/Charlotte/
Október 26.
Kedves naplóm!
Tegnap valami olyasmi történt, amire a legkevésbé számítottam. Rose öngyilkos lett. Nem értem, hogy miért. Ma jönni fog valaki, aki alkut ajánl nekem. Rose szerint, ő az egyetlen, aki meg tud védeni Erictől. Én viszont ezt nem akarom elhinni. Kell lennie más megoldásnak is. Tudom, hogy van más megoldást.
Naplómat a párnám alá helyeztem, majd a táskámat feltettem a vállamra. Lementem a lépcsőn. A lépcső végénél nagynéném várt, aki egy fánkot nyújtott felém. Nem voltam valami éhes, ezért inkább eltettem a táskámba. Kimentem a házunk elé, majd az autóm felé vettem az irányt. Elindítottam az autót, és meg sem álltam vele egészen az iskoláig.
Az iskola parkolójában, amint megláttam egy üres helyet, azonnal elfoglaltam azt a területet. Ki se akartam szállni a kocsiból, de muszáj volt. Erőt vettem magamon, majd kiszálltam a járműből. Elindultam az iskola folyosója felé. A történelem terem felé vettem az irányt. A teremben a szokásos helyemre ültem le. Elővettem a tankönyveimet, és olyan arcot sikerült magamra erőltetnem, aminek a segítségével elhitettem az emberekkel, hogy minden rendben van. Ez azonban nem volt igaz, mert a lelkemben maró savként mardosott a fájdalom. Az emberek úgy hitték, hogy Rose átiratkozott egy másik iskolába. Igazából meghalt. Tudtam, hogy úgysem lesz lehetőségem normális életre, ha olyan emberek vesznek körül, akik nem az én világomba tartoznak. Viszont mindig is attól féltem a legjobban, hogy valakit elveszítek, aki fontos nekem. Ez az én gyenge pontom. Bejött a tanár, és azonnal magyarázni kezdte a mai anyagot, de nem nagyon tudtam figyeltem rá. Csak firkáltam valamit a füzetembe. Amikor kicsengettek, megkönnyebbülten fújtam ki az eddig benn tartott levegőt. Összepakoltam, majd kimentem a teremből, és a menza felé vettem az irányt. A menzán leültem legjobb barátnőm mellé, aki kíváncsian nézte az egyik könyvét, de nem tudtam melyik könyvét nézi. Bár még azt se tudtam eldönteni, hogy varázsigés könyv vagy nem. Miután megettem a reggelit, elhagytam a menza területét, és inkább kimentem az udvarra. Most testnevelés óra lesz. Arról hiányozhatok, ugyanis a tanár nem szokta észrevenni, ha valaki hiányzik. Elővettem a táskámból Sarah naplóját, és ott kezdtem el olvasni, ahol abbahagytam.
December 24.
Kedves naplóm!
Egyre nehezebben tudom kontrolálni a képességemet. Amikor frusztrált vagyok, akkor a fejem annyira fáj, hogy szétrobban. Amikor boldog vagyok, akkor jól érzem magam. Úgy érzem, bármit megtehetek. Amikor félek az érzékeim életre kelnek, és akaratlanul manipulálom másoknak a gondolatait. Nem tudom mi ez. Lehet, hogy azért van, mert terhes vagyok. Nem tudom, de muszáj lesz kiderítenem. A környéken él egy boszorkány. Lehet, felkeresem őt. Remélem, tud rajtam segíteni.
December 25.
Kedves naplóm!
Felkerestem a boszorkányt, és ő azt mondta, hogy a képességem az érzelmeim segítségével indul be, még akkor is, ha én nem akarom. Azt mondta, ő tud nekem segíteni, hogy meg tanuljam uralni a képességemet. Ismer egy hozzám hasonló lényt. Régen neki is hozzám hasonló gondjai voltak a képességével.
December 26.
Kedves naplóm!
Ma elmentem újra ahhoz a boszorkányhoz. És a humanoid is ott volt. Lefagytam, amikor megláttam ki az. Először azt hittem, hogy Kate, de nem ő volt az. Elmagyarázta, hogy Kate, csak az iker hasonmása, és egy átok miatt néz ki ugyanúgy, mint Valentina. Azt mondta, hogy Valentinának hívják. Tudja, hogy terhes vagyok, és olyasmit is tud, amit én nem. Megkérdeztem tőle, hogy mi az, de nem adott a kérdésemre választ. Nem faggattam. Azt is mondta, hogy 9 hónapig lobbanékonyabb leszek. Kevesebb időm lesz írni a naplómba. Írni fogok, hogy megosszak veled egy két dolgot, csak kevesebbet.
Döbbenten néztem magam elé. Valentina segített neki, hogy az érzelmeit irányítsa. Még ennél is többet akartam megtudni, ezért rögtön arra az oldalra lapoztam, amikor Sarah világra hozta a gyermekét.
Augusztus 13.
Kedves naplóm!
Világra hoztam a gyermekemet, aki kislány lett. A Dora nevet adtam neki. Az apám nagymamáját is hívták, talán ezért is adtam neki is ezt a nevet. Valentina tudja, hogy milyen ereje lesz neki, csak én nem. Azt mondja, hogy az erejére nagy szüksége lesz, ugyanis olyan ügyekbe fog keveredni, ami a természetfeletti világba ütközik. Kértem tőle, hogy mindig figyelje őt, és védje meg őt, ha szükséges. Jó hír, hogy az erőmet már tudom uralni, és ez csak az idő múlásával egyre könnyebb lesz.
Ennyi írt le. Már csak egyetlen egy bejegyzést találtam a naplójában, amit még nem olvastam el. Többet a naplójába nem írt le. Gyorsan arra az oldalra lapoztam, és olvasni kezdtem a sorokat.
Június 17.
Kedves naplóm!
Nem tudom, mit tegyek naplóm. Egy vámpír a fogságba ejtette Dorát. Azt mondja, hogy Eric jobb keze. Valentina mesélt róla egyet, s mást. Valentina beleszeretett, de utálta, mert Ericnek fontosabb volt az, hogy megtörje az átkot, mint ő. Nem tudom, mit akar tenni a lányommal, de nem fogom hagyni, hogy megtegye. Már mindent elterveztem. Az is megtörténhet, hogy én nem élem túl, de jelen pillanatban ez érdekel a legkevésbé. Szeretném, ha a lányom legalább túlélné. Még olyan fiatal. Élnie kell az életet.
Többet nem írt a naplójába. A papír sarkára rá volt írva az évszám. 1850-ben halt meg. Eltettem a naplót a táskámba, majd felálltam a földről. Előttem azonban egy barna hajú lány állt. Szemei egy pillanatra vérvörösek voltak. A szívem gyorsabban dobogott, de próbáltam kontroll alatt tartani az érzelmeimet. Csakhogy hiába próbáltam leplezni a félelmemet, ő azonnal kiszúrta, hogy félek tőle, ugyanis hisztérikusan felnevetett.
- Nem kell félned tőlem, Charlotte. Nem szerepel a listámon a megölésed – mondta megnyugtató hangon. - Én Jessie vagyok, a hegyekbeli vámpírok vezetője. – nyögte ki az igazságot.
Egy pillanatra meglepődtem. Nem hittem volna, hogy épp Jessie lenne a hegyekben élő vámpírok vezetője. Az, aki tartozott Kate-nek. Bár az még rejtély előttem, hogy Jessie-nek milyen kapcsolata van az én iker hasonmásommal.
- Van egy ajánlatom a számodra. – kezdte. - Tudom, hogyan öljem meg Ericet, de neked is együtt kell működnöd velem. Te éled tovább az életedet, nem csinálsz semmi butaságot. Erre Eric elő fog jönni, és a te segítségeddel megölhetem őt. Rendben? – mondta, majd mosolyt csalva az arcára nézett rám.
Akaratlanul bólintottam. Visszamentem az iskola folyosójára, és ott elkezdtem keresni a kémia termet. Nem bíztam benne. Valahogy nem tudok benne megbízni. Talán, azért nem, mert ő a legelső vámpírok egyike.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése