Üstökös 1.fejezet

Találkozás:

/Bella/

Az évek során nagyon sokat utaztunk, és ezalatt az idő alatt csatlakozott hozzánk Emma is. Kitaszítottnak érzem magam, amiért nekik sikerült harapás nélkül átváltozni. Annyira szerencsések, hogy nekik erőlködés nélkül is képesek az emberek közelében lenni, de nekem már kevésbé. Volt olyan nap is amikor nem tudtam ellenállni, ezért megharaptam, de a testvéreim mindig időben érkeznek, és megállítanak. Az utazásaink során, amik nagyon megtetszettek azok a szigetek, és tengerpartok voltak. Ausztrália nagyon megtetszett, de a természet nagyon hamar a szívembe lopta. Néha megnéztem egy-egy madárt ahogy költenek vagy ahogy élelem után kutatnak. Ausztrália tengerpartjain töltöttem a legtöbb időt, és néha a homokból előtúrtam egy-egy kagylót. Új-Zéland is nagyon szép hely volt. Ott elég gyakran voltunk a tengerparton. Néha a barlangokban megnéztem a denevéreket, és azt ahogy vadásznak. Ázsia művészete sem volt rossz, de amit a legjobban megkedveltem az a teaház volt. Nagyon szerettem a teraszon a teát inni. Erről még azóta sem tudok leszokni. Az iskolát már több milliószor kijártuk a testvéremmel. Nagyon utálom, de muszáj fent tartanunk a látszatot. A biológia volt a kedvenc tantárgyam, mert általában kimentünk a szabadba, és ott vizsgáltunk meg néhány állatot vagy növényt. Az álmomból az órám csengése ébresztett fel, amit azonnal le is kapcsoltam. Levettem az éjjeliszekrényről a gyűrűmet, majd felhúztam a mutatóujjamra. Éreztem ahogy a gyűrűm védő burokja a testemhez igazodik. Felkeltem az ágyból, majd bementem a gardróbszekrényembe. Én nem akartam ekkora szekrényt, de Catherine ragaszkodott hozzá, hogy nekem ilyen legyen. Levettem egy farmernadrágot, egy narancssárga pólót és egy hozzá illő szürke dzsekit, majd az egyik sarokban felvettem őket. A cipőm egyszerű sportcipő volt. Catherine ötleteibe csak akkor egyeztem bele, ha az én feltételeim is benne lesznek. Ezt nővérem tiszteletben is tartotta. Egyedül Paul volt az, aki dolgozott, ami sok pénz hozott. Csakhogy az évszázadok alatt rengeteg pénz megmaradt belőle.Hajamat gyorsan kifésültem, majd beletettem egy hajráfot. A táskámat feltettem a vállamra, majd lementem a konyhába, ahol nővérem rántottát készített. Emma már régebb óta lent lehet, mint én. Nem tarthatott sokáig a rántotta készítés, mert pár percen belül már ehettem is a szalonnás, gombás rántottát. Amint megettük a reggelinket elköszöntünk nővérünktől, majd kimentünk a házból. A ház előtti úton állt a furgonom, ami barna színű volt, de nagyon rozsdás. Emma sokkal inkább a gyors kocsikat szereti, de én nem vagyok az a száguldó típus. Beraktam a kulcsot a helyére, majd amint elfordítottam felbőgött a motor hangja.Szépen lassan elindultunk az iskola felé. Nem volt túl messze így időben odaértünk. A parkolóban nem volt túl sok hely, ezért behajtottam arra a helyre ahová le szoktam parkolni az autót. Kivettem a kulcsot, majd eltettem a zsebembe, és ezt követően kiszálltam az autóból. Az ég felhős volt, ami nem ígért semmi jót, és ez be is igazolódott, amint el kezdted  esni az eső. Azonnal futott mindenki befelé a folyosóra, ahol óriási tömeg volt. Alig tudtam a tömegben mozogni, ezért a fal mentén próbáltam kikerülni a tömegből, és eljutni a matek teremig. Több kevesebb sikerrel eljutottam a matek teremig, majd amint odaértem elsétáltam leghátulra az ablak melletti pad felé. Mrs.Bennet nem vesztegette az idejét sokáig, mert már el is kezdte az órát. Az óra nagy részét nem is figyeltem, mert az ablakon figyeltem ahogy egy rágcsáló mozog a fűben, majd felmászik az egyik nyírfára, majd elkezdi rágcsálni a rügyeit. Felismertem ezt az állatot, és szinte mindent tudtam róla. A megfigyelésemből a csengő hangja rántott ki. A diákok nagy része megkönnyebbülten pakolta össze a holmiját. Elvettem a könyvemet a padról, majd elraktam a táskámba, és kimentem a teremből. A menza felé vettem az irányt. Nem vagyok az a válogatós típus, ezért bármit megeszek. Megfogtam a tálcámat, ami az egyik asztalon volt. Megkértem az iskola igazgatóját, hogy mindennap így tegyen így nem kell sorba állnom. A menzán is egy távoli asztalt szemeltem ki, ahová általában senki se szokott ülni. Leraktam a tálcámat az asztalra, majd kihúztam a székemet, és leültem. Emma a barátnőivel szokott ebédelni, amit én egyáltalán nem bántam, mert így legalább egyedül lehetek. Teljesen váratlanul a suli egyik legmenőbb diákja felém vette az irányt. Isabel Hurst volt az, akit a legjobban utáltam ebben az intézményben. A barátnői ezúttal vele tartottak, ami itt nagyon ritka volt. Ők csak a megfelelő méhkirálynőt keresik, akit körbe rajonghatnak, mint a méhek. Isabel Hurst közvetlenül mellettem állt meg, és nézett dühödt tekintetével az enyémbe.
- Ez itt az én helyem.Már nagyon régen elfoglaltam ezt a helyet.A székre is rá van írva a nevem.-állította a szőke méhkirálynő, amit én meg tudtam volna cáfolni.
Méhei, akik csak hárman voltak dühödt tekintettel néztek vissza rám, és néha rácsaptak az asztalra. Teljesen úgy éreztem magam mintha én lennék szúnyog, akit ki kell kergetni a méhkasból. A biztonság kedvéért megnéztem a széket, de semmi sem volt ráírva. Csajországban csak egy törvény létezik. Ölj vagy megölnek. Csajországban annyit jelent, hogy győzd le az ellenséget vagy ő győzz le téged. Csakhogy Isabel Hurst nagyon elszánt, és bármit megtesz, hogy elérje a célját. A szememet mélyen beleválytam az övébe, majd éreztem ahogy a pupillám tágult néhány milliméterrel.
- Keress magadnak másik helyet.-mondtam, majd a pupillám néhány milliméterrel kisebb volt.
Szerencsére ezt senki sem veszi észre mivel nekik nem olyan kifinomultak az érzékei. A méhkirálynő mosolyogva távozott az asztalomtól, és egy másik helyre rakta le a méhkasát. Ezúttal szúnyog petefészke győzőtt. Barátnői furcsán néztek rá, majd percekkel később méhkirálynőjük visszatért pillanatnyi elmezavarából. Isabel Hurst ezúttal csúnyán ráfaragott. A tálcáján lévő ebédjéből csak a salátát ette meg a többit kidobta a szemetesbe. Barátnői inkább a salátából vettek többet, és alig néhány darabot a sült krumpliból és a sajtos hamburgerekből. Régen ők nem voltak ilyen vékonyak hanem sokkal inkább ducik voltak, de most úgy néznek ki mintha plasztikáztatták volna magukat. Mikor megjelent Isabel Hurst elkezdtek vele barátkozni, és mindent megtettek, amit méhkirálynőjük kért. Gondolataimból egy srác szakított ki, aki felém közelített. A haja barnás feketés színben játszott, és a szemei is barnák voltak.Hirtelen megéreztem vérét, aminek következtében vágytam rá. Alig tudtam ellenállni, ezért gyorsan felálltam a tálcámmal együtt, majd leraktam tálcámat ugyanarra az asztalra. Ezt követően elhagytam a menza területét.