Öngyilkosság:
/Charlotte/
Október 6.
Kedves naplóm!
2:00 óra van. Nem tudok aludni, amióta azt a kőt valaki bedobta az ablakon. Az ablakon kicseréltük, de én félek. Azt írta, hogyha nem engedelmeskedem az akaratának baja esik valaki olyannak, akit ismerek. Ma reggel fogom megkeresni azt a bizonyos vasfüvet, ami a könyv szerint megvéd. Ez egy ritka növény, amiből gyógyteát lehet készíteni. Ha ez igaz akkor elég könnyen megtudom vele védeni a szeretteimet. De a legfontosabb dolog az, hogy ne engedjem be a házamba. Könnyűnek tűnik, de ha találkozik a nagynénémmel, és ő beengedi akkor nagy bajban vagyok. Ha beengedi akkor nem is merek belegondolni, hogy mi lesz.
Sam megüzente, hogy pár napig biztos nem fog jönni a suliba. Majd ha újra jön akkor elmond mindent. Ő egyelőre nincs veszélyben. Csak Julia néni, Hannah és Heather. Őket mindenképpen meg kell védenem.
Tettem a naplómat a párnám alá, majd lecsuktam a szemeimet. Mély álomba zuhantam. Álmomban megláttam egy sötét árny alakot, aki közeledett felém. De mielőtt odajött volna hozzám megfogott egy állatot. Nem tudtam felismerni, hogy milyen állat lehet a kezében, de elég kicsi volt. Egyik kezével az állat farkát fogta, a másik keze közeledett a nyaka felé. Amint a nyakánál volt a keze egy hirtelen mozdulattal kitörte annak a nyakát. Újra közeledett felém, majd kilépett az árnyékból. Az alak úgy nézett ki, mint én csak vörös szemei voltak. Mintha egy tükör lett volna előttem nem is ő. A nyakamhoz hajolt, majd éreztem ott egy szúrást, először fájt egy kicsit, utána már nem. Riadtan ébredtem fel a rémálmomból. Felültem az ágyamon, majd az órámra néztem. Az óra 6:45-öt mutatott. Lehúztam magamról a takarót, és a fürdőbe mentem. Ruháimat a szennyes kosárba helyeztem, a hajamat feltűztem, majd a zuhanykabin felé vettem az irányt. Engedni kezdtem magamra a vizet, amitől teljesen ellazultam. Kicsit hosszabb ideig időztem a kabinban, miközben a vízcseppek a bőrömre hullottak. Elzártam a vizet megszakítva ezzel a víz megnyugtató hatását. Ott teljesen elfeledkeztem a gondjaimról, de amint kisétáltam a zuhanyfülkéből újra emlékeztem a gondjaimra. Gyorsan felöltöztem, megcsináltam a hajamat, majd lementem a lépcsőn a konyhába. Julia néni még aludt mivel ő sose szokott ilyen korán felkelni. Nagynéném sokszor csinált nekem teát. Megnéztem a tea összetevőit hátha nem kell megkeresnem azt a vasfüvet. De meg kell, mert ő nem abból készítette. Egy könnyen nyitható üvegbe vizet töltöttem arra az esetre, ha még is megtámadna Ian. Megtudom védeni magam tőle már amennyire megtudom. Az üveggel a kezemben kinyitottam az ajtót, és kimentem a szabadba. Gyorsan kimentem az erdőbe, majd keresni kezdtem a növényt. Nagyon könnyen megtaláltam a növényt. Nagyon szép kékeslila virága volt. Gyökerestül téptem ki a földből, majd visszarohantam a házba. Szerencsére egyetlen egyszer sem találkoztam Iannal. Amint a biztonságot nyújtó házban voltam felszaladtam a szobámba. Leszedtem a növény virágait, amiket beletettem a kádba engedett vízbe. 10 percig kell áztatni benne a virágot. Miután elmúlt a 10 perc kivettem belőle a virágokat, és egy tál fölött rázni kezdtem. A szép virág szirmairól por hullott le a kis tálba. A virágokból egy színtelen valami lett. A növény szára nem fog kelleni, de a könyv szerint a levelek is megvédik az embert. Egyszer kölcsön kértem Heathertől egy karkötőt, amit még nem adtam vissza neki. A karkötőbe raktam a növény levelét, majd beleraktam egy kis zacskóba. Hannahnak a szülinapjára vettem egy nyakláncot, amit még nem volt szerencsém odaadni neki. A nyakláncba is beletettem egy levelet. A kis tálban lévő port levittem a konyhába, majd elkezdtem megcsinálni a teát. Nagyon ritkán kell teát főzni, mert az emberi szervezetből nehezen ürül ki a vasfű, ezért kitart egy ideig. Egy ideig mindenkit megtudok védeni, akit csak szeretek. A maradék vasfű port felvittem a szobámba, ahol elrejtettem. Remélem a tea hatásos lesz. Julia néni már az asztalnál ült, és a teát kortyolgatta.
- Nagyon figyelmes volt tőled, hogy teát készítettél nekem. - dicsért meg a nagynéném.
Amíg a nagynéném felöltözött addig én csináltam néhány szendvicset. Hannah is lejött a konyhába, majd odatettem elé a szendvicset, és a nyakába tettem a nyakláncot. Mire végeztem a szendvicsekkel, megreggeliztem, kimentem az udvarra, ahol John várt rám. Beszálltam a kocsiba, aki azonnal beindította az autót. Pár perc alatt leértünk az iskolába. Kiszálltam a kocsiból. Legnagyobb meglepetésemre Ian is itt volt Hope-pal az oldalán. Nem sajnáltam Hope-ot, ha megöli őt, de a halált nem kívánom senkinek. Bementem a folyosóra, ahol a kémia terem felé vettem az irányt. Az órák nagy része hamar eltelt, és csak irodalom órán láttam meg Iant. Így könnyen kibírtam az iskolát. A parkoló felé vettem az irányt, majd megvártam Johnt a kocsijánál. Sokáig vártam, de még mindig nem érkezett meg. Hirtelen valaki finoman megrázta a vállamat. Megfordultam, és Rosette-t láttam magam előtt. Rosette-t régen a legjobb barátnőm volt, de már nem az. Akkor szakadt meg a kapcsolatunk, amikor elkezdtem Hope-pal barátkozni.
- Rosette, mit akarsz? - kérdeztem meg tőle, mert nem értettem, hogy mit akar tőlem.
A kezembe nyomott egy papírt, amire az én nevem volt ráírva. A kezét felemelte, amiben egy kést szorongatott, és a kést a szívébe döfte. Felsikoltottam, majd eltávolodtam tőle. Nem hittem el, hogy öngyilkos lett az a lány, akiről nem feltételeztem, hogy megteszi. John hátulról megölelt, majd lassan elvitt onnan. Fejemet a mellkasába nyomtam, és utat engedtem a könnyeimnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése