Miután megtudtam azt, amit meg kellett haza felé vettem az irányt. Ugyanazon az úton haladva eljutottam a város határáig. Onnantól gyorsabb tempóban futni kezdtem a házunkig. Amint megláttam a házunk narancssárga árnyalatát lelassítottam. Gyorsan megkerestem a szobám ablakát, majd amint megtaláltam elrugaszkodtam a földről és az ablakom peremére érkeztem. Táskámat letettem az ágyamra, majd elővettem a tankönyveimet, és el kezdtem megcsinálni a házi feladataimat. Gyorsan végeztem vele, ezért a fürdőszobám felé vettem az irányt. Elővettem a gardróbszekrényemből egy kék pólót és egy farmernadrágot. Hajamat feltűztem, majd elkezdtem megengedni a vizet. Amint elégségesnek éreztem a vizet elzártam a csapot. Levettem a ruháimat, majd elmerültem a vízben. Hátradőltem, majd éreztem, ahogy lágyan ringatózni kezd a víz. Perceket töltöttem a vízben, majd amikor már egy óra is eltelt kiszálltam, és beviharoztam a szobámba. Felvettem azokat a ruhadarabokat, amiket kikészítettem magamnak. az ágyra, majd éreztem, ahogy ólomsúly helyezkedik a szemeimre. A szemeim lecsukodtak, majd álomba szenderültem. Álmomban ugyanazon a réten voltam, mint a múltkor. Megláttam egy ösvény, amire rátértem, és sétálni kezdtem az ösvényen.Útközben hangokat hallottam, majd amikor az ösvény véget ért egy faluba érkeztem. A faluban mindenki küzdőtt a túlélésért. Hirtelen asszonyok sikolya zengett a fülemben. Elszenesedett háztetők, elégett szikla és szalma darabok maradtak a házakból. A falunak a közepén megláttam egy lányt, aki fekete széttépet ruhákban volt a tűz előtt, majd valamit mormolt, és ezt követően átadott egy dobozt Paulnak. Meglepődtem. Utána a tűz elaludt, és helyette egy drágakövekkel díszített doboz állt. A dobozt kinyitotta, majd hirtelen emberek roskadtak össze a fájdalomtól. Riadtan ébredtem fel az álmomból, majd hirtelen meghallottam egy kopogást az ajtómon.Felkeltem az ágyból, majd kinyitottam az ajtómat, ami előtt Paul állt.
- Menj le!Valaki látni szeretne téged.- mondta titokzatosan, majd a szobája felé vette az irányt.
Lementem a lépcsőn, majd meghallottam amint valaki beszélget Catherine-nel, ami a konyha felől jött. Kicsit gyorsabb tempóra váltottam, majd amint megláttam Jake-t az asztalnál megmozdulni sem bírtam. Jake megfordult a széken, majd rám mosolygott. Catherine mosolyogva távozott a konyhából, majd felszáguldott a szobájába.
- Szia!- köszönt oda nekem, majd megpaskolta a mellette lévő széket, hogy üljek le.
Nagyot sóhajtva odamentem hozzá, majd leültem a székre.
- Bocs, hogy csak így beállítottam hozzátok, de kellene egy kis segítség.Tudod van ez a regény, és már többször is elolvastam, de nem értem a lényeget.Emiatt nem tudok esszét írni, és gondoltam te....- ne tudta befejezni a mondatot, mert ki vettem a kezéből a könyvet.
Második kedvenc könyvem Jane Austen-től, a Büszkeség és balítélet című könyv volt a kezemben. Visszaadtam neki a könyvet, majd magyarázni kezdtem a történet lényegét, és ő mind ezt lejegyzetelte egy kis papírra. Segítettem is neki, hogy hogyan kezdje el az esszéjét. Miután ezzel végzett kért tőlem még egy szívességet. Segítsek neki a történelem lecke megírásában. Még csak Európa történelmét vesszük, amin belül néhány országot is tanulmányozni fogunk. A történelemmel nagyon hamar végeztünk, ami után beszélgettünk egy kicsit. Általában ő kérdezett én pedig válaszoltam, de, amire nem akartam arra nem válaszoltam. Amikor úgy érezte ideje lenne haza menni elindult kifelé az ajtón. Odaadtam neki a telefonszámomat, ha esetleg megint segíteni kellene. Teljesen váratlanul ajkaink összeértek egy csók erejéig, majd gyorsan elválltunk egymástól, és néztem távolodó alakját, ahogy elmegy a házunktól. Becsuktam az ajtót, majd felmentem a szobámba, de mielőtt odamentem volna Paul irodája felé vettem az irányt. Halkan bekopogtam, amire kicsit lassan reagált, de kinyitotta az ajtót.
- Beszélhetnénk?- kérdezte ártatlanul, amire lassan reagált, de végül beengedett az irodájába.
Gondolom, azért reagált lassan, mert nem szoktam felkeresni őt az irodájában. Általában a szobámban vagyok egész nap, ami miatt nagyon rosszul érezték magukat. Emlékszem, hogy Paul saját magát hibáztatta, amiért átváltoztatott, mert talán nem kellett volna. Én kimagyaráztam magamat azzal, hogy kicsit rosszul viselem a változásokat.
- Miről lenne szó?- szakított ki a gondolataimból, majd nagyot sóhajtottam, és belekezdtem.
- Hát, arról lenne szó, hogy.......régebben.....volt Salem......mellett.....egy falu.- mondtam kicsit akadozva.
Fogalmam sem volt arról hogyan kezdjek bele, de a jelek szerint elég jól reagált rá.
- Régebben Salem akkor még csak őslakosokból állt.Mellette volt egy falu, ami nagyon vérfarkas látogatott terület volt.Azt hiszem Hesther* volt a neve.Az emberek félelemben éltek.Segítettem nekik, hogy a gyenge pontjainkkal megállítsam őket, ami be is vállt.Egy ideig nem is jöttek újabb ellenségek egészen addig míg összeesküvést nem szőttek.Akkor a helyi varázsló asszony varázsigével megigézett 4 gyűrűt, amit nekem adott.Utána pedig egy dobozt, amit, ha kinyitottak a vérfarkas elméjében egy hang ordítozott, amibe később bele haltak.Ma már elpusztult a falu.- magyarázta.- De miért is érdekel téged?- kérdezte kíváncsian, de én csak megrántottam a vállam, majd egy gyors magyarázat után kimentem bátyám irodájából, és a szobám felé vettem az irányt.
Nem tudom miért, de egy nagyon rossz érzésem támadt. A szobámban elővettem egy könyvet, amit még az igazi szüleimtől kaptam. Abban minden benne volt az állam keletkezésével kapcsolatban. Régebben még Oregon államában éltem. Gyorsan kikerestem a falu nevét, amit percekkel később meg is találtam. Olvasni kezdtem a sorokat, majd amint végeztem vele értetlenül ültem az ágyamon. Lefeküdtem az ágyra, majd alig vártam, hogy újra elaludhassak, és előjöjjenek a rémálmaim.
*Kitalált falu, ami nem létezett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése