7.fejezet Rosalie utálata

Carla/Reila

Mély álomba zuhantam. Álmomban egy erdőben jártam. A fák levelei borostyán színben pompáztak. Futottam az erdőben egészen addig amíg ki nem értem a rétre. Két sírkő állt a rét közepén, és a virágok egy szív alakot formáztak. Odarohantam a rét közepére, amikre ez a felirat volt vésve:

Edward Cullen Reila Rosenberg
Élt:1918-2005-ig Élt:1950-1967-ig
Szerelme után ment Szerette volna ha hinnénk magunkban
Nem volt nála jobb ember! Reménnyel teli szívét elvitte a halál!

Könnyek gyűltek a szemembe. A könnyeim záporoztak annyira sírtam. Riadtan ébredtem fel.
Na végre!Már azt hittem sose fogsz felkelni.-háborodott fel Clare gondolatban.
Mit akarsz Clare?-kérdeztem barátnőmtől.
Olvastam Edward gondolataiban.Az álmod egy jel volt.Sietned kell!-figyelmeztetett Clare.
Innentől kezdve nem hallottam a gondolatait. Kikeltem az ágyból, majd egy farmernadrágot és egy kék pulóvert vettem elő a táskámból. Gyorsan felkaptam magamra a ruhákat, és kimentem a szobából. Lementem a lépcsőn, és a nappaliba rohantam. A nappaliban nem találtam senkit.
-Nocsak, nocsak!-hallottam meg Rosalie hangját a hátam mögül.
Ijedten megfordultam. Egy széken ülve ellökte magától az ajtót.
-A szüleid nem tanítottak meg rá, hogy nem illik egy másik család gondaira bízni magadat.-a hangja hasonlított a hisztérikus hangnemhez.-Nekünk is megvannak a problémáink.Nem hiányzik, hogy egy kis senki........-félbeszakítottam.
-Hogy egy senkiházi tolakodjon az életetekbe.-fejeztem be helyette a mondatot.
Legszívesebben átrepítettem volna az üvegfalon.
-Akkor nem kell elmondanom a folytatást, ha ismered a szöveget.-mondta úgy mintha olyan nagyra lenne magával.-Nagyon örültem a találkozásunknak.
Hirtelen előttem termett, és a kezével átlökött az üvegfalon. Hatalmas zajjal értem földet. A képességemet használva körém repültek az üvegszilánkok. Nem tudtam figyelni az összes szilánkra, ezért belefúródott egy pár szilánk a karomba. Rosalie átszáguldott az üvegfal megmaradt részén, és a nyakamnál fogva egy fának dobott. Amikor a földön landoltam akkor belefúródott a csuklómba egy éles kavics. Ahol a szilánkok felsebezték a karom ott kiugrott a vállam helyéről, amit két ütéssel helyre rántottam, a éles kavicsot kiszedtem a csuklómból, és a sebem összeforrt. Felálltam, és futásnak eredtem, de Rosalie gyorsabb volt. Megragadta a nyakamat, amit egyre erősebben fogott. Elsötétült minden, és csak annyit éreztem, hogy valaki leszedi rólam a nővéremet. Nem éreztem semmit, ami körülöttem folyt.