18-20 fejezet

18.fejezet Vadászás

/Edward/

Amint elértem a határt, azt gyorsan átléptem, majd futottam Jaredék házához, ahol Christina lakik. Kimet biztos elvitte egy olyan helyre, ahol biztonságban van. Elértem Jaredék házát, de Christina még nem volt egyedül. Jared még ott maradt vele egy kis ideig. Christina egy könyvet olvasott a kanapén, Jared pedig telefonált. Felmásztam a házuk előtt álló fára, és a kinyitott ablakon keresztül kezdtem el hallgatózni.
- Hol volt utoljára?-kérdezte Jared, aki folyamatosan járkált a helyiségben.
- A tengerparton.-válaszolta egy hang a telefon végéről, Sam hangja.
- Jól van máris megyek.-tette le a telefont Jared.
Christina felnézett a könyvéből, és Jaredre pillantott.Jared odalépett Christina mellé.
- Figyelj, egyedül kell, hogy hagyjalak.Mennem kell járőrözni.-mondta Jared Christinának, aki bólintott egyet, és visszatért a könyvéhez.

Jared elment a lány mellől, és kilépett az ajtón. Az teraszon megtorpant, és a levegőbe szagolt. Egy pillanatig csak állt, majd elfutott. Az erdő szélén már átváltozott farkas alakba, majd eltűnt a fáknak sűrűjében.Itt volt az alkalom, hogy elkapjam a lányt. Leugrottam a fáról, majd a hátsó ajtóhoz futottam. Kinyitottam az ajtót és beléptem a házba. Lehet, hogy helytelen, amit most tenni fogok, de nincs más választásom, ha együtt akarok lenni Reilával. Christina felnézett a könyvéből, majd az ajtóhoz lépett, és becsukta. A szíve őrült erővel dobogott. Biztos megijesztettem, de ez is a tervem része. Befutottam a konyhába és a konyha asztalról lelöktem egy poharat, ami ezer darabra tört. Gyorsan eltűntem a konyhából mielőtt észrevett volna. Christina ijedten nézett a padlóra, és a telefonhoz akart rohanni, de én előbb odaértem. Összetörtem a telefont, majd a kanapé mögött elbújtam. Christinára nagyon ráijeszthettem mert már remegett a félelemtől. Ki akart rohanni az ajtón, és megkeresni Jaredet, de én a karjánál fogva megállítottam. Christina egy hatalmasat sikoltott.A lány felvettem a hátamra, és a közös rétünk felé kezdtem el futni. Útközben Christina nagyon sokat ficánkolt, majd amikor már a réten voltunk ledobtam a hátamról a lányt. A lány cipőfűzőjét összecsomóztam, hogy ne tudjon elszökni.Visszamentem Jaredék házához, majd fogtam egy papírt, és egy tollat.
A lány nálam van!Ha még látni szeretnéd gyere el a rétre.Ha nem jössz el a lány csúnyán fogja végezni!!!
A papír darabot ráragasztottam az ajtóra. Futottam vissza a réthez, ahol Christinát hagytam. Amikor odaértem a földön ült a keze remegett, és alig bírta megtámasztani magát. Szerencsére nem menekült el, de amúgy se tudott volna. Odafutottam hozzá, és elé álltam. Csak vártam, és vártam, hogy mikor fog idejönni a kutya.

19.fejezet Látomás 2.

Carla/Reila

Néztem ahogy elfut Edward a pálma- és fenyőfák között. Vajon miért ment el? Felálltam a homokos talajról, és mentem vissza a Cullen házba. Szerencsére még emlékeztem melyik irányból jöttünk. Futottam a sötét folyosón, de nagyon nehezen találtam meg a vízesést. Amikor megtaláltam a képességemet használva egy követ gurítottam a vízeséshez, hogy megállítsam a vizet. Amikor az összes víz megszűnt, kiugrottam a résen, majd a követ elrepítettem. Gyorsan haza futottam. Otthon Alice idegesen kukucskált ki az ablakon, de amikor meglátott egyedül rögtön elszállt a jó kedve. Bementem a házba, ahol Alice szomorú tekintetével találtam szembe magamat. A cipőt letettem a földre, és felmentem Edward szobájába. Levettem a ruhámat, majd felvettem egy félvállas topot és egy rövid farmernadrágot. Lementem a nappaliba, de útközben Alice jött oda hozzám.

- Reila, van egy rossz hírem!-kezdte Alice, majd levezetett a lépcsőn, és leültetett egy kanapéra.- Homályos Edward jövője.-mondta ki.

Ez azt jelenti, hogy.... Nem!Ez nem lehet igaz!

- Csak képeket láttál, és semmi konkrétat?-kérdeztem idegesen Alice-t.

- Semmi konkrétat.-mondta, amitől nagy csend lett a szobában.

- Mit akar ez jelenteni?-kérdezte Carlisle.

Ült le mellém Alice, aki nagyon koncentrált valamire. Jazz megfogta kedvese vállát. Nem értem, hogy miért akarja megölni magát Edward? Bizonyára észrevette, hogy nagyon hasonlítok a régi külsőmre, és amióta meghaltam azóta teljesen összeomlott. Éreztem, hogy nem bírja sokáig, de a tengerparton még intenzívebben éreztem mint eddig.

- Semmi!-mondta lehajtott fejjel.- Egyszerűen nem látom Edward jövőjét.-igazam volt.

- Hogyhogy?Ezt nem értem!-mondta Esme, de éreztem felőle a félelmet.

- Én tudom.-ettől a mondattól mindannyian kíváncsian néztek rám.- Amióta meghaltam azóta Edward teljesen összeomlott, és sokszor fontolgatta, hogy öngyilkos lesz.Viszont a tengerparton nagyon intenzíven érzékeltem a szenvedését és amikor idejöttem Forksba akkor volt egy látomásom arról, hogy megöl egy ártatlant csakhogy ő meghaljon.Alice csak farkasokat nem látja.Ahhoz, hogy meghaljon meg kell szegnie a szerződést egy részét.-magyaráztam.

Hirtelen La Pushban voltam. Jared hazafelé tartott amikor megpillantotta a papírt az ajtóra ragasztva. Jared a dühtől remegni kezdett, majd átváltozott farkassá. Kereste a azt a helyet, ahol Edward tartózkodott. Meg is találta, de a barlang útját állta, és Christina azon az oldalon volt.Edward gyorsan cselekedett és megharapta Christina nyakát. Minden egyes vért kiszívott a testéből, majd az élettel testet a földre fektette. Jared nem gondolkodott, és azonnal megtámadta Edwardot. Kim jelent  meg Christina teste mellett.

Újra a nappaliban voltam. A családom kíváncsi tekintetével találtam szembe magamat, de most nem tudtam velük törődni hiszen Edward hamarosan meghal. De meg tudom akadályozni.

- Mennem kell!-mondtam majd felálltam a kanapéról.

- Hova?-kérdezte Alice, és elállta az utamat.

- Szerinted csak úgy hagyom, hogy Edward meghaljon?-kérdeztem, majd gyorsan elfutottam mellette.

20.fejezet Versenyfutás az idővel
Carla/Reila

Kifutottam a házból, majd a rétünk felé vettem az irányt. Miközben futottam, a szél az arcomba fújt. Hirtelen megéreztem Christina félelmét, Jared dühét, és Edward fájdalmát. Futottam az érzelmek irányába, de ahogy egyre közelebb értem az érzelmek felerősödtek.Edward fájdalma a kétszeresére nőtt, amitől nem bírtam tovább menni. Becsuktam a szememet, és küldtem feléjük pár nyugalomhullámot. Futottam tovább, de aztán megint meg kellett állnom mert az érzelmektől kikészültem. Nem érdekel mennyire kell még szenvednem csak Edwardnak ne essen baja. Kérlek Edward ne tedd! Próbáltam megnyitni a gondolataimat, hogy nyerjek egy kis időt. Mit csináljak? Nem bírom sokáig ezt a sok negatív érzelmet. Edward fájdalma sokkal erősebb volt mint Christina félelme. A képességemet használva próbáltam enyhíteni a fájdalmat. Leültem egy fa tövébe, és próbáltam elviselni a fájdalmat. Elzártam a külvilággal való kapcsolatomat, amitől már nem éreztem a sok negatív érzelmet. Futottam tovább a rét felé, de az utamba állt egy folyó. A képességemet használva elvettem Edward gondolatolvasó képességét. Hirtelen meghallottam minden gondolatot, ami a közelemben volt.
"Nemsokára újra együtt leszünk".-gondolta Edward.-"Miért nem hallom Christina gondolatait?"-kérdezte saját magától, de nem tudja még, hogy én voltam.
"Félek!Hol van már Jared?Nem akarok meghalni."-gondolta Christina.
"Ha valami baja lesz Christinának akkor kinyírom azt a vérszívó Cullent!-gondolta Jared.
Átugrottam a folyót, majd visszaadtam Edwardnak a gondolatolvasó képességét. Szaladtam az erdőben, majd meghallottam egy sikítást. Nincs sok időm! Gyorsabbra vettem a tempómat. Odaértem a rétre, ahol Edward Christina testéből szívta ki a vért. Hatalmas tappancsok zaja ütötték meg a fülemet.
- Edward állj!-kiáltottam el magam.
Erre Edward megállt, és lefektette a földre az élettelen testet.