Árnyék és fény 7.fejezet

A testvérek:

/Charlotte/

Barátnőm szobájában voltunk, és a családfát tanulmányoztuk. Egészen addig, amíg Sam szülei el nem mentek egy üzleti vacsorára. Thomas Parker, barátnőm apja egy cégnél dolgozik Parkersburg városában. Melissa Parker, barátnőm anyja egy saját éttermen dolgozik. Ha minden jól megy akkor az étterem két hét múlva megnyitja kapuit. Amint mind a ketten elmentek a házból, mi bementünk Melissa hálószobájába. Mindent megnéztünk, amit tudtunk. Az éjjeliszekrényt néztem át, amikor a kezembe akadt valakinek a naplója. Sam azonnal odajött hozzám, és kinyitotta a naplót. A napló a nagymamájáé volt. Lapozgatni kezdte, majd valahol megállt. Olvasni kezdtük a sorokat.

December 15.

Kedves naplóm!
Ma reggel lehullott az első hópehely. Nagyon örülök neki, de főleg annak, hogy ebben a hónapban fog megszületni a második kislányom. A férjemmel úgy döntöttünk, hogy Evelynnek fogjuk hívni a kislányt. De annak örülnék a legjobban, ha ő is boszorkány lenne, és tovább vinné a hagyományt. Azért bízok benne annyira, hogy ő boszorkány lesz, mert Melissa nem az. Mindig abból lesz boszorkány, aki felelősségteljes. Az erőnk felelősséget érdemel. Kiszámíthatatlan, hogy ki mikor lesz az.

Amint elolvastuk Sam azonnal visszatette a naplót, és a fejét fogva próbálta megemészteni a dolgokat. Megfogtam a kezét, és visszavezettem őt a szobájába. Lehet, hogy ő tényleg boszorkány? Nem mindenki lesz boszorkány. A piros nevek a boszorkányok, a fekete nevek meg az emberek, akiknek nem adatott meg, hogy boszorkányok legyenek. Samnek is ez az elmélete.
- Ha megjön a nagynéném akkor követelni fogom tőle az igazságot - határozta el barátnőm. - Mi lenne, ha elmennénk a meccsre? - kérdezte meg tőlem, amire én azonnal rábólintottam.
Sam írt egy levelet a szüleinek, ha nem lenne itthon, amikor ők visszajönnek. Ki tudja, hogy meddig húzódik el egy ilyen meccs. Barátnőm beindította a kocsit, és elszáguldott a sportcsarnokba. Ott tartják a meccset. Amint odaértünk kiszálltunk a kocsiból, a büfénél vettünk magunknak egy pattogatott kukoricát, és a nézőtér felé vettük az irányt. Szerencsére elég könnyen találtunk magunknak helyet. Sokáig élveztük a meccset. A pomponlányok őrületes szurkolásba kezdtek, miközben bemutattak néhány cigánykereket és spárgát. A pomponlányok vezetője Hope volt. Minden jól ment egészen addig, amíg meg nem hallottunk egy hatalmas sikolyt. Mindenki arra felé vette az irányt. Még a meccset is le kellett fújni ugyanis annyian indultak meg, hogy megnézzék ki az, aki sikoltott. Egy lány feküdt a földön, és a nyakából vér folyt. A véréből egy hatalmas tócsa keletkezett. Sam egy pillanatig mozdulatlanul állt mellettem, majd rámutatott a testre. Nem értettem miért mutat az élettelen testre, de újra ránéztem. A lány csuklóján egy tizenhetes szám volt tetoválva, a mellette levő padra bele lett vésve egy nyolcas szám, a pad mellett lévő kukán egy lap volt, amire rá volt írva a tizes szám. Hirtelen újra eszembe jutott, amikor barátnőm tekintete elhomályosult, és ezt a három számot ejtette ki a száján. Halált jelentő számok, idéztem fel a szavait. Pár perc elteltével kijöttek a rendőrök és a mentősök, akik elvitték a testet, és lezárták azt a helyet, ahol a lány feküdt az imént.

/John/

Október 4.

Kedves naplóm!
Most már biztosan kijelenthetem, hogy Charlotte nem Kate. Kate ravasz, megfontolt és óvatos volt. Vámpír, de különleges képességekkel rendelkezik. Charlotte okos, félénk és segítőkész, de mégis határozott erős lány. Még nem láttam, hogy használta volna a képességét, de csak idő kérdése. Ő nem olyan, mint az a nőszemély, aki miatt vámpír lettem, és amiért menekülnöm kell. Ellenszegültem valakinek, aki a halálomat akarja.
Pár hete rossz érzésem van, de ez az érzés nagyon ismerős valahonnan. Ilyet akkor éreztem utoljára, amikor szembe kerültem az öccsémmel. Ian szerette azt a nőt, és mindig vele akart lenni, de nem volt kölcsönös az érzés. Ezért miután vámpírrá változott megváltozott, és elkezdett élvezetből ölni. Nem maradtam vele, de a másikkal sem.

Hirtelen megálltam a naplóm írásában, mert újra éreztem a fenyegető érzést. Csupán egy pillanatig tartott. Lehet, hogy tényleg itt van, és ő gyilkol a városban.

Most is érzem. Lehet, hogy utánam jött. Akkor viszont nem engedhetem meg neki, hogy bántsa Charlotte-ot.
Naplómat a párnám alá rejtettem, majd lementem a konyhába. Felvettem a kabátomat, majd kimentem az erdőbe. Hallgatózni kezdtem, hátha meghallok valamit. Egy rókát, aki épp valamire vadászott. Halkan odasettenkedtem hozzá. Rávetettem magamat, és a nyakára tapasztottam a fogaimat. Elkezdtem szívni a vérét. Pár percen belül már csak egy élettelen test maradt belőle. Utána visszamentem a házamba. Az ajtónál álltam, amikor újra rám tört az az érzés. A hátam mögé néztem, és ott állt fekete nadrágban, pólóban és bőrkabátban. Minden viselete fekete volt. A haja színe a fekete és a barna szín határán helyezkedett el. Ugyanaz a dühös csokoládé barna szem nézett vissza rám.
- Hello testvér - mondta nekem, majd mosolyt csalt az arcára.
Megfordultam, hogy a hátam az ajtóval szemben legyen. Mit keres ő itt és mit akar, tettem fel magamnak a nagy kérdést.
- Jelenleg átutazóban vagyok, de az is lehet, hogy maradok - adott magyarázatot a ki nem mondott kérdésre. - Eléggé megkedveltem Charlotte-ot. Majdnem ugyanúgy néz ki, mint Kate. - mondta, majd egy újabb mosoly után folytatta. - Neki is vannak képességei. Már a fejemben is volt, éreztem. Lehet, hogy te azért nem érezted, amikor a tiédben volt, mert állatokra vadászol. - dörgölte az orrom alá.
- Tartsd magad távol tőle - fenyegettem meg, majd kinyitottam az ajtót.
Átléptem a küszöböt a biztonságot nyújtó otthonomba. Hallottam, ahogy ő is utánam akar jönni, de nem tudott bejönni a házamba. A házat a saját nevemre írattam, hogy egyetlenegy vámpír se tegye be ide a lábát.
- Jaj ne már tesó, engedj be. Te sem akarhatod, hogy a bokorban aludjak. - próbált rávenni, de én csak rácsaptam az ajtót.
Visszamentem a szobámba, majd lefeküdtem az ágyamba. Lehunytam szemeimet, és mély álomba merültem.