Karácsonyi történet
A faluban nagy készülődés volt. A falusiak valamilyen nagy eseményre készültek. Fadarabokat gyűjtöttek össze, majd összerakták a fadarabokat egy kupacba, aminek a közepén egy vasrúd volt. A faluban lévő nagy fát az emberek szépen feldíszítették, de sajnos senki sem számított arra, hogy az emberek karácsony napján boszorkányokat égetnek el. A faluba egy lovaskocsi érkezett, amihez hozzá volt csatlakoztatva egy ketrec, amiben a boszorkányok voltak foglyul ejtve. Mindegyiküket rajtakapták valamin, ezért fogták el őket, és végeznek velük minél hamarabb. A lovaskocsi hirtelen megállt, és egy ismeretlen útra hajtott. A foglyok hallották ahogy az ostor csattan, ahogy a lovak fájdalmukban nyerítenek. Az út egy házhoz vezetett, majd a kocsi megállt. A házból kijött egy ember, aki egyenesen a lányok felé vette az irányt, majd sorba végignézett rajtuk. A férfi elégedetten rázott kezet a kocsissal, majd átnyújtott neki egy borítékot. A kocsis leszedte a ketrecet a lovaskocsiról, majd átadott egy kulcsot az ismeretlen férfinak, és tovább hajtott. Kinyitotta a ketrec ajtaját, és egyesével kiszálltak belőle. A legutolsó, aki kiszállt belőle az Alice Meyerstone volt. Mindegyik lányt egy cellába vezették, és amilyen gyorsan csak lehetett elégették őket. Voltak olyan kivételek is, akiket kínozva öltek meg, amit Alice szörnyülködve hallgatott. Az utolsó előtti lányt vitték el, majd az egyik ember egy kést szúrt a lány mellkasába. Sharon felsikoltott a fájdalomtól. Az ismeretlen ember a karjánál húzva vitte ki a teremből. Alice volt az utolsó, akit ki akartak végezni. Alice-t, azért kapták el, mert egy asszonyon segített, aki közel volt a halálhoz. Egy férfi kinyitotta a cella ajtaját, majd felkényszerítette álló helyzetbe.
- Hogyan hoztad vissza Mrs.Carols-t?-kérdezte az ismeretlen idegen, aki egy kést tartott a kezében arra az esetre, ha hazudni mer.
Alice nem szólt semmit. A többiek az életüket áldozták, hogy ne tudják meg az igazságot. Akkor legalább tisztelje meg őket azzal, hogy nem mond el nekik semmit sem.
- Hogyan hoztad vissza Mrs.Carols-t?-ismételte meg az előző kérdését az ismeretlen férfi, de a lány meg se szólalt.
A férfinek végül elege lett ebből, ezért a kést Alice hasába döfte, aki összeesett fájdalmában. A lány egy ideig harcolt az életéért, de végül örök álomra helyezte a szemeit. Ott a cellában égették el a lány testét.
2.rész Visszatérés a szülőföldemre(napjainkban)
John a kórházban segített a betegeken, a terhes anyukákon. Még csak nem is gondolt arra, hogy valakivel leélheti az életét. Az egyetlen tartós kapcsolata Katherine volt, akivel soha nem szakította meg a kapcsolatot. Katherine volt az, akinek bármit elmondhatott. Csakhogy egy héttel ezelőtt a lány meghalt egy autóbalesetben. A holttestét nem találták meg. John azóta is magányban él. Még a karácsony napját is otthon töltötte. Az ágyában olvasta a könyvét, amit még a barátnőjétől kapott. Hirtelen az ablak erős szélvihart fújt bele a szobába, majd hópelyhek jelentek meg a szoba közepén, és a vihar kitépte John kezéből a könyvet. Ijedtében a szoba egyik sarkába futott, majd a hópelyhek egyre közeledtek egymáshoz míg végül egy emberi test képződött belőlük. Alice volt az, régi ruhában állva a szoba közepén. John rémülten lapult a falhoz, de meg is lepődött ugyanis teljesen úgy nézett ki, mint Katherine. Félve ugyan, de megkérdezte tőle, hogy ki ő. Alice ránézett, akinek bűntudata támadt, amiért így ráijesztett.
- Nyugi! Nem kell félned tőlem.-nyugtatta meg őt, majd belenézett a tükörbe, és egyet csettintett.- 1600, 1700, 1800, 1900, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004.......-számolt Alice, majd, amire a megfelelő évhez ért úgy nézett ki, mint egy mai lány, de nem volt az.
John bátorságot vett magán futni kezdett le a földszintre. Amikor leért a nappaliba akkor leült a kanapéra, de ott meglátta a lány a falnak támaszkodva. Hátrálni kezdett, majd a konyha felé vette az irányt, de az rossz ötlet volt, mert ott is megjelent. Bárhová futhatott, de a lány akkor sem tűnt el. Végül feladta, és leült a kanapéra. A lány közelebb lépett, de egy percre sem ült le.
- Miért nézel ki úgy, mint Katherine?-kérdezte John, aki egy pillanatra sem vette le róla a szemeit.
- Külsőleg talán hasonlítok Katre, de belsőleg teljesen más egyéniség vagyunk.- válaszolta Alice, majd rápillantott a kanapén ülőre.- Nem is hasonlítunk külsőleg mindenben ugyanis a szemem színe kék.-tette hozzá.
John felállt, majd fel-alá kezdett járkálni. Hosszú perc sétálás után úgy csinált mintha Alice ott se lett volna, de a lány ezt a képességével meghallotta.
- Ne csinálj úgy mintha itt se lennék.Nem te vagy az egyetlen, akivel ezt csinálom.Már 485 éve halott vagyok.-húzta fel magát, majd durcásan átment a falon.
A doktor utána ment a nappaliba, aki már készült elhagyni a házat, de még időben megállította. Amikor a doktor kimondta azt, hogy várj akkor Alice felé fordult.
- Miért jöttél?-kérdezte értetlenül.
- Ezt nem ma fogjuk megvitatni.Addig is feküdj.Holnap korán kell kelned!Menj!Menj már!-utasította, amire a doktor eleget tett a kérésének, és bebújt az ágyába, majd mély álomba szenderült.
Alice nem akarta megzavarni őt, ezért minden lámpát lekapcsolt, majd gondolt egy helyre, ahol máris ott termett. Egy híd előtt állt, majd elkezdett sétálni rajta, majd a folyó és a híd kereszt metszettén megállt. A folyó kristály tiszta volt és soha nem fagyott be, a halak boldogan úszkáltak, majd fogtak el különféle rovarokat, a part fehér takarójában díszelgett. A híd fakorlátjára bele volt vésve a teljes neve és a születési évétől a halálának évéig. A lány szeméből kigördült egy könnycsepp, ami folyóba esett. A lány fejében képek játszódtak le, amikor még boldog volt, és senki sem tudta mi is ő valójában.
- Visszajöttem!-suttogta a végtelenbe.
3.rész Élet vagy halál
John, amire felébredt nem találta a lány, ezért azt gondolta, hogy csak álmodott. Felkelt az ágyából, majd elvégezte a reggeli teendőit. A teendők után gyorsan megreggelizett, majd a kórház felé sétált. A kórház nem volt túl messze a házától, ezért a park felé vette az irányt, aminek a közelében kisgyerekek gördeszkáztak az úton. Amikor odaért meglátta amint egy kisgyerek átgördeszkázik az úton, de egy iskola busz neki hajtott. Már csak centiméterek választották el őket egymástól. A busz hiába dúdált a fiú nem mozdult. John már készenlétben ált, hogy odaszaladjon, de megpillantotta Alice-t, aki az egyik lábát a deszkára helyezte míg a másikkal megmozdította a kerekeket. Alice még idejében elgurult a busz elöl, majd amint az út túlsó felére értek leszállt róla. A fiú ránézett, aki egy angyalnak tekintette, majd mielőtt a fiú egy szót is szólhatott volna a mutatóujját ráhelyezte az ajkaira.
- Erről nem beszélhetsz senkinek.Megértetted?-kérdezte mire a fiú aprót bólintott.
Alice arra gondolt, hogy John mellett lehessen, és ott termett, amire John megijedt.
" Azt hittem elment, de ezek szerint mégse."-gondolta, majd tovább haladt.
- El is mentem, de a város határát nem hagytam el.-magyarázta Alice, de egy percre sem hagyta el Johnt.
Időközben megérkeztek a kórházba, ahol John felvette fehér köpenyét, majd bement az irdojába a kartonokkal, és elkezdte tanulmányozni őket. Alice csak nézte mit csinál, majd ő is vele együtt olvasott. John tanumányozása után elment az első betegéhez. Percek óta csak ezt ment, amit már Alice nagyon kezdett unatkozni. Még a pult előtt álló nőhöz is odasétált. Egyszerűen semmi sem történt. Közben a doktor is megérkezett az előző betege után. Csakhogy Grace egy újabb kartont nyomott a kezébe. Grace hirtelen összesett, amit a doktor észrevett, és kezdte élesztgetni nem sok sikerrel. Több orvos is odament, ezért Alice nem tudott a közelébe férkőzni pedig a lány állapota percről percre romlott. Végül ráfektették egy kórházi ágyra, amitől Alice hozzáférkőzhetett, és a fejére tehette a kezét. Nagyon kellett koncetrálnia. Érezte az ereit, a szívének véráramlását, a tüdő levegőjét és az agyát. Az agya volt a központja a testének hiszen annak kell leállnia ahhoz, hogy meghaljon. Az agyába láthatatlan hullámokat lövelt, a szív véráramlását növelte, a tüdejét teljesen megtöltötte levegővel, az ereinek erőt adott. Grace nyitogatni kezdte a szemeit, majd amikor teljesen kinyitotta levette a fejéről a kezét. John csak ámuldozva nézte, amint a fiatal Grace percről percre javult. Amint már Grace teljesen jól volt John az irodája felé vette az irányt, majd bezárta, hogy ne mehessen be.
- Hogyan csináltad?-kérdezte döbbenten.
Ilyen esettel csak egyszer találkozott amikor az egyik ismerősének szív problémái voltak, ami halálos is lehet.
- Nagyon szívesen.Részben ez a képességem.-mondta, majd az ablakhoz lépett.- Sétáljunk egyet!-ajánlotta fel neki, de ő megrázta a fejét.
Valahonnan gondolta, hogy ez lesz a válasza, ezért csak gondolt egy helyre, és ő azonnal ott termett. A temető egyik halottjára gondolt, akit előző életében mentett meg a biztos haláltól, Mrs.Carolst. A sírjára rátett egy virágszálat, majd a zsebéből elővett egy öngyújtott, és meggyújtotta a gyertyákat.
4.rész Karácsonyi emlékezés
A falusiak egy ünnepre készülődtek, amit minden évben megtartottak. Igazából a karácsonyi áldozatokra emlékeznek, akiket az őseik megöltek. Ők nem hittek abban, hogy boszorkánykodás. A falu központjára egy fát helyeztek szépen feldíszítve, gyertyákat gyújtottak, majd az áldozatokról egy fényképet helyeztek el, amit messziről is jól láthattak. Szinte minden megvolt, ami kellett, és mindenki kivette a részét a készülődésben. Még John is, aki nem akart részt venni rajta hiszen őt nem érdekelte az ilyesmi. Grace fel is hívta, hogy nem jön e mégse az emlékezsére, de ő elutasította. Alice egy ideig Mrs.Carolst síratta, de végül elhagyta a sírját, és John-t figyelte. Igaz, hogy ő most nem láthatta, ami nagyon is jól esett neki. Kellett a kikapcsolódás. Alice eddig egyetlen egy emlékezésen sem volt. John, azért nem ünnepeli a karácsonyt, mert csak Katherine-re emlékeztetné. Lehet, hogy több volt köztük, mint barátság? Mindenesetre Alice nagyon szívesen nézte végig ahogy John folyton elrontott valamit. Az este nagyon hamar eljött. Időközben a doktort is rábeszélték, hogy jöjjön el a múlt áldozatainak emlékezésére. Alice az egyik kis sarokból nézte végig az egész ceremóniát. A ceremónia kezdettét a zenészek indították, a gimi tehetséges diákjai. Utána elkezdődőtt az emlékezés. A szólnok elkezdte felsorolni a neveket.
- Barbara Sevalda, Kate Fanning, Gwen Huston, Stephanie Lander, Elizabeth Treyton, May Beckinsale, Laura Parlink, Mary Waterking, Sharon Caldena és Alice Meyerstone.-sorolta végig a neveket, majd mondott pár szót egy-kettőjükről.
- Barbara családja gazdag volt.Testvére nem született az évek során.Stephanie önzetlen, szeretetreméltó volt.Ő nagyon sokat segített ezen a városon.Laura még csak gimnazista lány volt.A szülei születése után néhány évvel meghaltak.-miközben mondta a szövegét megmutatták az áldozatok képét, majd mécseseket gyújtottak.- Alice itt született, de a szülei elköltöztek innen.21 évesen halt meg.Az ő emlékére most odagyalogolunk a hídhoz, amit a szülei építettek abból a kevéske kis pénzükből.- a szólnok a mécsest fogta míg a mellette lévő lány a képet tartotta.
John ledermedve nézte a képet hiszen ő tudta, hogy Alice igazából szellemileg él. A tömegtől távol, a parkban leülve megjelent előtte Alice.
- Ki vagy te?Miért jöttél egyáltalán vissza?Hogyan mentetted meg Grace-t?-tette fel a kérdéseit John.
- Alice Meyerstone-nak hívnak, de szerintem ezt tudod.Csak szellemként vagyok még életben.Azért jöttem vissza, mert egy feladatom van.Grace élete egy hajszálon múlott.Az évek során többször is csináltam már ilyet.Ezért is öltek meg.-válaszolt John kérdéseire, de egyben bogarat is ültetett a fejébe.
- Milyen feladatod?-kérdezte érdeklődve.
- Tisztázzunk valamit.Én nem mondhatok el minden egyes pici apró részletet, ami meg fog történni illetve, ami már megtörtént.Vannak dolgok, amit még te sem tudhatsz.-magyarázta Alice, aki kicsit ideges lett, de hamar rendezte az érzelmeit.
- Milyen hídról beszélt?-kérdezte érdeklődve, majd Alice megfogta a kezét.
Kicsit furcsa volt hiszen eddig senkihez sem érhetett úgy, mint Johnhoz. Ki lehet ő? Ilyen még nem volt egyetlen egy védencével sem. Alice gondolt egy helyre, és ő azonnal ott termett Johnnal. A tömeg már egy jó ideje elment onnan. A folyó semmit sem változott. A víz ugyanúgy folydogált, mint eddig, a híd faburkolata sértetlen maradt, a halak még mindig ugyanúgy úszkáltak, és falták fel a kicsi rovarokat, a békák kurutyoltva üdvözölték vendégeiket, az állatok nagy része még mindig odament inni a friss, tiszta, harmonikus vízből, a part már le akarta vetni a fehér takaróját.John boldogan figyelte ahogy az állatok ittak a vízből. A hold rásütött a vízre, ami ezüstös, fehéres színbe burkolózott. A híd eddig is megőrizte szépségét, de most még tündöklőbb volt, mint eddig.
5.rész A levél
Alice hosszasan mesélte a régi éveit. John szívesen hallgatta végig az egész történetét. Szinte mindent el mondott a múltjáról, de John néha a jelenről is kérdezett. Alice tartotta magát a szabályokhoz, és nem mondott semmit. Miután végett ért a mesélés Alice haza vitte Johnt a házába, ahol Grace már fel is hívta, hogy hazaért e. John épp a lefekvéshez készülődőtt, majd az ágyába bújt. Alice mellé feküdt, és az éjszaka egy részét átbeszélgették, egészen addig amíg John meg nem csókolta. Igaz eléggé furcsa volt hiszen szellem volt, és senki sem tudta megérinteni. Viszonzás képpen visszacsókolta. John persze nem akarta megszakítani, ezért arra nem is gondolt. Mivel Alice elárulta, hogy gondolatolvasó, ezért gondolatait alaposan rejtegette. A ruháik szanaszét hevertek a földön mintha valami ott járt volna. A doktor a szellem lány nyakait csókolta, majd a kezét végig simitotta a gerincén, amitől enyhe borzongás futott végig a lány testén. A doktor Alice felé emelkedett, és egyenletes ütemben mozgatni kezdte a csípőjét. A lánynak a hasát vette célba, majd ajkaival megérintette azt, és a mellkasa felé vette az irányt. Egyre érzékenyebb pontokat érintett meg ahogy ajkaival végig szántott a felső testén, amit a lány kifejezetten élvezett. Persze a kés döfte nyom nem látszott, de nem szerette, ha ott megérintették. John a nyak körüli csontokat csókolgatta, majd a lány ajkait szemelte ki, és hosszasan csókolta. Egy röpke pillanatig meg kellett szakítaniuk a csókukat, majd egyre hevesebben kezdték egymást csókolni. Alig egy-két napja ismerték egymást, de máris ilyen reakciót váltott ki belőlük. Alice viszont azt érezte, hogy ismeri Johnt. De vajon honnan ismeri őt? Minél előbb ki kell derítenie különben még valami olyasmit tesz, amit lehet, hogy később meg fog bánni. A lánynak fogalma sem volt arról hány óra volt, és, hogy mikor hagyták abba a szeretkezést. A lány észrevétlenül felkelt az ágyból, majd magára tekert egy törölközöt. Körülnézett a könyvespolcokon. Legtöbbet még Alice is szerette olvasni. Az íróasztalánál nézett körül, majd megtalált pár borítékot, amit még Katherine küldőtt neki. Az egyiket kinyitotta, és olvasni kezdte a sorokat.
Kedves John!
A tegnap este nagyon emlékezetes volt a számomra.Nagyon szeretem az állatokat.Ma nem érzem valami jól magam, ezért arra gondoltam elhalaszthatnánk a találkozónkat.Sajnálom.Úgy érzem magam mintha valami lenne a testemben.Felhívlak, ha jobban leszek.
Ezerszer csókol:Katherine Masterson!
Amint elolvasta mintha újra átélte volna azt a napot amikor egy lánynak a testébe véletlenül beszorult. Képkockákról képkockákra pontosan emlékezett arra a napra. Alice még arra a napra is emlékezett amikor lefeküdt Johnnal. Tudta, hogy a lány kiszorította a testéből, de helyette Kat beszélt. Mindvégig őt szerette. Egy halandó viszont csak akkor tudja őt megérinteni, ha egy emberi testben érinti meg legelőször. Mostmár mindent értett, de nem tudta mit kezdjen az információval. Végül arra az elhatározásra jutott, hogy elmegy innen. Egy csettintéssel magán érezhette ruháit, majd gondolt egy helyre, és ő azonnal ott termett.
6.rész Katherine
„A bálon mindenki ott volt.Kat néha irigykedve figyelte ahogy szebbnél szebb lányok táncolnak bájos férfiakkal. Már épp kezdte volna feladni a reményt, és haza menni, de teljesen váratlanul egy kéz érintette meg a vállát. Döbbenten nézte az előtte álló férfit. John megfogta a lány jobb kezét, majd apró csókot lehelt rá.
- Felkérhettem a hölgyet egy táncra?-kérdezte udvariasan John, majd elengedte a lány kezét.
- Nyugodtan szólítson csak Katherine-nek.-kérte rá Kat udvariasan, majd elfogadva John jobbját a táncparkettre sétált vele.
- Engem Johnnak hívnak.-mutatkozott be John, majd egyik kezét a derekára téve táncolni kezdett a lánnyal."
Emlékezett vissza John, hogy milyen volt amikor még együtt járt Kattel, akit nagyon vonzónak talált. Talán, ezért is szerette annyira Katherine-t. Igaz sokáig tartották a kapcsolatot, de valamiért mégsem illettek össze. A műtő teremben sem tudott másra gondolni, ezért inkább kiment onnan, de semmi sem segített neki. Nem tudta miért, de Alice sokkal vonzóbb volt, mint barátnője. Csak annyiban különbőztek, hogy Alice-nak kék szeme volt, és az érzelmei sokkal mélyebbek voltak. Nagyon hasonlított Katherine-re, de valahogy mégsem ő volt az igazi. Ő csak Alice-ra vágyott, viszont úgy érezte mintha már ismerné valahonnan a lányt.
Alice a tóparton sétált, mert egyszerűen nem bírta kiverni a fejéből Katherine-t. Mintha minden egyes képkockát újra levetítettek volna a fejében.
„Minden olyan gyorsan történt.Alice véletlenül az egyik ember után eredt, csakhogy nem az ő testébe került, hanem egy másikéba, egy lányéba. Egy olyanba, aki nagyon hasonlított rá, de mégsem ő volt az. Érezte az érzelmeit, hallotta a gondolatait és látta az igazi énjét. Olyan volt mintha egy másik ember elméjébe zárták volna. Érezte ahogy a lány fájdalmak között szenved, de ezen kívül nagyon sokat áradozott Johnról. Nagyon szerette volna hogyha tudná John, hogy nem kell érte aggódnia. Alice végül rá tudta bírni a saját erejével, hogy az asztalhoz sétáljon, és, hogy megírja szerelmének ne aggódjon érte. Miután ezt elvégezte lefeküdt az ágyra, majd lehunyta a szemét, hogy az álmok birodalmába merüljön. Alice látta a lány álmait, viszont a fájdalom egyre erősödött. Alice megkereste mi lehet a baj a lánnyal, és rá is akadt a probléma forrására. A szíve nagyon gyenge volt, ami azt jelentette, hogy Kat nem húzza sokáig. Végül minden erejével arra összpontosított, hogy a lány túlélje. Még túl fiatal volt ahhoz, hogy meghaljon."
7.rész Szívbe hasító fájdalom
John nem bírta tovább nélküle, ezért cselekednie kellett. Ő boldog volt Alice-zal, de ha ő nincs vele akkor meg kell hoznia élete legrosszabb döntését. Alice említette neki, hogy valami olyasmi fog megtörténni a jövőben, amit neki kell megakadályoznia. Leginkább, ezért is jött vissza. Tudta, hogy nélküle nincs értelme az életének. Amint végzett a kórházból haza felé vette az utat. Útközben épp át akart menni az út egyik oldaláról a másikra csakhogy egy kocsi Johnba hajtott. John az úton hevert mozdulatlanul. Súlyos sebei voltak. Az autóból kilógótt egy csővezeték, ami a doktor hasába vésődőtt. Mindenki körülvette, és nagyon aggódtak miatta. Megmozdítami, azért nem akarták, mert féltek, hogy még súlyosabb lesz az állapota.
Alice a parton ült, majd teljesen váratlanul a lány szívébe fájdalom hasított. Elviselhetetlenül tombolt benne a fájdalom, a kétségbeesés, a félelem és a szenvedés érzése, ami az egész testét körüljárta. A szíve kibírhatatlanul fájdalmasan dobogott. A fejébe egyetlen ember képe kúszott, ami arra késztette, hogy visszamenjen hozzá. Rágondolt, és ő azonnal ott termett. Amint meglátta ahogy a földön hever, amint egy csővet akarnak kihúzni a hasából. Sírva odaszaladt hozzá, majd a fejére tette a kezét, és erősen koncentrálva próbált életet irányítani belé. Az agya erősen kattogott, ami azt jelentette, hogy kűzd az életéért, de valamiért azt gondolja nincs értelme. A csővezetéket kihúzta a hasából, majd a sebeit begyógyította. Újra megpróbált életet adni neki. Utána a fülébe suttogott egyetlen szót, ami a szeretlek volt. John egy percig kinyitotta szemét, akinek a szeme rögtön a többi ember számára teljesen láthatatlan Alice-ra tévedt. Alice könnyes szemmel nézett le rá, ezután pedig letörölte minden könnycseppet eltűntetett az arcáról, ami sugárzott a boldogságtól. A fájdalmat a boldgoság vette át. Mintha minden egyes fájdalmat elvágtak volna. Egyetlen pillanatra sem hagyta el a férfit, akiért mindent fel tudott volna adni. A kórteremben Alice a kórházi ágyra feküdt John mellé, aki éppen aludt. Fejét mellkasára tette, és hallgatta szívének dobogását.
8.fejezet A szerelem mindent legyőz
Két hét telt el mire Johnt haza engedték a kórházból. Ezalatt az idő alatt Alice mindvégig mellette volt, és elmesélte neki miért is tud John a lányhoz érni. Kissé meg is lepődőtt, de nagyon jól fogadta a hírt. Viszont Alice nem ettől félt a legjobban hanem attól, hogy nem lehetnek együtt. Ugyanis ő nem tud olyan magyarázatot találni rá hogyan élhetnének együtt. Végül úgy döntött elhagyja Johnt, de ezt meg akarta beszélni vele nehogy olyan butaságot csináljon, mint két héttel ezelőtt. Igaz, kissé megrázták a lányt az események, és azt hitte örökre elveszítí, de nem így lett. John az ágyában ülve várta szerelmét, hogy eljöjjön hozzá. Már éjfél is elmúlt mire Alice megjelent előtte. Leült az ágyának szélére, majd a doktor felé fordult.
- Gondolkodtam.-kezdte.- Mi nem lehetünk együtt.-mondta határozottan mire a doktor felvonta szemöldökét.- Figyelj én szellem vagyok te meg ember.Engem nem lát senki csak te és a gyerekek.-magyarázta a lány, de Johnt még ez sem érdekelte.
Tiszta szívéből szerette a lányt még akkor is, ha ő nem emberi lény hanem egy különleges lény, akit még soha nem kedvelt ennyire.
- Nem érdekel.Csak veled akarok lenni.-mondta határozottan John, de Alice sem adta be ilyen könnyen a derekát.
- Te is tudod, hogy ez így nem jó.A szerelem nem elég indok arra, hogy velem legyél.-mondta ellenvetést nem tűrve a lány annak ellenére, hogy a határozottsága egy pillanatra kibillent az egyensúlyából.
Alice szemeiben könnyek jelentek meg, és épp el akart volna búcsúzni, ennek ellenére nem tette.Talán, azért nem tudta megtenni, mert nem tud elszakadni a fiútól pedig ők nem lehetnek együtt.
- Egyszer azt olvastam, hogy a szerelem mindent legyőz.-törölte le a könnycseppeket a lány arcáról.-Szeretlek.-fejezte be a mondatát.
- Én is téged.-vallotta be ezzel beadva a derekát, majd John megcsókolta a lányt.
A csók után hirtelen Alice újra Katherine testében volt, de Kat szelleme egy fényes csillagként repült fel az égbe. Alice mostmár biztosan magáénak tudhatta a lány testét, majd hirtelen erős fájdalom lett rajta úrrá. John a lánynak otthonában találta magát, majd amint meghallotta szerelmének fájdalmas sikolyait azonnal felsietett hozzá. A lány az ágyon ülve fogta a kerek hasát. John amilyen gyorsan csak tudott odament hozzá, majd lefektette kedvesét az ágyra. A szülés túl korai volt még, ezért elővett egy inekcióstűt, majd a lány karjába szúrta. Utána elővett egy szikét, amivel kis lyukat vágott a lánynak testén. Alice sikolyai egyre fájdalmasabbak voltak, majd az események hirtelen beindultak. Az egyik pillanatban még a lány hasában volt, majd a másikban pedig már sírva omolt apjának karjaira. Grace a vágást összevarrta, majd elszakította a babát apjától egy rövid pillanatra. Utána anyja karjaiban tengette idejét, de az sem tartott sokáig. Alice-tól el kellett szakítani a lányát arra az időre míg a terhesség napja lejár. Utána a családjával töltheti az idejét. Alice-t is be kellett vinni a kórházba arra a rövid időre. A továbbiakban boldogan élték életüket akármilyen hosszú vagy rövid legyen is az.
Vége!
szia ez nagyon jó gratula
VálaszTörléspuszy