Boldog Halloweent!

Sziasztok!
Halloween alkalmából egy történetet hoztam nektek. Remélem tetszeni fog.

Átok

1. rész

A fekete macska

Hideg volt. A napot a felhők takarták, a szél vadul süvített. Néha lehullt a fáról egy-egy levél az erős szél miatt. Senki sem ment volna ki ilyen időben. De akárhányszor vissza akartam fordulni mindig meghallottam egy macska nyávogását. Végül erőt vettem magamon, és kinyitottam az ajtót. Semmi sem volt kint. Biztos csak képzeltem az egészet, mondogattam gondolatba magamnak. Becsuktam az ajtót, és visszamentem a szobámba. Felvettem egy meleg pulóvert, nadrágot és zoknit. Miután végeztem az öltözködéssel, felvettem a vállamra a táskámat, és kinyitottam a szobám ajtaját. A konyhában anyu épp rántottát készített a tűzhelynél. Az asztalon lévő tányéron már ki lett rakva egy adag rántotta, amit gyorsan megettem. Közben befejeztem a tegnap félbehagyott esszém kidolgozását. Jane Austen Büszkeség és balítélet című művét kellett elolvasni, és írni róla egy három oldalas esszét. Mikor sikeresen befejeztem az esszét, a jegyzetet elraktam a táskámba. Miután az utolsó falat rántottát is bekaptam, felhúztam a lábamra egy meleg cipőt, és kinyitottam az ajtót. Amint kinyitottam a szél már nem fújt olyan erősen. Pedig erősebbnek hittem, de nem volt az. Nagyot sóhajtva átléptem a küszöböt, és nekivágtam a kihalt utcáknak. Rápillantottam az órámra, aminek az lett a következménye, hogy sietve rohantam az iskola felé. Miközben rohantam hirtelen újra meghallottam egy macska nyávogását, ami megállásra késztetett. Hátra néztem, de nem láttam semmit. Pedig hallottam. Tovább futottam, és meg sem álltam az iskoláig. Amint odaértem körbepillantottam. Egy ezüstszínű autó mellett megláttam legjobb barátnőmet, Alexandrát. Én csak Alexnek hívtam őt. Odasiettem hozzá, aki épp egy dobozt vett ki az autó csomagtartójából. A másik dobozt én vettem ki belőle. Ebben az évben ránk hárult a feladat, hogy megrendezzük az iskola jelmezes bálját. Lecsuktam a csomagtartó tetejét, majd együtt bementünk az iskola folyosójára. Ott megkerestük a szekrényünket, és beraktuk a dobozokat. Épp bezártam a szekrényemet, amikor odajött hozzánk Juliet az iskola újság írója.

-  Diana, feltehetnék pár kérdést a bállal kapcsolatban? – kérdezte kíváncsian, majd gyorsan elővett egy jegyzetfüzetet és egy tollat.

Legnagyobb szerencsémre pont akkor szólalt meg a csengő.

-  Bocs, mennem kell órára. – ráztam le gyorsan.

A történelem terem felé vettem az irányt, magam mögött hagyva Julietet, aki dühösen fújtatott, amiért megint leráztam. A történelem terembe érve leültem a legelső padba, miközben a többiek is elfoglalták a helyüket. Alex a mellettem levő üres padra ült le. Mr. Flanagan, aki épp írt fel valamit a táblára. Elővettem a füzetemet, és én is írni kezdtem, amit ő leírt a táblára. Utána elkezdte azt magyarázni, hogy mit írt fel a táblára. Figyeltem a tanárra, és mindenre odafigyeltem, amikor teljesen váratlanul barátnőm egy lapot rakott a füzetemre. Olvasni kezdtem, ami a lapon volt.

Ma el kell kezdenünk megszervezni a bált.

Csak ennyit írt. Amikor Mr. Flanagan újra írni kezdett a táblára, ráfirkantottam valamit a papírra, majd odaadtam Alexnek. Utána leírtam azt, ami a táblán volt. Amint végeztem az írással, barátnőm a kezembe nyomott egy papírlapot. Széthajtogattam a lapot, és olvasni kezdtem barátnőm írását.

Kémia óra helyett?

Amint elolvastam, barátnőm felé fordultam, és eltátogtam egy igent. Alex mosolyt csalt az arcára, majd újra a tanár felé fordult.

Mikor kicsengettek, elraktam a könyveimet a táskámba. Ezután a táskát feltettem a vállamra, elindultam a szekrényem felé, ahonnan kivettem a saját dobozomat. Elindultam a táncterem felé, mert az ilyenkor mindig üres, és csak rendezvényeket szoktunk tartani.

Amikor odaértem a teremhez, a könyökömmel lenyomtam a kilincset. Bementem a terembe, de hirtelen megbotlottam valamiben. Leraktam a dobozt a padlóra, és jól megnéztem, hogy mi az. Egy fekete macska volt. Zöld szemeivel rám nézett. Szinte teljesen elvesztem bennük annyira megbabonáztak azok a szép zöld szemek.

-  Diana! – szólított meg barátnőm, ezért rá néztem.

Furcsán méregetett, de nem szólt semmit. Tekintetemmel újra a macskát kerestem, de nem találtam sehol. Mintha a föld nyelte volna el.

2. rész

Zűrzavar

Kinéztem az ablakon. Teljes volt a sötétség. Senkinél sem égett egy gyertya vagy lámpa, hiszen éjjeli tizenegy óra is elmúlhatott már. A szekrényemhez sétáltam, amiből kivettem a jelmezemet. Gyorsan magamra kaptam a harisnyámat, majd ezután vettem csak fel a jelmezemet. Feltettem egy csúcsos sapkát a fejemre, majd felvettem egy csizmát is. Miután ezzel megvoltam, a konyha felé vettem az irányt. Anyu a kanapén ülve figyelt engemet, ahogy kijövök a szobámból. Közben a kezébe vette a fényképezőgépét, és csinált pár képet rólam illetve Alexről. Én boszorkánynak öltöztem, míg ő a görög mitológiából Aphrodité-nek öltözött. Ezután anya elvitt minket az iskolába.

Pár percbe telt, míg odaértünk. Ezalatt a pár perc alatt elég sokan eljöttek a bálba. A táncteremben az iskola tanulóinak nagy része ott volt, de a vendégek közül egy se volt ott. Ami a legnagyobb öröm volt a számukra az az, hogy senkin sem volt két egyforma jelmez. A termet hangulatos gyertyák adtak némi fényt. Minden tökéletes volt. Hirtelen a fejemhez kaptam. Úgy éreztem, mintha valami belül akarnák szétfeszíteni. Gyorsan leültem a legközelebbi székre, és vártam. Vártam arra, hogy elmúljon ez a fájdalom. Szerencsére csak pár percig tartott ez az egész.

-  Jól vagy? – kérdezte tőlem Alex.

Válaszul csak bólintottam egyet, majd mosolyogva felálltam, és mindenkit beállítottam a helyére.

Amióta megláttam azt a fekete macskát egyfolytában fejfájás, szédülés tör rám. De eközben az érzékeim veszélyre figyelmeztetnek. Úgy érzem, hogy valami rossz van készülőben.

Éjfélig minden a legnagyobb rendben zajlott le. Majd, amikor úgy éreztem eljött az idő elfújtuk a gyertyákat, hogy teljes legyen a sötétség. Ezt követően elindítottunk egy filmet. Csak néhány hátborzongató jelenet volt benne. Mindenki elég jól szórakozott, és nevetett a különböző vicceken. Én is leültem az egyik székre, és nézni kezdtem a filmet. Mellém azonban valaki olyasvalaki ült, akire nem számítottam. Peter volt az, és kezét a vállamra tette, mintha a barátnője lennék, de nem voltam az.

-  Szeretem ezt a filmet – mondta, miközben a filmet nézte. - A lány őrült, de amikor megismeri a fiút megváltozik. – beszélt hozzám, majd ajkai közeledtek az enyémhez. 

-  El kell mennem a mosdóba. – magyaráztam ki magam.

Felálltam a helyemről, majd a mosdó felé vettem az irányt, de félúton megálltam. Nekidőltem a falnak, és a plafont bámultam. Percekig csak azt bámultam, majd amikor úgy éreztem, hogy itt az ideje visszamenni, visszamentem. Már mentem volna be a szobába, de valamiben megbotlottam. Egy emberben, aki Drakula jelmezt viselt. Az arcára néztem, ami teljesen színtelen volt. Mintha nem lenne benne élet. Gyorsan kitapintottam a pulzusát, amit nem éreztem. Lehajoltam a mellkasához, de semmit sem hallottam. Felsikoltottam, aminek hatására majdnem mindenki odajött. Szédültem. Elvesztettem az egyensúly érzékemet, és a földre estem.

Hosszú percekig vagy órákig voltam teljes öntudatlanságban. A szemhéjaim magától megmozdultak. Mintha a testem valaki másnak engedelmeskedne. Körül néztem. A szobámban voltam. A fejemhez kaptam. Fájt. Olyan volt mintha több ezer tűvel szurkálták volna. A kezem remegett, a homlokomon egy pillanat alatt verejtékek jelentek meg, nem kaptam levegőt. Percekig csak levegőért kapkodtam. Odamentem az ablakhoz, és kinyitottam azt. Hiába szívtam be újra és újra a friss levegőt, nem segített semmit. Tovább szenvedtem. Majd történt valami váratlan. Az egyik percben még rosszul voltam, de a másikban már teljesen jól voltam. Becsuktam az ablakot, majd az ágyamhoz sétáltam. Lefeküdtem rá, majd jól betakaróztam. Valami fura érzés vett a hatalmába. Nem tudom mi, de már nem úgy éreztem magam, mint reggel. Valami megváltozott.

3. rész

Új én

Másnap reggel az órám ébresztett fel. De amikor meghallottam rögtön magamra húztam a takarót. Nem akartam felkelni. Ránéztem az órámra, és amikor megláttam mennyit mutat, akkor rögtön felkeltem az ágyból. Felkaptam egy narancssárga pólót, egy farmernadrágot, és kivettem egy melegítő pulóvert. Kinéztem az ablakon. Most nem volt annyira hideg, mint tegnap. A szél lengedezett, a napot már nem takarták a felhők. Halványan, de sütött. Ezért nem láttam értelmét egy melegítő pulóvernek, helyette egy bőrkabátot vettem fel. Felvettem a táskát a vállamra, majd kinyitottam a szobám ajtaját. Anyu még aludt, így összedobtam egy szendvicset, és megettem.

Reggelizés után, felvettem a cipőmet, és kinyitottam az ajtót. Átléptem a küszöböt, majd futva siettem az iskola felé. Meg sem álltam egészen az iskoláig. Amint odaértem, a szememmel azonnal keresni kezdtem Alexet, aki integetve hívta fel magára a figyelmet. Odamentem hozzá, és kedvesen rámosolyogtam. De tudtam, hogy nem volt ilyen jó kedve a tegnap este óta. Ugyanis valaki tönkretette a bált.

Együtt bementünk az iskola folyosójára, és elindultunk a történelem terem felé. Félúton azonban ő megállt.

-  El kell intéztem valamit, addig menj előre. – mondta, majd a női mosdó felé vette az irányt.

Elindultam a történelem terem felé, és leültem a legelső padban. Közben a többiek is leültek a helyükre. Mr. Flanagan bejött a terembe, és irkálni kezdett a táblára. Barátnőm halkan besurrant a terembe, és leült a mellettem lévő padba. Utána előkapta a füzetét, és szorgalmasan jegyzetelni kezdett. Én is ezt tettem. Már a felénél jártam, amikor valami váratlan dolog történt.

Diana!

Hallottam meg valakinek a hangját a fejemben, majd újra és újra hallottam, ahogy valaki a nevemen szólít. A fejemben csengett a hangja akkor is, amikor nem szólított. Idegesen felálltam a helyemről, és kimentem a folyosóra. Fájt a fejem. Egyre jobban fájt, majd egyszer csak abbamaradt a fejfájás. Fura volt. Utána már nem mentem vissza a terembe, hanem a női mosdó felé vettem az irányt. Ott engedni kezdtem egy kis vizet, és az arcomra locsoltam. Jól esett egy kis víz. Kitisztította a fejemet. Ezt követően kimentem a folyosóra, hogy visszamenjek az órára.

Gyere a könyvtárba!

Hallottam meg újra azt a hangot a fejemben. Nekidőltem a falnak, és próbáltam eldönteni, hogy most mit csináljak. Amikor azonban újra meghallottam azt a hangot a fejemben, a könyvtár felé vettem az irányt.

A könyvtárban újra meghallottam azt a hangot, ami arra utasított, hogy menjek a legutolsó könyvekhez. Odamentem, de nem értettem, hogy mit keresek itt. Hirtelen egy ütést éreztem a fejemen. A fejemhez kaptam. Megfordultam. A földön egy könyv hevert egy különös jellel. a közepén. Felvettem a könyvet, de fogalmam sem volt arról, hogy miért. Kinyitottam a könyvet. Az első oldalon díszes írással lett ráírva az őrzők szó. Rögtön becsuktam a könyvet, amit elraktam a táskámba, és visszamentem a folyosóra.

Legnagyobb szerencsémre pont akkor csengettek ki, mikor visszaértem a folyosóra. Rögtön a menza felé vettem az irányt. Majd Alextől elkérem az anyagot, gondoltam magamban. Amint a menzába értem elvettem a legelső tálcát, ami a kezembe került. Reggelinek kértem egy kis gabonapelyhet. Miután a tálcámon volt a reggelim, leültem arra az asztalra, ahová le szoktunk ülni Alexszel. Megvártam barátnőmet, aki pár perc elteltével ült le a mellettem levő székre. Barátnőm szó nélkül odaadta nekem a jegyzeteit, amit az órán készített. Eltettem a táskámba a jegyzetet, majd nekiláttam eltűntetni a gabonapelyhemet.

-  Diana, nem akarod megszervezni helyettem a Halloweeni partit? – kérdezte meg tőlem váratlanul Juliet, de ő valahogy nem volt feldobva. 

-  Tényleg meg kellene, neki úgy se fog számítani, ha még egy ember meghal közülünk. – vágott közbe Mary.

Ő volt az a lány, aki majdnem mindenkinek megkeseríti az életét. Köztük az enyémet.

Nem tudom hogyan, de felszínre tört bennem egy érzés, amit már évek óta próbálok elfojtani. A düh. Ez az egy érzés kavargott a bensőmben. Hiába próbáltam harcolni ellenem, de nem tudtam. A palackot néztem, amit épp abban a pillanatban próbált kinyitni sikertelenül. Minden dühömet a palackra irányítottam, ami eldőlt az asztalon, és kifolyt belőle a víz. A víz Mary ruhájára folyt, ami miatt a ruhája csurom vizes lett. Minden dühöm elpárolgott, ami az előbb tört utat magának a felszínre. Felálltam a helyemről, és rögtön a következő terem felé mentem. Fogalmam sem volt arról, hogy mi történt az előbb. A következő órám irodalom volt, ezért gyorsan kivettem a könyvemet a szekrényemből.

Az óráimnak nagyon hamar vége volt. Gyorsan hazamentem, és elkezdtem megcsinálni a leckémet. Már az utolsó leckémet csináltam, amikor meghallottam valamit. Nem a fejemben, hanem más valahonnan.

-  Anya, mondtam már, hogy nem találkoztam velük – állította egy lány.

Kinéztem az ablakon, és a mellettünk lévő házra néztem.

-  Nem tudok hinni neked – mondta sírós hangon egy mély női hang.

Ezután annyit hallottam, hogy valaki becsapja maga után az ajtót. A bejárati ajtón egy szőke hajú lány jött ki, majd elment valahova. Egy belső hang azonban azt súgta, hogy menjek utána. Hirtelen ötlettől vezérelve, kinyitottam az ablakot, és kiszöktem rajta. Követtem őt. Mindenhová követtem, de nem tett semmi olyat, ami miatt gyanakodnom kellene rá. Már épp el akartam menni, amikor valaki berántotta őt egy sikátorba. Én is bementem a sikátorba. A férfi a kezénél fogva ráncigálta valahova. A sikátor legsötétebb részébe vitte, ahonnan én mindent tökéletesen láttam. Az egyik férfi megvágta a lány kezét, amitől felsikoltott. A lány elájult, és ha valaki nem fogja meg, akkor a földre esik. Teljesen váratlanul a testem magától cselekedet, mintha valaki átvette volna az irányítást a testem felett.

4. rész

Áldozat

Amikor legközelebb feleszméltem már a lányt ébresztgetem, miközben egy fehér rongyot szorítottam a kezéhez. A három férfi ájultan hevertek a földön. Nem tudom mi történt. Finoman megráztam a vállát, amitől felébredt. Kábán pislogott rám. Segítettem neki lábra állni, majd haza kísértem őt.

-  Kösz a segítséget! – köszönte meg ma történteket. 

-  Szívesen. – mondtam, majd a saját otthonom felé vettem az irányt.

Halkan odaosontam az ablakomhoz, majd bementem a szobámba. Az utolsó leckét pár másodperc alatt megcsináltam, majd mindent visszatettem a táskámba. A táskámból kiesett az a könyv, ami a könyvtárban a fejemre esett. Megérintettem a könyv elején látható háromszöget benne egy körrel. Kinyitottam a könyvet, majd olvasni kezdtem azt, ami az első oldalán állt.

Régen a fekete macska nem a balszerencsét jelentette, hanem a jóságot. Mindenkit elbűvölt, aki csak meglátta. De különleges képességekkel rendelkezett. Aphrodité-t, a lélekfogót átokkal sújtotta, mert szépségével elkápráztatta a férfiakat, és az ő lelkükkel táplálkozott. Az erejét elvesztette, és csak halloween közeledtével kaphatja vissza. Aphrodité haragra gerjedt, és elhatározta, hogy mindenkit megöl, aki csak az útjába áll. A macska, hogy megvédje az embereket állati tulajdonságokkal ruházott fel egy embert. Ő volt az őrző, aki képes volt megállítani a lélekfogót addig, amíg az erejét elvesztette, és elzárta őt a külvilágtól. 

Amint elolvastam az első oldalt azonnal tovább lapoztam a könyvet. A könyv további lapjain leírta, hogy milyen állati tulajdonsággal tud felruházni egy embert. Azonnal becsuktam a könyvet, és a párnám alá tettem. Lefeküdtem az ágyra, majd lehunytam a szememet, hogy mély álomba szenderüljek.

Másnap reggel megint az órám ébresztett, de most felkeltem rá. Ma van halloween, gondoltam magamban. Kikeltem az ágyból, majd a bementem a fürdőszobába. Gyorsan lezuhanyoztam, majd felöltöztem. Nem akartam még egyszer elkésni az órámról. Megkerestem a fésűmet, majd kifésültem a hajamat. Utána belenéztem a tükörbe. De, aki visszanézett rám az nem a régi önmagam volt. Sokkal szebbnek, kipihentebbnek néztem ki. A hajam is fényesebbnek tűnt. Percek elmúlása kellett ahhoz, hogy rájöjjek kifinomultabbak az érzékeim. A felvettem a vállamra a táskámat, majd elindultam az iskola felé.

Hamar odaértem a suliba, mint gondoltam. Barátnőmet ugyanis nem láttam még sehol sem. Az iskola bejárata előtt vártam rá, de nem jött meg. Nem tudom, hogy miért nem jött. Sokáig vártam rá, majd úgy döntöttem, hogy többet nem várok rá, ezért bementem az iskola épületébe. Megkerestem a szekrényemet, és kivettem onnan a kémia könyvemet. Legutoljára kihagytuk a kémia órát, hogy megszervezhessük a jelmezes bált. Az egyik tanuló társunktól elkértük az anyagot, amit együtt leírtunk. Becsuktam a szekrényemet, majd a kémia terem felé vettük az irányt. Leültem a legutolsó padba, majd elővettem a jegyzetfüzetemet. Azonban valaki olyasvalaki ült le mellém, akire nem számítottam. A tegnapi lány, akit megmentettem azoktól a fickóktól, de arról fogalmam sincs, hogy hogyan.

-  Szia, Leah vagyok – mutatkozott be a lány. 

-  Diana – mutatkoztam be én is.

A kezén egy kötés volt. Megvágták, emlékeztem vissza a tegnap történtekre.

-  Sziasztok! Nem segítenétek a szervezéssel? – kérdezte Juliet.

Bólintottam. Közben kérdő pillantást vetettem Leah-ra, aki ellenkezés helyett kedvesen mosolygott Juliet-re. Juliet jókedvűen visszaült a helyére, majd amikor bejött a tanár szorgalmasan jegyzetelt.

Óra után egyből a táncterem felé vettük az irányt, ugyanis először oda kellett mennünk. A táncterem közepén egy doboz állt. Én leültem az egyik székre, és vártam, míg bejön Juliet. Leah is követte a példámat, és ő is leült. Öt perc elteltével megjött Juliet, majd kinyitotta a dobozt, és elővette a jegyzetfüzetét.

-  Arra gondoltam, hogy töklámpásokkal vagy illatos gyertyákkal világítjuk be a termet – ajánlotta az ötletet Juliet. 

-  Töklámpásokkal – mondtam egyből végig gondolás nélkül, Leah pedig helyeslően bólintott.

A tökök már ki voltak faragva, nekünk csak bele kellett tennünk a gyertyákat. Utána mindent sorba megszerveztünk. A zenét, a táncparkettet és a díszítést. Ezután a menza következett. Az asztalokat a fiúk segítségével levitettük a raktárba. A díszítés Boldog Halloweent feliratú szalagból, denevérekből, pókokból és tök matricákból állt. Utána a tornaterem következett. Ezt a termet berendeztük egy kísértet háznak. Csontvázakat, zombikat, levágott műanyag fejeket helyeztünk el, majd megcsináltuk úgy az egész termet, hogy kísérteties legyen. A villanyok helyett gyertyákkal és világító tárgyakkal világítottuk meg a termet. A terem ajtajára pedig kiraktunk egy Kísértet ház feliratot ragasztottunk. A történelem termet egy filmvetítő szobára változtattuk. Az ajtóra a Filmvetítés feliratú papírt ragasztottunk. A folyosót pedig világító matricákkal díszítettük. A női mosdót kitísztottuk, de ott valaki olyasvalakit találtunk, akire nem számítottunk. Mary volt az. Semmi színe nem volt. Mintha elszívták volna belőle az életet. Abban a pillanatban jöttem rá, hogy hiába próbálok elmenekülni a sorsom elől az valahogy mindig utolér.

5. rész

Ellenség

Este volt. Halloween van. A parti pedig elkezdődött az iskolában. Kinéztem az ablakon. A házak előtt egy töklámpás állt, ami miatt nem volt teljes a sötétség. Féltem. Féltem attól, hogy valaki olyasvalakit veszítek el, akit nem szeretnék. Alex nem jelentkezett egész nap. Mintha a föld nyelte volna el. Valami itt nem stimmel. Végül erőt véve magamon elindultam az iskolai rendezvényre. Útközben egy furcsa érzés tört rám. Futni kezdtem.

Hamarabb odaértem, mint gondoltam volna. Mindenki a bulin volt, és egy olyan tanuló se volt, hogy ne érezte volna jól magát. Kicsit megnyugodtam, de a félelem ott lappangott a szívemben. A menza felé vettem az irányt. Onnan elvettem egy italt, és megittam. Végig jártam mindent, hogy megnézzem minden rendben van. Eddig minden rendben volt. Sokáig néztem a tömeget, és úgy láttam senki sem hiányzik egy ember se. A félelmem eddig nem igazolódott be. Megkerestem Julietet, akit a menzán találtam meg.

      -  Szia! – köszöntem oda neki, aki megnyugodott mikor meglátott.

-  Nem láttad Leaht? – kérdezte meg tőlem, amire előtört belőlem a félelem. - Fél órája küldtem el még több gyertyáért, azóta nem láttam, és kezdek aggódni érte. – magyarázta a dolgot, amire én elmotyogtam egy megkeresem szót.

Kimentem a folyosóra, és megpróbáltam valamit kitalálni. Abban a pillanatban eszembe jutott, amikor meghallottam, hogy veszekedett az anyjával. Fogalmam sincs hogyan, de valahogy muszáj rájönnöm hogyan hallhatom meg újra. Rágondoltam. A szőke hajára, kék szemére, és arra a vágásra, amit az a két fickó művelt vele. Hamarosan meghallottam az ő hangját, de nemcsak az övét, hanem valaki másét is, akinek nagyon ismerős volt a hangja.

-  Mit akarsz? – kérdezte sírós hangon Leah. 

-  Megölni, de ne aggódj, nem fog fájni. – mondta gúnyos hangon egy lány.

Aztán hirtelen rám tört a felismerés. Alex volt az. Követtem a hangokat, amiket a Kísértet házból hallottam. Ki akartam nyitni az ajtót, de nem sikerült. Be volt zárva. Ránéztem a kulcslyukra, majd utat tört magának a düh. Meghallottam a zár kattanását, és lenyomtam a kilincset. Sötét volt. De még így is mindent kitűnően láttam. Leah rémülten állt egy helyben. Alex keze közeledett az övéhez. Ekkor a düh újra felszínre tört bennem. A kötélre néztem. A kötél életre kelt, és Alex lába köré tekeredett, ami elhúzta Leahtól. Gyorsan odaszaladtam hozzá, és kivittem őt a tornateremből. Miután őt biztonságba helyeztem, bezártam az ajtót. Megfordultam, és legnagyobb meglepetésemre az ellenséggel néztem farkasszemet. Kezével megfogta az enyémet, és nekidobott az egyik csontváznak, ami ezer darabra tört. Gyorsan felálltam, majd a kijárat felé futottam. Csakhogy félúton megálltam, mert nekimentem valaminek, de nem láttam, hogy mi az. Kezemet rátettem arra a valamire. Majd még egyszer megcsináltam ugyanezt. Még mindig ott állt. Megfordultam, és tekintetemmel keresni kezdtem egy biztonságos helyet. Csakhogy semmi ilyet nem találtam. Egy másik kijárat felé vettem az irányt, hátha több szerencsém lesz, de nem lett az. Ezért annál a megoldásnál maradtam, hogy elbújok. Elbújtam az egyik szék mögé. Vártam hátha mégsem akar megölni engemet. A következő pillanatban a szék támlája darabokra tört. El kezdtem kúszni a földön, hogy egy másik szék szolgáljon rejtekhelyül. Azzal is úgy jártam, mint az előzővel. Több millió darabra tört. A fadarabkákat gyorsan kiráztam a hajamból, aztán egy másik ülőhely mögé bújtam, és ez így ment tovább egészen addig, amíg már nem volt hova menekülnöm. A kezemen apró vágások éktelenkedtek. Előre kúsztam egy picit, de úgy, hogy csak a szemem látszódjon ki. Minden érzelmet elfojtottam magamban, kivéve egyet. A düh. Az egyik műanyag fej lassan felemelkedett, és megütötte Alex fejét. Alex összeesett, majd ájultan hevert a földön. Futásnak eredtem a kijárat felé. Útközben hirtelen meghallottam valami zajt, majd a következő pillanatban valami az ajtóhoz vágott. A csuklómat valami felsértette, mert a sebből kifolyt a vérem. A szívem gyors ütemben dobogott. Eluralkodott rajtam a félelem. Gyorsan felálltam, és kerestem egy helyet, ami védelmet biztosít a számomra. Elrejtőztem a dobozok mögé. Pár percig tökéletes védelmet nyújtott, csakhogy a dobozok lángra lobbantak. Már kezdtem elhinni, hogy itt a vég, viszont meghallottam egy hangot a fejemben.

Diana, használd az ösztöneidet.

Ennyit súgott a hang. A hang hallatára kezdtem megnyugodni, és eszembe jutottak annak a macskának a zöld szemei. Olyan volt, mint egy örvény, ami húzott egyre lejjebb és lejjebb. Gondolataim hatására teljesen megnyugodtam, és a vérző sebem azonnal összeforrt. Az egyik percben még ott volt, de a másikban már nem. Felálltam, és szembenéztem az ellenséggel. 

-  Könnyebb lesz veled végezni, mint hittem őrző. – mondta némi gúnnyal a hangjában.

Közelebb jött hozzám, hogy csak pár centiméter távolság legyen közöttünk. Egy hang belülről azt súgta hagyjam, hogy Aphrodité hozzám érjen. Megérintette a kezemet, amit olyan erősen szorított, hogy felszisszentem. Amint bőre a bőrömhöz ért szédültem. Utána éreztem, ahogy a testhőmérsékletem csökkeni, kezd. Belülről már fáztam, majd percek múlva már kívülről is. Még hallottam egy sikoltást, de utána már nem hallottam és nem éreztem semmit.

Teljes sötétség vett körül. Nem emlékeztem egy ideig arra mi történt. Később minden egyes képkocka beugrott, ami az előbb történt. Ezt követően váratlan dolog történt. Megláttam valami fényeset, ami egyre hívogatott magához. De egy érzés azonban nem engedett a fény csábításának, ezért hagytam, hogy ez az érzés eluralkodjon a testem felett. A fény kezdett elhomályosodni, majd végleg eltűnt. Kinyitottam a szemeimet. Egy ágyon feküdtem. Kezemmel felkeltem az ágyon, majd körül néztem. Mentősök és rendőrök vettek körül. Anyu mellettem beszélt az egyik rendőrrel, de amikor látta, hogy ébren vagyok abbahagyta a beszélgetést. Átölelt, majd felült az ágyra, amin eddig én feküdtem. Az iskolára néztem. A tornateremnek egy része teljesen leégett. Anya felé fordultam.

-  Mi történt? – kérdeztem értetlenül. 

-  Leégett a tornaterem egy része. Leah elmondta, hogy mi történt. Azt mondta Alex teljesen összezavarodott, majd te kivitted a tornateremből, és magatokra zártad az ajtót. Próbálta kinyitni az ajtót, ami sikerült is, de akkor már égett a tornaterem egy része. Időben ki tudott hozni onnan, utána a többiek segítségével eloltották a tüzet. Alex viszont nem élte túl. – magyarázta a dolgot, majd rám nézett. - Nem tudod hogyan keletkezett a tűz vagy, hogy mi történt Alexandrával? – kérdezte meg tőlem váratlanul. 

-  Alex féltékeny volt, amikor meglátott engem tegnap Leahval. Azt akarta, hogy csak én legyek az egyedüli barátnője, és senkivel se barátkozzak. Próbáltam megbeszélni vele a dolgokat, de nem hallgatott rám. Utána már csak arra emlékszem, hogy valaki leütött hátulról. Gondolom leesett egy gyertya, ami a tüzet okozta. – hazudtam a történtekről.

Szerencsére elhitte, amit mondtam neki, ezért elmosolyodott, majd mindezt elmondta az előbbi rendőrnek. Ezt követően haza mentünk. Otthon bebújtam az ágyamba, hogy alvást szimuláljak, ami sikerült is. Többet akartam tudni önmagamról, az új életemről, ezért megkeresem a hang forrását. Amint anya is elaludt kikeltem az ágyból, és hangtalanul kiosontam a házból, majd nekivágtam az éjszakának.

Vége!