Sorsdöntő 19.fejezet

Apa csak egy van:

/Ronnie/

A városban sétáltunk, mivel Bianca azt mondta, hogy itt a legkönnyebb elrejtőzni az angyalszobrok elől. Mindenki külön utakon folytatta az útját. A hídon találkozunk újra, mert meg kell keresni Balthazárt. De van egy olyan érzésem, hogy nem ő lenne a legnagyobb ellenségünk. Az emberek mind nagyon kedvesek. Sajnos csak nézelődni tudtam, mert az álmom nem hagy nyugodni. Azóta nem igazán tudok dönteni. A város macskakövein sétálgatva próbáltam elfelejteni ezeket a gondolatokat. Legalább csak 5 percre. Egy kocsit láttam befordulni az egyik utcába. Követtem. A kocsi a város könyvtára előtt állt meg, amiből Mr.Saltzman szállt ki, majd csapta be maga után a kocsi ajtaját. Mit kereshet ő itt? Közelebb merészkedtem hozzá, majd amint bement a könytár ajtaján odafutottam a kocsijához. Képességemmel kinyitottam a kocsi egyik ajtaját, majd észrevétlenül beszálltam.Igaz nem tudtam vezetni, de nem, ezért akartam beszállni. Kinyitottam a kesztyűtartót, amiből kiszedtem az összes kis papírt, majd átnéztem őket. A papírok között találtam pár fotót is, amin ő, és a szerelme szerepelt rajta. Egy másik fotón viszont az anyám és én voltunk rajta, amin olyan 4 évesnek néztem ki. Mit kereshet nála ez kép? A képet elrejtettem a zsebembe, majd tovább néztem őket. Amint végig néztem az összeset visszaraktam mindent a helyére. Kiszálltam az autóból, majd a csomagtartó felé vettem az irányt. A képességemet használva kinyitottam a csomagtartót, amiben egy napló volt. Kivettem a naplót, majd valahol kinyitva olvasni kezdtem.

1986.Március 18.
Több mind két napja, hogy megtudtam apa leszek.Sajnos el kellett mondanom Rachelnek azt, hogy eljegyeztem Mirandát egy hónappal azelőtt, hogy találkoztunk volna.Ma van az esküvőnk napja.De nem tudom mit tegyek.Amióta találkoztam Rachellel megváltoztak a dolgok.Most döbbentem rá mennyire szeretem.Nem volt igaz, amit mondtam neki.Nagyon is szerettem őt.Talán ez a legnehezebb, amit életemben először tettem volna.Nem vehetem Mirandát feleségül.

Végig olvasva a sorokat becsuktam, és visszatettem a helyére. A naplóból kiesett egy kép is, amin anyu és ő szerepelt. Hirtelen valami nagyon rossz érzésem támadt, ezért a könyvtár ablakán keresztül bementem a könyvtárba, majd próbáltam hallgatózni. A rossz érzésem be is vált, amint megláttam Mr.Saltzmant, és egy másik boszorkányt. A gondolatai alapján Silice-nek hívják, és Balthazar küldte, hogy végezzen velem és a barátnőimmel. A boszorkány valamit elmormolt magában, majd hatalmas indák jelentek meg körülötte. A képességemmel egy könyvet dobtam a fejére, amitől meg szakadt a kapcsolat közte és az indák között. Futni kezdtem, amilyen gyorsan csak tudtam.Időközben hátra pillantottam, ami nem volt a legjobb ötlet mivel kicsit lelassított. Hirtelen egy angyal jelent meg előttem, majd a testemet a fájdalom kínozta .Összeestem, majd az egyik könyvespolcnak dőltem. A fejemet mintha tűvel szúrkodták volna. Nagyon legyengített. Akármennyire is fájt a fejem erőt vettem magamon, és egy tükröt próbáltam a szobor elé repíteni. Nagyon erősen koncentráltam, majd a tükröt a szobor elé repítettem. A fájdalom abbamaradt. Még nem végeztem. Felálltam, majd Silice meglepetten állt előttem.
- Még nem végeztünk.-mondta, majd elment.
Helyette Mr.Saltzman állt előttem, és meglepett arccal nézett rám.
- Ki vagy te?-kérdezte, de a fejében nagyon is tudta, hogy ki vagyok.
- Tudod te azt.-feleltem, majd elővettem a képet a zsebemből.
Feléje vettem az irányt, majd a kezébe nyomtam a képet.
- Ez a kislány én vagyok.
Amint a fejében is összeállt a kép megölelt, majd amint elengedett leültünk az egyik könyvespolcnak dőlve.
- Mit keresel te itt?-kérdezte meglepettem, amin én elmosolyodtam.
- Ez egy hosszú történet.Te honnan tudsz ilyen sokat a boszorkányokról?-kérdeztem, ami miatt értetlenül nézett vissza rám.- Gondolatolvasó vagyok.
- Az anyádtól.Én is belekeveredtem egy harcba.Ő elmondott nekem mindent.-válaszolt.
Hirtelen megcsörrent a telefonom. Kihúztam a zsebemből, és a kijelzőn Christine neve szerepelt. Gyorsan elrejtettem a telefonomat, majd felálltam.
- Mennem kell.-mondtam, majd ki akartam menni az ajtón, de hirtelen megállított az apám.
- Találkozunk még?-kérdezte, amire csak bólintottam.
Futni kezdtem a híd felé, majd mielőtt elhagytam volna a könyvtárat meglengettem a kezemet. Utána futni kezdtem a hídig.