Árnyék és fény 6.fejezet

Családfa:

/Charlotte/

Október 4.

Kedves naplóm!
Két hét telt el azóta, hogy Sam furcsán viselkedett. Azóta is kerül engem. Főleg Johnt kerüli. Amikor vele vagyok akkor legjobb barátnőm más fele megy. Nem tudom mi a baja, de ma rá fogok kérdezni a dologra. Johnnal elég jól alakulnak a dolgok. Azt hiszem kijelenthetem, hogy együtt vagyunk. Én elmondtam neki mindent magamról, és ő is nekem. Ma este lesz egy meccs a foci csapatunkkal. Eddig senki sem győzött le minket.
Az elmúlt két hét alatt senki sem halt meg. De hamarosan meg fog halni valaki, ha igaz, amit Sam mondott még a kocsiban. 17, 8, 10. Nem a parkolóban fog meghalni az illető, mert ott egyik számot sem találtam meg. Valahol máshol.
Hope az elmúlt napok alatt kétszer próbált barátnőmbe kötni. John azt mondja, hogy a származásával idegesíti barátnőmet. Angliából származik, ahol még régen boszorkányüldőzések voltak. Én ezt eddig nem is tudtam. Mindkettőnknek van egy olyan titka, amit nem szívesen osztunk meg egymással. Lehet, hogy elmondom neki az én titkomat, és lehet, hogy akkor ő is megosztja velem az övéit. Semmi sem biztos, de lehet, hogy csak így szerezhetem vissza barátnőm bizalmát akkor legyen.

Tettem le a naplómat az ágyra, majd felvettem a táskámat, és lementem a lépcsőn. A konyhában gyorsan megettem a reggelimet. Utána elindultam gyalog az iskolába. Sam már két hete nem jön el értem, hogy elvigyen a suliba. Inkább gyalog indulok el, de egyelőre nincs más választásom, amíg vissza nem nyerem barátnőm bizalmát. Senki sem járt az utcákon. Már pedig ilyenkor mindig van kint valaki. De most csak én voltam, és sétáltam a kihalt utcákon, és az iskola felé siettem. Rápillantottam a karomon lévő órára. Amint megláttam hol állnak a mutatók futva indultam el az iskola felé. El fogok késni az első óráról. Megint. Amióta Sam nem jön el értem azóta folyamatosan elkések az első óráról. Pedig most az első óra történelem lesz, és arról nem késhetek el. Amint odaértem a suliba láttam, hogy a parkolók megteltek. Senki sem volt kint. Bementem a folyosóra, ahol szintén nem volt kint senki, ezért futva elindultam a történelem terem felé. Az ajtó előtt megálltam, majd lenyomtam a kilincset. Kinyitottam az ajtót, a padom felé siettem megzavarva ezzel az órát. Igazam volt. Megint elkéstem. Mr. Campbell gyilkos tekintettel nézett rám. Ezt követően folytatta az órát. Hallgattam, amit a tanár mondott, de egyetlen szavát se tudtam belevésni a fejembe. Pár perc elteltével meghallottam a csengő hangját, és kimentem a teremből. A menzára mentem, majd elvettem egy tálcát, és kértem a nekem megfelelő ételt. Tekintetemmel Samet kerestem, akit meg is találtam egyedül az egyik asztalnál. Leültem mellé, aki rám emelte a tekintetét.
- Beszélnünk kell - kezdtem bele. - Miért kerülsz engem? - tettem fel a kérdést.
- Én nem téged kerüllek, hanem őt, és te folyton vele vagy. Amikor a közelébe megyek egy rossz érzés tör rám. Nem merek a közelében menni. - magyarázta a dolgot barátnőm.
Amikor kimondta a szavakat már nem voltam biztos benne, hogy elmondjam neki a titkomat. Tehát nem is engem került, hanem Johnt. Valamit John is titkol, ha Samnek egy rossz érzése van vele kapcsolatban.
- Beszélni akartam a nagynénémmel, de ő nem volt otthon, ezért átnéztem a házát. Olyan dolgokat találtam, amiket csak egy boszorkány használ - mondta az utolsó mondatot suttogva. - Mi van, ha én egy boszorkány vagyok? - kérdezte meg tőlem.
- Iskola után kiderítjük. - avattam bele a tervembe.
Már közel sem voltam olyan biztos benne, hogy megosztom vele a titkomat. Neki is van elég problémája. Majd talán egy másik alkalommal elmondom neki. Az óráink hamar elteltek. Barátnőm kocsijában ültem, és arra vártam, hogy elindítsa az autót. Beindította az autó motorját, majd ráment a főútra. Megpróbáljuk még egyszer a nagynénjét hátha most otthon lesz. Pár perccel később leállította a motort. Egy kertes háznál álltunk meg. Nagyon szép volt. Kinyitottam az ajtót, majd kiszálltam a járműből. Sam kinyitotta a ház kapuját. Az ajtóhoz sétáltunk, bekopogtunk, de senki sem nyitotta ki az ajtót. Sam lenyomta a kilincset, de az ajtó meg se mozdult. Belülről lett bezárva. Míg barátnőm valami másra lett figyelmes addig én képességemmel kinyitottam az ajtót. Sam csodálkozva nézett rám, de nem nagyon foglalkozott vele, hogy hogyan nyitottam ki az ajtót. Amint átléptük a küszöböt beljebb mentünk a házba. Úgy látszott senki sem volt itthon. Felmentünk Sam nagynénjének hálószobájába, mert ott találta azokat a dolgokat. Átkutattunk mindent, amit csak tudtunk. Épp az egyik éjjeli szekrényt kutattam át, amikor a kezembe akadt egy papírtekercs.
- Találtam valamit - szóltam Samnek, aki azonnal odajött hozzám.
Kitekertem a tekercset, majd érdeklődve figyeltük a neveket. A nevek nagy része piros színű volt. A többi pedig fekete. Mi lehet ez?
- Ez a családfám - válaszolt Sam a gondolatbeli kérdésemre. - De miért piros az én nevem? - kérdezte meg tőlem értetlenül.
Én sem értettem ezt. Ezután kimentünk a házból, a tekercset is elvittük. Barátnőm elvette a tekercset, és elrakta a táskájába. A következő, amit meg kell néznünk az az anyukája hálószobája.