Üstökös 3.fejezet

Elfelejthetetlen alak:

/Bella/

Az iskola után a furgonomhoz mentem. Ott megvártam testvéremet, aki öt perc leforgása után sem jött.  Felültem a furgonom elejére, majd elterültem rajta. Lehunytam a szememet, majd élvezni kezdtem a napnak fényét, ami forrón égette a bőrömet. A régi otthonom nagyon sokat kijárkáltam egy dombra, hogy napozhassak. Hirtelen újra az a fiú arcképe hatolt a gondolataimba. Eszembe jutott a barna szeme, ahogy a tekintetem találkozik az övével. Érezni akartam ajkait az ajkamon,ahogy ajkaink összeforrnak. Érezni akartam a szenvedély mámorát miután ajkaink egymáshoz érnek. Érzelmeink eluralkodnak a testünkön az első csók után, és egyre mélyebbre ásnak a szívünkhöz, tombolni kezdenek bennünk az érzelmek. Kinyitottam a szememet, és felpattantam a furgonról. Olyan volt mintha egy rossz álomba csöppentem volna. Éreztem, ahogy szívem őrült tempóban ver a testemben. Nem értettem, hogy juthattak eszembe ezek a gondolatok. A bejárati ajtó felé néztem, ahonnan Emma sétált ki. Barátnői szorosan mellette járkáltak, majd mindenkimás felé vette az irányt. Előkerestem a kulcsot a zsebemből, majd odaadtam húgomnak, aki mosolyogva vette el tőlem a kulcsot. Kinyitottam az ajtót, majd beültem a furgonba. Testvérem hamar beindította a furgont, majd száguldani kezdett. Nem figyeltem az utat hanem a tájat kezdtem el kémlelni. Hihetetlen gyorsasággal hagytuk magunk mögött a füves dombokat és alföldeket, majd felváltotta őket az erdő fái. Nem sokára megpillanthattam a házunk narancssárga árnyalatát.  Testvérem lehúzódott az út szélére, majd leállította a motort. Gyorsan kiszálltam a kocsiból, és gyorsaságomat kihasználva felmentem a szobámba. A szobámba érve letettem a táskámat a vállamról, majd levettem a könyvespolcról az Üvöltő szelek című könyvemet. Elővettem egy lapot, és elkezdtem írni az elemzését. Emlékszem, hogy nagyon szerettem ezt olvasni. Volt olyan idő is amikor napokig a szobámban tartózkodtam, hogy elolvassam a könyvet. Annyira szeretném, ha velem is valami hasonló dolog történne. Én lennék Catherine és az a fiú lenne a szerelmem. Az elemzés írása közben hasonló gondolatok törtek rám. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy mindennél jobban szeretem őt. Nem tudom kitörölni őt a gondolataimból. Amikor a házi feladatom közepénél tartottam egyre többször törtek rám ezek a gondolatok, és egyre többször láttam magam előtt a fiú arcképét. A fejemre tettem a kezemet, és próbáltam nem gondolni rá, de nem tudtam. Minden gondolatom csak körülötte forgott. Mintha minden csak róla szólna, és senki másról. Végül kiugrottam az ablakon, és gyorsaságomat kihasználva futásnak eredtem. Fogalmam sem volt arról mi ütött belém, de látni akartam őt. Nem tudok nélküle létezni. Szerelmes vagyok. Szeretem őt, és bármit képes lennék megtenni érte. A sötétség, ami eddig fogva tartotta a testemet mintha megszűnne létezni, és helyét a fény vette át. Mikor először megláttam ezer mérföldre voltam tőle, de most már csak egy karnyújtásnyira van a boldogság. Az idő egy csomó sebe ütött a lelkemben, ami most begyógyulni látszik, majd egy csapásra el fog múlni. A múlt többé már nem uralkodik rajtam hanem én uralkodom saját magamon. Amikor megláttam egy kis fényt lassítani kezdtem, majd végül megálltam. Az egyik fa mögött rejtőztem el, majd kidugtam a fejemet annyira, hogy ne lásson meg senki se a közelben. A ház előtt lévő hintán egy kislány ült, aki szomorúan bámulta a földet. A ház ajtaja kinyílt, majd ugyanaz a fiú lépte át a küszöböt, akit a menzán láttam meg először.
- Lily, mi a baj?-kérdezte szelíden olyan bársonyos hangon, mint ahogy mi szoktunk beszélni, de még így is eltérő volt a miénktől.
A kislány szomorúan rántott egyet a vállán. A fiú tekintete és az én tekintetem egy rövid időre egybe fonódott, ami még inkább bebizonyította, hogy szerelmes vagyok belé.
- Nekem elmondhatod.-próbálta rávenni, hogy beszéljen a bánata forrásáról, de ő meg se szólalt.
A fiú végül nagyot sóhajtott, és bement a házba, de nem egyedül. Őt követte Lily, aki talán a testvére lehet.  Amikor mindenki aludt akkor közelebb mentem, és felmásztam egy fára, ami az Ő szobájába nyúlt. Néztem őt, ahogy aludt, és hallgattam halk szuszogását. Az ablaka nyitva volt, ezért óvatosan belopakodtam rajta, és lefeküdtem mellé az ágyra. Beszívtam kellemes illatát, ami nagyon emlékeztetett valamire csak nem tudom mire. Amikor pirkadni kezdett hangtalanul kisurrantam az ablakon, majd haza felé vettem az irányt. Az erdőn keresztül mentem, majd amikor megláttam házunk narancssárga árnyalatát lassítani kezdtem, és megálltam a ház előtt. A talajtól elrugaszkodva gyors lendülettel felugrottam az ablakom párkányára. Az ablakom érintetlen volt, ami azt jelentette, hogy senki sem járt itt. A házi feladatom félig befejezetlenül maradt az ágyamon így azt gyorsan megcsináltam miután lejöttem az ablakom párkányáról. A házi feladatom többi része nagyon könnyű volt így rövid idő alatt készen voltam vele. Utána fejemet lehajtottam a párnámra, majd lecsuktam a szemeimet, és sötétség vette körül. Álmomban ugyanaz a fiú volt, de halottan feküdt a földön, majd a puszta semmiből előjön egy fekete csuklyás alak, aki üldözőbe vesz. Futottam ameddig csak tudtam, majd egyszer csak kiértem az erdőből. Egy rétre érkeztem, ahol halott emberek feküdtek a méregzöld gyepen. Véres volt a ruhájuk, sáros volt a hajuk, ami miatt nem ismertem fel őket. Közelebb mentem, majd lehajoltam az első ember felé, akinek láttam pár vörös tincset a hajában. Félve fordítottam meg a testét, és egy kék szem pár nézett vissza rám. Catherine volt az, majd lassan rájöttem, hogy ők a családtagjaim. A fejemben csak egyetlen szó visszhangzott .Salem. Olyan volt mintha hívna valahova. Utána riadtan ébredtem fel, majd tulajdonomba vettem a fürdőszobát. A szemem alatt sötét karikák éktelenkedtek. Megmostam az arcomat, hogy elfogadhatóvá tűnjek a családom számára. Nem szerettem, ha kérdéseket tettek fel. Már pedig ők nem tudhatják, hogy mit csináltam egész éjjel. Miután mindent rendben találtam, lementem a konyhába, és a kulcsomat húgom kezébe adtam. Túl fáradt voltam ahhoz, hogy vezessek. Testvérem gyorsan kiszaladt a kocsihoz, majd be is indította azt. Miután elfogyasztottam egy szendvicset én is utána mentem. Beszálltam a kocsiba, majd az eget kémlelve gondolkodtam. Mit jelenthetett az álmom? Miért pont Salem? Kerültek elő a kérdéseim, amire talán sose fogom megtudni a választ.