12-14. fejezet

12 fejezet Gondolatok és 1 jó döntés
/Edward/
Amint hazaértem lefeküdtem az ágyra. A történtek után nem akartam semmit sem csinálni csak feküdni, és elfeledkezni a külvilágról. Reila mindig is itt lesz velem egy nagy adag bűntudattal, hogy nem kellett volna egyedül aznap. Miért hagytam átverjenek, ha ezt nem hagytam volna nem ment volna el. Az fáj a legjobban, hogy nem lehetek öngyilkos mert megígértem a szerelmemnek. Nem tehetek ellene semmit. Talán, ha megismerném jobban ezt a lányt akkor nem érezném magamat egyedül. Nem hiszem hogy ez most jó ötlet, mert ha véletlenül megtámadom. Ott lesznek a többiek is és ők akkor felügyelnének rám, de akkor kockáztatnám a lebukásunkat. Mit csináljak? Nem élhetek így az örökké valóságig. Kell lennie más megoldásnak is. Mi lenne, ha írnék neki egy levelet? Igen ez jó ötlet. Viszont találkoznunk is kéne.Nem gondolkodtam tovább, majd elővettem egy tollat, egy papírt, és írni kezdtem a sorokat.
Kedves Carla! Nagyon szeretnélek megismerné.Sajnálom, amit a nővérem tett velem.A családom elmodta nekem, de gondolom az nem említették meg neked, hogy van egy másik gyermekük/bátyjuk.Remélem nem utasítod el az ajánlatomat, és holnap közelebbről is megismernélek, ha nem lenne gond.Igazából, azért nem élek a családommal, mert volt egy barátnőm, aki meghalt.Ha mégsem szeretnél megismerni akkor én nem foglak erőltetni.Szóval ha megszeretnél ismerni akkor hívj fel.Telefonszám:06203455789 Szeretettel:Edward!
A levelet betettem egy borítékba, és ráírtam a lány nevét. Remélem tényleg beleegyezik. Nem tudom mit fogok csinálni, ha nem fog beleegyezni. Bízzunk a véletlenben, és csak remélni tudom, hogy beleegyezik. A levelet elvittem hozzá, és letettem az ablakra, majd az ablak kicsi lyukán becsúsztattam a levelet. Gyorsan visszamentem a házamhoz, majd a leültem az asztalom elé és az asztalra raktam rá a telefonomat. Csak vártam és vártam, hogy mikor fog felhívni a lány.

13.fejezet Igazság 2
Carla/Reila
Sokáig csak szótlanul álltak. Én vártam és vártam egy kis változásra, de semmi. Hirtelen megéreztem mindenki érzelmét. Esme még mindig nem tudta elképzelni, hogy én élek, Emmett teli kétségekkel volt tele ahogy Rosalie is, Jasper már kezdett hinni, és Alice is. Egy ideig így voltunk a nappaliban, de aztán a kínos csendet és mozdulatlanságot Alice törte meg. Kibontakozott Jasper kezeiből, és idejött hozzám, majd megölelt. A többiek csodálkozva néztek ránk, de Alice még mindig nem mozdult el tőlem. Végül csak elengedett, majd leült mellém.
- Jaj, Reila.-ölelt meg megint Alice.-Sajnálom, hogy nem hittem neked csak....
- Annyira elképzelhetetlen volt, hogy nem hittél nekem.-fejeztem be helyette a mondatot.
- Szerinted mi történt vele?-kérdezte Jazz bátyjától.
- Hipno.....-intettem le mielőtt még kimondta volna.
- Szerintem csak az agyadra ment a sok idióta film.-mondtam neki kicsit gonoszul.
- Ezt nem hiszem el.-csodálkozott Rosalie.-Tényleg te vagy.-jegyezte meg nővérem.-Sajnálom, amit veled tettem.-sütötte le a szemeit.
- Semmi baj.Úgyis megtörtént ez velem csak akkor az asztal ment tönkre.-mosolyogtam az emlék hatására. Az ajtó ki- és becsapódását hallottuk. Aggódó léptek közeledtek felénk. Ezeket a lépteket bármikor felismerném. Carlisle kicsit érdeklődő tekintetet biztosított felém.
- Hát itt meg mi történt?-kérdezte Carlisle érdeklődve.
- Csak annyi, hogy Reila mégis csak él.-közölte Esme higgadtan.
Carlisle kicsit meglepődőt. Aztán közeledett felém néhány lépést, majd megállt. A szemembe nézett, majd levette rólam a tekintetét. Az érzelmei kétségekkel volt tele, amit meg is értettem, mert ő ott volt a halálom napján. Azóta is nehezen viseli, hogy nem segíthetett nekem. Felálltam a kanapéról, és határozott léptekkel elindultam felé, amin ismét meglepődőt. Amint a közelébe voltam nem engedtem el magam mellől.
-Nézd, tudom, hogy ott voltál a halálom napján, és azóta is nehezen viseled, hogy nem segíthettél rajtam.Ez nem a te hibád volt.Senkinek sem a hibája volt.-amint kimondtam az utolsó szót elmentem mellőle, de ő megfogta a karomat. Tekintetemet rá emeltem.
- Reila én akartam segíteni neked, de nem tudtam.-magyarázkodott Carlisle.
Már éppen magyarázkodni akart tovább, de leintettem.
- Felesleges magyarázkodnod.-miután kimondtam hirtelen megéreztem Carlisle érzelmeit. Valami miatt nagyon nyugtalan volt, és ez engem az örületbe tudott kergetni. Nem értem miért nyugtalan. Küldtem felé egy nyugalomhullámot, amitől el fog múllani a nyugtalansága. Elmeséltem nekik, hogy hogyan változtam át tündérré, és ők figyelmesen végig hallgattak. Miután végeztem a meséléssel, felmentem Edward szobájába, és valami különös tárgyat vettem észre a padlón. Az erőmet használva felemeltem a borítékot, majd a kezembe repítettem. Feltéptem a szélét, és kivettem belőle a papírdarabkát. Olvasni kezdtem a sorokat, amit nekem írt Edward. Sírni tudtam volna örömömben, amint végigolvastam a levelet. Ezt nem hiszem el, és tényleg velem akar találkozni. Megragadtam a telefonomat, és ezt pötyögtem be:Szia!Nagyon szeretnélek téged jobban megismerni.Találkozzunk itt,a Cullen házban.
Amint elküldtem az SMS-t valahol máshol voltam.

Hirtelen újra a nappaliban találtam magamat, és az ajtón Tanya ront be.Tanya, amint meglátta Edwardot karon ragadta, és leült vele a kanapéra. A látomáson végett ért és újra

Edward szobájában voltam. Most már késő elküldtem neki az SMS. A látomásom be fog következni.

14.fejezet Tanya
Carla/Reila
Nem tehetek semmit sem. Tanya ide fog jönni, ha akarom, ha nem. Nincs mit tenni. Kinéztem az ablakon, és leperegtek róla a vízcseppek. Pont olyan szomorú volt az időjárás mint én. Miért vagyok még mindig ilyen balszerencsés? Mindig történik valami balszerencse. Lementem a földszintre, és a nappali felé vettem az irányt. A nappaliban mindenki sértett arcot vágott, ami azt jelenti, hogy Alice látta a látomásomat.
- Reila, van egy nagyon rossz hírem.-kezdte Alice.
- Kitalálom!Tanya idejön ahogy Edward is.-mondtam egy mosoly kíséretében.
- Igen!De én azt nem értem, hogy miért akar át jönni Edward?-kérdezte Alice, majd kihúztam a levelet a zsebemből.
Alice kikapta a kezemből, majd elolvasta. A többiek mind oda sereglettek húgocskám köré. Miután mind elolvasták a levelet Alice iderohant hozzám.
- És felhívtad?-kérdezte tőlem Alice, majd percekkel később kedvenc húgom kiskutya szemeivel nézett rám.
- Hát nem egészen!-válaszoltam nyugodt hangom, de már remegett a kezem.
- Az jó, ha Edward idejön, mert akkor elmondhatjuk neki, hogy..........-kezemmel leintettem mire sértődőt képet vágott.
- Alice, még nem mondhatjátok el neki.-húgom szomorú tekintettel ballagott a kanapé felé. Amit láttam az ma fog bekövetkezni mivel nem írtam oda az időpontot.
Hirtelen megéreztem Tanya jó kedvét, Edward utálatát, és azért utálja, mert Tanya nem hajlandó békén hagyni őt. Kopogtak az ajtón, de Edward simán be tudott jönni. Esme nyitott ajtót Tanyanak, aki odament Edwardhoz, aki leült a kanapéra. Tanya leült szerelmem mellé, és megölelte. Én csak távolról figyeltem őket. Szerelmem abban bízót hogy, majd valaki megmenti őt Tanyatól.
- Nem kéne tenned valamit?-kérdezte Jasper.
- Mit?-kérdeztem vissza, amit ő nagyon ellenzett.
- Kezedbe vehetnéd az irányítást!-ajánlotta, de én értetlenül néztem rá.- Bevethetnéd a képességeidet!-ajánlott egy újabb lehetőséget, de ezt most azonnal felejtse el.
- Jaspernek igaza van.Valamit tenned kell.-mondta Emmett, aki még rám is kacsintott.
A képességem kilőve, és úgy ezen kívül mit tehetnék. Mi van akkor, ha elviszem innen Edwardot sétálni, és ott beszélgetünk? Viszont, ha ezt megteszem akkor lesznek egészen váratlan következmények is. Nem tehetem, mert akkor Edward.........Nem! Ne Edward nézőpontjából nézzük, és, hogy mit tehetek érte hanem, hogy mit tehetek magamért. Ha ezt megteszem akkor megmenthetem szerelmemet, és én visszakapnám mind azt, amit 38 éve elvesztettem. Ha már idáig elértem akkor azt végig is csinálom. Odamentem a kanapéhoz, ahol Edwardék ültek, majd vettem egy mély levegőt, és leültem szerelmem mellé. Kicsit megráztam a vállát, amire rám kapta a tekintetét.
- Nocsak!Ennyi ideig tartott míg eldöntötted, hogy idejössz.-mondta, majd bevetette a féloldalas mosolyát.
- Elgondolkodtam.-mondtam ártatlanul.
- Meg akartam kérdezni, hogy nem jönnél el velem sétálni?-kérdeztem félősen.
Bólintott, majd felállt, és felsegített a kanapéról. Még mielőtt kimentünk volna visszanéztem, és Tanya szemei vérvörösen izzódtak. Sétáltunk a szép erdőben, majd megálltunk.
- Miért álltunk meg?-kérdeztem türelmetlenül.
- Ne türelmetlenkedj!Csukd be a szemed!-kérte tőlem szépen csengő hangján.
Szemhéjaimat lecsuktam, majd nem sokkal később azt észleltem, hogy repülők. Sokszor szoktam ezt érezni, ha Clare elvisz engem repülni, de ez jobb volt, mert itt nem kellett félnem attól, hogy leesek. Edward védelmező karjai közt úgy éreztem nem kell félnem, hogy leesek. Amúgy se esne semmi bajom úgyhogy teljesen mindegy, hogy leesek-e vagy nem. Edward egy hirtelen mozdulattal letett a földre, és újra érezhettem a talajt a lábam alatt.
- Kinyithatod-suttogta halkan a fülembe.
Kinyitottam szemhéjaimat, és egy vízeséses rét tárult a szemem elé. Nem hittem volna, hogy Edwardnak van egy másik rétje is. Lehet, hogy csak, azért mert nem bírná elviselni a hiányomat. A vízesést körül vevő mohakövek díszítették a tájat. Egy virágos rét díszelgett a vízesés előtt, amin nagyon szép liliom virágok nyíltak ki. Leültem a rét közepére, majd szétterültem a réten. Edward leült mellém, majd kitámasztotta a kezét. Még sokáig beszélgettünk, és amikor már alkonyodott elindultunk hazafelé. Az ajtó előtt álltunk.
- Mi lenne, ha holnap is találkoznánk?-kérdezte kicsit remegő hangon.
- Az remek lenne.-mondtam egyszerűen.
- Oké, akkor ugyan itt találkozzunk!-kérte, majd megéreztem, hogy Alice kisandít az ablakon.
Képességemet használva elhúztam a függönyt.
- Rendben.-mondtam, majd elment az ajtó elől, és elment.
Bementem a házba, ahol Alice gonosz pillantásával találtam szembe magamat.