Üstökös 9.fejezet

Fájdalmas emlékek:

/Bella/

Némán mozdulatlanul állt előttem Isabel, majd végül beengedett az otthonába. A házának falai szintén fehér színben pompáztak, az ablakoknál aranysárga függönyök voltak, antik bútorok voltak elhelyezve, a sarkoknál egy-egy növény található, ahol üveglapok voltak berakva. Isabel felment egy lépcsőn, amin követtem őt az emeletre. A falon képek voltak, amik időrendben el voltak helyezve. A lépcsővel szemben volt Isabel szobája. Kinyitotta az ajtót, majd átléptem a küszöböt. A szobájának falai citromsárga színben ragyogtak, az ágya narancssárga párnákból és takaróból állt, az ágyával szemben egy gardróbszekrény található, az ajtó sarkában egy íróasztal helyezkedett el. Talán az ő szobája sokkal szebb volt, mint az enyém.
- Tudod, nem valami jókor ugrottál be.Még tanulnom is kell.Nagyon le vagyok maradva.- mondta idegesen, majd elővette a tankönyveit, és elkezdett tanulni.
- Ne segítsek?- kérdeztem tőle akkor amikor az irodalom tankönyvet kezdte el keresni.
Egy pillanatra rám nézett, majd némán bólintott. Tekintetemmel keresni kezdtem a könyvet, amit az ágya alatt találtam meg. Amikor kivettem a könyvet az ágya alól a kezébe adtam, majd lapozgatni kezdett. A mansfieldi kastélyt című könyvnél tartottunk. Sok házi feladat volt ezzel a témával kapcsolatban, és ezekből fogunk, majd érettségizni. Ez volt az utolsó évem ebben a gimnáziumban, és ezt követően egyetemre mehetek. Nagyon sokat segítettem neki, és ezzel be is lett pótolva a sok elmaradása, majd jobban körülnéztem a szobában. Az ágy mellett a falon képek voltak felragasztva.
- Én csináltam azokat.- mondta miközben a képeket nézegettem.
Nagyon boldog lehet a szüleivel. Legalábbis a képekből ez derül ki. A képek alatt volt egy olyan rész, ami a családfájáról készült. Az első képen ő állt, majd lefelé haladva a képeken az ősei voltak. A legutolsó képen pedig egy barna hajú nő volt. A haja fel volt tűzve egy kontyba, a szemei ugyanolyan barnák voltak, mint az enyém. Egy kék ódivatú ruhában lehetett, de a kép nagyon halvány volt, ami nagyon hasonlított a fekete fehérhez. A kép alatt a Rebecca név szerepelt. Valahonnan nagyon ismerős volt ez a lány.
- Ő Rebecca.Nem voltak vérszerinti szülei.Egy másik család nevelte őt.Állítólag egy ismeretlen lány volt az anyja, aki azt akarta, hogy ők neveljék fel.A szülés után a lány egyszerűen eltűnt.Rebecca és a nevelőszülei Salemben éltek.- mesélte el a történetet, majd elővett az ágya alól egy fotóalbumot.
A fotóalbumban kikereste Rebeccának a szüleit, majd amikor megtalálta felém fordította az albumot. Amint megláttam őket elakadt a lélegzetem, majd hirtelen megjelentek előttem a szülés emlékei. A fájdalmas emlékek, amiket a tudatalattim őriztek. A lányom. Az én lányom. Rebecca az én lányom volt. A fájdalom öntötte el az egész testemet. Több évszázada csak miatta szenvedek. Akkor megpróbáltam őt megkeresni. De soha se tudtam kimenni a házból, mert vagy Paul vagy pedig Catherine akadályozta meg, hogy elhagyjam a ház területét. Így a szobámba zárkózva sírtam, és engedtem ki a fájdalmamat. Attól a naptól fogva bezárkóztam, és nem törődtem a külvilággal. Mikor Emma is átváltozott minden sokkal jobb lett, de ő se tudta felolvasztani a jég szívemet. De mikor találkoztam Jake-kel minden megváltozott. Ő volt az egyetlen, aki kihozott a hideg télből, és a napjaimat nyárrá változtatta. Pár perccel később elköszöntem Isabeltől, és haza felé akartam menni, de meggondoltam magam, majd a helyi könyvtár felé vettem az irányt. Szerencsére nem volt túl messze. Kinyitottam az ajtót, majd átléptem a küszöböt, és a legfelső szintre igyekeztem. Csak ott találhattam meg a családom tekercseit. A családom mindig tekercsekben őrizte meg az életét, és egy barlangba rejtették őket. A tekercsek között megkerestem az anyám tekercseit, majd elvettem az egyiket, és olvasni kezdtem a sorokat. Olvasás közben felszínre törtek az emlékek, amiket már homály fedett. Miután elolvastam gyorsan haza mentem, majd lefeküdtem az ágyra. Szemeimet lehunytam, majd hagytam, hogy agyamat újra ellepjék az emberi életem szenvedései. Teljesen váratlanul kigördült egy könnycsepp a szememből.