Árnyék és fény 11. fejezet

Szövetséges:

/Charlotte/

Sokáig voltam John karjaiban, aki próbált megnyugtatni, hogy nem lesz semmi baj. Rosette-t miattam ölték meg. Bizonyára rávették, hogy szúrja le magát. Lehet, hogy Ian volt? A rendőrők tettem fel nekem kérdéseket, amire én készséggel feleltem, de azt kihagytam, hogy adott nekem egy papírt. Nem tudhatják meg, hogy léteznek vámpírok. Miután kikérdeztek engem elvitették a testet a parkolóból, John haza vitt engemet. Szerinte Ian tette, hogy ártson nekem. Én viszont nem hiszem, hogy ő tette volna azt. Amikor megláttam a házunkat John megállította az autót, amiből én kiszálltam. Bementem a házba, ahol egyenesen a szobám felé vettem az irányt. Elővettem azt a papírt, amit még Ian küldött nekem. Széthajtotta a papírokat, majd összehasonlítottam a két írást. Majdnem ugyanúgy írtak, de volt néhány eltérő dolog a két írás között. Nem ő tette. Tudom, hogy nem ő tette. Eltettem a papírokat, majd lementem a konyhába, ahol nagynéném készülődött a ma esti kiállításra. Az alapítók kiállításának mondjuk, mert olyan családok dolgait teszük ki, akik régen ezt a falut megalkották. A nevelőszüleim is a családok közé tartoztak. A következő alapító család McDonough-ék, őket követi Wilsonék, Wilsonék után Rosette családja van. Ők alapították a falut, és népesítették be az emberekkel. Most rájuk emlékezünk ezen a napon. Szerettem volna egy kicsit kikapcsolódni, ezért segítettem Julia néninek a pakolászásban. A nevelőszüleim dolgait elraktuk egy kartondobozba. Nem volt olyan nagy, de minden holmi elfért benne. Hirtelen valaki csöngetett. Kinyitottam az ajtót, és egy barna hajú srác állt ott torna cipőben egy rövid nadrágban és egy szürke pólóban. Nem értem, hogy ő miért nem fázik mivel odakint nincs olyan jó idő, mint ahogy azt hiszi. Először nem ismertem fel őt, de aztán rájöttem, hogy ő Nathaniel Wilson volt az Angela ikertestvére. Nem jött egyedül. A barátja is vele jött.
- Szia - üdvözöltek udvariasan. - A holmikért jöttünk, amikért az anyukám küldött - magyarázta udvariasan.
Mindig is kedveltem Wilsonékat. Legalábbis a legtöbbjüket. Wilsonék gondoskodnak a kiállítás tárgyairól és menetéről.
- Sziasztok - üdvözöltem én is őket. - Gyertek be, mindjárt adom őket. - mondtam nekik.
Mindketten átlépték a küszöböt, és beljebb merészkedtek. Nate barátja nagyon furcsán viselkedik ugyanis mosolygott, amikor behívtam őket. Amíg nem akar rosszat addig nincs vele semmi bajom. A kartondobozért mentem, majd Nate kezébe adtam a dobozt. Elég könnyen megfogta a dobozt, mintha csak egy tollat tartana a kezében. Wilsonék nagyon furák voltak nekem, de lehet, hogy csak én vagyok paranoiás. Miután megkapták, amit akarnak beszálltak a kocsijukba, majd elhajtottak. Felmentem a szobámba, majd elővettem a naplómat. Fogtam egy tollat és írni kezdtem.

Október 6.

Kedves naplóm!
Már délután van. Hamarosan itt lesz az este, és elkezdődik a kiállítás. Ma megint megöltek egy lányt, Rosette-t. A régi legjobb barátnőmet. Hope miatt szakadtunk el egymástól. Nem tudom ki ölte meg, de ő nem érdemelte meg a halált. John szerint Ian tette, de szerintem nem. Valaki más. Egyelőre még nem tudom ki az. Más vámpír is van a városban.
Minden szerettem védve van a vámpíroktól. Julia nénikémet vasfű teával itatom, míg Hannáhnak és Heathernek az ékszereiben van vasfű így nem lehet őket megigézni.
Hirtelen Ian kopogott be az ablakomon. A naplómat becsuktam, majd elrejtettem a párnám alá. Kinyitottam az ablakot. Ian a párkányon áll, és az ereszbe kapaszkodott, de nem volt rá szükség, mert kapaszkodás nélkül is megtudott állni.
- Ugye nem hiszed azt, hogy én öltem meg azt a lány? - kérdezte tetetett sértődöttséggel.
- Nem hiszem - válaszoltam kérdésére, majd becsuktam az ablakot.
Lementem a lépcsőn, de amint a földszinten voltam furcsa érzés tört rám. Veszélyt éreztem, de nem Ian volt az, mert őt nem engedtem be a házamba. Szaporábban vettem a levegőt, majd az ajtó felé menekültem, de már ott állt valaki. Az a srác volt az, aki Nate-tel idejött a holmikért. Megfordultam, és a konyha felé vettem az irányt, de ő gyorsabb volt nálam, és megelőzött. Megfogta a csuklómat, megpróbált kiráncigálni a házból, de én nem hagytam magam. Az éjjeli szekrényen megláttam négy darab ceruzát, amit elvettem, és egyenként beleszúrtam a fiúba, aki fájdalmasan felordított. Amint a csuklómat elengedte a konyhába futottam. Ott kerestem valamit. Egy kis pohárban találtam még vasfű teát. A poharat megfogtam, és amikor megláttam a fiút a teát ráöntöttem. Szerencsére a konyhában volt egy ajtó, amin keresztül ki tudtam menni. Ha Ian még itt van akkor ő talán megtud védeni. A levélben, amit még az ablakon dobott be az állt, hogy megszerezz bármi áron. A megszerzés érdekében megvéd az idegen vámpíroktól is. Legalábbis reméltem. A fiú újra előttem volt, de hirtelen eltűnt. A hátam mögé néztem, ahol Ian és John állt. Azt hittem, hogy csak Ian van itt, de tévedtem.
- Jól vagy? - kérdezte meg tőlem John, amire én válaszul csak bólintottam.
- Minek kellett őt behívnod a házadba, és akkor nem kellene most elmennünk a kiállításra, hogy megöljük ezt a fickót - mondta dühösen, amire én nem reagáltam.
Beültünk a kocsiba, majd elmentünk a kiállításra. Először a kiállításon megnéztük a holmikat, majd utána szabadon lehet mozogni az ebédlő és a terem között. A fiúk egész végig engem figyeltek, miközben azt a fiút keresték, aki megtámadott. A mosdó felé mentem egyedül, amíg a testvérek mindenkit megfigyeltek. Csak egy perc lett volna, de a mosdó ajtaja előtt állt az a fiú. Hirtelen futásnak eredtem. Addig futottam míg el nem értem az ebédlő ajtaját, de az be volt zárva. Remek. Tovább futottam a folyosón. Úgy a felénél tartottam, amikor megjelent előttem az a srác. Két ajtó volt. Az egyik a jobb oldalamon, míg a másik a balon. A bal oldali ajtót kiakartam nyitni, de az zárva volt. A jobb oldalit is megpróbáltam kinyitni, ami sikerült is. Az ajtót gyorsan bezártam, majd körülnéztem a szobában. Nem tudtam hova menekülni. Az egyik szekrényen megpillantottam egy vázát. Kivettem belőle a virágokat, majd amint bejött a fiú rádobtam a vázát. Egy része vizes volt, és pont ez volt a célom. Szememmel a vizes felületet néztem pár percig, majd lángra lobbant. Kimentem az ajtón, majd újra az ebédlő ajtaja felé mentem. Szerencsére nem kellett sokáig futnom, mert megpillantottam a fiúkat, akik a szoba felé mentek. A hátuk mögött követtem őket, de a szoba ajtajánál megtorpantam. Ian fogott egy fadarabot, amivel hason szúrta a fiút.
- Mit akarsz tőle? - kérdezte, miközben rám mutatott.
- Nem mondhatom el. A szövetség egy tagja vagyok, ezért kötelez a titkot megőriznem. - mondta, majd kihúzta a fadarabot, és szíven szúrta magát.
Ian elintézte a halott vámpír testet, míg John haza vitt. Ma este együtt összefogtak, de mostantól nem hiszem, hogy újra együtt dolgoznak. Otthon fáradtan indultam el a szobám felé, de valaki a számra tette a kezét, és kivitt az otthonomból. Azután nem emlékeztem semmire sem. Csak arra, hogy lecsukom a szemeimet, és mély álomba zuhanok.