Sorsdöntő 4.fejezet

Új környék:

/Ronnie/

A házat, ahol most már lakom, alaposan megnéztem. Sárga színe volt piros tetővel, és az ablakok körül fehér volt kifestve. Bementem a házba, ahol először a nappalit pillantottam meg. A falak narancssárgára volt kifestve, az ablaknál zöld függönyök voltak. Nevelőapám körbe vezetett a házban, majd megmutatta a szobámat, ahol aludni fogok. Magamra hagyott, hogy kipakoljak. A szoba falai lilásak voltak virág mintákkal díszítve. Az ágy valamivel világosabb lila volt mint a fal. Az íróasztal fából készült, amin egy kis éjjeli lámpa volt. A ruháimat kipakoltam, majd a könyveimet helyeztem a polcokon. Gyűjtöm a könyveket. Itt egy csomó facsemete vagy virág ültetvény nem virágzott. Pedig már tavasz van. Kinyitottam az ablakot, majd a kezemet úgy helyeztem el mintha megálljt parancsolnék. Ekkor az összes növény kivirágzott, ami csak volt a kertben vagy kert körül. Becsuktam az ablakot, majd leültem az ágyra. Abban a pillanatban kinyitódott az ajtó, és Carlisle lépett be rajta. A gondolataiban kutattam, de gondolt semmire sem. Leült az ágy másik végébe.
- Mennyire kedveled a bulikat?-kérdezte teljesen váratlanul.
- Néha jó kikapcsolódás.-válaszoltam, majd megláttam a gondolataiban a buli szó igazi jelentését.
Egy tengerparti buli, ahol az összes környékbéli ott lesz.
- Akkor eljönnél velem egy tengerparti buliba?-tette fel a következő kérdését.
- Persze.-válaszoltam mielőtt még hozzá fűzőtt volna valamit mert a gondolataiban nagyon is akart még valamit.
- Lent megvárlak.-mondta, majd kisurrant a szobából ezzel magamra hagyva.
Felvettem egy térdig érő farmernadrágot, és egy narancssárga pólót. Nem igazán szoktam kiöltözni. Felvettem egy topánkához hasonlító cipőt a lábamra. A hajamat kiengedtem, majd egy csatot raktam a hajamba, hogy két hajtincset összecsatoljak. A nyakláncomat felraktam, amit a barátnőmtől kaptam. Kinyitottam a nyakláncomat, amibe egy kép volt rólam, és a barátnőmről. Lementem a lépcsőn, ahol fogadott apám várt rám. Beültem az autóba, majd lementünk a tengerpartra. Amint odaértem Carlisle hagyott kicsit nézelődni. Körülnéztem mindenhol, ahol csak megálltam. Lementem a tengerpartra, és leültem a homokos talajra megnézni a naplementét. Az ég narancssárga színben tündökölt amíg a felhők sárgás, lilás, sötétkékes színű volt. A nap vöröses színben pompázott, majd lebukott a víz alá. Valaki leülhetett mellém mert hallottam a gondolatait.
- Szia!-köszönt nekem egy szőke hajú lány, akinek kék szeme volt.- Én Bella vagyok!-üdvözölt a lány.
- Ronnie.-mutatkoztam be én is.
- Új vagy még itt?-kérdezte kíváncsian mire elmosolyodtam.
- Hát.... nem itt nőttem fel.-feleltem mire nevetésben törtünk ki.
Egyszerre álltunk fel a homokos földről, majd Bella sietni kezdett, amit először nem értettem. Kiderült, hogy Bella énekes, és bulikon szokott énekelni a bandájával. Bella felment a színpadra, ahol énekelni kezdett. Egész jól énekelt. A dal arról az álmainkról szólt, hogy merni kell álmodozni meg ilyenek. Hagytam énekelni, és kisétáltam a tömegből, majd levettem a cipőmet. Sétálni kezdtem a tengerparton. Jobban szeretek sétálni a parton mint bulizni. Éreztem ahogy a víz a lábamhoz ér, majd visszahúzódik az óceánba. Hirtelen meghallottam valakinek a gondolatát. Nem tudom kinek, de nem jelentet valami jót.
" Héé van itt valaki?Hahó!"-kiálltott a lány gondolatban, amitől megfájdult a fejem. Az erdő felé vettem az irányt, majd neki mentem valakinek, amitől a földön landoltam, és egy újabb gondolat kúszott a fejembe. Kezemet a halántékomra tettem mert a gondolatoktól szinte megfájdult a fejem.