Sorsdöntő 5.fejezet

A halottnak hit lány:

/Ronnie/

Lassan felálltam, majd egy faágba kapaszkodva próbáltam meg tartani magamat.Levettem a kezemet a halántékomról, és a fiú felé kaptam a tekintetemet.Barna haja volt, ami tüsikben volt felzselézve.Izmos volt egy kicsit.Felállt a földről, majd rám nézett, és felém villantotta mosolyát.
" Hűha!Ezért piszkálni fognak a haverjaim."-gondolta, majd felidézte a őket, amint piszkálják.
Mosolyogva elengedtem az ágat, amit két részre tört.Hirtelen valami más is a fejembe kúszott az ő gondolatain kívül.
- Van itt valaki?-kérdezte a távolból egy női hang.
Mindketten a hang után eredtünk nem foglalkozva egymással.Nekem már nem kell ismernem őt hiszen már majdnem mindent tudok róla csak a nevét nem.A hang egy ősi romokhoz vezetett, ahol egy szellem állt velem szemben.Az évek során arra is rájöttem, hogy látom a szellemeket.A szellem alatt egy holttest feküdt, ami piszkos volt.Véres volt a karja, a haja hullámos szőke színű volt, a szeme nyitva volt, a kezében egy gyermek volt, aki hangosan sírt.
- Túl későn értünk ide.-felelte a srác, majd odament a lányhoz, és kivette a karjaiból a gyermeket.
A hátára terítette a testet, és elment volna, de csak rám várt.
- Menj csak!Én majd megyek utánad kicsit később!-fordultam felé, majd a fák sűrűjébe vetette magát.
" Nem lát engem!-nézett rám értetlenül."
- Nem.-válaszoltam, majd felé tettem egy lépést.- Mi történt?-kérdeztem a szellemtől.
Valami ismerős ebben a szellemben csak nem tudom, hogy mi.Néztem rá, majd leperegtek előtte  újra és újra a képkockák, amik a halálát okozták.

„Az erdőben futottam a kis Linát a kezemben tartva.A romokhoz érkeztem, ami a családunk templomának romjai voltak.A boszorkányok temploma, ahol máglyára tűzték a gonosz boszorkányokat, akik körül sötét aura van.Sajnos sokan meghaltak.Amber a nagy hatalmú boszorkány sok jót tett a faluért, és a népért.Hirtelen az a férfi volt ott, akit sötét aura ölelt körül.
- Anna, nem menekülhetsz.-figyelmeztetett engemet, de nekem eszem ágában sem volt odaadni neki Linát, hogy aztán a máglyára küldhessen mindkettőnket.
- Megvédem a lányomat még, ha az életemmel is kell fizetnem érte.-mondtam határozottan.
Ettől nagyon mérges lett, és valami ősi nyelven kezdett el kántálni, amitől a föld kettő repedt.Felmásztam gyorsan a romokra, és a kezemet úgy helyeztem el mintha valakit megkarmolnék.A férfit tűz vette körül, ami az öt jelképből készült.Gyorsan a romok másik felére mentem mielőtt túl késő nem lett volna.Hirtelen előttem termett a férfi, és megragadta a nyakamat.Linát egy percre sem engedtem el.Egyenesen a szemébe, aminek az lett a következménye, hogy az egész teste égni kezdett.Elengedte a nyakamat, és, hogy mentse a bőrét vízzé változtatta magát, majd újra összerakta a testét.Túl gyenge volt ahhoz, hogy elvegye tőlem a lányomat, ezért elment.Abban a pillanatban a szívem dobbantott egy hatalmasat, és megszűnt dobogni.A testemet elhagytam, és szellem alakban lebegtem az élettelen testem felett.Meg kell keresnem Veronicát valahogy.Az ő feladata végeznie vele hiszen ezzel a férfival küzdőt Amber is, de Linát biztonságba kell helyeznem.Ráraktam a lányomra patkány jelképét, majd próbáltam segítségért kiabálni.”

A szellem rám nézett, majd beszélni kezdett hozzám.
" Veronica!A te dolgod végezni azzal a férfival.Kérlek szépen védd meg a lányomat!-kért meg rá."
El akartam futni mindez elől, de nem tudok mert ez az én sorsom.Nem véletlenül fogadtak örökbe engemet.A sorsom elől nem menekülhetek.