Barátság:
/Charlotte/
Október 9.
Kedves naplóm!
Tegnap este John végzett a Hannáht elrabló vámpírral. Rose is egész jól jeleskedett tegnap. Ugyanis a földre tepert egy vámpírt. Barátnőm legyengítette, míg én megöltem. Hannáht visszaszereztük. Julia nagynéném nagyon örült annak, hogy Hannáht én vittem vissza. Ő szerencsére még mindig aludt, amikor visszavittem őt. Sam tegnap elvette a férfi gyűrűjét, amivel járhat a napon, és egy varázslat segítségével a szőke lány nem jöhet ki a napra. Mivel szövetségesek, ezért könnyen el lehetett ezt intézni.
Ma terveim vannak. Kicsit ránk fér a kikapcsolódás. Pizsama partit rendezek a barátnőimnek. Jön Sam, akit azóta nem láttam amióta gyakorolta a nagynénjével a boszorkányság fortélyait. Rose-t pedig akkor láttam utoljára emberként, amikor Hope miatt el kellett hagynom. Szegény lányt nagyon magára hagytam. Ő is el fog jönni, de az eddigi fekete haját át kellett festenie vörösre, és feltennie egy kis sminket, hogy még véletlenül se tűnjön fel nekik, hogy ő Rose valójában. Álnevet is találtunk neki, de csak egy feltétele volt. Ha megtarthatja a Rose nevet. Rose Maria Stevens. Ezt a nevet találtuk ki. Tökéletes mindenki számára, mert benne van barátnőm neve, és senkinek sem tűnik fel semmi. Iskolába is járhat majd nemsokára. Ha Julia néni elhiszi, hogy ő nem Rosette Wilkinson, akivel régen barátkoztam.
Letettem a ceruzát az asztalomra, majd a naplómat a már megszokott deszka alá tettem. A padlóra egy plédet terítettem, és rájuk tettem néhány párnát is. Lementem a konyhába, és két tálat, három poharat vettem elő. Az egyik tálba chipset, a második tálba pattogatott kukoricát raktam. A poharakat rátettem egy tálcára. Készítettem egy kis gyümölcslevet, amit beleöntöttem a poharakba. Mindent, ami az asztalon volt felvittem a szobámba. Előkészítettem néhány filmet, amit megnézhetünk. Ezt követően felvettem egy szürke topot és egy hozzáillő rövidnadrágot. Általában a top és a rövidnadrág összeállítást szoktam felvenni, ha elalszom, és a pizsama parti végén úgy is aludni fogunk. Hamarosan meghallottam, hogy csengetnek, ezért lerohantam a lépcsőn, és kinyitottam az ajtót. Barátnőim voltak azok. Rose egész jól nézett ki még vörös hajjal és sminkkel is. Beengedtem őket a házba, majd felmentünk a szobámba. Szerencsére Julia néni elhitte, hogy Rose még csak most költözött a városba. Kinyitottam előttük az ajtót. Bementünk a szobámba. Barátnőim eltűntek a fürdőszobában, mert nekik még át kellett öltözniük. Pár perc alatt átöltöztek. Samen egy narancssárga pólót és egy citromsárga rövidnadrágot viselt, míg Rosette egy párducmintás felsőt és egy barna térdnadrágot vett fel. Mindketten leültek a plédre miközben együtt kiválasztottunk egy filmet. Egy indiai film mellett döntöttünk. Nagyon szerettem ezt a filmet. Szerencsére ezt barátnőim sem vitatták, mert amint elindult érdeklődve figyelték a televízió képernyőjét. Miközben néztük elrágcsáltuk a chipset és a pattogatott kukoricát. Emlékszem arra, hogy megpróbáltam én is elkészítettem egy-egy indiai receptet, ami legnagyobb örömömre elég jól sikerült. Akkor olyan 14 éves lehettem, amikor először készítettem el az ételt. Mivel Julia néni jól tudott főzni, ezért én is el akartam tanulni a főző tudományát. A második film már egy kicsit viccesebb volt, mint az előző, de az is nagyon jó volt. Imádtam. A film közepén elfogyott a chips és a kukorica, ezért lementem a konyhába. A lépcső felénél különös hangokat hallottam. Nagynéném és egy idegen férfi hangját hallottam a nappaliból. De valahogy ismerős volt a férfi hangja. Nem tudom honnan, de ismerős. Lementem a lépcsőn, és először a nappali felé vettem az irányt. A kanapén ült a nagynéném, a mellette lévő kanapén viszont egy férfi ült. Eleinte nem ismertem fel az illetőt, de aztán eszembe jutott, hogy ki az, aki a kanapén ül. Ian volt az. Nem akartam behívni őt a házamba csak, ha szükséges, de úgy látom valaki megelőzött ezzel. Gyorsan a konyhába mentem, és megtöltöttem mind a kettő tálat. Eddig nem féltem, de most kezdek félni. Felszaladtam a lépcsőn, majd bementem a szobámba.
- Mit tartott ilyen sokáig? - kérdezték szinte egyszerre, amire én csak megrántottam a vállam. - Ace Ventura most jött rá, hogy Finkle igazából Einhorn. - mondta el Sam azt, amit nem láttam.
Letettem a két tálat a földre, majd tovább néztük a filmet. Miután ezt is megnéztük, egy harmadikat választottunk. Családi filmet választottunk, amit gyerekkoromban láttam utoljára. Ez is nagyon jó volt. Miután ennek is vége lett, úgy döntöttünk, hogy most alszunk egy kicsit, majd utána berakok még egyet a lejátszóba, és azt is megnézzük. Lecsuktam a szemeimet, és a kedvenc párnámon hajtottam álomra a fejem.
Nem tudom, hogy meddig aludtam, de valami megváltozott. Talán az, hogy nem a földön alszok, hanem egy kanapén. Fel akartam ébredni. Meg akartam nyugtatni magamat, hogy minden rendben lesz, és otthon vagyok a nappali kanapéján. Bárcsak igaz lenne! Felnyitottam a szemeimet, majd körül néztem a szobában. Nem tudom milyen szobában voltam, de nem az enyémben. Még mindig abban a ruhában voltam, amit felvettem. Felkeltem a kanapéról, a kijárat felé vettem az irányt, de valaki megállított ebben.
- Nem mész sehova - mondta, de közben a szemembe nézett.
- Nem megyek sehova. - ismételtem meg, amit ő az előbb mondott.
Ezt követően rátettem a kezemet a nyakamra. A nyakláncom mindig rajtam volt, de most nem volt a helyén. Ianre néztem, aki a kanapé felé intett. Leültem a kanapéra, majd kérdőn néztem rá. Mégis mit képzel magáról? Azt hiszi, hogy megváltozik a véleményem róla, ha eltöltök vele egy kis időt. Azt lesheti. Ian nem mondott nekem semmit, hanem elment valahova, és hosszú percekig egyedül hagyott. Ennyit a pihenésről. Sokáig ültem a kanapén, mire ő egy tálcával tért vissza. Én megeresztettem egy gúnyos mosolyt, majd elfordítottam a fejemet.
- Beszélgessünk - kért meg rá, de én nem néztem a szemébe még akkor sem, ha nagyon akarta. - Csináljuk úgy, hogy egyet én kérdezek, egyet te. Te közben eszel - intett a tálca felé, ami tele volt mindenféle étellel.
A tálcát magam mellé tettem, és elkezdtem enni, ami rajta volt. Ian csak szélesen mosolygott jelezve ezzel, hogy nyert ügye van.
- Én kezdek - jelentettem ki határozottam, mire egyből lefagyott a mosoly az arcáról. - Mit tudsz Kate-ről? - szegeztem neki a kérdést, amire a keze ökölbe szorult.
Bizonyára olyat kérdeztem, amire nem akart válaszolni. De muszáj lesz, ha azt akarja, hogy én is válaszoljak az övére.
- Kate ír származású volt, amit már tudsz. Nem tudom, hogy mikor változott át, csak annyit mondott, hogy azért tette, mert nem volt más választása. Menekült valaki elől. Még mielőtt hozzánk költözött volna Németországban élt. Ott eljátszotta a halálát, hogy ne találjanak rá. Miután átváltoztatott minket Johnnal a hegyekbe menekült, ahol vámpírok rejtőztek. Még ezelőtt az ottani vámpírok vezetőjét megmentette, ezért a vezető tartozott Kate-nek azzal, hogy egy időre menedéket nyújtson neki. Követtem őket a hegyekbe. Mikor megtudtam, hogy John visszautasította a felkérést elmentem, és a saját életemet éltem. Azóta üldözik - válaszolt a kérdésemre. - Milyen képességeid vannak még? - tette fel nekem hirtelen a kérdést. - Azt már tudom, hogy a fejembe látsz - tette még hozzá gyorsan.
Odasétáltam az egyik fiókhoz, és a képességemet használva kivettem onnan egy darab papírt, amit egy kis koncentrálás után meggyújtottam. Még sokáig tettünk fel egymásnak kérdéseket, amire mindketten készségesen válaszoltunk. Mikor estére járt az idő feltette a nyakamba a nyakláncomat. Utána már nem sok mindenre emlékszem csak arra, hogy mély álomba merülök. Ezen a napon egy új Iant ismertem meg. Nem a bunkó oldalát, mert az már ismertem, hanem egy új barátságosabb oldalát. Talán ő is belém szeretett és abban reménykedik, hogy őt választom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése