/Charlotte/
Várakozó tekintettel néztem Valentinára. Nem tudtam neki, mit
mondani, de azért azt szeretném megtudni, hogy mit keress itt. Keresztbe fontam
a karjaimat, hátha megszólal, de nem történt semmi.
Nem válaszolt. Csak állt ott, és engem nézett a tekintetével.
Hirtelen azonban előttem termett, majd mélyen belenézett a szemembe. Egy
pillanatra az ő szeme is vérvörösre változott, de hamar visszaváltozott
kékeszölddé. Amilyen gyorsan előttem termett, olyan gyorsan ment el.
Nem értettem, hogy miért. Amint John belépett a szobába,
megértettem, miért rohant el olyan hamar Valentina.
- Jól vagy? – kérdezte szerelmem
kíváncsian.
Válaszul bólintottam, majd fejemmel a halott Jessie böktem.
Szerelmem ráemelte tekintetét. Becsukta a szoba ajtaját, és egy szempillantás
alatt az egyik ablak elé ment. Kinyitotta azt, viszont a kocsijának
slusszkulcsát a kezembe nyomta.
Megvártam, míg John kiviszi a szobából a holttestet. Csak ezután
volt bátorságom elindulni a kocsija felé. Mosolyt erőltettem az arcomra, hogy
mindenki elhiggye, semmi bajom sincsen. Amint odaértem a kocsihoz, reflexből
körül néztem, és kinyitottam a kocsi ajtaját.
Az autóban már ott ült John, akinek visszaadtam a kulcsot.
Elindította az autót. Útközben a tájat, az elsuhanó házakat figyeltem, egészen
addig, amíg meg nem pillantottam az enyémet.
Kiszálltam a járműből, ezt követően bementem a biztonságot nyújtó
házamba. Amint beértem a házba nagynéném faggatni kezdett.
- Milyen volt a bál? – kérdezi meg
tőlem.
Hannah már alszik, hiszen sosem engedtük Julia nénémmel, hogy tíz
óránál tovább fent maradjon. Régen úgy volt, hogy a mutató amint elütötte a fél
tízet, azonnal ágyba parancsoltuk őt.
- Jó. – válaszolok a kérdésére
egyszerűen.
Ezután nem hagytam nagynénémnek, még egy kérdést feltegyen, mert
azonnal felmentem a szobámba. Gondolkozás nélkül vettem le a báli ruhámat, és
rögtön bemásztam az ágyamba. Szép lassan álomba szenderültem.
Teljesen váratlanul egy zaj ébresztett fel álmomból. Felkeltem az
ágyból, majd egy vékony lepedőt tekertem magam köré. Körül néztem a szobámban,
de semmit sem láttam. Lementem a lépcsőn a nappaliba. Felkapcsoltam a villanyt,
majd bementem a konyhába. Ittam egy pohár narancslevet. Visszaindultam a
szobámba, de megint meghallottam valamit. A szívem egyre gyorsabb ütemben
dobogott. Gyorsan visszarohantam a szobámba, de volt ott valaki. Egy
afroamerikai lányt láttam meg a szobámban. Haját lófarokba volt kötve, szeme
zöld színű volt. Nagyon hasonlított valakire, de nem tudom, hogy honnan. A lány
rám nézett, majd elengedett egy halvány mosolyt.
- Tényleg hasonlítasz Kathleen-re. Eric
megmondta – mondta úgy, mintha valami trófea lennék. - Öltözz fel. – utasított
a lány, miközben a kezembe nyomott egy farmernadrágot és egy pólót.
Felvettem a ruhát, de időközben a lány lement a földszintre. Én is
lementem. Csakhogy, amire leértem már nem csak a lány volt a házban, hanem
valaki más is.
Egy szőke hajú férfi is bent volt a házban. Amint meglátott, egy
pillanat alatt előttem termett. Megragadta a kezemet, majd belenézett a
szemembe. Szeme néhány milliméterrel összehúzódott.
- Velünk jössz! – parancsolt rám
erélyesen.
Legnagyobb örömömre, nem vette észre a vasfüves nyakláncot, így az
igézés nem hat rám, de mégis azt tettem, amit mondott. Velük mentem, mintha meg
lennék igézve. Követtem őket, egészen Kate házáig. Bementem a házba, majd
leültem a kanapéra.
Időközben az is kiderült, hogy a lányt Vicky-nek hívják, a férfit
pedig Larry-nek. Az már kiderült, hogy Larry vámpír, de arra nem jött rá, hogy
Vicky micsoda. A vámpírt kizárhatom, hiszen akkor nem emberi tempóban ment
volna le a földszintre. Vagy boszorkány, vagy vérfarkas. Még a hibridet is
kizárhattam.
Miközben néztem őket, szemeimre ólomsúly nehezedett. Lecsuktam
szemeimet, és álomba szenderültem.
Egy furcsa zajra ébredtem, ami valahonnan a ház küszöbének
túloldaláról jöhetett. A férfi a kanapé melletti széken ülve figyelt engemet.
Elindultam a mosdó felé.
Amikor Kate ide bezárt engemet, akkor bejártam a házat. Ezért
tudtam, hogy merre keressem a mosdót.
A mosdóban vizet engedtem a csapból, amit az arcomra locsoltam.
Kicsit jól esett. Az arcomat töröltem meg, amikor megláttam a tükröt. Nem
láttam benne a tükörképemet, ami azt jelenti, hogy ez nem egy tükör.
Képességem segítségével sikerült kinyitnom ezt a valamit. A
tükörnek álcázott valami mögött egy papír volt a falhoz ragasztva. Nevek voltak
rajta. Voltak olyan nevek, amik ki voltak húzva vagy pipálva. Megnéztem a papír
alját. A húzás azt jelenti nem veszélyes, a pipa pedig azt, hogy halott. Jól
megnéztem a neveket. Ez egy lista, gondoltam, amint rájöttem, mi ez valójában.
Kate ellenségeinek listája. Vicky és Larry neve is szerepelt rajta. A Vicky név
mellé az volt odaírva apró betűkkel, hogy vérfarkas.
Becsuktam az áltükröt, és kimentem a mosdóból. A férfi furcsán
méregetett engemet. Nem értettem, hogy miért. A Vicky-nek nevezett nő odajött
hozzánk, majd bólintott. A férfi vette a célzást, mert a falnak lökött. Kezét
szorosan a nyakamra tettem. Levegő után kapkodtam. A szívem gyorsabb ütemre
dobogott. Csakhogy a férfi nem számított valamire. Arra, hogy használni fogom a
képességemet. A Larry-nek nevezett férfi keze átment a nyakamon. Larry elvette
a kezét, majd dühös pillantást vetett rám. Rám nézett pont úgy, mint az este.
Meg akar idézni, jutott eszembe, mit akar csinálni velem.
- Mondd meg, hol van Kathleen! –
parancsolt rám erélyesen.
- Egy faházban, az erdőben – próbáltam
úgy beszélni, mintha meg lennék igézve.
- Mutasd az utat! – parancsolt rám
újból, majd az autó felé intett.
Beszálltunk az autóba. Mutattam nekik az utat, de John házát
elkerültem. Úgyis hallani fogja, ha bajban vagyok.
A faházhoz érve, a szememmel a földet bámultam, hátha találhatok
valami használható dolgot. Bár egy vérfarkast nem lehet egy faággal megölni, de
elég lesz figyelem elterelésként. Találtam egyet, amit pont elég a célomhoz.
Larry kinyitotta a faajtót, és bement a házba. Kate mozdulatlanul
hevert a padlón, de én észrevettem valamit, amit ez a Larry nem. Kate egyik
kezében egy üres vértasak. A férfi lehajolt hozzá. A következő pillanatban egy
fakaró állt ki a vállából. Üvöltve próbált kiszabadulni, de nem tudott. A
láthatatlan fal nem engedte.
A kezembe vettem az éles fadarabot, és beleszúrtam a nő hasába.
Futásnak eredtem. A vérfarkasok gyorsabbak nálam, de egy vámpírnál nem. Ez volt
az első dolog, ami eszembe jutott. Vagyis a lehető legmesszebb kell kerülnöm
ettől a helytől. Hirtelen egy kiálló faágban elestem. Vicky viszont így utol
tudott érni. Felálltam, majd mentem volna tovább, de Vicky megfogta a karomat,
és szorosan megfogta azt, közben letépte a nyakláncomat. Ennek a hatására
elengedte a kezemet, majd sikoltva próbált megszabadulni a nyaklánctól. Újból
futni kezdtem. A lábam elé figyelve kerültem el a kiálló faágakat, de a nő még
így is utolért. Neki lökött egy fának, majd elmormolt valamit, de olyan halkan,
hogy nem hallottam mit beszél.
Ezt követően a szaggatottan lélegzett, aztán a légzése leállt. Az
élettelen test lezuhant a földre. Előttem John állt kezében Vicky szívével,
amit azonnal eldobott. Megöleltem Johnt, aki még egy csókot is lehelt a számra.
Hirtelen valami neszt hallottam, ezért abba az irányba fordultam. Kate állt
előttem.
- A neheze még csak most kezdődik el. –
mondta, majd eltűnt a szemünk elől.
Ijedten bújtam Johnhoz, aki megnyugtatóan ölelt magához. Kate
szabad, és akármit csinálhat a szeretteimmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése