Sorsdöntő 13.fejezet

Bocsi a késésért, de nagyon sokat kellett tanulnom!Jó olvasást
Adam:

/Adam/

Amint beértem az iskolába rögtön Ronnie-t kerestem a tekintetemmel, de helyette a srácokat láttam meg. Odamentem hozzájuk, majd leültem a padra. Írni kezdtem az én titkos naplómba egészen addig, amíg meg nem hallottam Dr. Cooper kocsijának a hangját. Nincs olyan ember a földön, aki nem ismerné fel a kocsiját. Ronnie elköszönt nevelőapjától, majd valakit keresett a tekintetével. Gyorsan előhalásztam a mobilomat, majd elküldtem neki az üzenetemet. Amint megkapta előkereste telefonját, és mielőtt még elolvashatta volna rejtélyesen rámosolyogtam. Az érzelmei alapján eléggé meglepte váratlanul ért üzenetem. Amikor már elolvasta az üzenetet-mosolyt csalt az arcára, majd percekkel később megzörrent a telefonom. Olvasni kezdtem a sorokat.
Sajnálom, de ma nem jó. Egy fontos elintézni valóm van. Nem akarlak belekeverni az én világomba. Te nem hozzám tartozol. Tényleg sajnálom. Csak barátok lehetünk!
Amint a végére értem nem voltam túl jó kedvemben, ezért telefonomat elrejtettem a zsebembe, majd bevonaglottam a folyosóra. Ez nem igaz. Én nem szeretném belekeverni a boszorkány világomba. Az anyám Charlotte boszorkány volt, akivel egy rejtélyes idegen végzet vele. Láttam, ahogy anyám teste szenved a lángokkal, majd a szelleme egy gömbjébe zárul. Nagyon sokat nem találtam arról a gömbről, de az olyan fajták lelkeit szívják magukba, akik olyanok, mint én. Engem nem üldőznek, mert nevet változtattam, hogy ne találhassanak rám. Az igazi nevem Christoper Sommers volt. Anyám nem sokat tudott a boszorkányokról, de titokban élt, mert nem akarta felkelteni senkinek se az érdeklődését. Testvérem sajnos nincsen, csak mostohatestvérem van. Amikor először találkoztam Ronnie-val valami vonzott hozzá. Van benne valami mágikus. Leültem a földre neki támaszkodva a falnak, majd amikor már vége lett az összes órámnak beszálltam a kocsimba, és haza száguldoztam. Emma a mostohaanyám amint meglátta, hogy jövök valamin nagyon elgondolkozott. Szerinte 19 éves létemre nekem kell gondoskodnom magamról, ezért csináltatott nekem egy faházat. Ebédelni, azért átmehetek hozzájuk. Kiszálltam a kocsiból, majd Emma elé sétáltam. Valamit nagyon forgat a fejében. Érzem.
- Szia, Adam!-köszöntött flegmán.- A testvéreid medencéjét ki kéne tisztítani. Ugye megcsinálod nekik?-kérdezte ördögi vigyorral az arcán, amire én csak bólintottam.
Felmentem a mostohanővéreim medencéjéhez, majd hozzá kezdtem a tisztításhoz. A medencében egy csomó hínár, föld, labdák és fű volt beledobálva. Először kivettem belőle a labdákat, amiket egy zsákba hajigáltam. Hilary kijött hozzám, majd bekente magát napolajjal. Nem sokkal később megjött Jane, aki épp egy báli ruhát próbálgatott.
- Hé, szerinted melyik illik hozzám a legjobban?-kérdezte testvérétől, aki egy szájfényt kent az ajkaira.
- A rózsaszín. Abban szinte ellenállhatatlanul szép vagy, de John szívét nem te fogod elnyerni.-mondta gonoszul Hilary.
Nem értem mit esznek ezen a John fickón, de ha van egy csöpp kis esze, akkor elszalad tőlük, és egy másik lányt választ. A nővéreim szinte arról sem hallottak még, hogy munka. Mindketten elolvadnak ettől a Johntól. A medencét már csak a földtől kell megszabadítani, ezért felszivattyúztam a földes részeket, majd új tiszta vizet öntöttem a többi pótlására. Hihetetlen, hogy össze tudják piszkolni saját maguk a medencét. Bárcsak anya még élne. Amint végeztem a medence tisztításával elmentem itthonról a London melletti faluba. A nevelőotthonba kellett mennem, ahol ma egy rendesebb családhoz küldenek. Nem hinném, hogy Emmánál tovább tudnék lakni. Ha tovább kell maradnom Emmánál, akkor inkább, elmegyek, minthogy tovább vele maradjak. Aztán meglátjuk hogyan tovább.