Örökkön-örökké:
/Bella/
Útközben néztem a tájat a furgonomban, amit a húgom vezetett. Előttünk volt Catherine és Paul vezetett. Ott tudták hova megyünk, én nem, mert elkerültem őket. Végre megtaláltam a boldogságomat, de elvették tőlem. Úgy éreztem magamat mielőtt találkoztam volna vele. Az úton nem álltam szóba a testvéreimmel, a furgonom hátsó ülésére ültem, és onnan ki nem szálltam. Csak ott voltam hajlandó lenni, enni és aludni. Bezárkóztam. Talán sohasem látom őt többé. Ezért nem akartam szerelmes lenni, mert akkor szeretnek egy ideig, de a végén mind magunkra maradunk. Úgy érzem mintha valaki kiszakított volna belőlem egy darabot. Kiszakította a testemnek azt a részét, amit soha nem engedtem ki, mert féltem, hogy csalódás ér. Hiába próbáltam elrejteni ezt az érzést, hiába próbáltam elásni a gödör legmélyére, hiába próbáltam tűzbe dobni, mindenhonnan kiszabadult, és a felszínre engedtem. Ő volt az, aki a szívem mélyén lappangó telet tavasszá változtatta. És most újra tél van. A virágzó fák virágai lehullottak, és helyette kopasz fák alakultak ki. Megérkeztünk a lakásba, ahol lakni fogunk. A ház falai citromsárga színű volt, a tetőcserép hozzáillő mahagóni színben pompázott, a legfelső szobánál volt egy terasz is. Kiszálltam az autóból, majd bementem a lakásba. A többiek már szobát választottak, ezért felmentem a legfelső emeletre. Azt a szobát akartam magamnak. A falak színe tengerkék színű volt, az üvegajtóknál hozzáillő függönyök voltak felrakva. Kinyitottam az üvegajtót, majd a terasz szélére mentem. Gyönyörű volt a kilátás. Most már biztos, hogy ez a szoba lesz az enyém. A ruháimat beraktam a szekrénybe, a könyveimet a könyvespolcra helyeztem, majd ledőltem az ágyra, és lehunytam a szemeimet. Csakhogy egy szemhunyásnyit se tudtam aludni, ezért csak feküdtem az ágyon. Másnap reggel már suliba kellett mennünk a látszat kedvéért. Az iskolában is elkerültem mindenkit, aki csak barátkozni akart velem vagyis senki. Egy senki voltam. Nem értem semmit ő nélküle. A menzán kerestem egy üres helyet, ami mostantól az enyém lesz, és ha valaki le akar oda ülni akkor elküldőm. Csakhogy alig tudtam letuszkolni egy falatot a torkomon. A legtöbb ennivalóm a tálcámról a kukában landolt. És napokon keresztül így ment. Egy nap azonban nem mentem be a suliba, és helyette felfedeztem az erdőt. Az erdőben kóboroltam, és megfigyeltem egy-egy állatot vagy növényt. De inkább azért voltam az erdőben, hogy eltereljem a figyelmemet az ő hiányáról. Napról napra jobban hiányzik, és őt nem tudom csak úgy kitörölni a fejemből, ahogy a lányommal tettem. Belevéste magát a fejembe, hogy sohase felejthessem el őt. Az erdőből kiérve egy tengerpartra értem. Levettem a cipőmet bementem a tengerbe, de csak addig, hogy ellepje a víz a lábamat. Hamar kijöttem onnan, majd leültem a homokba. Hirtelen lefolyt egy könnycsepp az arcomon, de egyre több folyt le róla, ami szinte ellepte az arcomat. Hagytam, hogy kiadjam magamból, amit már napok óta próbálok visszafojtani. Ekkor egy kéz érintette meg a vállamat, majd ijedten megfordultam. A lélegzetem is elállt mikor megláttam őt, aki megérintette a vállam. Becsuktam a szememet, és újra kinyitottam, de ő még mindig előttem állt. Megérintettem az arcát, belenéztem a szemeibe, de ő még akkor sem volt délibáb. Igazi volt. Tényleg itt állt előttem.
- Jake.- szólítottam szerelmemet, aki ajkait az ajkaimhoz érintette.
Először nem akartam viszonozni a csókot, de nem tudtam neki ellenállni. Szerettem őt. Minden porcikám csak ő rá vágyik, és senki másra. Úgy éreztem mintha azt a darabot, amit elvettek tőlem újra visszakaptam. A szívem mélyén rejlő telet tavasszá változtatta. Amíg ő velem van tudom nincs mitől félnem. Elszakadtunk egymástól, majd elképedve néztem magam elé.
- Hogy kerülsz ide?- kérdeztem meg tőle, majd elmesélte mi történt vele aznap este, és hogy mit csinált miután elolvasta a levelet. Megfogtam a kezét, és így sétáltunk a parton. Tudom, hogy most már nem leszek olyan, mint tegnap, mert itt van velem Jake, aki beragyogja a mindennapjaimat. Senki sem választhat el minket el egymástól, mert örökké együtt leszünk. Még akkor is, ha csak az atom darabjaink egyesülhetnek. Mindig együtt leszünk. Akár a fűben, a fában, a vízben, vagy a nap sugaraiban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése