Üstökös 4.fejezet

A vacsora:

/Bella/

Testvérem hirtelen leállította az autót, majd leparkolt az erdőhöz közeli részhez. Kiszálltam a kocsiból, majd az iskola folyosója felé vettem az irányt. A szekrényemnél megálltam, majd kivettem belőle az egyik térképet, majd megkerestem rajta Salemet. Pár perccel később meg is találtam, de elég messze volt tőlünk. Még mindig nem értettem az álmomat, amit ma reggel álmodtam. Miért pont Salem? Merült fel bennem a kérdés, majd becsuktam a szekrényem ajtaját, és a kémia terem felé vettem az irányt. Sietve kerestem meg a termet, majd miután megtaláltam leültem az ablak melletti helyemre. A teremben csak pár diákot láttam. Gyorsan elővettem a holmimat, majd felnyitottam a padom tetejét, ahol egy papír darabot találtam, amire rá volt írva az én nevem. Széthajtogattam a papírfecnit, majd olvasni kezdtem a sorokat.

Bella!
Szerettem volna megköszönni amikor segítettél nekem.Most is szeretnék kérni tőled egy szívességet, ha nem bánod.Szeretném, ha átjönnél hozzánk egy családi vacsorára.Mint barát a baráttal.
Egy barát.

Amint elolvastam elraktam a táskámba, majd lecsuktam a padom tetejét. Nem sokára meghallottam a csengő csengését, majd a diákok többi része sietve ült le a helyére. Isabel ugyanolyan későn jött be, mint tegnap, majd leült a mellettem lévő padra, majd elővette a tankönyvét. Nem sokkal utána jött be a terembe Miss.Cronwell is. A tanár elkezdte az órát, de kinéztem az ablakon. A legfontosabb részeknél viszont visszafordultam, hogy lássa érdekel az óra, és amit le kellett írni azt le is írtam. Az óra háromnegyednél járhatott, amikor Isabel ibolyakék tekintetét rám szegezte. A szemei most sokkal jobban csillogtak a gonoszságától, de valamiért még mindig ugyanolyan ártatlannak tűnt. Fura volt. A gondolataim nagyon normálisnak tűntek egészen addig míg újra eszembe nem jutott az arcának vonásai, a szemeinek sötétbarna színe, a hajának barnás feketés színe és a kicsit vékony alkata. Szerencsére elég hamar kicsengettek, amire egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a számat. A diákok többi része is ugyanígy cselekedett, majd azonnal összepakoltak, és kisiettek a kémia teremből. Gyorsan összekapkodtam a holmimat, majd kimentem a teremből, és a menza felé vettem az irányt. Elvettem a tálcámat, ami az egyik asztalra volt lerakva, majd az asztalomhoz siettem. Letettem rá a tálcámat, majd kihúztam a székemet, és leültem rá. Alig, hogy leültem a menza ajtaja felől ugyanaz a fiú jött, aki nekem írta a levelet. Elvette a saját tálcáját, majd felém vette az irányt. Tőlem pár lépésnyire állt meg, majd rám nézett.
- Mi a válaszod?- kérdezte meg, amire bólintással válaszoltam, amitől elmosolyodott.- Akkor hatra érted megyek.Egyébként a nevem Jake.- mondta, majd sarkon fordult, és elment egy másik asztalhoz, ahol már két barátja ült.
Egy ideig még néztem őket, majd enni kezdtem. A menzán furcsa módon most nem zaklatott a csajországi méhkirálynő és hű alattvalói. Egy másik asztalnál ültek, de Isabel tekintete most se ígért semmi jót. A többi órám nagyon gyorsan eltelt így, amikor feleszméltem a Jake-kel való találkozásomból már a furgonomban ültem, és haza felé száguldottunk húgommal, aki ismét csak a volánnál ülhetett. Amikor haza értünk rögtön neki álltam megcsinálni az esszémet és a házi feladataimat. Utána lementem és megebédeltem, ami a testvéreim számára nagyon furcsa volt hiszen nem szoktam lemenni a konyhába, hogy ebédelhessek. Általában Catherine szokta felhozni nekem az ebédet. Változom. Jake sokkal többet jelent nekem, mint egy szimpla barát hanem egy életre beleszerettem. Soha nem leszek képes más valakit szeretni csak őt. Amikor már az este is eljött akkor kimentem a teraszra, és ott vártam meg Jake-t, akitől nem volt időm megkérdezni honnan tudja hol lakom. Pontosan hatra megérkezett a házunk elé. Felálltam a terasz hideg kővéröl, majd a kocsihoz mentem. Jake kinyitotta nekem a kocsijának az ajtaját, majd beültem a kocsijába. Az ő kocsija sokkal jobban nézett ki, mint az én furgonom, de ez most nem számított. Ő is beszállt a vezető oldalának ülésére, majd beindította az autó motorját. Az utat nem igazán figyeltem mivel tudok egy sokkal rövidebb utat az erdőn keresztül. Útközben vagy őt figyeltem vagy pedig az égboltot nézve kerestem a csillagképeket. Néha beszívtam illatát, ami nagyon hasonlított a fenyőfák kellemes illatára. Amikor feleszméltem az őt figyelgetésemből már a háza előtt álltunk. A háza ajtajából kijött a családja, majd mosolyogva figyelték Jake-t.
- Szia kedveském!- köszöntött egy barna hajú nő, aki véleményem szerint az édesanyja lehet.- Én Georgina Marsh vagyok.Ő itt a férjem Greg.A nagyobbik fiam Daniel, a nagyobbik lányom Molly.- mutatta be a család többi tagját, majd végül Lily-re mutatott, aki most is nagyon szomorúan nézett rám.
- Én Bella vagyok.- mutatkoztam be én, majd Georgina beinvitált a házba.
Követni kezdtük őket, majd amikor átléphettem a küszöböt belülről is megtudtam csodálnia. A falak vöröses színben pompáztak, a függönyök tengerkék színűek voltak, amikhez nagyon jól illetek az antik bútorok. Az asztal fából készült, amin egy fehér csipkés terítő volt rá terítve. Az asztal közepén egy váza volt, amiben egy nagyon ismerős virág volt belerakva. Sárga virágai voltak, és a szárán apró tüskék helyezkedtek el, amit talán emberi szem nem láthat. Rá kellett ébrednem, hogy a virág nem más, mint a farkasfű. Szerencsére nem kell aggódnom amiatt, hogy véletlenül hozzáérek, mert a gyűrűm meg véd tőle. Mielőtt még valaki aggódni kezdtem volna értem gyorsan leültem a Georgina által kiválasztott székre. A vacsora egész kényelmesen telt el ahhoz képest, amire először számítottam. Mindenki egész nyugodtan vacsorázott, de ez alól Lily volt a kivétel mivel láttam rajta, hogy valami nagyon bántja őt.
- Lily drágám, mi a baj?- kérdezte végül Gina lányától bár azt nem említette, hogy a vér szerinti lánya lenne.
- Hiányzik.- válaszolt rá halkan, amitől kicsit meglepődtem, de Jake végül megmagyarázta a dolgot.
- Lily-nek meghaltak a szülei.Anya egyik barátnője volt, és ő fogadta örökbe.Pár hónapja történt.- magyarázta, amitől szinte mindent megértettem.
- Emiatt igazán nem kell szomorkodni.Én is elvesztettem a szüleimet egy balesetben.Azóta az unokahúgom nevel, és az egyik barátja.- mondtam a betanult szöveget mivel elég sokan kérdezik, hogy miért nincsenek szüleim.- Egyébként a szívedben mindig ott lesz.- fejeztem be végül, amitől egy kicsit jobb kedvre derült.
A vacsora többi perce szótlanul telt el.