejezet

 21.fejezet Életek

Carla/Reila

Jared lépett elő a fák mögül, és Edwardra vetette magát.Jared az élettelen testre nézett, majd a tekintete újra Edwardra szegeződött.Mielőtt még bármit is árthatott volna Edwardon egy nagy adag nyugalomhullámot küldtem felé, amitől ellépett Edward testétől.Jared összeesett a földön, és lehunyta szemeit.Odasiettem Edwardhoz, aki nem értette mi történhetett Jareddel.Szerelmem kíváncsian nézett engem mint, akit most látott először.Felsegítettem a földről, majd a megnéztem mi van Jareddel.Jared mélyen aludt, majd a hátára fordult, és így aludt tovább.
- Jól vagy?-kérdeztem Edwardtól.
Edward tekintete a hátam mögé suhant, ahonnan vad morgás tört elő.Hátra pillantottam és egy fekete farkas lépett elő a fák mögül.Mögötte pedig egy rozsdabarna színű farkas, egy szürke színű farkas, egy szürke színű farkas fekete foltokkal a hátán, és egy homok színű farkas.Hirtelen egy hideg kéz lökött félre az útból.Felültem a fekvő helyzetből, és Edwardot kezdtem el figyelni.A képességemet használva megfosztottam Edwardot gondolatolvasó képességétől.
"Ez a Cullen megszegte a szerződést.Öljük meg Sam!"-gondolta a rozsdabarna farkas cseppet sem kedvesen.
"Jacob!Biztos van valami oka arra, hogy ezt tette."-gondolta Sam a falka vezetője.
"Én Jake-kel értek egyet!"-jelentette ki a szürke farkas, aki még fel is morgott.
"Paul nem vádolhatjuk alaptalanul!"-mondta a másik szürke farkas, akit Embrynek hívnak.
"Igaza van Embry és Samnek!"-értett egyet Seth.-"Mi történt Jareddel?"-kérdezte értetlenül a többiektől.
Mindannyian Jared farkas alakjára pillantottam, majd rám.
"Ez meg ki?"-kérdezte Jake, aki közeledett felém néhány lépést.-"Mit csináltál Jareddel?"-tett fel egy újabb kérdést.
"Nem hallja a gondolatainkat."-mondta neki Sam gondolatban, aki furcsán méregetett.
Megérintettem Jake tappancsát, és gondolatban beszélni kezdtem hozzá:
"Kérd meg, hogy változzanak emberi alakba!"-nyitottam meg előtte a gondolataimat.
"Nem te parancsolsz!"-gondolta mérgesen Jake.
Levettem róla a kezemet, majd Samre pillantottam, aki Jake reakcióit figyelte.Jared mozgolódását lehetett hallani, majd egy hatalmasat ásított.Négy lábra, és odament a többiekhez.
"Jared mit követett el a Cullen gyerek?"-kérdezte gondolatban Sam.
"Megölte Christinát!"-gondolta Jared, majd elmesélte nekik gondolatban a történteket.
Visszaadtam Edwardnak a gondolatolvasó képességét, majd felálltam, és odamentem Christinához.Jake folyton a nyomomban volt, és figyelte minden egyes reakciómat.Hirtelen kis szívdobogásokat hallottam meg Christina felől.Jobban kezdtem el hallgatózni, majd Jared felmordult mire én leintettem.Nem hallottam a szívdobogásokat mert Paul felmordult, és már épp rá akarta vetni magát Edwardra.
- Maradjatok már csendben!-kértem őket, de Paul csak nem hagyta abba.
Hirtelen Emmett, Jazz és Alice jelent meg Edward előtt.Rosalie jelent meg Jake előtt.Carlisle-t és Esme-t pillantottam meg magam mellett.Az egész farkas csapat eltűnt a fák között, majd emberi alakban tértek vissza.Nem figyeltem, hogy mit beszélnek, és csak egy valamire tudtam koncentrálni.Hallgattam a kis szívdobogásokat, majd lassabban kezdett el dobogni.Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Esme és Carlisle csatlakozott a családhoz.
- Megszegte a szerződést és hagyott egy figyelmeztetést!-kiáltotta Jared, majd elkezdett remegni.
Küldtem feléjük egy kis nyugalomhullámot, amitől Jared abbahagyta a remegést.Edward meghallotta, hogy jövök, és hátra pillantott.
- Reila kedvesem!-jelentette ki Edward mire a többiek felénk kapták a tekintetüket.
- Ezt nem most kéne vérszívó.-mondta Jared dühösen.
- Még mielőtt eldöntenétek, hogy megölitek vagy sem mondanék pár dolgot.-mondtam, és türelmesen vártak.-Christina nem halt meg teljesen.-erre mondatra Jared odafutott Christinához.
Követtem a példáját, és én is odafutottam.Leguggoltam Christinához, majd Jared kezét a mellkasára tettem.
- Érzed?-kérdeztem, majd bólintott.- Megtudom menteni, de csak, ha bízol bennem.
Jared bólintott, majd arrébb ment.Megfogtam Christina csuklóját és egy szitakötőt véstem bele, ami gyorsan behegesedett.A lány szíve dobogni kezdett, és egyenletesen vette a levegőt.

22.fejezet Beszélgetések

Carla/Reila

Jared felvette az ölébe Christinát, majd felállt a földről.Én is követtem a példáját, majd Edwardhoz siettem.Futottunk Jaredék házához, ahol Christina nyugodt körülmények között aludhat.Miközben futottunk újra megfosztottam Edwardot gondolatolvasó képességétől.Futás közben hallottam mindenki gondolatát.
"Nem értem, hogy lehet Reila életben?"-kérdezte gondolatban Edward, majd megfogtam a kezét.
"Majd elmesélem!"-ígértem meg neki gondolatban.
Visszaadtam neki a képességét, hogy hallja mindenki gondolatát.A falka legtöbb tagja farkas alakban futott.Kivéve Jared, aki még mindig emberi alakban futott előttünk, majd végül megállt.Christinát átadta Edwardnak, majd eltávolodott tőlünk.Mi is megálltunk, és megvártuk Jaredet.Jared farkas alakban jött elő a fák mögül.Nemsokára már láttuk Jarednek házát, és a ház előtt megálltunk.Addig amíg a fiúk visszaváltoznak emberi alakba, addig én megnéztem Christina szívének dobogását.A szíve normál ütemben dobogott.Percekkel később megjelentek a fiúk emberi alakban.Jared átvette Edwardtól a lányt, és bevitte a házba.Sam kinyitotta előttem az ajtót, amin is mentem.
- Jared, bemehetnek a Cullenék?-kérdezte Sam Jaredtől, aki időközben lefektette Christinát a kanapéra.
- Most az egyszer igen.-válaszolta Jared, majd Christinát kezdte el figyelni.
A Cullenék sorban bejöttek a házba, majd amikor bejött Edward iderohant hozzám, és megölelt.Leültünk a Jareddel szemben lévő kanapéra.
- Gondolom te nem vagy vámpír?-kérdezte kíváncsi tekintettel Sam.
- Nem én......tündér vagyok.-válaszoltam kérdésére, amin nagyon meglepődhetett, mert nagy kerek szemekkel nézett engem.- Halhatatlanok, gyorsak, fiatalok vagyunk és vannak képességeink.A legtöbbünk a tehetsége miatt változott át.Ez az egyetlen átváltozás, ami a végső halálból is visszahozz az élők közé.Vannak különféle szabályaink.-magyaráztam.
- Miféle szabályok?-kérdezte Seth, aki most először szólalt meg némaságából.
- Olyanok, amiket be kell tartani, és, ha valaki nem tartja be ezeket a szabályokat akkor annak súlyos következményei lesznek.Például:Aki tudja, hogy mik vagyunk akkor neki kell elmondania a családjának, és csak akkor mondhatjuk el mi magunk, ha okunk van rá!-válaszoltam Seth-nek a kérdésére.
- Christinát nem a tehetsége miatt változtattad át?-kérdezte Jared, majd rám nézett.
- Tudjátok már régóta figyelem Christinát.Ti nem tudtátok róla, de már gyerekkora óta képes volt az állatokkal beszélni.Ezt titokban tartotta, és nem beszélt róla senkinek.Részben, ezért is fogadta olyan jól, hogy ti vérfarkasok vagytok.-magyaráztam az elméletemet.
- Várj!Hallotta a gondolatainkat?-tett fel egy újabb kérdést Jared.
- Nem!Csak megértette, hogy mit akartok neki mondani.A kettő nem ugyanaz.-Jared visszanézett Christinára.
- Van másmilyen módja is, hogy valaki átváltozzon tündérré?-tette fel egy újabb kérdést Sam.
- Ha valakinek a őse az volt, akkor igen.Nekem például az apám unokahúga volt az.-válaszoltam Sam kérdésére, majd elvettem Edward képességét.
Belenéztem Sam gondolataiba.
"Érdekes!"-gondolta Sam, aki a kanapé karfáján ült.
- Reila, milyen képességeid vannak?-kérdezte Edward, aki most szólalt meg először.
Közben visszaadtam neki a gondolatolvasás képességét.
- Én látom a jövőm, tárgyakat mozgatok és az érzéseket befolyásolom.-horkantak fel a farkas fiúk.
- Az én képességem ennél bonyolultabb mint Jasperé.-vallottam be kicsit mérgesen.
- Édesem higgadj le!-kérte, majd szenvedélyesen megcsókolt.
Épp húzódott volna el, de én nem engedtem.Hirtelen meghalottam, hogy Embry felhorkantott.
- Hé!Enni szeretnék!-mondta Embry, majd a képességemet használva ettetni kezdtem Embryt.
A többiek nevetni kezdtek ahogy Embryt etettem, majd eltávolodtunk egymástól.

23.fejezet Üzenet

Carla/Reila

Halk mocorgásokra lettünk figyelmesek, ami Jaredék felől hallatszott.A előttünk lévő kanapé felé emeltem a tekintetemet, ahol Christina nyitogatni kezdte a szemét.Most vettem csak észre, hogy az átváltozás során semmit sem változott.Ez azt jelenti, hogy ő nagy dolgokra hívatott.Ő lesz a legtehetségesebb, a leggyorsabb és a legbátrabb tündér, aki képes lesz nagy dolgokat hozni, majd az életében.Még nem elég képzett ahhoz, hogy itt maradjon az emberek között.
- Jared, valamiről elfelejtettem szólni!-figyelmeztettem 1 fontos dologra, majd rám nézett.- Még nem elég képzett ahhoz, hogy itt maradjon!Sajnálom, de el kell őt vinnem!-mondtam bűnbánó arccal.
- Látni fogom még?-kérdezte szomorkás hangon.
Biztatóan rá bólintottam.Abban a pillanatban Christina kinyitotta szemeit, és hol rám, hol Jaredre nézett, majd meglepően körbenézett.
- Mi történt?-kérdezte Jaredtől.
- Mire emlékszel?-kérdeztem, majd a padlót kezdte el fixírozni.
- Ő elfogott, és megölt -mondta, és a mutatóujjával Edwardra mutatott.- De, hogy lehetek még életben?-látszott rajta, hogy nem értett az egészből semmit.
- Figyelj rám!Átváltoztattalak tündérré.Legtöbben a tehetségük miatt változott át.Téged is emiatt tudtalak átváltoztatni.-magyaráztam.
Elmondtam neki mindent, amit a tündérségről tudni kell.Amikor elmondtam neki, hogy nem maradhat itt kicsit elszomorodott.
- Itt maradhatnék még egy kis ideig?-kérdezte reménykedve.
- Persze, de holnap indulunk!-figyelmeztettem, hogy csak pár órát maradhat.
Felálltam a kanapéról, majd gyorsan elköszöntem a fiúktól, és indultunk haza.Mikor hazaértünk Edward bevitt a szobájába, és lefektetett az ágyára, majd betakart minket a takarójával.Ráfeküdtem Edward mellkasára, majd lehunytam a szememet.Elaludtam.
Edward finom rázogatására keltem fel.Felkeltem az ágyból, és kinéztem az ablakon.A nap első sugarai készültek feltörni a hegyek mögül, de a felhők megakadályozták, hogy akár egy napsugár is utat törjön magának.Borús felhők takarták el az eget, ami azt jelenti, hogy eső készülődik.Edward ledobott egy farmernadrágot, egy kék pólót és egy kék pulóvert az ágyra.Mielőtt még elkezdtem volna felöltözni, szerelmem kiment a szobából, és az ajtó előtt várt.Felvettem a ruháimat, majd kifésültem egyenesre a kócos hajamat.
- Bejöhetsz!-engedtem be szerelmemet.
Edward már épp készült volna megcsókolni, de én a mutatóujjamat ráhelyeztem szájára.
- Ezt, majd később!-mondtam, és elmentem mellette.
Edward gyorsabb volt, és felkapott az ölébe, majd így vitt le a konyhába.Mondtam neki, hogy tudok járni a saját lábamon is, de ő ragaszkodott hozzá, hogy ő vigyen engem.Jól van! Te akartad!Képességemet használva elvettem Edwardtól a gondolatolvasás képességét, de ezt meg is bántam, mert pont akkor látomásom támadt.

Katy karon ragadta Christinát, majd a másik kezét a szája elé tette.Így húzogatta ki a házból, majd megkötözte a kezét, és Clarehez kötötte, aki próbálta használni a képességét, de nem sikerült neki.Fogott egy papírt, majd valamit ráfirkált, és ráragasztotta az ajtóra.

Itt véget ért a látomásom, és újra a nappaliban voltam.Még mindig Edward ölében voltam, aki kétségbe esett arccal nézett engem.Abban a pillanatban Jared rontott be az ajtón, majd hirtelen nagy adag kétséget éreztem felőle.Kibontakoztam Edward öléből, és visszaadtam neki a képességét.
- Reila, segíts!-kérte, majd a kezembe nyomott egy papírt.
Kedves Reila!
Nálam vannak, és, ha szeretnéd őket élve látni, akkor gyere el a szirthez.Remélem tudod hol van!
Katy!
- Ne aggódj!Visszaszerezzük!-ígértem meg neki.
- Nem!Egyedül nem mehetsz.-mondta szigorúan Edward.
- Akkor ti is velem jöttök.-intettem le mielőtt még ellenkezhetett volna akár melyikük.

18-20 fejezet

18.fejezet Vadászás

/Edward/

Amint elértem a határt, azt gyorsan átléptem, majd futottam Jaredék házához, ahol Christina lakik. Kimet biztos elvitte egy olyan helyre, ahol biztonságban van. Elértem Jaredék házát, de Christina még nem volt egyedül. Jared még ott maradt vele egy kis ideig. Christina egy könyvet olvasott a kanapén, Jared pedig telefonált. Felmásztam a házuk előtt álló fára, és a kinyitott ablakon keresztül kezdtem el hallgatózni.
- Hol volt utoljára?-kérdezte Jared, aki folyamatosan járkált a helyiségben.
- A tengerparton.-válaszolta egy hang a telefon végéről, Sam hangja.
- Jól van máris megyek.-tette le a telefont Jared.
Christina felnézett a könyvéből, és Jaredre pillantott.Jared odalépett Christina mellé.
- Figyelj, egyedül kell, hogy hagyjalak.Mennem kell járőrözni.-mondta Jared Christinának, aki bólintott egyet, és visszatért a könyvéhez.

Jared elment a lány mellől, és kilépett az ajtón. Az teraszon megtorpant, és a levegőbe szagolt. Egy pillanatig csak állt, majd elfutott. Az erdő szélén már átváltozott farkas alakba, majd eltűnt a fáknak sűrűjében.Itt volt az alkalom, hogy elkapjam a lányt. Leugrottam a fáról, majd a hátsó ajtóhoz futottam. Kinyitottam az ajtót és beléptem a házba. Lehet, hogy helytelen, amit most tenni fogok, de nincs más választásom, ha együtt akarok lenni Reilával. Christina felnézett a könyvéből, majd az ajtóhoz lépett, és becsukta. A szíve őrült erővel dobogott. Biztos megijesztettem, de ez is a tervem része. Befutottam a konyhába és a konyha asztalról lelöktem egy poharat, ami ezer darabra tört. Gyorsan eltűntem a konyhából mielőtt észrevett volna. Christina ijedten nézett a padlóra, és a telefonhoz akart rohanni, de én előbb odaértem. Összetörtem a telefont, majd a kanapé mögött elbújtam. Christinára nagyon ráijeszthettem mert már remegett a félelemtől. Ki akart rohanni az ajtón, és megkeresni Jaredet, de én a karjánál fogva megállítottam. Christina egy hatalmasat sikoltott.A lány felvettem a hátamra, és a közös rétünk felé kezdtem el futni. Útközben Christina nagyon sokat ficánkolt, majd amikor már a réten voltunk ledobtam a hátamról a lányt. A lány cipőfűzőjét összecsomóztam, hogy ne tudjon elszökni.Visszamentem Jaredék házához, majd fogtam egy papírt, és egy tollat.
A lány nálam van!Ha még látni szeretnéd gyere el a rétre.Ha nem jössz el a lány csúnyán fogja végezni!!!
A papír darabot ráragasztottam az ajtóra. Futottam vissza a réthez, ahol Christinát hagytam. Amikor odaértem a földön ült a keze remegett, és alig bírta megtámasztani magát. Szerencsére nem menekült el, de amúgy se tudott volna. Odafutottam hozzá, és elé álltam. Csak vártam, és vártam, hogy mikor fog idejönni a kutya.

19.fejezet Látomás 2.

Carla/Reila

Néztem ahogy elfut Edward a pálma- és fenyőfák között. Vajon miért ment el? Felálltam a homokos talajról, és mentem vissza a Cullen házba. Szerencsére még emlékeztem melyik irányból jöttünk. Futottam a sötét folyosón, de nagyon nehezen találtam meg a vízesést. Amikor megtaláltam a képességemet használva egy követ gurítottam a vízeséshez, hogy megállítsam a vizet. Amikor az összes víz megszűnt, kiugrottam a résen, majd a követ elrepítettem. Gyorsan haza futottam. Otthon Alice idegesen kukucskált ki az ablakon, de amikor meglátott egyedül rögtön elszállt a jó kedve. Bementem a házba, ahol Alice szomorú tekintetével találtam szembe magamat. A cipőt letettem a földre, és felmentem Edward szobájába. Levettem a ruhámat, majd felvettem egy félvállas topot és egy rövid farmernadrágot. Lementem a nappaliba, de útközben Alice jött oda hozzám.

- Reila, van egy rossz hírem!-kezdte Alice, majd levezetett a lépcsőn, és leültetett egy kanapéra.- Homályos Edward jövője.-mondta ki.

Ez azt jelenti, hogy.... Nem!Ez nem lehet igaz!

- Csak képeket láttál, és semmi konkrétat?-kérdeztem idegesen Alice-t.

- Semmi konkrétat.-mondta, amitől nagy csend lett a szobában.

- Mit akar ez jelenteni?-kérdezte Carlisle.

Ült le mellém Alice, aki nagyon koncentrált valamire. Jazz megfogta kedvese vállát. Nem értem, hogy miért akarja megölni magát Edward? Bizonyára észrevette, hogy nagyon hasonlítok a régi külsőmre, és amióta meghaltam azóta teljesen összeomlott. Éreztem, hogy nem bírja sokáig, de a tengerparton még intenzívebben éreztem mint eddig.

- Semmi!-mondta lehajtott fejjel.- Egyszerűen nem látom Edward jövőjét.-igazam volt.

- Hogyhogy?Ezt nem értem!-mondta Esme, de éreztem felőle a félelmet.

- Én tudom.-ettől a mondattól mindannyian kíváncsian néztek rám.- Amióta meghaltam azóta Edward teljesen összeomlott, és sokszor fontolgatta, hogy öngyilkos lesz.Viszont a tengerparton nagyon intenzíven érzékeltem a szenvedését és amikor idejöttem Forksba akkor volt egy látomásom arról, hogy megöl egy ártatlant csakhogy ő meghaljon.Alice csak farkasokat nem látja.Ahhoz, hogy meghaljon meg kell szegnie a szerződést egy részét.-magyaráztam.

Hirtelen La Pushban voltam. Jared hazafelé tartott amikor megpillantotta a papírt az ajtóra ragasztva. Jared a dühtől remegni kezdett, majd átváltozott farkassá. Kereste a azt a helyet, ahol Edward tartózkodott. Meg is találta, de a barlang útját állta, és Christina azon az oldalon volt.Edward gyorsan cselekedett és megharapta Christina nyakát. Minden egyes vért kiszívott a testéből, majd az élettel testet a földre fektette. Jared nem gondolkodott, és azonnal megtámadta Edwardot. Kim jelent  meg Christina teste mellett.

Újra a nappaliban voltam. A családom kíváncsi tekintetével találtam szembe magamat, de most nem tudtam velük törődni hiszen Edward hamarosan meghal. De meg tudom akadályozni.

- Mennem kell!-mondtam majd felálltam a kanapéról.

- Hova?-kérdezte Alice, és elállta az utamat.

- Szerinted csak úgy hagyom, hogy Edward meghaljon?-kérdeztem, majd gyorsan elfutottam mellette.

20.fejezet Versenyfutás az idővel
Carla/Reila

Kifutottam a házból, majd a rétünk felé vettem az irányt. Miközben futottam, a szél az arcomba fújt. Hirtelen megéreztem Christina félelmét, Jared dühét, és Edward fájdalmát. Futottam az érzelmek irányába, de ahogy egyre közelebb értem az érzelmek felerősödtek.Edward fájdalma a kétszeresére nőtt, amitől nem bírtam tovább menni. Becsuktam a szememet, és küldtem feléjük pár nyugalomhullámot. Futottam tovább, de aztán megint meg kellett állnom mert az érzelmektől kikészültem. Nem érdekel mennyire kell még szenvednem csak Edwardnak ne essen baja. Kérlek Edward ne tedd! Próbáltam megnyitni a gondolataimat, hogy nyerjek egy kis időt. Mit csináljak? Nem bírom sokáig ezt a sok negatív érzelmet. Edward fájdalma sokkal erősebb volt mint Christina félelme. A képességemet használva próbáltam enyhíteni a fájdalmat. Leültem egy fa tövébe, és próbáltam elviselni a fájdalmat. Elzártam a külvilággal való kapcsolatomat, amitől már nem éreztem a sok negatív érzelmet. Futottam tovább a rét felé, de az utamba állt egy folyó. A képességemet használva elvettem Edward gondolatolvasó képességét. Hirtelen meghallottam minden gondolatot, ami a közelemben volt.
"Nemsokára újra együtt leszünk".-gondolta Edward.-"Miért nem hallom Christina gondolatait?"-kérdezte saját magától, de nem tudja még, hogy én voltam.
"Félek!Hol van már Jared?Nem akarok meghalni."-gondolta Christina.
"Ha valami baja lesz Christinának akkor kinyírom azt a vérszívó Cullent!-gondolta Jared.
Átugrottam a folyót, majd visszaadtam Edwardnak a gondolatolvasó képességét. Szaladtam az erdőben, majd meghallottam egy sikítást. Nincs sok időm! Gyorsabbra vettem a tempómat. Odaértem a rétre, ahol Edward Christina testéből szívta ki a vért. Hatalmas tappancsok zaja ütötték meg a fülemet.
- Edward állj!-kiáltottam el magam.
Erre Edward megállt, és lefektette a földre az élettelen testet.

15-17 fejezet

 15.fejezet Mókák napja és előkészületek
Carla/Reila

Gondolom Alice nem örült annak, hogy elhúztam a függönyt.Alice megfogta a kezemet, majd betessékelt a nappaliba, ahol leültetett egy kanapéra.Emmett már a földön fetrengett a röhögéstől.A képességemet használva minden 5 percenként nyugalomhullámot küldtem felé, amitől szép lassan lehiggadt.Visszanéztem Alice-re, aki megcsóválta a fejét, és ördögi tekintettel nézett rám.Alice fel-alá járkált a szobában, amitől az őrületbe tudott kergetni.Végül megállt, és leült a szemben lévő kanapéra.
- Miért is húztad el a függönyt?-kérdezte Alice ugyanazzal az ördögi tekintetével, amit az előbb használt.
- Alice, mire készülsz?-próbáltam higgadtan kérdezni, de ez nem igazán jött össze.
- Honnan tudtad, hogy készülők valamire?-kérdezte kíváncsi tekintettel.
- Az ördögi tekinteted lebuktatott.-mély levegőt vettem, ami kicsit megnyugtatott.- Tanyaval mi történt?-kérdeztem meglepetten.
- Miután úgy pofára eset Tanya egy órán keresztül itt mérgelődött, majd elhúzta a csíkot.-mondta Emmett, majd újra elkezdett nevetni, amitől újra a földön landolt.
Újra bevetettem a képességemet, és Emmett abbahagyta a nevetést, de helyette Jazz kezdett el nevetni.Emmett olyan képet vágott mint Jazz szokott, és úgy 5 percig így is viselkedtek.Mindketten abbahagyták amit én tettem velük, és visszatértek a régi szokásaikhoz.
- Ez meg mi a fene volt?-kérdezte Emmett.-Mit csináltál velünk?-jött rá az én kis tréfámra.
- Semmit csak kicseréltem az érzelmeiteket.-vallottam be.
- Gonosz kis nőszemély.-háborodott fel Emmett.
Felkeltem a kanapéról, és Edward szobája felé vettem az irányt.
- Most hova mész?-kérdezte Alice, és feléje fordultam.
- Én nem tudok nem aludni este.-mondtam, majd felmentem a lépcsőn.
Bementem a szobába, majd felvettem egy pólót, és egy rövidnadrágot.Lefeküdtem az ágyra és betakartam magamat a takaróval.Lehunytam a szememet, és mély álomba zuhantam.

/Edward/

Miután visszamentem a lakásomba, azon gondolkodtam, hogy miért vonzódom ehhez a lányhoz.Talán, azért mert ő is ugyanazokat a mozdulatokat csinálja mint Reila, és ettől egy kicsit megszerettem.Holnap újra találkozunk, ezért valamit ki kell találnom, hogy hova menjünk.Visszamentem arra a vízeséses rétre, ahová elvittem.A közös rétünkre Reilával nem tudtam elmenni mivel csak még nagyobb fájdalmat éreznék iránta.Felugrottam az egyik sziklára, majd egy gyors mozdulattal a barlangban termettem.Ebben a barlangrendszerben különféle járatok vannak.Az egyik járat a közös rétre vezet, egy másik járat a városba, és egy harmadik pedig a tengerpartra vezet.Szerintem a tengerpart tökéletes hely lesz.Visszamentem a házamhoz, majd felkészültem a holnapi napra.A találkozásunk napja hamar eljött mint szerettem volna.

Carla/Reila

A találkozásunk napja hamar eljött mint szerettem volna.Nagyon izgultam mit fog hozni a mai nap.Gondolom Alice már előkészítette a ruhámat, amit meg is találtam.A félvállas felső és a hosszú szoknya volt kiterítve az ágyon.A ruhákon egy kis cetli volt rárakva.
Szia!Ma kettőkor a tornácon.Edward!
Addig még van 1 és fél órám.Felkeltem az ágyból, majd felvettem a farmernadrágomat, és a lila pólómat.Lementem a földszintre, ahol Esme már egy főtt étellel várt rám a konyhában.
- Jó sokáig aludtál.-lepődött meg nevelőanyám.
Esme mindent megtett annak érdekében, hogy most pótolja a szüleimet, akik már 20 éve meghaltak.Már akkor elfogadtam őket a családomnak még akkor is, ha ők halandók ahogy most már én se.Gyorsan megettem a nekem készített ételt, majd felmentem Edward szobájába, ahol Alice várt rám.
- Csak nem azt gondoltad, hogy ilyen hajjal elfoglak engedni, mert akkor nagyon tévedsz.-mutatott az összekócolt hajamra.
Alice-t ismerve valami nagyon alkalmi frizurát fog nekem készíteni.Leültem a asztal elé és Alice megkezdte a frizurám elkészítését.Lehunytam a szememet, hogy ne lássam miként ügyködik a hajammal a kedvenc húgicám.Pár perc múlva már ki is nyithattam a szememet.A hajamból pár tincs be lett göndörítve, és Alice sem vitte túlzásba.Felvettem azt a ruhámat, amit Alice nekem készített ki az ágyra.Alice egy dobozzal a kezében, amiben egy latin női szandál volt belerakva.Gyorsan belebújtam a szandálba, majd a lementem a nappaliba.Kimentem a tornácra, ahol remélhetőleg szerelmem kint vár rám.Nem tévedtem!Amikor kint voltam Edward csodálkozva nézett rám, majd egy halványan elmosolyodott.
- Sajnálom, hogy Alice néha kibírhatatlan.-kért bocsánatot pedig felesleges volt tőle.
- Szerintem nagyon aranyos tud lenni.-megéreztem, hogy Alice megint kisandított.
Újra a képességemet használva elhúztam a függönyt, és becsuktam a kinyitott ablakot.Elindultunk az erdőben ugyanazon az útvonalon mint tegnap.

16.fejezet A tengerparton
Carla/Reila

Ugyanazon az útvonalon haladtunk mint tegnap amikor megmutatta a másik rétet.Edward megint kérte tőlem, hogy csukjam be a szememet, és csak akkor nyissam ki amikor ő azt kéri tőlem.Lecsuktam a szemhéjamat majd eltúnt a lábam alól a talaj.Csak azt éreztem hogy repülők vagy Edward tart a karjaiban.Hirtelen meghallottam a vízesés folyását, és megéreztem a liliomok friss virág illatát.Egyszer tényleg úgy éreztem mintha repülnék, majd megéreztem ahogy a víz a bőrömhöz ér.Újra talajt érezhettem a lábam alatt.
- Kinyithatod!-kérte tőlem lágy hangján Edward.
Kinyitottam a szememet, majd egy barlangrendszerben találtam magamat.Az egyik a rétünkre vezetet a másik kettő még rejtély volt a számomra.Edward nagyon izgatott volt valami miatt de nem tudtam mitől.Szerelmem a cseppkő mennyezetű folyosó felé terelt.Két kezét a vállamra tette, és úgy vezetet a barlangrendszerben.Könnyen tudtam volna mozogni, ha a szandál nem lenne rajtam, de ezt Edward is észrevette.
- Szerintem nyugodtan levehetnéd a szandálod!-kért rá gyengéden szerelmem.

/Edward/

Nagyon izgatott voltam mivel nem tudom mennyire tetszik, majd neki a tengerpart.Carlát a cseppkőmennyezetű folyosó felé tereltem, de ennél könnyebben is mozoghatott volna, ha Alice nem ezt a szandált adta volna rá.
- Szerintem nyugodtan levehetnéd a szandálod!-kértem rá gyengéden.
Carla engedelmeskedett nekem, és levette a szandált.Sokkal könnyebben mozgott szandál nélkül, és gyorsabb tempóra is válthattam.Gyorsabb tempóra váltottunk, majd szép lassan közeledtünk a kijárat felé.Megláttam a folyosó végét, majd kivezettem Carlát a barlangrendszer folyosóiból.Csak itt sütött a nap, de a tengerpart nagy részén pálma- és fenyőfák voltak ültetve.Muszáj volt belenéznem a gondolataiba, de nem láttam semmit csak nagy ürességet.Miért nem látok a fejébe?Carla szaladt a part irányába, de sok sziklával kellett megküzdenie.Utána eredtem, és segítettem neki lejutni.Az egyik sziklában elcsúszott, de én elkaptam nehogy megsértse magát.Elértük a tengerpart homokos részét, ahol Carla vidáman kacarászott és futott, majd az egyik pálmafa tövébe ült le.Én is így tettem és leültem mellé, és átkaroltam a vállát.
- Hogy vagy?-kérdeztem.
- Jól!-mondta majd mély levegőt vett.-Tudod senki nem volt ilyen jó hozzám mint te.Úgy érzem te megtudsz érteni engem.Nem voltak barátaim a suliban.-újra mély levegőt.-Ki lettem közösítve.
Annyira megsajnáltam, de ha jól emlékszem Reilának is ez volt a baja.

Múlt:

Bementem testvéreimmel a menzára.Szerencsénkre volt egy üres asztal a sarokban.Egy szőke hajú lány is asztalt keresett magának, de nem volt több üres asztal.Voltak üres helyek pár asztalnál ,de nem engedték oda a lányt.Muszáj volt megnéznem mire gondol.
"Ez szuper!Én meg fogom ölni Caroline-t."-gondolta a lány, és már feladta a keresést, de Alice odament hozzá.
- Szia!-köszönt neki Alice.-Nem ülsz oda hozzánk.Van még hely nálunk.-ajánlotta fel a lehetőséget, de ez a lehetőség nagyon ritka volt nálunk.
- Biztos?-kérdezett vissza a lány.
- Persze.-vágta rá Alice.
- 100%-ig biztos vagy benne?-kérdezett vissza újra.
- Igen.-felelte Alice, majd maga után húzta a lányt.
"Tudom mit csinálok"-üzente nekem Alice gondolatban.Odaértek hozzánk habár elég kockázatos volt, hogy a lány odaüljön hozzánk mivel Jasper önuralma még nem tökéletes.Alice mindenkit sorra bemutatott, és mire Rosalie-hoz ért ő elrohant volna, de Emmettel utána kaptunk, és megállítottuk.
- Az én nevem Alice.-üdvözölte Alice.
- Engem Reilának hívnak!Reila Rosenberg.-köszöntötte Alice-t.
Alice leültette mellém Reilát.Reila elég szép teremtés volt mint Rosalie.A lány mikor leült mellém kicsit kijjebb húzódott tőlem.Miután megette a tálcán lévő ételt felállt, és elment.Lerakta a tálcát, majd felállt egy újabb szőke hajú lány, és Reilához ment.
- Szia testvérkém!-köszönt neki a lány, majd elment mellette.
- Várj csak Caroline!-szólt utána Reila.
Szóval ő lenne Caroline, aki még Reila testvére is.
- Meddig akarod még ezt csinálni?-kérdezte Reila Caroline-tól, aki elgondolkozott a válaszon.
- Ameddig el nem mész Forksból.-felelte gúnyosan Caroline.-Hiba volt visszajönnöd.Te csak megnehezíted a dolgunkat.Miért jöttél vissza egyáltalán?
- Mert nem volt hova jönnöm.Anyu meghalt, a Nagyi sem él már.Nem volt miért ott maradnom Seattle-ben.Te pedig megnehezíted a dolgomat azzal, hogy kiközösítesz.Viszont, ha továbbra is ezt csinálod elmondom Apunak, hogy nem hagytad abba a drogozást.Az, hogy tetszene?-kérdezte, majd elment Caroline mellett.

Jelen:

Carla rázogatása hozott vissza az emlékeimből.Hirtelen megláttam Reilát pedig Carla volt előttem.A tenger felé néztem, de ott is őt láttam.Mindenhol őt látom.Nem tudom betartani az ígéretemet, amit megígértem szerelmemnek.Hiába is próbáltam 38 éven át betartani, de végül csak leküzdött a fájdalom.Elfutottam innen a házamig ott hagyva Carlát, de most nem tudtam figyelni rá.A lakásomig futottam, és amikor már ott voltam a falnak támaszkodtam.Összeomlottam.

17.fejezet Megoldás
/Edward/

Túlságosan is összeomlottam ahhoz, hogy elmenjek Carlához bocsánatot kérni.Mindenhol csak Reilát látom bárhová megyek és nézek.Meg kell halnom különben nem lesz nyugton.A fájdalom és a bűntudat mindenhol ott lesz velem.Szerelmem után kell mennem még akkor is, ha megígértem neki, hogy nem fogom megtenni.Az örökké valóságot nélküle nem tudom elképzelni se az életemet, ha lehet ezt életnek nevezni.Találnom kell valamilyen megoldást arra hogyan lehetnék együtt szerelmemmel.A Volturihoz nem mehetek mert akkor Alice meglátja, és akkor talál rá valamilyen megoldást arra, hogy megállítson.A farkasokat viszont nem látja.Elég lenne, hogy megszegjem a szerződést valamelyik pontját.Nem tudnám elvenni valakinek az életét csak, azért, hogy én megkapjam azt, amit akarok.A határt átléphetném, de akkor is ez még eltekinthető.Ha megölnék valakit a saját földjükről akkor megkapnám azt, amit akarok, de kit öljek meg.Kimet tudnám megölni mert Jared mindig vigyázz rá.Emilyt sem ölhetem meg mert Sam biztos nem hagyná egyedül, valaki csak vigyázna rá.Rachelt sem mert Paul sem tudná védtelenül ott hagyni.Viszont Kim unokahúga, Christina, akit Jared ott hagy védtelenül.Ő lesz az én célpontom, akinek ki kell oltanom az életét, hogy én is Reila után mehessek.Hirtelen megcsörrent a telefonom, és a kijelzőn Alice-nek a neve szerepelt rajta.Megnyomtam az "Elutasít gombot.Percekkel később megrezgett a telefonom.Alice üzenetet küldőtt nekem, amit el is olvastam.
Edward!
Miért homályos a jövőd?Valamit el akarsz érni ezzel.Kérlek mond el, hogy mi bánt, és talán tudunk neked segíteni.És miért nem vetted fel a telefont.Tudom hogy valami baj van.Engem nem tudsz átverni!Kérlek hívj fel!
Alice!
Amint elolvastam letettem a telefonomat az asztalra, majd futásnak eredtem.Minél előbb megölöm azt a lányt nem kell tovább szenvednem.Nemsokára vége lesz a szenvedésemnek, és újra Reilával lehetek.Futottam La Push határa felé.

12-14. fejezet

12 fejezet Gondolatok és 1 jó döntés
/Edward/
Amint hazaértem lefeküdtem az ágyra. A történtek után nem akartam semmit sem csinálni csak feküdni, és elfeledkezni a külvilágról. Reila mindig is itt lesz velem egy nagy adag bűntudattal, hogy nem kellett volna egyedül aznap. Miért hagytam átverjenek, ha ezt nem hagytam volna nem ment volna el. Az fáj a legjobban, hogy nem lehetek öngyilkos mert megígértem a szerelmemnek. Nem tehetek ellene semmit. Talán, ha megismerném jobban ezt a lányt akkor nem érezném magamat egyedül. Nem hiszem hogy ez most jó ötlet, mert ha véletlenül megtámadom. Ott lesznek a többiek is és ők akkor felügyelnének rám, de akkor kockáztatnám a lebukásunkat. Mit csináljak? Nem élhetek így az örökké valóságig. Kell lennie más megoldásnak is. Mi lenne, ha írnék neki egy levelet? Igen ez jó ötlet. Viszont találkoznunk is kéne.Nem gondolkodtam tovább, majd elővettem egy tollat, egy papírt, és írni kezdtem a sorokat.
Kedves Carla! Nagyon szeretnélek megismerné.Sajnálom, amit a nővérem tett velem.A családom elmodta nekem, de gondolom az nem említették meg neked, hogy van egy másik gyermekük/bátyjuk.Remélem nem utasítod el az ajánlatomat, és holnap közelebbről is megismernélek, ha nem lenne gond.Igazából, azért nem élek a családommal, mert volt egy barátnőm, aki meghalt.Ha mégsem szeretnél megismerni akkor én nem foglak erőltetni.Szóval ha megszeretnél ismerni akkor hívj fel.Telefonszám:06203455789 Szeretettel:Edward!
A levelet betettem egy borítékba, és ráírtam a lány nevét. Remélem tényleg beleegyezik. Nem tudom mit fogok csinálni, ha nem fog beleegyezni. Bízzunk a véletlenben, és csak remélni tudom, hogy beleegyezik. A levelet elvittem hozzá, és letettem az ablakra, majd az ablak kicsi lyukán becsúsztattam a levelet. Gyorsan visszamentem a házamhoz, majd a leültem az asztalom elé és az asztalra raktam rá a telefonomat. Csak vártam és vártam, hogy mikor fog felhívni a lány.

13.fejezet Igazság 2
Carla/Reila
Sokáig csak szótlanul álltak. Én vártam és vártam egy kis változásra, de semmi. Hirtelen megéreztem mindenki érzelmét. Esme még mindig nem tudta elképzelni, hogy én élek, Emmett teli kétségekkel volt tele ahogy Rosalie is, Jasper már kezdett hinni, és Alice is. Egy ideig így voltunk a nappaliban, de aztán a kínos csendet és mozdulatlanságot Alice törte meg. Kibontakozott Jasper kezeiből, és idejött hozzám, majd megölelt. A többiek csodálkozva néztek ránk, de Alice még mindig nem mozdult el tőlem. Végül csak elengedett, majd leült mellém.
- Jaj, Reila.-ölelt meg megint Alice.-Sajnálom, hogy nem hittem neked csak....
- Annyira elképzelhetetlen volt, hogy nem hittél nekem.-fejeztem be helyette a mondatot.
- Szerinted mi történt vele?-kérdezte Jazz bátyjától.
- Hipno.....-intettem le mielőtt még kimondta volna.
- Szerintem csak az agyadra ment a sok idióta film.-mondtam neki kicsit gonoszul.
- Ezt nem hiszem el.-csodálkozott Rosalie.-Tényleg te vagy.-jegyezte meg nővérem.-Sajnálom, amit veled tettem.-sütötte le a szemeit.
- Semmi baj.Úgyis megtörtént ez velem csak akkor az asztal ment tönkre.-mosolyogtam az emlék hatására. Az ajtó ki- és becsapódását hallottuk. Aggódó léptek közeledtek felénk. Ezeket a lépteket bármikor felismerném. Carlisle kicsit érdeklődő tekintetet biztosított felém.
- Hát itt meg mi történt?-kérdezte Carlisle érdeklődve.
- Csak annyi, hogy Reila mégis csak él.-közölte Esme higgadtan.
Carlisle kicsit meglepődőt. Aztán közeledett felém néhány lépést, majd megállt. A szemembe nézett, majd levette rólam a tekintetét. Az érzelmei kétségekkel volt tele, amit meg is értettem, mert ő ott volt a halálom napján. Azóta is nehezen viseli, hogy nem segíthetett nekem. Felálltam a kanapéról, és határozott léptekkel elindultam felé, amin ismét meglepődőt. Amint a közelébe voltam nem engedtem el magam mellől.
-Nézd, tudom, hogy ott voltál a halálom napján, és azóta is nehezen viseled, hogy nem segíthettél rajtam.Ez nem a te hibád volt.Senkinek sem a hibája volt.-amint kimondtam az utolsó szót elmentem mellőle, de ő megfogta a karomat. Tekintetemet rá emeltem.
- Reila én akartam segíteni neked, de nem tudtam.-magyarázkodott Carlisle.
Már éppen magyarázkodni akart tovább, de leintettem.
- Felesleges magyarázkodnod.-miután kimondtam hirtelen megéreztem Carlisle érzelmeit. Valami miatt nagyon nyugtalan volt, és ez engem az örületbe tudott kergetni. Nem értem miért nyugtalan. Küldtem felé egy nyugalomhullámot, amitől el fog múllani a nyugtalansága. Elmeséltem nekik, hogy hogyan változtam át tündérré, és ők figyelmesen végig hallgattak. Miután végeztem a meséléssel, felmentem Edward szobájába, és valami különös tárgyat vettem észre a padlón. Az erőmet használva felemeltem a borítékot, majd a kezembe repítettem. Feltéptem a szélét, és kivettem belőle a papírdarabkát. Olvasni kezdtem a sorokat, amit nekem írt Edward. Sírni tudtam volna örömömben, amint végigolvastam a levelet. Ezt nem hiszem el, és tényleg velem akar találkozni. Megragadtam a telefonomat, és ezt pötyögtem be:Szia!Nagyon szeretnélek téged jobban megismerni.Találkozzunk itt,a Cullen házban.
Amint elküldtem az SMS-t valahol máshol voltam.

Hirtelen újra a nappaliban találtam magamat, és az ajtón Tanya ront be.Tanya, amint meglátta Edwardot karon ragadta, és leült vele a kanapéra. A látomáson végett ért és újra

Edward szobájában voltam. Most már késő elküldtem neki az SMS. A látomásom be fog következni.

14.fejezet Tanya
Carla/Reila
Nem tehetek semmit sem. Tanya ide fog jönni, ha akarom, ha nem. Nincs mit tenni. Kinéztem az ablakon, és leperegtek róla a vízcseppek. Pont olyan szomorú volt az időjárás mint én. Miért vagyok még mindig ilyen balszerencsés? Mindig történik valami balszerencse. Lementem a földszintre, és a nappali felé vettem az irányt. A nappaliban mindenki sértett arcot vágott, ami azt jelenti, hogy Alice látta a látomásomat.
- Reila, van egy nagyon rossz hírem.-kezdte Alice.
- Kitalálom!Tanya idejön ahogy Edward is.-mondtam egy mosoly kíséretében.
- Igen!De én azt nem értem, hogy miért akar át jönni Edward?-kérdezte Alice, majd kihúztam a levelet a zsebemből.
Alice kikapta a kezemből, majd elolvasta. A többiek mind oda sereglettek húgocskám köré. Miután mind elolvasták a levelet Alice iderohant hozzám.
- És felhívtad?-kérdezte tőlem Alice, majd percekkel később kedvenc húgom kiskutya szemeivel nézett rám.
- Hát nem egészen!-válaszoltam nyugodt hangom, de már remegett a kezem.
- Az jó, ha Edward idejön, mert akkor elmondhatjuk neki, hogy..........-kezemmel leintettem mire sértődőt képet vágott.
- Alice, még nem mondhatjátok el neki.-húgom szomorú tekintettel ballagott a kanapé felé. Amit láttam az ma fog bekövetkezni mivel nem írtam oda az időpontot.
Hirtelen megéreztem Tanya jó kedvét, Edward utálatát, és azért utálja, mert Tanya nem hajlandó békén hagyni őt. Kopogtak az ajtón, de Edward simán be tudott jönni. Esme nyitott ajtót Tanyanak, aki odament Edwardhoz, aki leült a kanapéra. Tanya leült szerelmem mellé, és megölelte. Én csak távolról figyeltem őket. Szerelmem abban bízót hogy, majd valaki megmenti őt Tanyatól.
- Nem kéne tenned valamit?-kérdezte Jasper.
- Mit?-kérdeztem vissza, amit ő nagyon ellenzett.
- Kezedbe vehetnéd az irányítást!-ajánlotta, de én értetlenül néztem rá.- Bevethetnéd a képességeidet!-ajánlott egy újabb lehetőséget, de ezt most azonnal felejtse el.
- Jaspernek igaza van.Valamit tenned kell.-mondta Emmett, aki még rám is kacsintott.
A képességem kilőve, és úgy ezen kívül mit tehetnék. Mi van akkor, ha elviszem innen Edwardot sétálni, és ott beszélgetünk? Viszont, ha ezt megteszem akkor lesznek egészen váratlan következmények is. Nem tehetem, mert akkor Edward.........Nem! Ne Edward nézőpontjából nézzük, és, hogy mit tehetek érte hanem, hogy mit tehetek magamért. Ha ezt megteszem akkor megmenthetem szerelmemet, és én visszakapnám mind azt, amit 38 éve elvesztettem. Ha már idáig elértem akkor azt végig is csinálom. Odamentem a kanapéhoz, ahol Edwardék ültek, majd vettem egy mély levegőt, és leültem szerelmem mellé. Kicsit megráztam a vállát, amire rám kapta a tekintetét.
- Nocsak!Ennyi ideig tartott míg eldöntötted, hogy idejössz.-mondta, majd bevetette a féloldalas mosolyát.
- Elgondolkodtam.-mondtam ártatlanul.
- Meg akartam kérdezni, hogy nem jönnél el velem sétálni?-kérdeztem félősen.
Bólintott, majd felállt, és felsegített a kanapéról. Még mielőtt kimentünk volna visszanéztem, és Tanya szemei vérvörösen izzódtak. Sétáltunk a szép erdőben, majd megálltunk.
- Miért álltunk meg?-kérdeztem türelmetlenül.
- Ne türelmetlenkedj!Csukd be a szemed!-kérte tőlem szépen csengő hangján.
Szemhéjaimat lecsuktam, majd nem sokkal később azt észleltem, hogy repülők. Sokszor szoktam ezt érezni, ha Clare elvisz engem repülni, de ez jobb volt, mert itt nem kellett félnem attól, hogy leesek. Edward védelmező karjai közt úgy éreztem nem kell félnem, hogy leesek. Amúgy se esne semmi bajom úgyhogy teljesen mindegy, hogy leesek-e vagy nem. Edward egy hirtelen mozdulattal letett a földre, és újra érezhettem a talajt a lábam alatt.
- Kinyithatod-suttogta halkan a fülembe.
Kinyitottam szemhéjaimat, és egy vízeséses rét tárult a szemem elé. Nem hittem volna, hogy Edwardnak van egy másik rétje is. Lehet, hogy csak, azért mert nem bírná elviselni a hiányomat. A vízesést körül vevő mohakövek díszítették a tájat. Egy virágos rét díszelgett a vízesés előtt, amin nagyon szép liliom virágok nyíltak ki. Leültem a rét közepére, majd szétterültem a réten. Edward leült mellém, majd kitámasztotta a kezét. Még sokáig beszélgettünk, és amikor már alkonyodott elindultunk hazafelé. Az ajtó előtt álltunk.
- Mi lenne, ha holnap is találkoznánk?-kérdezte kicsit remegő hangon.
- Az remek lenne.-mondtam egyszerűen.
- Oké, akkor ugyan itt találkozzunk!-kérte, majd megéreztem, hogy Alice kisandít az ablakon.
Képességemet használva elhúztam a függönyt.
- Rendben.-mondtam, majd elment az ajtó elől, és elment.
Bementem a házba, ahol Alice gonosz pillantásával találtam szembe magamat.

10-11 fejezet

10.fejezet:Emlékek Carláról
/Edward/

Futottam haza a régi otthonomba. Ott álltam a régi otthonom előtt, és házban égtek a lámpák, de csak az én szobámban nem. Mi történhetett amíg én nem voltam itt. Gyorsan odafutottam az ajtóhoz, és bementem a házba. Amikor beléptem nagy meglepetés fogadott. Az egyik üvegfal teljesen tönkrement, az egyik kinti fán egy vérfolt csúfította el a fa szépségét, és egy könyv hevert a fotelen. A könyv címe a Büszkeség és balítélet volt. Csak is Reila olvasott Jane Austen műveket, és senki más nem olvasta el az írónő műveit. Visszatettem a könyvet a fotelre, és bementem a nappaliba, ahol az egész család jelen volt. Amikor beértem a nappaliba mind meglepődtek, de ez alól Alice volt a kivétel ő biztos megláthatta, hogy jövök. Esme odajött hozzám, és megölelt.
-Szia!-köszönt, majd elengedett öleléséből.-Haza jöttél meglátogatni?-kérdezte nevelőanyám kíváncsian.
-Hát így is lehet nevezni.-válaszoltam Esme kérdésére.
Nevelőanyám után Alice jött oda hozzám, és megölelt.Alice nagyon nehezen akart elengedni, de végül csak elengedett az ölelésésből.Utána Rosalie jött oda hozzám, és ő is megölelt.
-Helló öcsi!-köszönt Emmett, majd egy csontropogtató ölelésben részesített.-Örülök hogy beugrottál.
-Én is örülök Emmett.-mondtam, majd egyszer csak Emmett valaki olyasvalakire gondolt, akit nem ismertem.
Az erdőben kutattam élelem után, majd megéreztem egy medve szagát a közelben.A szagát követve megtaláltam a medvét, de nem volt egyedül.Egy lányt láttam meg, aki pont úgy nézett mint Reila csak a haja, és a szeme volt más színű.A medve bántalmazni akarta azt a szegény lányt, és a vörös köd ellepte az elmémet.Nem tudtam mit csináltam csak a medvére tudtam összpontosítani.Leszedtem a lányról a medvét, majd leterítettem a földre és az ütőerébe véstem a fogaimat.Élvezettel szívtam ki minden egyes csepp vért a medvének a testéből.miután végeztem felálltam, majd eszembe jutottak a történtek, amit a medvével tettem.Boldogsággal töltött el az a gondolat, hogy én megmentettem a lány életét.A lány ott állt a szemem előtt, aki szépségével elcsavarta a fejemet.Nem Emmett!Szed össze magad!Te nem ezt a lányt szereted hanem Rose-t.
-Jól vagy?-kérdeztem tőle udvariasan.
Bólintott, majd megpillantottam a sebet a karján.Vágytam a lány vérére, majd arra, hogy kiszívjam az összes vérét a testéből.Emmett, nem fogod bántani!
-Hát én nem úgy látom.-mutattam a karján lévő sebre.
Eddig még nem vehette észre, mert túlságosan is el volt foglalva.A lányt haza vittem, majd megkértem Carlisle-t, hogy lássa el a lány sebét.
Épphogy véget ért az emlék, majd Emmett megdobott mégegyel.
A nappali kanapéján ültem.Már egy ideje elmentek Alice-el vásárolni Carlának ruhát venni, mert nincs sok holmija.Most nagyon tudtam sajnálni hiszen Alice egy igazi vásárlás mániás.Percekkel később meghallottam a Porsche motorjának zúgását.Nem sokkal később Carla lépett be az ajtón, aki nem volt jó formában.Épp nem figyelt, ezért gyorsan odamentem hozzá, majd a konyhába vezettem, ahol Esme vacsorát készített neki.Gyorsan megette a neki készített ételt majd elment lefeküdni.Úgy éreztem mintha már régóta ismrtem volna.Eközben Rose durcásan felment a szobánkba, és én utána indultam.
-Mi a bajod?-kérdeztem tőle kicsit mérgesen.
Ritkán fordult elő, hogy mérges lettem volna Rose-ra, de minden okom megvolt rá.
-Vele sokkal többet törődsz mint velem.Csaknem szerelmes vagy belé?-kérdezte még mindig durcásan.
-Nem!Csak egy barát.-próbáltam megnyugtatni ezekkel a szavakkal, de nem hatotta meg.
Kimentem a szobánkból, majd az erdő felé vettem az irányt.
És mégegyel.
Az erdőben voltam Alice-el és Jasperrel.A többieknek dolguk van, de hamarosan megjönnek.Rose otthon marad, de nagyon remélem nem csinál semmi butaságot.Hirtelen meg kellett állnunk, mert Alice-nek látomása támadt.Pár percig várnunk kellett amíg húgom látomása véget nem ért.Alice röviden összefoglalta, hogy mit látott.Elmémet ellepte a vörös köd, és futottam haza.Még hallottam ahogy Alice bepötyög pár számot a telefonjába.Alig hogy hazaértem Rose már a nyakánál fogva egy fának nyomta, amitől vérezni kezdett a feje.Gyorsan odamentem hozzájuk, majd leszedtem Rose-t Carláról.Nem bánthatom őt hiszen ő a feleségem.Elengedtem majd odafutottam a lányhoz, akinek erősen vérzett a feje.A kezemet a sebre tettem hogy elálítsam a vérzést.
Véget ért Emmett visszaemlékezése. Nem hittem volna ezt el, ha bátyám nem mutatta volna meg. Már nem érdekelt, hogy kicsoda ő de akkor is látnom kellett. Nem volt nehéz kitalálni, hogy melyik szobában alszik. Megláttam őt az ágyamon feküdve. Odaültem az ágy szélére, és finoman végig húztam a kezemet az arcán. Hallgattam ütemes szívverését. Tényleg hasonlított Reilára, de ő nem a kedvesem hanem egy lány, aki bajba eset, és arra felé járt a bátyám, majd megmentette az életét. Sokáig ültem még ott mellette, de amikor a nap sugarai megvilágították az ablakot el kellett válnom tőle. Hangtalanul kinyitottam az ablakot, majd mielőtt kiugrottam volna rajta becsuktam az ablakot. Leugrottam az ablak párkányáról, és bevetettem magam a sűrű erdőbe.

11.fejezet:Igazság
Carla/Reila

Szép napos időre ébredtem fel. Lehetett a hallani a madarak csicsergését. A kertben lévő virágok az illataikkal megbabonázták az arra repülő méhecskéket. Egyszer csak a napot ellepték a felhők, és esni kezdett az eső. Itt nem nagyon szokott sütni a nap, ezért utáltam itt lenni. Kikeltem az ágyból, és a szekrény felé vettem az irányt. Kivettem a narancssárga pólót és a fehér farmernadrágot. Gyorsan felkaptam magamra, majd a nappali felé mentem. Egy különös érzést éreztem, amit mostanában nem szoktam érezni. Reményt, boldogságot, örömöt, vidámságot és szeretetet. Mielőtt még lementem volna a földszintre bementem a fürdőbe. Belenéztem a tükörbe és megláttam, hogy a hajamban szőke tincsek díszelegnek, a szememben látszott pár világosbarna árnyalat. Lementem a földszintre, majd a nappali felé vettem az irányt .A nappaliban Alice táncolt, Esme szerelmem egyik dalát dúdolta, Emmett valamit olvasott, Jasper csak a kanapén ült és Rosalie egy női magazint olvasott.
- Ez tiszta szar.-szólalt meg Emmett, majd becsúkta a könyvet, és letette a földre.
- Mióta olvasod te Jane Austint?-kérdeztem jó hangosan, hogy meghallja.
Erre a kijelentésemre mindenki odanézett. Ezt jól megcsináltam. Emmett a felvette a könyvet, majd a kezembe nyomta.
- Bocs, én vettem el.-mondta Emmett egy vigyorral az arcán.- Még egy dolog, amiben hasonlítasz Reilára.Mióta vannak szőke hajtincseid?-kérdezte.
Várakozóan néztek rám, és várták a válaszomat. Esküszöm, hogy egyszer megfojtom az én mackó bátyámat. A könyvet letettem az éjjeli szekrényre, majd leültem a kanapéra.
- Nem mondhatom el.-néztem rájuk bocsánatkérően.
- Miért nem?-szökkent elém Alice, aki karba tett kézzel állt előttem.
- Még, ha el is mondanám az igazat akkor sem hinnétek nekem.-néztem Alice-re, aki leült mellém, és megfogta a vállamat.

Hirtelen Esme szigetén találtam magam. A távolból egy hajó közeledett, amin én és Edward voltunk. Tisztán látszott az ujjamon az eljegyzési gyűrű és a egy másik ujjamon az én gyűrűm, amit még Edwardnak adtam. A másik kezemen az a karkötő volt, amit elvettem Edwardtól. Rajtam volt egy sötét farmernadrág és egy barna félvállas top. A lábamon egy egyszerű sportcipő volt. A hajam két részbe volt befonva. A hajó kikötőt, majd lejöttünk a hajóról. Újra csak Alice-t pillantottam meg a túloldalon. Alice csodálkozva rám nézett, majd eltűnt.

Visszatértem az új otthonom nappalijába. Alice csodálkozva nézett rám, majd felállt, és a fejét rázva ment egyre távolabb tőlem. Jasper mellette termett, és maga felé fordította Alice-t.
- Mit láttál?-kérdezte kíváncsian Jasper Alice-től, de húgom nem válaszolt.
Némán hallagtott, és úgy látszott nem akar megszólalni. A többiek is kíváncsian néztek rám, de én sem válaszoltam. Ezt Alice-nek kell kimondania mivel ő jött rá, hogy ki én vagyok. Húgom némán hallgatott tovább, és egy hang sem jött ki a száján. Hirtelen megéreztem első legjobb barátnőm érzéseit, a kétséget. Nagyon szeretné letagadni, hogy újra élek.
- Mond ki Alice!-biztattam Alice-t hátha rá tudom venni, hogy kimodja, amit tud.
- Miért nem te mondod el?-kérdezte felháborodva Emmett.
- Neked kell kimondanod.Én nem mondhatom el, de te igen.-próbáltam megértetni vele, hogy én nem szeg hettem meg a szabályt.
- Mondd el!-követelte tőlem Jasper, de nem szóltam egy szót sem.
- Reila él.-válaszolta Alice.
Tudtam hogy előbb vagy utóbb el fogja mondani az igazat.
- Méghozzá Carla személyében.-mondta Alice, de még nem igazán hisz nekem.
- Reila meghalt.Honnan veszed, hogy tényleg itt van köztünk?-kérdezte Jasper, de ő sem hisz nekem.
- Akkor kérdezz valamit, én meg válaszolok.-ajánlottam fel a lehetőséget.
- Milyen dalt írt Edward Reilának?
- Mit kívánjak.A szöveget én írtam, és ebben Alice segített.-válaszoltam.
Ha ezek után se hiszik el akkor nem tudok mit tenni csak várni. Azt hiszem.

Közlemények 2,5

Sziasztok!
Előre is bocsi amiért leszedtem a Pitypang naplója ficemet de sajnos kételyek születtek bennem és sokáig nem tudtam dönteni.Úgy döntöttem, hogy én nem írok több fanficet.Ezt a törit még befejezem.Van pár ötletem a kövi törivel kapcsolatban.Nektek csak annyit kell tennetek hogy szavazzatok.Figyelem:lesznek benne pár ismert szereplő, de nem mindegyiknél.
1. történet:A vámpírok világa

Candy egy sztár, akit folyton zaklatják az újságírók.Egy vámpírral szövetséget köt, hogy megmeneküljön tőlük.Elmennek a vámpírok városába, ahol nyüzsögnek a vámpírok.Először sokan nyanakszanak rá, de végül a lánynak sikerül beilleszkednie közéjük.Páran még mindig nyanakszanak a lányra, de aztán megbékélnek vele.A vámpírok vezetője keresi az utolsó kiválasztottat sikertelenül.Candy titka kiderül, és Grace-t ,aki befogadta most ki akarják végezni.Candy a segítségére siet.......

Vajon sikerül-e Candynek megmentenie Grace életét?
Megtalálja-e a vámpírok vezetője az utolsó kiválasztottat?
Vajon Candy vámpír lesz?

2.történet:Második esély

Sarah egy autó balesetet szenvedett, majd másnap a tinédzser korú Melinda testében találja magát.A múltban Sarah ivott, és drogozott, ami miatt elhagyta a barátja.A lány szerette a zenét, de a sok ivástól és drogtól nem igazán játszott a közönségnek.Barátai nem beszélnek vele.Melinda feladata az, hogy meggyőzze barátnőjét, hogy a jövőben ne legyen pocsék élete.Ebben az apját kéri meg, hogy segítsen neki.

Vajon sikerrel jár Melinda?
Sarah le fog-e szokni az ivásról és a drogról?
Sarah élete meg fog-e változni?

3. történet:A Jéghegy kristálya

Annie Blanchett élete megváltozik amikor az idegenek elfoglalják a Földet.Az emberek bolygóját csak egy valaki képes felszabadítani az idegenektől.Annie barátnőjével elmennek a Jéghegyre, ahol a lány apja kristályokat rejtett el.Csakhogy útközben elkapják őket az idegenek és Annie is egy lesz közülük.A lánynak nem teszik ez az élet, ezért meg akar szökni sikertelenül.

Vajon Annie megmenti-e az egész emberiséget?
Mi lesz barátnőjének a sorsa?
El tudja-e fogadni ezt az életet?

4. történet:Titkos világ

A 16 éves Morgan álmaiba menekülve zárja el magát a külvilágtól.Úgyanezzel a helyzettel van Adam.A 2 álmodozó tinédzser most találkozik egymással.Egy nap találnak egy titkos ajtót, ami egy titkos világba vezet.Kiderül vártak a 2 fiatalra, hogy felszabadítsák a világot a gonosztól.Most az álmaik a segítségükre lehet és még 2 jó barát, akik segítenek nekik az úton.A gonosz legyőzéséhez még sok akadállyal kell még megküzdeniük.

Vajon sikerül-e legyőzniük a gonoszt?
Morgan és Adam egymásra talál-e az úton?
Visszatérnek-e a saját világaikba vagy maradnak a titkos világban?

5. történet:Orvosi szerelem

Abby még a gimiben járt a jóképű Carlisle-al.Csakhogy a gimiben a srác elhagyta egy másik lányért.A 2 szerelmes a kórházban újra találkoznak.Abby teljes szívéből utálja a srácot, ezért ellenségesen viselkedik vele.Egy nap azonban mindkettejüket felkérik hogy utazzanak el Washington államába a helyi kórházba besegíteni.Carlisle mindent megtesz, hogy visszaszerezze a lány bizalmát.

Vajon sikerül-e neki?
Abby megbocsát-e Carlisle-nak?
Vajon a lány a szerelmet választja vagy a munkáját?

Puszi Abby!