Árnyék és fény 12. fejezet

Átok:

/Charlotte/

Egy ismeretlen helyen ébredtem fel. A szoba falai fehérek voltak. A szobában két ágy helyezkedett el, ablak csak az én oldalamon volt, mindkettő ágy mellett ott volt egy éjjeliszekrény. Felültem az ágyon, majd a másik ágyhoz sétáltam. Azon az ágyon is feküdt valaki, de az illető nem akárki volt, hanem Rosette. Reflexszerűen felhúztam a pólóját, hogy megnézzem a mellkasát. A mellkasa bőrén egy kör alakú heg volt. Lehúztam a pólóját, majd visszamentem a saját ágyamhoz. Körül néztem a szobában, hátha találok valami órát. Rosette ágya melletti éjjeliszekrényen találtam egy órát, ami 7:45-öt mutatott. Az ajtó kinyílt, és egy férfi jött be rajta egy tálcával a kezében. A tálcán ételek voltak, amit letett az ágyam szélére. Idegesen méregettem a férfit, és amikor közelebb jött én elhúzódtam. Az megérzéseim azt sugallták, hogy ez az idegen férfi veszélyes. Távolabb ment, és a vámpírok sebességével odament a másik ágy éjjeliszekrényéhez, és lerakott oda egy üveget teli emberi vérrel. Volt barátnőmből vámpírt akarnak csinálni, engem elraboltak, és kitudja miért vagyok itt. Szerintem meg fognak ölni. Mikor kiment a szobából, enni kezdtem a tálcán lévő ételeket. Pár perc múlva meghallottam, ahogy kattan a zár az ajtónál. Mi lehetne annál jobb, hogy be vagyunk zárva egy szobába, és kitudja mit csinálnak velünk. Miután végeztem az evéssel az ablakhoz sétáltam. Az is zárva volt, de megnéztem a túloldalon valamit. Nem volt semmiféle erkély vagy bármi, aminek a segítségével megszökhettünk volna. Rosette-hez fordultam, aki elkezdett mocorogni az ágyban. Felkelt az ágyon, majd felém sétált, de nem tudott odajönni hozzám, mert a napfényben a bőre elkezdett égni, ezért inkább az árnyékos részen maradt. Az éjjeliszekrényre nézett, ahol az üveg vér volt. Gyorsan odament, a kezébe vette az üveget, és kinyitotta azt. Érdeklődve nézte a vért, ami benne volt. Megszagolta a palackban lévő vért, majd az üveg nyitott részét a szájához emelte, és kiitta az összes vért, ami benne volt. A barna szemei helyett vérvörös szemei néztek vissza rám. Szemei visszaváltoztak a megszokott barnává, és szemfogai kihegyesedtek. Fogai is hamar visszahúzódtak a helyükre. Újra az a lány nézett rám, akit még régen a legjobb barátnőmnek tudhattam. Odamentem hozzá, majd leültettem őt az ágyra.
- Emlékszel valamire a tegnapi vagy azelőtti napból? - kérdeztem hátha tudja, hogy hogyan menekült meg a haláltól.
Hosszasan gondolkozott a tegnapi illetve azelőtti napon.
- Egy fiú eljött hozzám a reggel és megkért igyak a véréből, elfelejtette velem, hogy én ilyet tettem. Utána megkért arra, hogy öljem meg magam a parkolóban. Miután megöltem magam felébredtem ezen az ágyon, és egy szőke hajú lány megharapott a mellkasomnál. - magyarázta a történteket.
Rose fekete haja ugyanúgy omlott a vállára, mint régen. Ugyanazzal az ártatlan arccal nézett rám, mint régen amikor rajta kapta a szülei valamin. Újra bejött az a férfi az ajtón, majd felvette az üres tálcát és az üveget. A helyükre egy másikat rakott. Az ágy felé mentem, és eltüntetem, ami a tálcán volt. Rose lassan itta meg a vért nem úgy, mint az előbb. Talán azért, mert most nem volt nagy szüksége rá. Miután végeztem az evéssel eltátogtam barátnőmnek a hallasz valamit valamit szavakat, és rá is mutattam a fülemre, hátha nem értené miről tátogtam az előbb. Volt barátnőm az ajtót bámulta. Hosszú percekig azt bámulta, majd hirtelen rám emelte a tekintetét.
- Valami átokról és Ericről van szó. - szólalt meg halkan.
Percekig bámultuk egymást hátha bejön valaki az ajtón. Talán egy óra is eltelt, mire egy szőke hajú lány jött be a szobába. Elvette a tálcát az ágyról és az üveget a szekrényről. Elővett a zsebéből egy régi gyűrűt, amit odaadott Rose-nak. Felvette a gyűrűt az ujjára, de nem értette mi ez az egész. A lány a napfényre lökte őt. Nagyon megijedtem, hogy valami baja esik, de nem történt semmi.
- Mire kellek én? - kérdeztem meg hirtelen a lánytól, aki értetlenül nézett rám. - Ha már úgyis meghalok akkor szeretném megtudni, hogy miért. - magyaráztam meg az értetlen arckifejezésére a választ.
- Régen a legelső vámpírok járhattak a napon. Nem kellett a sötétségben bujkálniuk. Csakhogy elátkozták őket egy humanoid megölésével, aki majdnem úgy nézett ki, mint te. Úgy átkozták el őket, hogy örökké a sötétség foglyai maradjanak, és korlátozva legyenek a sötétség szabályaival. Eric azonban meg akarja törni az átkot az iker hasonmás segítségével. Az átok megtöréséhez kell egy vámpír, egy boszorkány és te. - magyarázta a dolgot a lány.
- Iker hasonmás? - néztem rá értetlenül.
- Az az iker hasonmás, aki majdnem ugyanúgy néz ki, mint az igazi. - magyarázta meg a szavak jelentését.

/John/

Mindenhol kerestem Charlotte-ot, de sehol sem találtam meg. Testvérem nem tud segíteni nekem, mert el van foglalva valaki mással. Szó szerint. Amióta elmentem hozzá, és megláttam, hogy nincs otthon azóta keresem őt. A lehető legtöbb helyen kerestem, de sehol sem találtam meg. Nem tudom miért megyek Samhez és a nagynénjéhez ugyanis lehet, hogy csak ők találhatják meg. Evelyn már régóta jó barátom, és biztos vagyok benne, hogy szót tudok érteni vele. Még sokáig gondolkoztam, hogy biztos jó ötlet e, de nincs más választásom. Végül kiszálltam az autóból, és az ajtóhoz mentem, ahol bekopogtam. Vártam egy kicsit, amíg valaki kinyitja az ajtót, de behívás nélkül is betudok menni, és ezt Evelyn jól tudja. Nem Evelyn nyitotta ki, hanem Sam.
- Mielőtt bármit is mondanál nem, nem jöhetsz be - jelentette ki határozottan.
Ezek szerint Sam nagynénje mindent elmondott neki a vámpírokról.
- Nem is kell. Charlotte eltűnt, és a segítségeteket kérem, hogy megtaláljam. - kértem meg rá őt, amire ő kelletlenül, de behívott, ami felesleges volt.
Követtem őt a nappaliba, ahol nagynénje értetlenül nézett a párosunkra, de Sam dióhéjban elmagyarázta, hogy mit keresek itt. Mindent előkészítettek a varázslathoz. Pár perc alatt minden az asztalon volt, amire szükség volt. Elkezdték a varázslatot. Elmotyogtak valamit, amit nem nagyon értettem, de nem is figyeltem rájuk igazán. Miután abbahagyták a varázslatot egy pont volt a térképen. Nem volt messze. Megköszöntem a segítséget, majd beszálltam az autóba, és elhajtottam addig a pontig. Mikor ott voltam azon a helyen figyelni kezdtem hátha meghallok valamit, ami segíthet. Szerencsére meghallottam Charlotte sikoltását így hamar beazonosítottam, hogy honnan jött a hang. Ha jól hallottam két vámpír van vele. Odamentem az ajtóhoz, majd kinyitottam azt. A fiú megfordult, majd a bőre égni kezdett. Neki nem volt olyan gyűrűje, ami megvédi a naptól. Ez előnyt jelentett a számomra. A függönyt is letéptem a helyéről csak, hogy még jobban elbújjon az árnyékba. Esélye sem volt neki. Charlotte odarohant hozzám. Szorosan magához ölelt, ami nekem meg se kottyant. Hallottam, ahogy megkönnyebbülve felsóhajt. Hirtelen megláttam Rosette-t, aki vámpír volt. Éreztem. Értetlen arckifejezéssel néztem hol Charlotte-ra hol pedig Rosette-re.
- Útközben elmagyarázom, de most menjünk innen. - felelte, majd megfogta volt barátnője kezét, és együtt kimentünk a házból.