Üstökös 12.fejezet

Üzenetek:

/Bella/

Az éjszaka nagyon különösen telt ugyanis nem volt semmilyen rémálmom. Az álmom inkább Jake-ről és rólam szólt. A rétnek a füvén feküdtünk, és néztük a csillagokat az égen. Néha előfordult pár romantikus esemény is, ami boldogsággal töltött el. Csakhogy egy valamitől félek, ami lehet, hogy a közel jövőben megtörténik. Ha elveszítem akkor újra ugyanolyan magányos leszek, mint voltam, és talán öngyilkos is szeretnék majd lenni. De ez egyelőre nem érdekelt. Boldogan ébredtem fel az álmomból, majd felkeltem az ágyból, és a gardróbszekrényem felé vettem az irányt. Levettem azokat a ruhákat, amik eddig rajtam voltak, majd helyette felvettem egy farmernadrágot, egy narancssárga pólót és egy hozzáillő farmerkabátot.A lábamra felvettem egy sportcipőt, majd táskámat felvettem a vállamra, és utána lementem a konyhába. A konyhában Catherine főzőcskézett míg Paul és Emma kíváncsian figyelték mit főzött nekik. Megzavarva a figyelést leültem Emma melletti székre. Nagyon furcsán nézhettek rám, mert ez is egy olyan pillanat volt, amiben én sosem szoktam részt venni. Általában az ilyen pillanatok elől elmegyek egy másik szobába, és ott fogyasztom el a reggelimet. Amióta Jake velem van azóta minden megváltozott.Catherine viszont, amint meglátta, hogy ott ülök az asztal mellett a többiekkel együtt azonnal mosolyt csalt az arcára. Gondolom ő megértette miért fontos nekem Jake, mert ő is ugyanezt látja Paulban. Ugyanis ők már egy jó ideje együtt vannak csak eddig eltitkolták előlünk. Pár perc elmúltával Catherine letette elénk a reggelinket, amit örömmel elfogyasztottunk. Miután elfogyasztottam a reggelimet kimentem a házunk elé, és beindítottam a furgonomat. Nem telt el egy másodperc sem, amire beszállt a furgonomba. Rámentem az útra, majd a főúton keresztül bementünk a városba. Onnan pedig a legrövidebb úton az iskolába száguldottunk. Amint odaértünk lehajtottam ugyanarra a helyre, ahová mindig is szoktunk. A kulcsot betettem a farzsebembe, majd kinyitottam az ajtót, és kiszálltam a furgonomból. Az iskola folyosójára mentem, majd onnan a kémia terembe felé vettem az irányt.A kémia teremben csak páran voltak, akik gyorsan előszedték a tankönyveiket. Leültem a szokásos helyemre, majd előpakoltam a tankönyveimet. Eközben megszólalt a csengő csengése, ami miatt a diákok gyorsan bejöttek a terembe. Csakhogy, ami nagyon meglepett az Isabel volt, aki a többiekkel együtt bejött az órára. Miss.Cronwell viszont be sem jött az órára. Lassan már fél óra is eltelt, de ő még mindig nem jött be.
- Nézzetek oda!- mutatott az ablak felé Isabel, majd mindenki - engem is beleértve - az ablakhoz rohant. Kíváncsian néztük, amint a fekete hajú, kicsit fehér bőrű, mindig vidám tanárnőnk egy kést tart a kezében. A másik kezében egy papírfecni volt, amit elengedett, és a szél az ablak felé sodorta. Igaz a többiek nem látták mi volt rá írva, de én a látásomnak köszönhetően messzebbről is el tudtam olvasni, ami rajta volt.
A napjaitok meg vannak számlálva.
Utána felemelte a másik kezét, amiben a kés volt, majd maga felé irányította. Először belevágott a csuklójába, majd hagyta, hogy lefolyón a kezein a vére. Az egyik ablak nyitva volt így a szél behozta a terembe a vérének illatát. Mélyen beszívtam a vérének ínycsiklandozó illatát, de valami miatt még csak kísértésbe sem estem. Ez furcsa. Másodszor belevágott a bokájába, ami erősen vérzett. Harmadszor felhúzta fehér pólóját, és vágott egy csíkot a hasán, amiből gyorsan kifolyt a vére, majd a lábán folyt tovább, ami a ruháján keresztül meg is látszott. Egy kicsit már szédült a túl sok vérvesztéstől. Végül negyedszer a kés felemelte, majd a kést egyenesen a szívébe irányította. Amint ezt véghez vitte ott helyben összeesett. A tanárok nagy része futva ment Miss.Cronwellhez, de már túl késő volt. Páran még meg is nézték a pulzusát, de csak megrázták a fejüket.Gyorsan visszaültünk a helyünkre, majd ott vártunk tovább. Én viszont néha kilestem az ablakon, hogy tudjam mi történik. Csakhogy nem a legszebb látvány fogadott. Ugyanis Erica és a Tanács tagjai kint lehettek, hogy vizsgálják mi történhetett. Pár perc elteltével meghallottuk a csengő csengését, aminek következtében mindenki felpattant a helyéről, és kifelé vették az irányt. Gyorsan elpakoltam, majd a menza felé mentem.Elvettem a tálcámat ugyanarról az asztalról, amiről eddig is. Leültem a már megszokott helyemre. Utánam ült Isabel és Jake is. Már egy jó ideje így ülünk a menzán, amit először mindenkit meglepett, de aztán már megszokták.
- Isabel eljöhetnél velünk a sportpályára.Tudom váratlanul történt ez az egész, de nem szabad így elkeseredni.Jót tenne neked egy kis szórakozás.- ajánlotta fel Jake, de ő elutasította a meghívást.
- Tudom, de már van egy programom mára.Tegnap találkoztam egy sráccal, és ma pedig elmegyünk vacsorázni.- magyarázta lelkesen a dolgot.- De ti is eljöhetnétek.- ajánlotta fel, amire egyetértően bólintottunk.- Szuper.A srác neve Nicholas.- mondta, majd teljesen váratlanul valaki megdobott egy papír gombóccal.
A papír gombóc tőlem nem messze ért földet. Felvettem a padlóról, majd széthajtogattam azt. Olvasni kezdtem a sorokat.
Szerintem ő őrzi a titkot a kérdésedre.Arra gondoltál,hogy ki tehette ezt a szörnyűséget és, hogy miért tette ezt.Nem vagyok biztos benne, de szerintem hamarosan háború lesz.A város szélén van egy temető és annak a közepén egy kápolna van.Ott megtalálsz, ha igazam lesz.
May.
Nem tudom miért, de lehet, hogy igaza van .Lehet, hogy háború lesz az emberek és a vérfarkasok között. De ezt csak akkor fogom megtudni, ha elmegyek vacsorázni Isabellel és az új fiújával. A papír gombócot elraktam a táskámba, majd tovább kezdtem enni az ebédemet.