Üstökös prológus

Kínok közt:

/Bella/

Nincs is rosszabb annál, mint hogy a saját családod kiközösítsen. Velem is ez történt. Az nap este láttam először, és utóljára a lányomat. Se anyám se apám nem kímélt hanem jól megbüntettek. Anyám már előre összekészítette nekem a csomagot, és feltett egy lovaskocsira. A kocsis nagyon rendes ember mivel nagyon jól bánt velem. Ahogy csattant az ostor a lovak gyors nyerítettek egyet, majd elindultak az új otthonom felé. A nevelőanyám nagyon rosszul bánt velem. Ha valami rosszat csináltam akkor az egyik barátja átjött, és anyám széttépte a ruhám hátulját. A barátja pedig előkerített egy ostort, majd meglendítette a kezét. Az ostor vége rajtam csattant, majd a hátamon egy sebet ejtett, amiből egy meleg csík folyt ki. Általában ennyi elég volt büntetésként. De voltak olyan esetek is amikor már ez sem volt elég. Akkor megvágják a kezemet, majd meggyújtanak egy gyertyát, és a faggyúját a sebemre csepegtetik. A sebeimet senki se látja el, ezért én egy vizes ronggyal szoktam ápolni, de az sem segít. Most viszont elegem lett ebből az életből, ezért inkább elhagyom ezt a házat, és boldogulok valahogy. Csomag nélkül vágtam bele az útba, és csak gyalogoltam az erdő egyik ösvényén. Ha meghallottam egy neszt vagy egy zajt akkor azonnal futásnak eredtem. Lehet, hogy csak paranoiás vagyok, de szerintem az teljesen normális reakció, hogyha megijedek. Csakhogy egyik futásomkor megbotlottam valamiben. Legurultam a dombról, és a folyó mellett megálltam. Nem tudtam megmozdulni sem mivel eltörhettem a gerinccsontomat. A szememet nyitva tartottam, és néztem a tiszta égen a teliholdat. Ezüstösen csillogott, de volt benne valami mágikus. Megbabonázott. A szemhéjaimat csak néhány pillanatig tudtam nyitva tartani, majd lecsuktam. Ezt követően zajokat hallottam abból az irányból ahonnan jöttem, majd megéreztem egy hűvös kezet a gerincemnél. A hűvös kéz égette a bőrömet, de ahogy hozzáért a sebeimhez azonnal felszisszentem.
- Nyugodj meg!Nem foglak bántani!Minden rendben lesz!-ígérte, de tudtam, hogy semmi nem lesz olyan, mint régen.
Utána az egyik tincsemet arrébb igazította, hogy szabad utat teremtsen a nyakamhoz. Közelebb hajolt, mert éreztem forró leheletét ahogy cirógatja a bőrömet. A nyakamban éreztem ahogy tű hegyes fogak ütnek rajta lyukat, majd éreztem ahogy a hallásom elhalkul. Nem éreztem a bőrömmel semmit, a látásom mintha homályosabb lett volna, az ínyem égett, a fogaim hegyesedni kezdtek, a szaglásom mintha élesedett volna. De a legfurcsább az volt, hogy a sebeim összeforrtak, ami pokolian égetett. Ahogy múlt az idő az érzés egyre elviselhetetlenebb volt. A szívem egyenletes ritmusában dobogott tovább. A vérem forrón kezdett izzani, ami perzselte a bőrömet. A szaglásom tompult így nem éreztem semmi illatot. A hallásom kicsit élesedett így mindent hallottam, ami körülöttem volt, majd minden elhalkult. Éreztem, hogy valaki az ölébe vesz, de utána megszűnt a harmadik érzékszervem is. A szemem égett mintha forró ólmot öntöttek volna rá. A gerinccsontozatom újra összeforrt. Ahogy az idő múlt minden fájdalmam tompulni kezdett míg végül megszűnt minden fájdalmam. Kinyitottam a szememet, majd körülnéztem szobában. Sok furcsa dolgot észleltem magamon. Sokkal jobban láttam, mint előtte. Sokkal jobban tapintottam ki dolgokat, a szaglásom mintha erősödött volna, a hallásom sokkal jobb volt, mint előtte. Az ínyem már nem égett a fogaim viszont élesebbek voltak. Felkeltem a kanapéról, majd jobban körülnéztem. A ház fából készült viszont már több napja nem lett takarítva. A közelben volt egy kicsit koszos tükör, amiről gyorsan letöröltem a koszt. A tükörből ugyanaz az ember nézett vissza rám egy pár apró változással. Az egyik kezemet ráraktam egy poros teaasztalra, de ahogy ráraktam a kezem égni kezdett, ezért gyorsan elvettem onnan. A teaasztal nem is poros hanem volt rajta valami, ami ártalmas a számomra. Az ajtó felőli oldalról meghallottam valami zaj félét, ezért ijedten odafordultam. Tett felém néhány lépést, de hátrálva léptem néhány lépést, de ezt meg is bántam mivel a kezemet megint arra az asztalra kellett tennem, ami iszonyúan égette a bőrömet. Elkaptam onnan a kezemet, és újra arra a férfire néztem. Újra közelített felém, de én újra hátráltam ezúttal kikerülve az asztalt.
- Nyugodj meg!Nem kell félned tőlem!-ígérte, és rá kellett jönnöm, hogy ő volt az, aki segített nekem.
Ezúttal amikor ő közelített felém akkor közelebb engedtem magamhoz. Hirtelen megláttam a kezében egy gyűrűt, amit felém dobott, és én sikeresen elkaptam. Feltettem a mutatóujjamra, majd ő újra az asztal felé invitált.
- Próbáld meg újra!-kérte ugyanazon a bársonyos hangján.
Én eleget tettem a kérésének, és újra megérintettem az asztal, de semmi sem történt. Semmi égető érzés hanem a kellemesen lágy fát éreztem.
- Hogy hívnak?-kérdezte szelíden mintha csak egy földre szállt angyal lett volna.
- Bella.-válaszoltam, de egy kicsit megijedtem, hogy milyen bársonyos hangom van.
A kezét felém emelte, és én készségesen elfogadtam, ezért beleraktam a kezemet az övébe. Az események után elmondott mindent, amit csak tudnom kell. Kiderült, hogy vérfarkas vagyok. Bemutatta nekem másik társát is, akit Catherine-nek hívtak. Felajánlották, hogyha szeretnék velük maradhatok, de saját életet is kezdhetek valahol máshol. Én velük akartam maradni. Most kezdődik el az új életem. Új kihívásokkal és kalandokkal.