Üstökös 8.fejezet

A rét:

/Bella/

Mikor elaludtam újra csak ott találtam magamat a városban, ami egy kicsit furcsa volt, mert a város házai megmaradtak. Mintha nem is lett volna tűz. Sétáltam tovább az úton, majd megláttam egy pincét az egyik sikátorban. A bejárata nyitva volt, majd hangtalanul lesétáltam a lépcsőn. A pince folyosója egy barlangrendszerhez vezetett. Többféle járatok voltak, de az egyikből különös hangokat hallottam. Arrafelé vettem az irányt, majd amint a barlanghoz értem két furcsa alakot láttam a sötétben verekedni. Hirtelen az egyik felordított, majd a másik alak megfogta a nyakát, és eltörte, aminek következtében a földre esett. A másik alak megfogott egy fáklyát, majd elégette az élettelen testet. Középen egy doboz található, ami drágakövekkel volt díszítve. A férfi kinyitotta a dobozt, de abban a pillanatban a férfi a fejét fogva sikítozott, majd a földön heverve küzdött az életéért. Egy másik férfi lecsukta a doboz fedelét, majd egy farkasfüves karót döfött a földön heverő férfi szívébe. Riadtan ébredtem fel az álmomból, majd felkeltem az ágyamból, és a mosdó felé vettem az irányt. Engedni kezdtem a vizet a mosdó felett, majd megmostam az arcomat. Ezt követően megérintettem az ajkaimat, ami a csóknak a helye volt. A gardróbomhoz mentem, majd felöltöztem. Hajamat megfésültem, majd beleraktam egy hajráfot. Utána táskámat a vállamra raktam, és lefelé vettem az irányt. A konyhába érve Catherine elém rakott egy gombás, szalonnás rántottát, amit jóízűen elfogyasztottam. Emma megint később kelt fel, mint szokott. Gyorsan lefutott a lépcsőn, majd leült a mellettem lévő székre, majd gyorsan enni kezdte a rántottáját. Kimentem a furgonomhoz, majd beindítottam a motort. Táskámat hátra dobtam, majd várni kezdtem Emmára, aki időközben még mindig reggelizett. Pár perc elteltével húgom gyorsaságát kihasználva beült a furgonba. Rátértem az útra, majd egy rövidebb úton az iskola felé vettem az irányt. Nagyon hamar odaértünk az iskolához. A parkolóban ugyanarra a helyre parkoltam, ahová szoktunk. Nem sokára megláttam a visszapillantó tükörben egy tűzpiros BMW-t, amiben Erica Hunter ült, a Tanács egyik tagja. Kivettem a kulcsot a nyílásból, majd elvettem a táskámat hátulról, és a kulcsot a táskám egy titkos részéhez rejtettem. Kiszálltam az autóból, majd elvegyültem a tömegben, és az iskola folyosójára mentem. A kémia terem felé vettem az irányt, majd percekkel később megszólalt a csengő hangja, ami miatt a tanulók nagy része sietve ült le a padjába. Ahogy leültem a székemre valami változást vettem észre a padomon. Felnyitottam a padom tetejét, ahol egy papírfecni volt.Felismertem Jake gyöngybetűs írását. Olvasni kezdtem a papírfecnin lévő szöveget.
Bella!
Szeretném, ha jobban megismerhetnélek.Eljönnél velem valahová?A menzán fogom várni a válaszodat.
Jake.
A papírdarabot a táskámba tettem, majd figyelni kezdtem az órára, amit nagyon ritkán szoktam csinálni. Mindent, amit már tudtam újra átismételtem, és megjegyeztem Miss. Cronwell szavait. Az óra nagyon gyorsan eltelt, mert amikor legközelebb feleszméltem már hallottam a csengő csengését. A tanulók elkezdtek elpakolni, majd én is nekiálltam, hogy elpakoljak.Amikor végeztem vele a menza felé vettem az irányt. A menzán az egyik asztalon lévő tálcát elvettem, majd elindultam a megszokott helyemre .Nem sokára Isabel Hurst is megjelent, és leült mellém. Amióta Erica Hunter elvette Isabel szerepét azóta mellém ül, és társalogni akar velem. Én eddig elutasítottam a meghívását. Elkezdtem megenni az ebédemet, ami a tálcámon volt. Pár perc elteltével Jake a mi asztalunk felé vette az irányt, majd lerakta a tálcáját, és kihúzta a széket. Leült rá, majd felém fordult.
- Mit szólnál hozzá, ha eljönnél velem valahová iskola után?- kérdezte mosollyal az arcán.
- Igen.- válaszoltam egyszerűen.
Isabel szomorúan nézte a tálcáján lévő ebédjét.Jake-kel szívesebben vagyok, mint Isobellel, de nem tudok mit csinálni. Gyorsan megettem az ebédemet, majd a szekrényemhez mentem, ahonnan kivettem a füzetemet, amiben az esszém volt. Utána kivettem a hozzá tartozó könyvet, majd ráraktam a lakatot, és kulcsommal bezártam a szekrényemet. Az irodalom terem felé vettem az irányt, majd leültem az ablak melletti padba. Pár perccel később megszólalt a csengő csengése, és a tanulók rohanva ültek le a helyükre. Az óra nagy részét nem figyeltem hanem ültem a padban, és néztem magam elé. Néha volt, hogy a táblára, néztem nehogy úgy tűnjön nem érdekel az óra. Amikor kicsengettek egy sóhaj kíséretében elkezdtem összepakolni, majd kimentem a teremből. A többi órám is ugyanígy telt el. Bementem, leültem, felálltam, kijöttem. Ennyi. Utána a parkoló felé vettem az irányt, majd testvéremre bíztam a furgonomat, aki boldogan vette ki a kezemből a kulcsot. Jake autójához mentem, aki kinyitotta nekem az ajtót. Beültem a kocsiba, majd becsukta az ajtót. Ezután ő is beszállt a kocsiba, majd beindította a motort. Kihajtott az iskola nyitott kapuján, majd ráment a főútra. Nem igazán figyeltem, hogy hova megyünk. A mellettünk elhaladó dombokat és alföldeket néztem egészen addig amíg eltakarta őket a fák. Észrevettem, hogy Jake a mellékúton halad tovább. Az erdőt nem a tölgyesek uralták hanem a nyírfák. Teljesen váratlanul Jake leállította az autót, majd kiszállt az autóból, és kinyitotta az ajtót. Kiszálltam a kocsiból, majd követtem őt, aki elindult az erdő felé. Hirtelen megállt, és megvárta amíg elé érek, majd kezeivel eltakarta a szemeimet. Nem tudtam hova vezetett. Utána levette kezeit a szemeimről, majd elém tárult egy rét.Virágokkal gazdag volt, a fű méregzöld színű volt és két folyó választja el a rétet az erdőtől. Leültem a fűre, majd hallgatni kezdtem az állatok apró neszét, és mélyen magamba szívtam a nyírfák kellemes illatát. A réten beszélgettünk egy ideig, majd eszembe jutott Isabel Hurst szomorú tekintete. Nagyon megbántottam, hogy állandóan nemet mondtam a meghívására, és inkább Jake-kel vagyok, mint vele. Állandóan ott lebegett a szemem előtt Isabel tekintete a menzán. Mivel nem tudtam elfelejteni, ezért megkértem őt, hogy vigyen haza. Szerencsére ki tudtam magyarázni magamat egy egyszerű magyarázattal, ami nem is bántotta meg. Amikor már elértük az erdőt megállítottam Jake-t, és kiszálltam az autóból. Ezután elindultam az erdő felé, majd amikor nem láttam a kocsiját beszaladtam az erdőbe, majd futni kezdtem. Ezt követően a városban haladtam tovább. Isabel otthona a város másik felén van, ami miatt kicsit sokat kellett sétálnom. De nem bántam meg. Amikor megláttam Isabel házának fehér színét. Felmentem a lépcsőn, majd kopogni kezdtem az ajtón. Kicsit várnom kellett míg Isabel kinyitotta az ajtót. Amint meglátott meglepetten nézett vissza rám.
- Szia!- köszöntöm neki, aki még mindig meglepődve állt az ajtóban.