Üstökös 14.fejezet

Indulás:

/Bella/

- Sajnálom.- mondtam miután mindent elmondtam barátnőmnek az ő házának nappalijában.
Szerencsére Jake már haza ment, mert mondtam neki, hogy menjen haza. Arra számítottam, hogy ki fog küldeni, de csak annyit mondott, hogy hagyjam magára, amit meg is értettem. Kimentem a házból, majd az erdőn keresztül haza futottam. Amikor haza értem felugrottam az ablakom párkányára, ahol kinyitottam az ablakot, majd hangtalanul a szobámban termettem. Leültem az ágyamra, majd a padlót kezdtem el nézni. Az ablakomhoz mentem, ahol kinéztem, de a párkányra volt ragasztva egy papírfecni, amit eddig nem láthattam. Leszedtem onnan a papírfecnit, majd olvasni kezdtem, ami rajta volt.
A háború hamarosan elkezdődik.
Amint elolvastam a szívem egyre gyorsabban dobogott a helyén. A papírfecnit eldugtam valahová, ahol nem találják meg. Újra eszembe jutott az az egy mondat, ami papíron volt, majd a rémületet fájdalom váltotta fel. Jake jutott eszembe, ami miatt fájdalmat éreztem. Ő mellettem volt, amióta csak megláttam őt, és a jég, ami a ellepte a szívemet és az egész testem, olvadozni kezdett. Mintha az a sok rossz, ami történt velem a múltban már csak ködként létezett a számomra. Megtaláltam az én ámoromat, aki visszahozott engem az életbe. Még emlékeztem arra az üzenetre, amit May hagyott itt nekem. Tudtam, ha én nem teszek valamit a családomért és a szerelmemért akkor újra elveszítem azt, akit a legjobban szeretek. Összepakoltam néhány holmit az egyik válltáskámba, majd feltettem a vállamra. Elővettem egy papírt és egy tollat, majd írni kezdtem rá.
Amire ezt az üzenetet olvassátok már nem leszek itt.Bárcsak beleavathatnálak titeket, de nem lehet.Amikor visszajövök mindent elmondok.Szeretlek titeket.
Írtam le a következőket a papírra, majd az ágyamra tettem. Legördült egy könnycsepp az arcomon, de erőt vettem magamon, és kimásztam a párkányra. Elrugaszkodtam a párkányról, és az egyik fára érkeztem. Egyik fáról a másik fára ugrottam, majd amikor elég messze voltam a háztól, lemásztam onnan, és a temető felé vettem az irányt. Addig futottam, amíg meg nem láttam egy vaskaput. Kinyitottam a vaskaput, majd a kápolna felé vettem az irányt. Amint odaértem a fejemben meghallottam egy hangot, ami miatt összeestem a földön, de amilyen hirtelen jött olyan hirtelen tűnt el. Felálltam, majd kinyitottam a kápolna ajtaját. Miután átléptem a küszöböt megjelent előttem May.
" Ezek szerint igazam volt."- mondta nekem a gondolataimban mintha valami gondolatolvasó lennék.
" Emlékszel arra, amikor azt a háborút álmodtam, amiben a bátyád is ott volt?"- kérdezte, amire csak bólintottam.
Teljesen váratlanul a földön a porba írta bele, hogy kövessem őt. Ezt meg is tettem. Futottam, amerre irányított engemet. Egy kis dombon megálltam, ahol nézhettem a napfelkeltét.Az ég egy kis része narancssárga volt először, majd megláttam egy sárga korongot, ami feljött az égre, és a mennybolt sötétkékből világoskékre váltott. Még mielőtt újra elindultam volna megfordultam. Láttam a várost, ahol megkerestem Jake házát, majd erőt vettem magamon. Futásnak eredtem, de nem néztem hátra, mert akkor elgyengülök, és nem tudom végig csinálni ezt az egészet.