3 fejezet Indulás és látomások

/Carla/

Futottam ki a palotából egészen a tenger partig. Táskámat a jobb vállamra dobtam és beleugortam a hideg vízbe. Elkezdtem úszni, de úszás közben Edwardon járt az eszem.
Miért akarja megölni magát? Világosan megmondtam neki hogy ne tegye. Betartom a szavamat és nem hagyom, hogy megöld magad!
Elértem hogy meglássam Victoria városát és ,hogy ne lássanak meg a víz alá merültem. Megkerestem azt a barlangunkat ahol először csókolt meg Edward. Megláttam a közös helyünket és felemelkedtem a felszínre. A nedves és hideg talajhoz úsztam, majd felületem rá, és levettem a vállamról a táskámat. Ráraktam a talajra, majd kicsavartam a hajamat. Kivettem a táskámból egy rövid ujjú felsőt és egy farmernadrágom. Felálltam a nedves és nyírkos talajról, majd a vállamra helyeztem a táskámat. Kerestem a kijáratot és keresgélés közben többször beütöttem a fejemet. Mentem egy darabig, majd egy ismerős alagúthoz értem, ahol már lehetett látni a kijáratot. Elindultam a kijárat felé. Elértem a kijáratot és kiléptem a napfényre. Amikor kiléptem akkor megláttam a virágzó rétet, ahol Edward kijelentette, hogy vámpír. Futásnak eredetem és átszáguldottam a réten. Hirtelen megálltam, mert látomásom támadt.

A réten voltam, és a rét közepén Edward és Kim unokahúga Christina volt. Christina a fűben ült Edward előtte állt, és a remegő lányra nézett.
-Félsz tőlem?-kérdezte keményebb hangon.
Christina nem válaszolt hanem némán hallgatott. Hatalmas tappancsok zaja ütötték meg a fülemet. Edward a lányra vetette magát, és fogait belevéste a nyakába. 5 perce szívta a vérét, majd az élettelen testet elengedte és a test a földre hullott. Egy farkas lépett ki a fák mögül, és Edwardra vetette magát. Össze-vissza karmolta harapta, majd Edward élettelen testétől ellépett. Egyszer csak kihullott Edward kezéből.

Újra az erdőben voltam. Futottam tovább, de meg kellett állnom, mert lépteket hallottam meg és nem akartam, hogy meglássanak. Felmásztam a közeli fára. Jaredet és Christinát pillantottam meg.
-Hogy vagytok Kimmel?-kérdezte a lány kíváncsian Jaredtől.
-Jól megvagyunk.-válaszolta Jared.
-Mi van a Cullenékkel?-tett fel egy újabb kérdést Christina.
Látszott rajta, hogy tényleg érdekli a dolog.

Hirtelen újra a réten voltam Christinával, aki a földön feküdt. Odafutottam hozzá, és az élettelen testhez guggoltam le. A csuklójába véstem egy szitakötőt, ami behegesedett. A lány szíve újra elkezdett dobogni. Minden állat odasereglett Christinához.

Visszatértem a valóságba. Nem láttam Christinát és Jaredet. Leugrottam a fáról, és futásnak eredtem. Christina nem sokára közülünk való lesz. 2km-re lehettem a faházikótól, ahol felébredtem az átváltozásom után. Felmásztam a közeli fára, és onnan elrugaszkodva ugortam a másik fára. Körülbelül 5-ször ugortam át egyik fáról a másikra. Amikor megvolt az 5. akkor lemásztam a fáról.

Hirtelen máshol jártam. Az erdőben voltam, és egy medve akart rám támadni.Emmett a medve hátán termett, és fogait belevéste az ütőerébe. A túloldalon Alice-t pillantottam meg, majd hirtelen eltűnt.

Visszatértem a jelenbe, ahol ledermedve álltam. Szóval én Alice látomását láttam. Megláttam a faházikót, és a házikó felé vettem az irányt.