A gyűrű
Alapítók napja:/Charlotte/
Izgatottan álltam barátnőmmel egy piros szalag előtt, és arra vártunk, hogy Melissa elvágja ezt a szalagot. Percekig vártunk a szalag előtt, mire végre kijött Melissa az épületből. Egy ollóval a kezében sétált a szalaghoz, és egy pillanat alatt elvágta azt. Ezt követően Sam anyukáját követve elindultunk az étterem bejárata felé. Kinyitották az ajtót, szabad utat nyerve az étterembe. Mindenki bement az étterembe, és elfoglaltak egy asztalt. Mi is leültünk az egyik asztalhoz. Minden asztalon volt egy étlap, amit mindenki érdeklődve nyitott ki. Én is kinyitottam az étlapot, és érdeklődve figyeltem. Egy forró csokit rendeltem, míg barátnőm egy rántottát. Pár percen belül meg is kaptuk, amit rendeltünk. Sam amint megkapta a rántottáját azonnal megkóstolta azt.
- Na, milyen? – jött oda hozzánk Melissa.
- Jó – mondtuk egyszerre barátnőmmel.
Sam anyja mosolyogva az asztalnál hagyott minket. Ránéztem az órámra. Az italomat gyorsan megittam, majd lassan felálltam a helyemről.
- El kell mennem a ruhákért – mondtam barátnőmnek, aki azonnal elővette a pénztárcáját.
- Láttad már a ruhákat? Remélem, nem néznek ki rémesen – próbálta leplezni a félelmét.
Válaszul nemet intettem a fejemmel, majd elindultam kifelé az étteremből. Mikor kiértem az étteremből, szememmel a kocsimat kezdtem el keresni, amit pár percen belül meg is találtam. A múlt héten kaptam az autót nagynénémtől. Úgy gondolta, hogy szükségem van rá, amiben igaza is volt. Beszálltam az autómba, majd elindítottam. Pár percig vezettem az autót, mert amint megláttam az iskola épületét azonnal leállítottam a motort. Kiszálltam a kocsiból, és bementem az épületbe. Megkerestem a mára elrakott ruháinkat, majd azokkal együtt kimentem az iskola épületéből. A ruhákat a hátsó ülésre raktam. Mielőtt azonban beültem volna a vezető ülésbe megnéztem azt, amit az iskolai felvonuláson fel fogunk venni. Lehúztam a cipzárt, és egy kis résen megpillantottam őket. Megkönnyebbülve felsóhajtottam, és ezután beültem a vezető ülésre. Elindítottam a járművet, és meg sem álltam hazáig.
A házam előtt megállítottam az autót, és a ruhákkal együtt kiszálltam a járműből, majd a házam felé igyekeztem. Kinyitottam az ajtót, és bementem a biztonságot nyújtó házamba. Azóta gondolom, hogy biztonságos, amióta megtudtam, hogy léteznek vámpírok. Felmentem a szobámba, és a ruhákat beraktam a szekrényembe. Ezt követően lementem a nappaliba, hogy segítsek nagynénémnek. A díszeket belerakta egy dobozba, majd beraktuk őket a kocsijába. Abban a pillanatban észrevettem valamit, amit eddig nem. Egy barna hajú lány pakolta ki a dobozokat, majd vitte be őket a házába. Elég nehezek lehettek, mert nagyon nehezen tudta felvenni őket. Odasétáltam hozzá, és kivettem a kezéből a dobozt. Ő megfogott egy másik dobozt, ami már könnyebb lehetett. Együtt bevittük a dobozokat a házba, és az előtérben letettük őket a többi doboz mellé.
- Kösz – köszönte meg a segítségemet.
- Szívesen. Charlotte vagyok, a szomszédból – mutatkoztam be, és mutattam az ablakon keresztül a házamra.
- Kitty vagyok – mutatkozott be ő is.
Kifelé vettem az irányt, de megpillantottam egy kis dobozt a földön. Felnyitottam a dobozt, amiben egy gyűrű volt sötétkék kővel a közepén.
- A nagymamámé volt. Azt állította, hogy a gyűrűnek mágikus ereje van. Megvéd a gonosztól – magyarázta a dolgot Kitty.
Feléje nyújtottam a dobozt, de ő nem vette vissza.
- Megtarthatod. – mondta, majd elkezdett kipakolászni a dobozokból.
Magára hagytam a kipakolásban, visszamentem a saját házamba, majd elkezdtem készülődni a felvonulásra. Időközben megérkezett Sam is, aki amint meglátta a ruháját egyből elsápadt. A ruhát felvette, de közben folyamatosan különböző megjegyzéseket tett rá, amin csak jót nevettem. A hajamat feltűztem egy kontyba, és ezt követően felhúztam az ujjamra azt a gyűrűt, amit az új szomszédunktól kaptam. Barátnőm észrevette rajtam a gyűrűt, és kíváncsi tekintetével nézett rám.
- A padláson találtam. – találtam ki valamit, ugyanis ő nem nézi jó szemmel, ha elfogadok valamit egy idegentől.
A felvonulás után az iskola felé vettük az irányt. Sam azonban nem bírt még több időt eltölteni abban a ruhában, ezért gyorsan lecserélte azt. Szerelmemmel együtt sétáltunk a tömegben. A sok ember között azonban észrevettem valakit, akiről nem hittem volna, hogy eljön. Heather volt az, aki épp narancslevet kortyolgatott. Johnnal együtt odamentem hozzá. Heather amint meglátott engem elmosolyodott, de közben másra emelte a tekintetét.
- Mit keresel itt? – kérdeztem meg tőle, amire rám emelte a tekintetét.
- Van egy kis dolgom, amit el kell intéznem – beszéde közben újra másra emelte a tekintetét. - Mennem kell. – mondta, és elindult valamerre, de én elkaptam a kezét.
A kezét kirántotta a kezeim közül, és tovább ment. Itt valami nincs rendben, gondoltam kétségbe esve. Megpróbáltam megkeresni őt, de annyira eltűnt a tömegben, hogy nem találtam őt sehol. Nem adtam fel olyan könnyen a keresését. Addig keresem, amíg meg nem találom, gondoltam magamban. John szótlanul követett engem. Már kezdtem fel adni, hogy soha nem találom meg őt. Amint megérintette valaki a vállamat, remélni kezdtem. Kíváncsian hátra fordultam, de csalódnom kellett, ugyanis Nathaniel Wilson volt az komor arckifejezéssel. Szeme kétségbeesésről árulkodott. Fejével az iskola felé intett, majd elkezdett a bejárat felé sétálni. Követtem őt, de amit láttam, az rémisztő volt. Abban a pillanatban azt kívántam, bárcsak ne követtem volna Nate-t. Heather a lépcsőn ült kezében egy késsel, miközben megállás nélkül sírt. Hope a sarokban rettegve figyelte barátnőmet. Úgy nézett rá, mint egy gyilkosra. Odamentem barátnőmhöz, elvettem tőle a kést, és próbáltam kiszedni belőle az igazságot.
- Heather, mi történt? – tettem fel neki a kérdést, amire rám emelte tekintetét.
Az arcát a pulóverre aljával megtörölte, közben szép lassan megnyugodott.
- Majdnem megöltem őt – mutatott Hope-ra, majd kérdő pillantással néztem rá. - Valaki azt kérte tőlem, hogy öljem meg. Még jó, hogy nem történt meg. Így is épp elég gondja van a családomnak – sírta el magát újra barátnőm, majd folytatta. - Te még nem tudsz semmit se a családomról. Öt testvérem van, négyen élnek velünk, és anyu egy hatodikat hordoz a szíve alatt. Lemondtam az iskoláról, a családomnak szüksége van némi pénzre, de nem akarom, hogy ő bármit is elmondjon valakinek. Nem akarom, hogy mások is megtudják. – mutatott újra Hope-ra, aki megeresztett egy gúnyos mosolyt.
Gondolom, azt tervezte, hogy mindenkinek elmondja Heather titkát. Könyörgő pillantást vetettem Johnra, fejemmel Hope felé intettem, kezeimmel pedig a szemeimre mutattam. Szerelmem azonnal értette a célzást. Közelebb sétált Hope-hoz, majd ránézett.
/Kate/
Dühösen fújtattam magam előtt. Az A tervem kudarcba fulladt, jöhet a B terv. Nem érdekel, kinek az érzésein kell átgázolnom, hogy megkapjam, amit akarok. Egész végig Samet figyeltem. Charlotte legjobb barátnője, és egy boszorkány. Vannak nála erősebb boszorkányok is. Nem tud megállítani. Amint beszállt a kocsijába, lemásztam a fáról, és láthatatlan alakomban követtem őt a házáig. Pár perc alatt odaért a házához. Láthatóvá váltam, majd odafutottam Samhez, és fogaimat belemélyesztettem a nyakába. Riadtan felsikoltott, közben próbált kiszabadulni a kezeim közül. Nagy nehezen elszakadtam tőle, majd a füléhez hajoltam.
- Üzenem a Sommers testvéreknek, hogy a játék elkezdődött. – suttogtam a szavakat, majd megharaptam a mellkasát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése