8.fejezet Gyógyulás 1.rész

Ha 7. és ehhez fejezethez írtok 2 kommit akkor kirakom a 2.részt is.Ezúttal ha felteszek egy fejit akkor ez a határ érvényes.Sorry!!!!!!!!
Carla/Reila

Újra érzékeltem a külvilágot és, ami körülőttem mozgott. Valaki végighúzta az arcomon a kezét. Olyan gyengéd volt mint a puha selyem. Ezt a gyengéd érintést bármikor fel tudnám ismerni. Carlisle mindig is együttérző volt és gyengéd. Hirtelen egy kéz ért a kezemhez. Egy nagyon aggodó és szeretettteljes kéz volt, Esme keze. A lecsukott szemhéjaimat elkezdtem mozgatni. Végül kinyitottam a szememet, de az ablakon fény szürődőtt be, és belevilágított a szemembe. Azonnal becsuktam, és amikor úgy éreztem akkor újra megpróbáltam kinyitni. Sikerrel jártam, és a fény, ami eddig beszürődőtt az ablakon most a felhők takarják el fényét. Esme ugyanúgy fogta a kezem csak most Carlisle vigasztalta, hogy fel fogok ébredni.
-Fel fog ébredni!Nincsen belső vérzése, aminek kellett volna lennie mint .....-nem tudta befejezni a mondatot.
Ahhoz túl fájdalmas volt, hogy kimondja a nevemet. Megmozgattam Esme kezét, hogy tudomásul vegye ébren vagyok. Erre a mozgatásra felém fordult. Esmén átsuhant a boldogság, de ez el is tűnt amikor Rosalie felhorkantott. Pár perccel később már nem éreztem Rosalie haragját, ami azt jelenti, hogy Emmett kivitte a szobából. Esme újra felém fordult, és újra éreztem a boldogságát.
-Jól vagy?Minden rendben?Nem fáj a fejed?-zúdította rám a kérdéseit.
-Jól vagyok.Minden rendben és nem fáj a fejem.-válaszoltam ugyanazokkal a szavakkal, amit ő tett fel nekem.-Mi történt?-kérdeztem tőlük.
Igazából fogalmam sem volt róla, hogy mi történt.
-Megtámadott a feleségem, én meg leszedtem rólad.-közölte higgadtan Emmett, hogy mi történt aznap.
-Hány napig voltam ilyen állapotban?-tettem fel a következő kérdésemet.
-1 és fél napig.-válaszolt a kérdésemre Carlisle.-Még pár napig pihenned kell.-tette hozzá.
-Nem baj ha én most.......elalszom?-kérdeztem reménykedve.
Most úgyis sokat kell pihennem, hogy újra aktív formában legyek.
-Persze, hagyunk aludni.-felelte Carlisle.
-Még beszélnem kell vele.Négyszemközt, ha lehet!-kérte meg rá Emmett a családját.
Kisétáltak a szobából az ajtón keresztül. Emmett leült az ágy szélére, majd intettem, hogy kezdheti a mondanivalóját. Sóhajtott egyet, majd belekezdett a mondanivalójába: