Üstökös 10.fejezet

Áldozat:

/Bella/

Fogalmam sincs mikor történt, amikor elaludtam miközben újra felidéztem életem szenvedéseit. Az álmomban ugyanabban a városban jártam, mint legutóbb. Sétálni kezdtem az úton, de a város úgy nézett ki, mint most. Az emberek hétköznapi ruhában sétáltak, voltak néhány biciklis és gördeszkás srácok, rendes kocsival közlekedtek, a házak modern korúak voltak. Ugyanazon az úton végig mentem, mint legutóbb, de ezúttal nem volt ott a pince. Semmi sem volt ott. Hirtelen egy férfi jött a sikátorban, majd a betont feltörte. A beton alatt ugyanaz a lépcső volt, mint akkor. A férfi leszaladt a lépcsőn, majd az egyik járatot követve megérkezett a barlangba, aminek a közepén még mindig ugyanaz a drágakövekkel díszített doboz volt. A férfi odaszaladt, majd elvette onnan a dobozt, de amint ki akart volna menni valami miatt nem tudott tovább haladni. A barlang másik irányából emberek közeledtek a férfi felé. A fickó eldobta a dobozt, majd gyorsaságát kihasználva elfutott a barlangból. Az emberek felvették a dobozt, majd visszatették a helyére. Riadtan ébredtem fel az álmomból, majd teljesen váratlanul az ablakomban lévő virágcserép leesett a helyéről. A cserép darabokra tört, a virágföld viszont ellepte a cserép darabokat. Nagyon rendkívüli volt, hogy a virágföldben megláttam egy mondatot. A nevem May. Ez az egyetlen mondat volt beleírva a virágföldbe. Ugyanebben a pillanatban kopogást hallottam az ajtómon. Kikászálódtam az ágyamból, majd kinyitottam az ajtómat. Catherine állt előttem, aki aggódó arccal nézte az enyémet. Beengedtem a szobámba, majd amint meglátta a virágföldet azonnal elkezdte eltakarítani azt. Én bementem a fürdőszobámba, majd elkezdtem engedni a vizet. Utána lekaptam magamról a ruháimat, majd beraktam őket a szennyesládába. Belementem a fürdőkádamba, majd ellazultan feküdtem a kádban. Éreztem a víz lágy ringatózását. Teljesen váratlanul ért, hogy az egyik percben még félig volt a kád, a másik percben már elkezdett fogyni a víz. Gyorsan kiszálltam a kádból, majd magamra tekertem egy törülközőt.A víz már teljesen elfogyott, majd amint belenéztem a kádba a megmaradt víz szavakká alakult. Pár nap múlva... Ennyi. Nem tudom, hogy ez mit jelenthet. Nem olyan régóta kezdődtek ezek az álmok. Nagyon úgy tűnik valaki kapcsolatba akar lépni velem. Végül úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom vele egy ideig. Bementem a gardróbszekrényembe, majd ott felöltöztem. Felvettem a táskámat a vállamra, majd kimentem a szobámból, és lementem a konyhába, ahol nővérem főzőcskélt valamit. Emma már megint később kelt, mint szokott. Lassan át fogja venni a szokásaimat. Igaz, ma féltem bemenni az iskolába mivel tegnap kiderült Isabel a rokonom. Nem tudom mit mondhattam volna neki. Váratlanul ért ez az egész dolog így egy kicsit kiborultam. De a legrosszabb dolog az egészben, hogy az agyam egyik rejtett zugából előkerültek a régi életem emlékei. Húgom gyorsan leszaladt a lépcsőn, majd elkezdte megenni a reggelijét. Én addig elmentem a furgonomhoz, és beindítottam. Emma gyorsabb tempóra váltott, majd kiszaladt a házból, és beszállt a furgonomba. Elindultam a már megszokott útvonalon. A suliba érve kicsit megtorpantam, hogy jó ötlet e ez az egész. Végül úgy döntöttem, hogy nem érdekel, majd kiszálltam a furgonomból, és az iskola folyosójára mentem, ahol azonnal megkerestem a történelem termet. Amint beértem a terembe azonnal csengett a csengő hangja, majd gyorsan leültem a helyemre. Utána a diákok is bejöttek a terembe, majd hirtelen megpillantottam Ericát narancssárga pólójában. Leült a mellettem lévő székre, majd nem sokkal utána bejött a terembe Mr.Johnson. Az órára nem nagyon figyeltem, hanem sokkal inkább másra figyeltem fel. A csajországi Elaine valamiért nem jött be az órára. A padja érintetlenül volt mintha senki sem járt volna ott. Kinéztem az ablakon, majd figyelni kezdtem az ablak előtti tölgyfát. Az óra háromnegyed részét a régi szokásommal töltöttem. Néha odapislantottam a táblára, de csak a látszat miatt csináltam, majd hirtelen valaki beleesett a gazba. A fűszálak eltakarták kilétét annak, aki leesett. Mindenki az ablak felé pislogott, majd ijedten szaladtak ki az ajtón az udvarra. Én is velük mentem, majd amikor az udvarra értünk jól megnézhettük ki volt az, aki a fűben feküdt. Nem más feküdt a fűben, mint a csajországi Elaine. A nyakán egy seb volt, amit a magunk fajták okozhattak. A sebből kifolyt a vére, amit véletlenül beszívtam. Az agyam elborult alig észleltem a külvilágot. Nem én irányítottam a testemet, és alig tudtam józan észnél maradni, ezért gyorsan elmentem onnan nehogy leleplezzem magunkat. Amint távolabb voltam a vértől újra beszívtam a friss levegőt. Szerencsére most nem éreztem annyira a vér illatát. Egyre többet szívtam be a friss levegőből, majd a fejem is kitisztult. Távol maradtam tőlük.Emma erre rá is jött, hogy szeretnék távol maradni a vértől. Utána felnéztem a tetőre, ahol senki sem volt. Igazából tudom, hogy valaki volt ott a tetőn, és valaki lelökte őt onnan. Erica az élettelen test fölött sírdogált. Nem sokára megérkeztek a mentősök, akik elvitték onnan Elaine testét.
- Mi a baj?- kérdezte tőlem Jake, akit eddig észre sem vettem.
- Semmi.- válaszoltam közönbösen, majd eltávolodtam tőle.
Illatát magamba szívtam, majd visszamentem a történelem terembe.