Sorsdöntő 28-29.fejezet

"Mindenkinek három élete van: a publikus élete, a magánélete... és a titkos élete."

Végső küzdelem:

/Ronnie/

Amint megpillantottam a Sárkány tornyot erős félelem öntötte el a testemet. Adam gyorsan lefutott a dombon, majd a torony ajtajához futott. Az ajtó előtt két barátnőm állt, akik felkészülten álltak egymás mellett. Kedvesem kinyitotta az ajtót, majd beljebb ment. Vajon miért álltak ott? Miért nem jöttek velünk? Emlékeztem vissza az előbbi jelenetre, ahogy két barátnőm egymás mellett állt, és tekintetüket nem vették le....Ez nem lehet igaz. A legfőbb félelmem az, ha elveszítem a barátnőimet, és úgy látszik ez beigazólodni látszik. Nem ezt nem tehetik. Csak most jöttem rá, hogy szerelmem öleléséből próbálok kiszabadulni, és barátnőim után futni, hogy megállítsam őket, de nem sikerült. Adam túl szorosan és erősen tartott nehogy véletlenül is ki tudjak szabadulni. Letett az egyik sarokba, majd szorosan magához ölelt. A szemeimből kigördült egy könnycsepp, majd egyre több és több. Nem tudom meddig lehettünk együtt, de hirtelen egy zajt hallottunk az ajtó felől. Elengedett, majd a kezembe nyomta a táskámat és a könyvet, amit még az angyaltól kaptam. Egy szempillantás alatt eltűnt a szemem elől. Nem akartam elveszíteni. Ő volt az életem. Ő volt az, aki bízott bennem, és ő csalogatott elő a szürke felhőtakaróim alól, de a legfontosabb, hogy színesebbé varázsolta a mindennapjaimat. Én voltam a mindene, és ő az enyém. Rábíztam a szívemet, hogy soha senki se szakítson el minket egymástól.Nem értem miért adta oda nekem a könyvet? Többször is megnéztem, de semmit sem vettem észre rajta. Teljesen váratlanul egy gömb ért a lábamhoz. Felvettem a földről a gömbböt, és akkor jutott eszembe, hogy miért is adta oda nekem a könyvet. Kinyitottam a könyvet, majd a könyv fölé helyeztem a kezemet, és rágondoltam a gömbre. Nagyon koncentráltam, majd képességemet használtam. Egy enyhe szellő csapkodott előttem, majd ezt követően kinyitottam a szememet. Ránéztem a könyvre, ahol a gömb volt. Az igazi elnevezése a Lélek gömb volt, mivel ez tartja fogva a boszorkányok lelkét, ami leköti a lelkek energiáit. Olvasni kezdtem a sorokat.

Lélek gömb:
A halott boszorkányok lelkét tartja fogva, és ezekben a lelkekben az energiájuk van, ami ha szétterjed újabb boszorkányokat hozz létre.Az energiájukat a gömb ereje megköti így nem tudnak tovább terjedni.A gömb nemcsak a jóknak az energiáját tartja fogva hanem a rosszakét is.A sötét boszorkányoknak a lelkét örökké fogva tartja, és soha többé nem juthat ki.A gömb erejét úgy lehet feloldani, hogyha összetörik.
Ennyit írt róla se többet se kevesebbet. A kezembe vettem a gömböt, de ahogy megérintettem a gömb üvegjét ezer és ezer energia szállt a kezembe. Végig áramlott az ujjaimon, majd elérte a csuklómat, és utána kellemes melegség járta át a csontozatomat. A melegség végig futott a karomon, majd elérte a könyökhajlatomat.A  csontozatom kellemesen meleg volt. A melegség tovább haladt a vállam felé, és onnantól három részre szakadt. Az egyik a nyakamat vette célba, majd a fejem felé száguldott, és a hő eljutott a fejembe központjába, az agyamba. A második már forrón száguldott végig a másik karomon, és most éreztem úgy mintha egy sivatagban lennék. A harmadik a testem többi pontját vette célba. A forróság a szívemet is elöntötte, aminek hatására a szívem egyre hevesebb dobogásba kezdett. Úgy éreztem mintha az anyám is itt lett volna velem, de nem. Csak az emlékét tudtam megőrizni. Amikor a melegség helyét átvette a forróság visszaemlékeztem a születésem idejére, amire egy normális ember nem lett volna képes. Az első hónapokra amikor azt hittem, hogy meghalok, az anyám hasára amikor egyre szükösebb lett benne a hely, és véletlenül eltörtem anyu bordáját. Abban a pillanatokban is ezt az energiát éreztem. Egyre többb erőt adot nekem, és minden eddig félelmemet legyőzte. Nem akartam összetörni, de nagyon úgy látszik nem lesz más választásom. A gömb kiesett a kezemből, ami ezer darabkára tört, majd fények jelentek meg, amik felfelé száguldottak. Ez adot erőt arra, hogy újra küzdhessek a látó ellen. Felálltam, majd az ajtó felé vettem az irányt. Az ajtó felől elég rémisztő hangok jöttek, de még ez sem tántorított el a célomtól. Kinyitottam az ajtót, majd kimentem, ahol a látót pillantottam meg. Tekintete haragot sugárzott, ami azt jelentette. Tekintetemmel megkerestem a többieket, de nem láttam őket sehol. Kezdtem megrémülni, hogy esetleg valami bajuk esett.
- Ha a barátaidat keresed akkor mondom, hogy nincsnek itt.De ne aggódj!Nem esett semmi bajuk.-mondta cinkos mosollyal az arcán.
Csakhogy hirtelen szélvihar kerekedett, ami felemelt a levegőbe, majd neki estem a sziklafalnak. A fejemen egy seb jelent meg, ami erősen vérezni kezdett, de nem volt vészes. Igaz, én nem voltam gyógyító, de meg tudtam állapítani, hogy mennyire erősen vérzik. A kezemet a sebre nyomtam, ami elállítja a vérzést. Gyorsan felálltam, de úgy éreztem én ehhez kevés vagyok. Tudtam uralkodni az érzéseimen, de nem tudom végig csinálni, ha a barátaim nincsenek mellettem. Legfőképpen akkor nem, ha Adam nincs velem.
- *La chute provoquée par la noyade, La joie de la victoire a causé sa mort.- ejtette ki a következő szavakat, amitől nem kaptam levegőt.
A levegő megállt a tüdőmben, és egyetlen másodpercig azt hittem ez már a vég. Tudtam, hogy ezt a látó csinálja, de nem tudtam szabadulni a varázsigéje alól.T udtam, hogy szívből gyülől, amiért csakúgy belerontottam az életébe, és veszélyes lehetek rá, de ennek ellenére elnegedett. A tüdőmben lévő levegő kiszabadult így minden akadályt legyőzzve az oxigént kilélegeztem, majd újra oxigénnel töltöttem meg a tüdőmet. Felálltam a sziklafal mellől, majd egyenesen a látó szemébe néztem.
- Hol vannak a barátaim?-kérdezte tőle, amitől még én is lehidaltam magamtól, amiért megmertem kérdezni tőle.
- Az alvilágban.-válaszolta egyszerűen, majd egy vérfagyasztó mosolyt küldőtt felém.
Eszembe jutott minden, amit még anyu mesélt nekem az alvilágról. Az alvilágban olyan boszorkányok vannak, akik társaikat ölik meg. Balthazar is odajutott, de valahogy kiszabadult onnan. Az is az eszembe jutott, hogy csak egy sokkal erősebb boszorka képes arra, hogy valakit leküldjön az alvilágba. Még most is hallom édesanyám szavait.
Csak egy sokkal nagyobb hatalom tud leküldeni az alvilágba. Nem tudom mi ütött belém, de hirtelen ellepte az agyamat a vörös köd. Minden homályos volt, és csak arra vágytam, hogy megbűnhödjön. Az erőm mintha százszorosára nőtt volna. Az összes negatív érzésem hátrányba került, és csak egyetlen egy érzés jutott előtérbe. Ez volt a bosszú. Nem tudom miért, de olyan szavakat ejtettem ki, amiket még én magam sem értettem.
**La force de les flammes ardentes de l'incendie,
La force de l'écoulement de l'eau douce,
La force du sang du rat,
Force à la force dans l'anneau,
La capacité des fleurs dans la terre,
Parmi les méchants souffrent agonie.
Amint ezeket a szavakat kiejtettem a látó égni kezdett. A szememre újra sötétség vetült, majd úgy éreztem mintha az érzékeim cserbenhagytak volna.

*A fulladás okozza vesztét,
 A halála okozza a győzelmem örömét.

**Az erőm a tűz a perzselő láng,
Az erőm a víz a lágy áramlás,
Az erőm a patkány vére,
Az erőm a gyűrű ereje,
A képességem a virágok földje,
A gonosz kínok közt szenvedjen.

Önzetlen szeretet:
/Ronnie/

Nem láttam, nem hallottam, nem éreztem semmit. Mintha cserben hagytak volna az érzékeim. Helyette volt a sötétség, ami a szememre vetült. Az időérzékem is elveszett. Fogalmam sem volt arról mennyi idő telhetett el. Talán, azért kapom ezt, mert megöltem valakit. Megöltem a látót, ezért büntetnek. Hirtelen kellemes melegség terítette be a végtagjaimat. Az érzés mindenhol szétáradt, majd hidegség válltotta fel. Szétáramlott a csontozatamon, de a legjobban az agyamat hűtötte le, majd újra előjött a kellemes melegség.Végig áramlott a csontozatamon, ami felforrósodott, majd az áramlat megérintette a bőrömet. A véremben is ott mozgott a meleg áramlat, ami egyre forróbb és forróbb lett. Úgy éreztem magamat mintha egy vulkán kráterében lennék, és tudom, hogy bármikor megéghetek. Utána a hideg végig áramlott az ereimben, ami megérintette a bőrömet és a csontozatomat. Ezt követően bizsergető érzés kerített hatalmába. Olyan volt mintha a jég alá lettem volna eltemetve, majd megérintett a melegség, és újra szétáradt a testemben a kellemes melegség. Nem tudom mennyi idő telhetett el így, de egy-két hét biztos eltelt már. Az idő nagyon lassan telt, majd éreztem egy meleg érintést a gerinccsontomnál. A szívem néha kicsit lassabb volt, mint a múltkor. Olyan is volt, hogy a szívveréseim száma növekedett, de ez minden. Éreztem. Éreztem ahogy egy meleg kéz ér az arcomhoz, ami beindította a meleg áramlatot, és egyre jobban éreztem a hőt, majd több pontnál éreztem a hideg érintéseket. Egy meleg kéz ért a mellkasomhoz, majd rá kellett jönnöm, hogy a szívveréseim száma miatt érintett meg. Ahogy a napok teltek a kellemes melegség helyett energiát éreztem. Teljesen olyan volt, mint amikor megérintettem a gömböt, és ezer meg ezer boszorkány energiáját éreztem. Csakhogy ez más volt. A napok egyre gyorsabban teltek. Egy nap azonban már hallottam is. Hallottam a szavakat, amik két ember szájából jönnek, de nem értettem a szavak jelentőségét. Az apró neszt, ami a falról jöhettek, a csörömpöléseket, amik az ablak felőli oldalról jöttek. Esett az eső. Már három hónap is eltelhetett, amire a sötétség eltűnt a szememről. Helyette különféle helyeket láttam. Álmodtam. Egy nap azonban az álomképek eltűntek, és helyette a napnak egy halvány sugara sütött a szemembe. Ébredezem. A fény egyre többször törte át magát a szemhéjaim védelme alól. Végül elkezdtem nyitogatni a szemhéjaimat, hogy megtudjam mi is történt velem. Tudnom kell mi történt ezalatt az idő alatt. Bátorság elöntötte az egész testemet, majd megkíséreltem kinyitni a szememet, ami sikerült is. A fény először teljesen elvakított, de egy idő után halványulni kezdett, és mindent láttam. A színek nagyon ismerősek voltak a számomra, és rá kellett ébrednem, hogy ez az én szobám. A lila szín különféle árnyalatai csak is azt bizonyította, hogy ez az én szobám. Nemsokára megláttam a nevelőapámat, amint a bőrömet egy vizes ronggyal törölgeti. Felszisszentem a hideg érzésére, aminek az lett a következménye, hogy egy újabb forró érintést éreztem a gerincemnél.
- Hé! Ébren van.-szólt oda nevelőapám a mellettem lévő embernek.
Amint megláttam az arcát egy ugyanolyan kép jelent meg előttem, mint az arcának vonásai .Tudomásult bennem, hogy ő nem más, mint az én szerelmem, Adam.
- Ronnie!Jól vagy?Minden rendben?-tette fel nekem a kérdéseit, amire egy bólintással válaszoltam.
- Mi....mi....mi....mi - próbáltam kérdezni tőle valamit, de nem jött ki egy hang se a torkomon.
Nem tudom miért, de nem találtam rá a hangomra. Mintha az is elveszett volna az idő folyamán .Ő értetlen arckifejezéssel bámult vissza rám. Én próbáltam szólni hozzá, de egyszerűen képtelen voltam egy hangot is kiejteni a torkomon. Teljesen váratlanul a hasamból egy fénycsóva indult el, majd amire elérte a nyakamat kellemes meleggé vált. Újra megkíséreltem beszélni hozzá hátha most több sikerrel járok.
- Mi....mi....mi tör....tént?-kérdeztem meg tőle.
A hangom még nem az igazi, de már tudok beszélni.Ránéztem, aki fájdalmas arccal nézett rám, majd szólásra nyitotta a száját.Én türelmetlenül vártam, hogy válaszoljon a kérdésemre.
- Miután megölted a látót levittek az alvilágba, és ott akartak tartani bűntetésként, de a vérszerinti apád feláldozta magát érted.Utána felhoztak minket, majd próbáltunk felébreszteni egyszerűen meg se mozdultál.Aztán elhoztalak ide.A nevelőapád nem vette észre, hogy eltűntél.Én elmeséltem neki mindent, amit tudnia kell.3 hónapig ilyen állapotban voltál.-mesélte el a történteket.- Annyira hiányoztál.-ölelt meg, ami nagyon jól esett, hogy így aggódott értem, de alig bírta leszedni magamról.
Hirtelen a hasamba fájdalom nyílalt, ami miatt nevelőapám megrémülhetett, és segített leszedni rólam Adamet. Egy kis segítséggel fel tudtam ülni az ágyamon, de alig kaptam levegőt. Kapkodva vettem a levegőt, majd átváltottam egyenletes tempóra. A hasamban újra megéreztem a fájdalmat, ami forrón égette a bőrömet, majd hozzáértem a hasamhoz. Újra éreztem a fájdalmat, de ezúttal a tenyeremmel éreztem az apró rúgást. Egy apró lábacskának a rúgását. Adam aggódalmasan nézett rám, de én csak megfogtam a kezét, és a hasamra tettem. Csak remélni tudtam, hogy ő is érzi, amit én. A kezét pont odahúztam, ahol éreztem a fájdalmat. Amint ő is megérezte, amit én egyszerűen ledermedt. Nevelőapám kíváncsian érintette meg a hasamat, majd szerelmem segítségét kérve levittek a pincébe, ahol nevelőapám az orvosi ketyeréit szokta tartani. Felhúzta a pólómat, majd valamit kent rá, és az egyik orvosi ketyeréjével még jobban elkente. Ebben a pillanatban kénytelen voltam a gondolataiban olvasni, amit már elég régóta nem használtam.
"Ez nem lehet!Nem.Ő nem lehet terhes."-gondolta, amire én teljesen ledöbbentem, majd hol Adamre hol pedig nevelőapámra néztem.
Minden beugrott. Amikor Adammel lefeküdtem akkor történhetett, és a boszorkányok energiái csak felgyorsították a folyamatot. Gondolom szerelmem meghallhatta a gondolataimat, mert ledermedve állt mellettem.
A elmúlt napokban nehéz időszakok köszöntöttek ránk. A fájdalmaim egyre erősődtek, ami miatt arra a barátaim arra a döntésre jutottak, hogy kiszedik belőlem csak én voltam olyan makacs, ezért nem engedtem nekik. Én akartam ezt a gyereket, ezért felelősségel tartozom érte. Nevelőapám és Adam mellettem álltak, és segítettek végig jutni a nehéz időszakokon. Be kellett vallanom, hogy a vérszerinti apám hiányzott. Örültem neki, hogy megmentett az alvilágból, de hiányzott. Legközelebb nem fogom még egyszer elkövetni ezt a hibát. Mostantól minden más lesz.

 "A világ tele volt új lehetőségekkel, de nem tudtam gondolkodni, még levegőt sem venni, úgy vártam, hogy visszatérjen. Mert mindent ő jelentett."