/Charlotte/
Október 8.
Kedves naplóm!
Ma minden jól alakult egészen addig, amíg nagynéném fel nem hívott, és közölte velem a fájdalmas hírt. Hannah eltűnt. Nem tudom hogyan vitték el. A fiúk körül néztek - már amennyire Ian körül tudott nézni az ablakból - a szobájában, de semmit sem találtak. Az erdőt is felkutatták, de még így sem találtak semmit. Én is körül néztem a szobában. A vasfüves nyakláncát az asztalon találtam meg. Egy vámpír volt, de olyan, aki be lett hívva a házamba. Nagynéném beengedett pár embert, de azok olyanok voltak, akik ismerősek voltak a számomra, és tudtam róluk, hogy nem azok.
Olyan régen írtam már beléd, hogy sok mindent nem osztottam meg veled. Az nap, amikor a kiállítás volt megtámadott egy vámpír. Az a vámpír mondott valamit, utána leszúrta saját magát. Aztán még az este is elvitt valaki. Kiderült, hogy azért hasonlítok Kate-re, mert az egyik átkot kell megtörni velem. A legelső vámpír akarja megtörni az átkot, Eric. Kutattunk a nevelőanyám egyetemén is, de nem találtunk valami sokat róluk. De, ami nagyon érdekes volt az az, hogy egy képet találtam Kate-ről beleírva egy névvel. Kate ír származású volt. Régiesen így írták: Cateline Cassidy, újabban így írják: Kathleen Cassidy. És rájöttem, hogy szeretem Johnt.
Most már emlékszem mit mondott az a vámpír a kiállítás alatt. ,, A szövetség egy tagja vagyok ..."
Csak őt hívtam be a házamba, de a másik kettőt nem. Szövetség. Mi van, ha az egyik ilyen tagot behívom, akkor a többi tag is bejöhet a házamba? Utána kell járnom.
Tettem le a ceruzát, amivel írtam, és a naplót a padlódeszka alá helyeztem. Elővettem azt a könyvet, amit még a padláson találtam. Kerestem. Kerestem benne valamit, de nem tudtam, hogy mit kerestem. Csak kutattam és kutattam valami után, de semmit sem találtam. Aztán hirtelen megláttam egy címet. Szövetséges vámpírok. Az ilyen vámpírok mentálisan kapcsolatban vannak egymással. Ha az egyikre rászórok egy kis vasfüvet, akkor a többire is, mert ők is érzik a fájdalmat. Ha az egyiket behívod, akkor a többit is. Ha egyet megölsz, akkor azt a többi érzi, de nem hal meg. Hirtelen a telefonom megcsörrent a zsebemben. Elővettem, majd megnéztem, ami benne áll. Amint megláttam leszaladtam a lépcsőn, és kimentem a házunk elé. Már ott állt a kocsijával John, aki ismét elvitt a házába. A házban Ian, Rose és Sam volt csak bent. Ide nem lettek behívva így itt biztonságban vagyok egy ideig.
- Gyere, meg tudom találni őt. - húzott az egyik asztal felé legjobb barátnőm.
Az asztalon mindenféle tárgy volt kikészítve. Egy kés, egy térkép és egy gyertya állt az asztalon. Barátnőm megvágta a kezemet. Meglepődve néztem rá, de ő biztatóul rám mosolygott. Hagytam lecseppenjen egy csepp a véremből a térképre. Ezt követően elmormolt valamit, de nem értettem, hogy mit. Talán azért, mert más nyelven beszélt. Én eddig csak a németet tanultam így nem volt ismerős a számomra. A vérem elkezdett mozogni a térképen mintha életre kelt volna. Aztán valahol megállt. Mondhatni az erdő közepén.
- Ennyit tudtam segíteni - hajtotta le a fejét barátnőm.
- Odamegyünk, és ha van ott valaki azt megöljük. - jelentette ki Ian mosolyogva.
Elmentek valahova, majd egy táskával tértek vissza. Nem tudom, hogy mi volt benne, de nem is érdekelt. Csak találják meg Hannáht. Utána olyan gyorsan elmentek, hogy alig volt időm pislogni. Leültem a kanapéra, és vártam. Vártam és vártam. Annyira aggódom miatta, hogy alig bírtam egy helyben ülni. Járkáltam fel és alá. A többiek azt mondták, hogy nyugodjak meg, mert meg fogják őt találni. De vajon élve vagy halva? Nem szeretném, ha Hannah meghalna. Julia néni is aggódott, ezért kitaláltam azt, hogy egy barátjához ment el. Az asztalára hamisítottam egy levelet, hogy azt higgye tényleg odament. Rosette egy szempillantás alatt elment valahova, majd egy tálca étellel tért vissza. Volt ott szendvics, chips, sült krumpli és még egy kis süti is.
- El kell nyomnom az éhséget, ezért eszem. - vallotta be, hogy mi miatt van ez.
Elvettem egy sütit a tálcájáról és elkezdtem megenni azt. Sam is elvett egyet, majd ő is elkezdte azt enni, és utána elkezdtünk beszélgetni. Rég beszélgettem ilyen jót velük. Legutoljára egy pizsama partin beszélgettünk így, mint a legjobb barátnők. Lehet, hogy egyszer megismétlem a pizsama partit, mert mind a hármunknak jót tenne egy kis szórakozás. A beszélgetés közben elmondtam nekik, hogy hogyan juthatott be az a férfi a házunkba. Azt mondta barátnőm, hogy ő majd megoldja ezt a problémát. Már jó ideje beszélgettünk, amikor azt vettük észre, hogy a tálca üres volt. Rose nagyon gyorsan hozott nekünk másikat. Azt is elmajszoltuk. Ránéztem az órámra, ami 19:00 órát mutatott. Már vissza kellett volna érniük, de semmi. Nem történt semmi. A mosdó felé igyekeztem, amikor megláttam a térképet, és a vérem nem ott volt, ahol legutoljára láttam. Egy kicsit messzebb az előző pontnál.
- Gyertek, ezt nézzétek meg. - hívtam őket az asztalhoz, akik engedelmesen idejöttek.
Mindketten megrémülve nézték a térképet. Teljesen váratlanul Rose kiment a házból, majd ment egy ideig. Mi is követtük őt. Addig mentünk, míg egy dombon találtuk magunkat. Ott megálltunk, majd Rose lecsukta szemeit. Miért jöttünk ide, tettem fel magamnak a kérdést.
- Innen jobban hallani - válaszolt a kimondatlan kérdésemre.
A vámpíroknak jó a hallásuk. Mozdulatlanul álltunk ott Rose reakcióira várva, de nem történt semmi. Hosszú percekig ott ácsorogtunk, majd hirtelen kinyitotta a szemeit.
- Ez egy csapda - mondta ki a szavakat Rose. - Azt hittük, hogy ott van, de arra nem számítottunk, hogy valakinek a segítségével elviteti Hannáht egy faházba. - magyarázta az elméletét, majd elkezdett futni az erdőben.
Mi is követtük őt, amennyire tudtuk. Szerencsére hagyott nyomokat, aminek segítségével gyorsan a nyomára bukkantunk. Egy faház előtt állt, és próbálta berúgni az ajtót, de az meg se moccant. Végül én a képességem segítségével átmentem az ajtón, és kinyitottam azt nekik. Bejöttek a házba, majd Sam valahogy fényt jutatott a kunyhóba. Mindent láttunk. Hannah egy ágyon feküdt, szemeit lehunyva tartotta. Egy ismeretlen férfi pedig az ágya mellett ült, és kíváncsian meredt ránk.
- Azt hiszitek, megállíthattok? - kérdezte egy vigyorral az arcán.
Nem tudom miért, de ennek a vigyornak a hatására Ian jutott az eszembe.
- Igen - mondta határozottan barátnőm, amire a férfi arcáról lefagyott a vigyor.
Olyan gyorsan történt minden, hogy alig volt időm reagálni. Amikor legközelebb feleszméltem a férfi már a földön feküdt, és a fejét fogta. Nyilván Sam csinál vele valamit. Körül néztem a szobában. Egy széket pillantottam meg, aminek gyorsan eltörtem az egyik lábát, és a fadarabot a férfi szívébe szúrtam. Ezt követően odamentem Hannáhhoz, és felvettem őt, de úgy, hogy ne keltsem fel őt. Kimentünk a házból, és a másik felé mentünk, ahonnan a fiúk jöttek ki.
- Szia - köszönt nekem szerelmem, amikor meglátott minket. - Meghalt. - mondta, amire én is megkönnyebbültem egy kicsit.
Utána haza vitt minket futva, mert ezt kértem tőle. Kinyitottam a házunk ajtaját, és bevittem őt oda. Amint Julia néni meglátott minket azonnal odaszaladt hozzánk, és elvette tőlem Hannáht. Még nincs vége. Hiába halt meg ma az egyik akkor sincs vége. Még van egy, aki bármikor megtámadhat minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése