Éjfél 11-12. fejezet

Új képesség:

Sabrina ép matek órán volt, de nagyon álmos volt. Tegnap este nem tudta jól kialudni magát, ezért fejét letette a padra, majd a szemhéjai lecsukódtak. Álmában a tó partján üldögélt. Éjszaka volt. A tó másik partján egy ember állt, akit egy köpeny takart el. A köpenyes ember lehajolt, majd kezét rátette a vízre. A tó abban a pillanatban teljesen befagyott. Rálépett, majd kisétált a tó közepére. A jég hirtelen elkezdett repedezni. Elkezdett futni a part felé, de nem érte el, mert félúton beszakadt alatta a jég. A víz alatt volt, de hamar fel tudott jönni a felszínre. Megpróbált megkapaszkodni a jégben, ami sikerült is, de nem tudta vajon meddig tart ki. Elkezdett segítségért kiabálni. Sabrina sikoltva ébredt fel. Hirtelen mindenki a tekintetét Sabrinán tartotta, majd visszafordultak a tanár felé. Nem értette, hogy mi történt. Hogy miért látta ezt és, hogy ennek az álomnak mi a jelentése? Lehet, hogy ennek az álomnak egyszer fontos jelentése lesz.
Jane órái hamar elteltek, ezért hamar haza mehetett, de előtte kivette a csomagtartóból Sabrina biciklijét, hogy haza tudjon menni. Utána beszállt a kocsiba, majd beindította az autót, és elindult haza felé. Amint a háza előtt volt kiszállt az autóból, és bement a házba. A szobája felé vette az irányt, amikor furcsa hangokat hallott a szobájából. Volt valaki a szobájában. Gyorsan a szobájába ment. Csak Amber volt ott, aki kutatott valami után. Amber a húga, aki csak egy évvel fiatalabb nála. Amber jobb tanuló volt, mint testvére, de ő nem tudott olyan jó teljesítményt nyújtani a sportban, mint nővére. A ruhás szekrényében keresgélt tovább, mire Jane odament hozzá.
- Te mit csinálsz itt?- kérdezte, amire testvére ijedten fordult meg.
Csak némán állt a szekrénye előtt, mivel nem mert megszólalni. Jane a bal lábával dobbantott a padlón, és ezt annyiszor csinálta, amíg testvére meg nem szólalt.
- Csak átjön hozzánk egy fiú, és a faházban leszünk.- magyarázta a dolgot.- És kölcsön szeretnék kérni tőled egy ruhát!- tette még hozzá.
Jane odament a szekrényéhez, és kivett onnan egy halásznadrágot és egy hozzáillő kék pólót. Odaadta húgának a ruhákat. Amint húgának a kezében voltak a ruhái kiment a szobából.
Amber a saját szobájába ment, és letette a ruhákat az ágyára. A ruhákhoz kiválasztott egy hozzáillő kék cipőt, amit letett az ágya elé. Mielőtt neki állt volna a készülődésnek, leült a számítógép elé, és megnézte a leveleit. Jött pár levél, amit megnézett, de egyik se volt olyan fontos. Pár perc elteltével egy üzenet jött az ő barátjától, amit azonnal meg is nézett.
Mikor menjek hozzátok?
Ez az egyetlen kérdés volt ott, amire gyorsan válaszolt:
Hat órakor.
Elküldte a levelet, majd várakozott egy ideig. Percekig várakozott, de semmi üzenetet nem küldött. Megunta a várakozást, és elkezdte megtervezni a ma estét. Azt akarta, hogy minden tökéletesen sikerüljön. Felejthetetlen estét akart megszervezni a faházban. Elővett egy füzetet, és lerajzolta, hogy hogyan nézzen ki a faház belseje. Abban a pillanatban jelzett a számítógép, hogy üzenete jött. Odament a számítógéphez, és megnézte az üzenetet.
Rendben. A faházban leszünk? Unom, hogy a szüleid nem bíznak bennem. Ne tervezz semmit! Szökjünk meg! Szökjünk el a tóhoz!
Amint elolvasta az üzenetet gyorsan válaszolt rá.
Legyen.
Ez az egyetlen szó állt ott, majd elküldte a levelet, és visszament a füzetéhez. Kitépte azt a lapot, amin a tervei voltak, és kidobta a szemetesbe. Kiment a szobájából, és a faház felé vette az irányt. Felment a lépcsőn, majd kinyitotta az ajtót. Rendbe rakta a faházat, és leterített a földre egy plédet néhány párnával együtt. Visszament a házba, majd onnan kivett egy csomag kekszet, és egy üveg vizet, amit felvitt a faházba, és lerakta a párnák elé. Ezek után visszament a szobájába, majd elkezdett készülődni a ma estére. Felvette azokat a ruhákat és a cipőt, amit az ágynál hagyott. A haját kifésülte, majd belerakott egy hajráfot a hajába. Utána lement a lépcsőn, és felvette a bőrkabátját. Kinyitotta az ajtót, és felment a faházba, ahol megvárta a barátját. Mivel volt a faházon egy ablak, ezért a függönyből készített egy kötelet, aminek a segítségével megszökhetnek. A függönyből készült kötelet elrejtette a párnája alá. Utána kiment a faházból, és ráült az egyik hintára, ahol várta a barátját. Amint a karóráján lévő mutató a hatoshoz ért egy autó parkolt le a házuk kapuja elé. Amber odarohant a kapuhoz, és kinyitotta a kaput. Megfogta Brian kezét, majd felmentek a faházba. Felkapcsolták a villanyt, majd Amber elővette a párnák alól a függönyből készült kötelet. Kinyitották az ablakot, majd Brian ledobta a kötelet. Egyesével lemásztak róla, majd elkezdtek rohanni a tó felé.
Jane az ablakból nézte a faházat, amiben égett a villany. Nagyon rossz érzése volt ezzel kapcsolatban. Megfogott egy távcsövet, és a faházra irányította. Úgy tűnt mintha senki sem lenne ott. Kiment a szobájából, és a faház felé vette az irányt. Fel akart menni a lépcsőn, de amint megérintette a korlátot a szemhéjai lecsukódtak. Látta, hogy hogyan szöknek el a faházból. Szemeit kinyitotta, majd elővette a telefont a kezéből, és megkereste benne Sabrina és Annie telefonjának a számát. Tudta, hogy Tyler vele tölti ma az éjszakát.
- Haló!- szóltak bele a telefonba egyszerre.
- Sziasztok!Segítenetek kell!- tért a lényegre, majd elmondta, hogy mi történt.
Jane várakozott egy ideig, majd nem sokára Sabrina beleszólt a telefonba.
- A tónál vannak.- mondta Sabrina.
- Az tőlünk nincs messze.- mondta Annie.- Ne aggódj, odamegyünk!- tette még hozzá, majd letette a telefont.
Annie eltette a telefont a zsebébe, Tyler pedig beindította az autót, és a tóhoz mentek. A tó partján megálltak, majd kiszálltak a kocsiból. Tyler gyorsan elővett egy kötelet, amit Annie derekára tekert. Annie elkezdett nagyon lassan lépkedni a jégen. Csakhogy az idő fogyott, és a fiú, aki Ambert fogta az már nem bírta sokáig. Tudta, hogy nem ér oda időben, ezért levette a derekáról a kötelet. Lerakta a jégre, majd erősen koncentrálva elkezdte mozgatni a kötelet, ami a fiú lábára tekeredett. Tyler elkezdte húzni őket a part felé. Pár perc elteltével mind a ketten a parton voltak, és ezt követően érkezett meg Sabrina és Jane. Amber barátja sírva borult a földre. Jane megnézte, hogy a szíve dobog e még. Dobogott, de nagyon gyengén, és akármelyik percben elveszíthetik. Tyler a mellkasára tette a kezét, hogy ő is megnézze, de valami váratlan dolog történt. Amber szíve elkezdett gyorsabban dobogni, majd normális tempóban dobogott tovább, és a tüdeje megtelt levegővel. Amint ez megtörtént Amber felébredt, majd körbe nézett. Jane gyorsan magához ölelte. Annyira megijedt, hogy elveszíti a testvérét, de ez nem történt meg. Brian is megölelte őt, de továbbra is sírt. Hirtelen elkezdett csörögni a telefon Jane zsebében, amit azonnal fel is vett. Gwen volt az.
- Jane! Azt hiszem rájöttem, hogy honnan vannak a képességeitek.- mondta Gwen a telefonjába, majd kikapcsolta azt.

A végzős bál:

Másnap reggel Annie nagyon korán kelt, hogy feltudjon készülni a mai vizsgára. Mindent alaposan átnézett, majd elrakta a könyveit, és betette a táskájába. Feltette a táskát a vállára, majd lement a lépcsőn. A konyhában elővett egy tányért, és csinált magának egy szendvicset. Evés közben a fejében újra átvette, amit mára megtanult. Utána jön a hétvége, és a hétvégét követően már meg is kapja a diplomáját. Miután megette a szendvicset a tányér betette a mosogatóba. Felvette a táskáját, majd kiment a ház elé, ahol Jane várta őt, hogy elvigye őt a suliba. Beszállt a kocsiba, majd Jane elindította az autót. Sabrina a biológia könyvet nézte, Tyler pedig a kémia könyvet bámulta. Ma mindenki az első órán megírja a vizsgáját. Utána két óráig a bálra készülődnek. Annie és barátai is benne vannak a készülődésben ugyanis ők fogják az ebédlőt feldíszíteni. Hirtelen megcsörrent Annie telefonja a zsebében, amit gyorsan ki is vett. Csak egy üzenete jött, amit gyorsan meg is nézett.
Ha lemegy a nap feljön a telihold.
Ezt kapta valakitől. A küldője ismeretlen volt. Kikapcsolta a telefonját, majd elrakta a táskájába. Jane megállt az iskola parkolójában, majd kiszállt a kocsiból. Bement a folyosóra, és kinyitotta a szekrényét. Berakta oda a táskáját, és csak egy tollat vett ki belőle. Afelé a terem felé ment, ahol a vizsgát fogja megírni. Leült abba a padba, amin a neve szerepelt. A tanárok határozták meg, hogy ki hol üljön, és gondoskodtak arról is, hogy senki se csaljon. Miután mindenki leült a maga helyére a tanár kiosztotta a tesztlapokat. A tanár bólintott. Ez volt a jele annak, hogy elkezdhetik a diákok megírni a lapokat. Annie nagyon jól tudott mindent, ezért ő végzett a leghamarabb. Amint végzett odaadta a tanárnak a tesztlapot, és kiment a teremből. A folyosón rajta kívül a barátai voltak. Tegnap este úgy beszélték meg, hogy ők végezzenek leghamarabb a teszttel. Nem volt baj, ha kihagyott pár sort. Csak ők legyenek a folyosón míg a többiek odabent írják a tesztlapokat. Amint mindenki meg volt a laboratórium felé vették az irányt, ahol Gwen volt. Ő volt az egyetlen, aki ma nem vizsgázik. Kinyitották a laboratórium ajtaját, majd átlépték a küszöböt. Gwen ott ült a számítógépe előtt, és úgy csinált mintha dolgozna pedig ez nem igaz. Várt valakikre. Amint bent voltak a laboratóriumba Gwen feléjük fordult, majd megvárta míg leülnek egy székre.
- Azt mondtátok, hogy a tábor után vettétek észre, hogy képességeitek van. A véretekben találtam egy különös anyagot. Említettétek azt is, hogy a táborban baleset történt. A táborban nő egy különös virág fajta, ami rátekeredik a fákra, de a gyökere a vízben él. Éjfélnek hívják a virágot. Ezt az anyagot csak holdfogyatkozáskor adja át egy embernek. De vannak olyan szervezetek, ahol ezt az anyagot bármikor beadják egy embernek.- magyarázta, majd mutatott pár képet a számítógépen.- Legyetek óvatosak!- mondta, majd kimentek a laboratóriumból.
Az ebédlőbe mentek, amit azonnal elkezdtek díszíteni. Tudták, hogy veszélyben lehetnek ugyanis valaki követi őket. Egy órába telt mire feldíszítették az ebédlőt. Utána mindenki elindult a saját szekrényéhez. Kivették onnan a táskájukat, majd a parkoló felé vették az irányt. Ők, azért mehettek el előbb egy órával, mert csak az ebédlőt kellett nekik feldíszíteni. Mindenki kivette a részét a munkából. Jane beindította a kocsit, majd haza vitte Annie-t. Amint a ház előtt állt a kocsi Annie kiszállt az autóból. Kinyitotta a kaput, majd megnézte a postaládát. Csak egyetlen egy levél volt benne, ami az egyetemtől jött. Abból az egyetemből, ahová menni akart. Gyorsan kibontotta, majd elkezdte olvasni a levelet.
Egy félreértést tisztázva felvettük az egyetemre.
Csak ennyi volt benne, aminek kifejezetten nagyon örült. A levelet beletette a táskájába, majd elővette a telefonját. Kapott még egy üzenetet.
Ha a telihold  jól látható lesz az égen...
Ennyi volt. Eddig két rejtélyes üzenetet kapott. Olyan érzése volt mintha valaki figyelte volna őt. Bement a házba, majd lerakta a táskáját a kanapéra. Édesanyja a konyhában várta őt. Az asztalon volt két tányér, és a két tányéron étel volt. Ő csinálta. Édesanyja ma kapott egy üzenetet Jonestól, aki elmondta neki, hogy mit tervez Annie. Nem akarta elveszíteni a lányát, ezért úgy döntött, hogy mindent megtesz csak nála maradjon. Nem szeretné, ha elköltözne az apjához. Annie leült az egyik székre, és elkezdték enni az ebédet. Közben édesanyja elmondta a lányának, hogy megváltozik. Ebéd után elmentek vásárolni, mert Annie-nek nem volt semmi ruhája a ma esti végzős bálra. Egy csomó üzletbe bementek, de nem találtak semmi olyan ruhát, ami Annie-nek is tetszene. Utoljára benéztek a közeli áruházba, ahol körül néztek. Végül megtalálta a tökéletes ruhát. Egy narancssárga térdig érő ruha volt. A pánt nélküli volt, a derekánál meg lehetett kötni egy szalagot és fodrokban végződött. Nagyon szép volt. Fel is próbálta a ruhát, ami tökéletesen illett rá. Kijött a fülkéből, ahol megpróbálta a ruhát, és a pénztárhoz ment, ahol az anyja volt. Útközben neki ment valakinek, aki egy nőnek vitte a ruhákat. Barna haja és kék szeme volt az idegennek. Egy pillanatra hallotta az idegen gondolatait:
" Ő lehet az.Vigyázz, nem tudod, hogy milyen képességei lehetnek!Lehet, hogy most a gondolataimban...."- ennyit hallott belőle.
Gyorsan elment mellette, és az anyjához sietett. Jobb lesz őt elkerülni, gondolta magában. Kifizették a ruhát, majd beszálltak a kocsiba. A kocsiban végig azon gondolkodott, hogy kicsoda ő. Lehet, hogy ő az, aki az üzeneteket küldi, kérdezte magától gondolatban. Nem tudott sokáig ezen gondolkozni, mert megint jött egy üzenet. Előhalászta a telefonját, majd elolvasta az üzenetet.
és, ha éjfélt üt az óra...
A befejezetlen mondat második töredékét kapta.
Este:
Annie a szobájában volt, és a bálra készülődött. Felvette a ruháját, és mellé egy hozzáillő cipőt vett. A haját begöndörítette, majd kiválasztott egy kézi táskát a telefonjának és egyéb holmiknak. Utána feltette az óráját a csuklójára. Azért tette fel, mert megkapta a befejezetlen mondat utolsó töredékét.
valami nagy változás történik.
Ezt kapta a telefonjára. Fogalma sem volt arról, hogy mi lehet az a nagy változás. De azt tudja, hogy éjfélkor fog megtörténni az a dolog. Miután elkészült lement a lépcsőn. A nappaliban várta ott az édesanyja és Tyler, aki el fogja vinni őt a bálra.
- Gyönyörű vagy.- mondta Tyler miután meglátta Annie-t a ruhájában.
Ezek után kimentek a házból, majd beültek a kocsiba. Tyler beindította az autót, majd elindultak az iskola felé. Nem tartott sokáig az út, mert pár perc alatt odaértek. Tyler leparkolta az autót, majd leállította a motort. Kiszálltak a kocsiból, majd kézen fogva bementek a folyosóra. A folyosón rögtön az ebédlő felé vették az irányt. Ott a Tyler a diszkógömb alá vezette Annie-t, majd amikor elindult egy lassú zene, akkor elkezdtek táncolni. A zene végére elcsattant közöttük egy csók. Csak pár másodpercig tartott, és utána rögtön elszakadtak egymástól. Annie megfogta Tyler kezét, és kivezette őt az ebédlőből, és helyette a suli kertjébe vezette őt. Az nagyon szép volt minden végzős bálon, és most is az volt. Szép virágok lettek oda ültetve, és a kert közepén egy szökőkút volt. Leültek az egyik padra, majd elkezdtek beszélgetni egymással.
- Áruld el egy titkodat!- kérte rá a fiú, de Annie nemet intett a fejével.
Tyler elárulta neki az egyik olyan titkát, amit senkivel sem osztott volna meg. Csak olyannal, akiben megbízik. Utána még egyszer megkérte Annie-t, hogy árulja el az egyik titkát. Annie-nek csak egyetlen egy titka volt, amit nem osztott volna meg vele. Egy ilyen titkot hallani nem jó. Már elmondta egy olyan fiúnak, aki szerette őt, de ő cserbenhagyta. Félve, de elmondta neki a titkát. Mikor a végére ért Tyler nagy levegőt vett, majd szólásra nyitotta a száját.
- Mindjárt visszajövök.- mondta, majd ott hagyta őt.
 Órákig várt rá, de nem jött. Tudta, hogy nem kellett volna elmondani neki. Jobb lett volna, ha nem tudja meg. Felállt a padról, majd visszaindult volna, de jelzett az órája. Megnézte a karóráját, és mind a két mutató a tizenkettesen volt. Éjfél volt. Gyorsan visszaindult, de hirtelen alig tudott megmozdulni. Leült a földre hátha csak idő kell, hogy talpra álljon, de nem így történt. Nem sokára lecsukta a szemeit, és mély álomba zuhant.