Üstökös 11.fejezet

Családi kör:

/Bella/

Haza felé menet az iskola tetején hagyott üzeneten gondolkoztam. Mikor vége volt a történelemnek akkor gyorsan felmentem a tetőre, majd körül néztem ott. Ott találtam egy levelet, amiben egy üzenet volt. Nem tudom miért, de olyan érzésem van mintha a történelem ismételné önmagát. Teljesen úgy érzem magam mintha összeesküdnének a város lakói ellen. Csakhogy eszembe jutottak a ma reggel történtek is. Pár nap múlva valami történni fog. De ki ez a May, és mit akarhat tőlem? Ezzel, majd később foglalkozom, de jelen pillanatban az üzenettel kell gondolkoznom. A levélben néhány szó volt beleírva semmi több.
Megtörtént az első áldozat.
Ez az egyetlen egy volt beleírva. Nagyon rossz érzésem van ezzel a fiúval kapcsolatban. Nem tudom miért, de valami nagyon rossz dolog van készülőben. Amint megláttam házunk narancssárga árnyalatát, a furgont az út szélén állítottam meg. Kiszálltam a furgonomból, majd a táskámat feltettem a vállamra, és bementem a házba. Utána rögtön a szobámba mentem, ahol a könyveimet a padlón találtam. Gyorsan visszatettem őket a helyére, majd elővettem a tankönyveimet. Elkezdtem megírni a házi feladataimat, majd hirtelen egy teljesen üres lapra a toll magától írni kezdett. Mikor a toll eldőlt elvettem az üres lapot, majd olvasni kezdtem azt az egyetlen sort, ami rá volt írva a lapra.
Holnap valaki ismét meghalhat.
Ennyi volt ráírva a papírra. Se több se kevesebb. Csakhogy nem volt időm ezen a mondaton gondolkoznom mivel valaki kopogtatott az ajtón. Az ajtóhoz mentem, és kinyitottam azt. Az ajtó előtt Catherine állt egy nagyon boldog mosollyal az arcán.
- Valaki látni szeretne téged.- mondta mosolyogva, majd megfogta a kezemet, és maga után húzott.
A lépcsőnél elengedett, és arra invitált, hogy lemenjek. Nagy levegőt vettem, majd lementem a lépcsőn, ahol meghallottam Jake vidám kacagását a nappaliból. Azonnal a nappaliba vettem az irányt, ahol megláttam azt, aki mindennél fontosabb nekem. A többiek gyorsan kimentek a nappaliból, de még így is tudtam, hogy hallgatóznak.
- Szia.- köszönt nekem Jake, majd én is elmondtam egy sziát.- Tudod már máskor is hoztál ki nehéz helyzetből, és most megint szükségem van a segítségedre.Persze, ha ma nincs semmi dolgod.- hadarta el gyorsan a mondanivalóját, amin csak mosolyogtam.
- Persze, hogy segítek.- mondtam nyugodtan, majd felvettem a farmerkabátomat, és követtem őt a kocsijához.
Amint odaértünk kinyitotta nekem az ajtót, ami már megszokott dolog volt tőle. Beszálltam az autójába, majd megvártam míg ő is beszáll, és elindította az autót. Útközben csak ő rá tudtam figyelni. Semmi más nem vonta el annyira a figyelmemet, mint ő. Pár percen belül a háza előtt álltunk, majd egy értetlen pillantást vetettem rá. Jake gyorsan elmagyarázta, hogy Lily miatt jöttünk mivel még mindig nem beszél senkivel csak velem. Úgy éreztem segítenem kell neki mivel, amit tesz az nem jó sem a nevelőszüleinek, sem a mostohatestvéreinek, de főleg neki nem tesz jót. Volt időm megtapasztalni ezt a fajta bezártságot hiszen én is ilyen voltam. Kiszálltam az kocsiból, majd megvártam amíg ő is kiszáll, és együtt elindultunk befelé. Kinyitotta az ajtót, majd átléptem a küszöböt. Lily a nappali kanapéján ült, és nézte a tévében lévő rajzfilmet. Leültem mellé a kanapéra, majd amint észrevett kikapcsolta a televíziót, és felém fordult.
- Szia.- köszönt nekem, majd közelebb akart jönni hozzám, de én nem hagytam.
- Beszélnünk kell.- kezdtem, amire először csak megforgatta a szemeit.- Tudod, amit csinálsz az nem tesz jót neked.Bezárkózol, elutasítasz mindenkit.Kerülöd az emberek társaságát, nem mutatod ki az érzelmeidet , és senkivel sem fogod tartani a kapcsolatot ebből a családból.A szüleim óta egészen mostanáig nem voltam nyitott másokra.De amióta először találkoztam a mostohabátyáddal, Jake-kel azóta minden megváltozott.Ne kövesd el ugyanazt a hibát, amit én.- fejeztem be végül a mondanivalómat.
Szerencsére értette mire céloztam ezzel, ezért gyorsan odafutott anyjához, majd elkezdett körülötte forogni. Jake hálájának jeléül megölelt, majd újra részt vehettem egy újabb családi összejövetelen, ami most sokkal színesebb volt, mint amikor először itt voltam. Utána még játszottunk is egy jót, majd olyan este felé Jake haza vitt. Még be is kísért a teraszra.
- Köszönöm, hogy segítettél megint.- köszönte meg azt, amit érte és a családjáért tettem, amire én válaszul elmosolyodtam.- Holnap találkozunk?- kérdezte, amire válaszul bólintottam.- Gyere a sportpályára.Az első óra után.- mondta, amire én csak bólintottam.
Épp elváltunk volna, de teljesen váratlanul megcsókolt. Pár percig ajkai az ajkamon forrtak össze, majd elváltunk egymástól. Ő a kocsijához ment, majd elhajtott. Miután a kocsija eltűnt a sötétben bementem a házba, ahol testvéreim a nappaliban ültek, és semleges arccal bámultak rá vagy az újságot lapozgatták. Csak megforgattam a szemeimet, majd felmentem a szobámba. A befejezetlen házi feladataimat még gyorsan megcsináltam, majd utána fáradtan ledőltem az ágyra, és lehunytam szemeimet.