Az első bevetés:
Sabrina az órája ébresztésére kelt fel. Kikapcsolta, majd felkelt az ágyból, és a tükörhöz ment. Belenézett a tükörbe, de valaki már nézett vissza rá. Ennek a lánynak egyenes barna haja, kék szemei voltak. Fogalma sem volt róla, hogy mi történt vele az éjszaka. Meglepődve bámulta magát a tükörben. A tükörről lepillantott a kezeire, amin a körmei hosszúak voltak. Mi történt velem, kérdezte saját magától, de erre a kérdésre még ő maga sem tudja a választ. Ekkor a haja újra vörössé vált, a kék szemei újra barna színben pompáztak. Most már megnyugodott, és úgy tett mintha semmi se történt volna. A szekrényéhez ment, majd elővett belőle egy farmernadrágot és egy kockás pólót. A haját felkötötte, majd felvette a táskáját a vállára, és kiment a szobából. Az apját a kanapén találta, ahogyan alszik. Betakarta őt egy pléddel, majd a konyha felé vette az irányt. Az apja nem tudta hogyan kell sütni szalonnát és tojást, ezért gyorsan megcsinálta, majd kitette egy tányérra. Letette az asztalra, majd az ajtó felé vette az irányt.
Tylert a kisöccse, David ébresztette, aki már nagyon várta a reggelijét. A szüleik korán elmennek a munkahelyükre, ezért senki sem csinál nekik reggelit. Általában a szomszédban lévő nő szokott reggelit készíteni, de Tyler hamar a saját lábára állt, és ő csinálta saját maguknak, ezért David rászokott arra, hogy felébressze bátyját. Tyler felkelt az ágyból, majd a fürdőszoba felé vette az irányt. Gyorsan megtisztálkodott, majd a szekrényéhez ment, ahonnan kivett néhány ruhát, és a tükör előtt nézte hogyan állnak rajta.
- Csak nem egy lány miatt akarsz jól kinézni?- kérdezte az ajtóban álló David, aki kíváncsian nézett a bátyjára.
- De, egy lány miatt.- válaszolt kisöccse kérdésére.- Mióta csinálom ezt?- kérdezte kíváncsian, mert az utóbbi időben folyton ezt csinálta.
Szeretett volna megfelelni a lánynak.
- Lassan két hete.- válaszolt rá David, majd kiment a szobából.
Tyler a fekete póló és fekete farmernadrág mellett döntött, amit gyorsan fel is vett. Utána megfogta a táskáját, majd a vállára rakta. Bement a konyhába, majd gyorsan összedobott két szendvicset, amit jóízűen elfogyasztottak. Tyler elkísérte kisöccsét, az iskolabuszig, majd az iskola felé vette az irányt. Nem volt túl messze a háztól így simán el tudott oda sétálni anélkül, hogy kocsit kellett volna használnia. A szülei, ezért nem vettek autót neki. Amint beért az iskola folyosójára tekintetével Annie kereste, aki barátnőjével a matek terem felé mentek. Neki nem abban a teremben volt órája, hanem az irodalom teremben, ezért odament, és leült a leghátsó padba. Irodalom órán a Szép reményeket vették, amiből jövő héten írni fognak. Pár embernek ez nagyon fontos, ezért becsületesen felkészül rá. Amint vége lett az órának Tyler az öltöző felé vette az irányt. Most két óráig tesije lesz, ezért a táskáját berakta a szekrényébe, és csak a tesi ruháját vette elő, majd átöltözött. Az első órán futottak, a második órán pedig fociztak. Eleinte a jól ment a mérkőzés. Tyler kezébe került a labda, és épp dobni készült, de a keze nem olyan volt, mint régen. Erősen markolta a labdát, majd amikor elhajította az aki el akarta kapni azt erős ütéssel érte, amit érzett is a mellkasán. Annyira erősen érte az ütés, hogy majdnem kibillentette az egyensúlyából, de nem történt meg. Akinél a labda volt tovább futott, de az ütés miatt lassabban tudott futni, mint eddig, ezért megszerezték tőle a labdát. Az edző nem értette mi történt. Tyler odafutott hozzá, majd segített neki felkelni.
- Erőset dobtam?- kérdezte, amire a barátja csak bólintott.- Ne haragudj.- mondta megbánva a dolgot, majd az edző lefújta a mérkőzést.
Annie a negyedik óra után a könyvárba ment. Ott megkereste a Szép reményeket, majd kivette onnan. A jövő héten viszont vissza kell vinnie. El tette a táskájába, majd a szekrénye felé vette az irányt. Betett a kémia és a matek könyveit, majd kivette onnan a történelem könyvet Amint becsukta az ajtót már mellette állt Ray, a suli nagy menő pasija, akiért a lányok többsége oda van.
- Mit akarsz?- kérdezte kíváncsian, de kicsit se volt oda Ray-ért.
- Veled akarok lenni.Szabad vagy ma?- kérdezte Ray, majd megborzolta a haját, és Annie felé tornyosult.
- Nem.- utasította el a fiút, majd ellökte magától.
Abban a pillanatban hallott valamit tőle, de nem értette mit. Nem is érdekelte a dolog, majd elment a fiú mellett, és a történelem óra felé igyekezett. Amint odaért leült a leghátsó padba. Csakhogy az óra alatt sem tudta kiverni a fejéből az előbbi pillanatot. Mintha hallotta volna miket gondol. Azonnal kiverte ezt az állítást a fejéből, majd az órára koncentrált, de az se ment neki. Az óra után felpattant a biciklijére, majd a sarkon lévő kis boltba ment. Ott vásárolni akart pár ételt, ami az ebédhez kell. Csakhogy észre sem vette, hogy Ray is ott van a boltban, akinek egy fegyver volt a kezében. Hirtelen nagyon megijedt, de ezt leplezte. A fiú az üzletvezetőtől kért pénzt, aki beletette a pénzt egy zsákba, majd odadobta a fiúnak ő elszaladt vele, de Annie utána ment. Fogalma sem volt arról miért megy utána, de követte őt. Egy sikátorban megállt, ahol hátra fordult, majd fegyverét Annie-re szegezte.
- Elutasítottál, amiért megfizetsz.- mondta dühösen a szavakat, majd meghúzta a ravaszt.
Ray futásnak eredt. Annie nagyon megijedt. Visszaemlékezett a tegnapi napra, ezért kinyújtotta a kezét, majd a golyó megállt. A kezét leeresztette maga mellé, majd abban a pillanatban a golyó leesett a földre. Meglepődve ment vissza a boltba, amit már bezártak, ezért felpattant a biciklijére, és haza biciklizett. A biciklijét a ház falának döntötte, majd bement a házba. Felment a szobájába, és el kezdte megcsinálni a leckéjét. Csakhogy folyton Raymondra gondolt. Nem tudta, hogy szóljon e az iskola igazgatójának vagy ne. Erre a kérdésre nem találta a választ a fejében, ezért végig gondolta mi lenne, ha szólna és ha nem szólna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése