Árnyék és fény II. - 14. fejezet

Eric:

/Charlotte/

Mérgesen néztem Kate-re, aki csak egy szál köntösben állt a szobában. Egyáltalán nem bíztam benne, ahogy John és Ian sem. Kate már épp elég szenvedést okozott nekem. Nem kell, hogy még több fájdalmat okozzon.

Abban a pillanatban toppant be a házba Valentina is. Valentina odalépett Kate elé, aki értette azonnal értette a célzást, és eltűnt. Valószínűleg az emeletre ment. Az iker hasonmásom a kezembe nyomta a nyakláncomat, amit még Vicky tépett le a nyakamról.

       -  Szükséged van a segítségünkre – mondta, majd jelentőségteljesen nézett rám. –  Kathleen nagyon jól el tudja játszani a te szerepedet – magyarázta meg, miért lehet szükségem a segítségére.

Nem tudtam, eldönteni, mit csináljak, hiszen Kate-ben nem bíztam, Valentinát pedig nem ismertem. Csak azt tudtam, hogy Ericet holtan akarjuk látni.

Ekkor Kate úgy döntött, hogy lejön hozzánk. A lépcsőfordulónál megállt, majd ránézett Johnra. John azonban magához húzott, jelezve ezzel, hogy őt már elvesztette.

       -  Mind ugyanazt akarjuk, Ericet holtan – próbált meggyőzni minket nem sok sikerrel.

       -  Csakhogy, nem tudunk egyelőre megbízni bennetek – mondtam, amivel a testvérek is egyetértettek.

       -  Majd fogtok. – jelentette ki határozottan Valentina, majd elment.

Kimentünk a ház elé, majd beszálltunk a kocsiba.

Hamarabb haza értünk, mint gondoltam volna. Bementem a házba, ahol rögtön a szobám felé vettem az irányt. A szobámban lefeküdtem az ágyamra, és szép lassan elnyomott az álom.

Álmomban az erdőben voltam. Három sötét alak állt előttem. Az első odajött hozzám, és szenvedélyesen megcsókolt. Amikor kinyitottam a szememet, Johnt pillantottam meg magam előtt. A földön Ian feküdt. A mellkasából egy karó alakú fadarab állt ki. A harmadik férfi szőke haja, barna szeme volt. Egy pillanat alatt szeme vérvörössé változott, fogai pedig kihegyesedtek. Közelebb jött hozzám, majd a nyakamhoz hajolt. Éreztem, ahogy fogai belevésődnek a nyakamba.

Riadtan ébredtem fel álmomból. Szívem gyors ütemben dobogott a mellkasomban. Az álom olyan valóságos volt. Egy pillanatig azt hittem, amit álmodtam megtörtént, de amint a nyakamhoz érintettem a kezemet, megkönnyebbültem.

Lementem a konyhába, ahol ittam egy pohár narancslevet. Egy pillanat alatt megittam az italomat, majd visszamentem a szobámba, ahol bepakoltam a táskámba. A szobámban észrevettem valami szokatlant. Az ablakom tárva nyitva volt. A párkányon egy összehajtott papír volt. Elvettem a papírt, amire az én nevem volt ráírva. Kinyitottam a azt, és olvasni kezdtem, ami benne állt.

Ma találkozni fogunk.

Ennyi állt benne. Szememmel ránéztem a papírra, ami egy pillanat alatt lángra lobbant. Nem maradt belőle más, csak hamu.

Miért ma és kivel, tettem fel a kérdést saját magamnak. Mindent végiggondoltam, ami csak az eszembe jutott.

Hirtelen ötlettől vezérelve hívtam fel barátnőmet. Sam fel is vette a telefont, majd megmondta, hol van. Ezután lerohantam a kocsimhoz, és beindítottam.

Pár perc alatt meg is érkeztem a helyre, ahol barátnőm volt. Az étteremben keresni kezdtem őt a szememmel. Amikor észrevettem, egyből leültem mellé, majd az arcomra mosolyt csaltam.

       -  Mi az? – kérdezte értetlenül, mivel nem tudta miért mosolygok rá.

       -  Te és Nate – válaszoltam meg a kérdését.

       -  Egyelőre csak jól megvagyunk, semmi más nincs köztünk – magyarázta a dolgot.

       -   Milyen romantikus - mondta gúnyosan egy ismeretlen hang.

Félre néztem. Egy szőke hajú férfi ült mellettem, Sam mellett egy barna hajú férfi ült. Nem ismertem egyiket sem, de egy belső hang az súgta, veszélyes. Elhúzódtam tőle annyira, amennyire csak lehetséges.

Ránéztem a férfire, aki egy mosolyt csalt az arcára. Egy sörösüveg volt a kezében, aminek a tartalmát egy pillanat alatt kiitta.

A másik srác megpróbálta megérinteni barátnőm kezét, de mielőtt megtehette volna, Sam elhúzta a kezét. A srác egy másodperc erejéig mosolyt varázsolt az arcára, de hamar visszatért a komor arca.

      -  Biztosan nem ismersz még engemet – mondta – Eric vagyok – mutatkozott be.

Ijedten bámultam magam elé, miközben az ő nevét suttogtam. Meg voltam rémülve. Nem, gondoltam.

Ránéztem Samre, aki uralkodott az érzésein. Semmi félelmet nem láttam a szemében, nem tudtam leolvasni semmit sem az arcáról. Tökéletesen ura volt a helyzetnek.

      -  Ne aggódj, nem érted jöttem el, hanem Kate-ért, de ehhez a ti segítségetek fog kelleni – magyarázta el, miért jött ide. – Velünk jöttök, és Charlotte ráveszi Kate-t, hogy jöjjön ide. – árulta el a tervét.

Felálltak a székeikről, majd várakozóan néztek ránk. Felálltunk a helyünkről mi is, és követtük őket egy piros színű autóig. Beszálltunk az autóba.

Az utat nem figyeltem, de Sam végig az utat pásztázta. Gondolom, minden egyes útvonalat megpróbált a fejébe vésni.

Egy szállodánál álltunk meg. Kiszálltunk a kocsiból, majd követtük őket egy szobáig, amit kibéreltek. Mindkettőnket beinvitáltak egy szobába. Amint bent voltunk a szobában, az ajtót bezárták, az ablakok pedig magától bezáródtak.

Abban a pillanatban jöttem rá, hogy a srác boszorkány. Sam jelentőségteljesen rám nézett, majd az ajtóra nézett. Bizonyára Eric és a boszorkány fiú beszélgetését akarja kihallgatni.

Sokáig voltunk a szobában, egészen estig. Sam egész idő alatt csak az ajtót bámulta, és nagyon koncentrált valamire. Bementem a mosdóba. Engedni kezdtem egy kis vizet a csapból. Csakhogy hallottam valamit a hátam mögül, ezért azonnal a hang irányába fordultam. Senkit nem láttam magam mögött, de az ablak tárva nyitva volt. Visszafordultam a vízhez, de meg is álltam, mert a tükörben megláttam Kate tükörképét. Berakott egy kontaktlencsét a szemébe, kezét pedig a számra tette.

      -  Kölcsönkérem a ruhád, remélem nem gond. – suttogta úgy, hogy csak én halljam, de a vízsugártól nem hiszem, hogy meghallhatták.

Egy pillanat alatt levette a ruháit és az én ruháimat, majd felvettük egymás ruháit. Kate levitt engemet az alattunk lévő szobának erkélyére. Az erkély annyira kicsi volt, hogy két ember nehézkesen férne el itt. Kinyitottam az üvegajtót, majd körül néztem a szobában. A szobában csak Kitty volt. Kitty megfogta a karomat, majd kivonszolt a szobából.

Gyorsan haladtunk. Gyorsan és hangtalanul. Ugyanis azt nem akartuk, hogy Eric megsejtse a cselt. Az mindent tönkretenne, de mégsem emiatt aggódtam, hanem azért, hogy barátnőmnek nehogy valami baja essen.

Hamar kiértünk az épületből.  Beszálltunk egy kék autóba, amit Kitty azonnal el is indított.

 A lehető legtávolabbi helyen álltunk meg. A parkban. A park ilyenkor csendes volt. Lehetetlennek tűnt, hogy akár egy ember is pont ilyenkor van a parkban. Tökéletes arra a célra, hogy elrejtőzzünk Eric elől. Eléggé féltem tőle, de valami azt súgta, nem miattam jött ide, hanem valami más miatt. Valaki más miatt.

Kate, gondoltam, de azonnal el is vetettem az ötletet. Ugyanis, ha Kate-nek sikerül átvernie Ericet, akkor nálunk maradhat egy ideig. Akkor ki miatt jött ide?

Ericnek van egy boszorkánya. Nekünk is van kettő boszorkányunk, ami túlerőt jelent Eric részéről. Tehát egy boszorkány miatt jött. Sam.

Hirtelen előtört belőlem a félelem. Féltem, hogy barátnőmnek valami baja esik. Nem akartam elveszíteni őt. Őt nem.

      -  Itt az idő – kezdte Kitty, majd mire feleszmélhettem, már lelocsolta magát vízzel. – Ölj meg! – parancsolt rám erélyesen.

Nem értem, miért akarta, hogy megöljem. Nem akartam megölni. Lehet, tudja, hogy Samet nem akarom elveszíteni. Életben akarom őt tartani, legyen az ára bármi.

Legördült egy könnycsepp a szememből. Az eddig összegyűlt félelmemet használtam arra, hogy tüzet gyújtsak. A ruháján lévő vízcseppek meggyulladtak. Kitty sikoltva zuhant a földre, közben átkoztam magamat. Néztem, ahogy a boszorkány lány teste hamuvá válik.