2011. július 6., szerda

Éjfél 4. fejezet

Önuralom:

Amint Sabrina haza ért, bement a szobájába, és letette a táskáját az ágyára. Apja még nem ért haza, ezért gyorsan elkészített neki néhány halat és sültkrumplit. Pár perc kellett hozzá, hogy elkészüljön, majd egy tányérra félre tett magának egy kis halat, és sültkrumplit. Gyorsan megette, majd bement a szobájába, és megcsinálta a leckéjét. Utána visszaemlékezett a mai napra, ami az iskolában történt.
Biológia órára igyekezett, de előtte bement egy ajtón, ami a mosdóba vezetett. Ott megnyitotta a csapot, majd megmosta az arcát. Utána megtörölte, majd abban a pillanatban jött be a mosdóba Olivia, aki elkezdte ezt a boszorkányos dolgot. Csakhogy ő még nem tudta, hogy Olivia Jane-nek volt a barátnője. Sabrina ki akarta kerülni, de ő megfogta a karját, majd bevitte az egyik fülkébe, és ott elengedte a karját. Becsukta az ajtót, majd bezárta az ajtót. Sabrina próbálta kinyitni, de nem sikerült. A wc tetejét lehajtotta, majd felállt rá, és megpróbált a szellőzzön keresztül kijutni, de nem érte el. Leszállt a wc tetejéről, majd az ajtót ütötte, és segítségért kiabált. Miközben ezt csinálta furán érezte magát, mint tegnap este. Először szédült egy kicsit, ami hamar elmúlt. Pár perc elteltével hallotta, ahogy kattan a zár, majd kinyitja valaki az ajtót.
- Olivia mit keresel itt.Órán kéne lenned.- mondta Tiffany, majd kiment a mosdóból.
Sabrina a tükörhöz ment, majd látta, ahogy Olivia nézz vissza rá. Hirtelen a külseje visszaváltozott az eredetire, majd ijedten ment ki a mosdóból, és futott a biológia terem felé.

Amint minden részlet az eszébe jutott az éjjeli szekrényt az ajtóba rakta, majd kinyitotta a szekrényt, és felvette az egyik olyan topját, ami túl kihívó volt, ha ő vette fel. A szomszédtól kapta a 17. születésnapjára. Most viszont úgy akarta, hogy ne legyen kihívó a számára. Ekkor a haja szőke, a szeme barna lett így nem volt kihívó a top. A haja majdnem a derekáig ért, ezért eltakarta a félig kilátszó hátát. A topot levette, majd felvette azt a fekete ruhát, amit az őszi bálon kellett volna hordania, de túl nagy volt, ezért nem vette fel. Felvette a ruhát, majd a haját feltűzte egy kontyba. Azt akarta, hogy legyen jó rá a ruha, de a haja, a szeme és a bőre ugyanúgy maradjon. Abban a pillanatban a teste hozzásimult a ruhához így a tökéletesen állt rajta a ruha. Még egy csomó olyan ruhát felvett, ami mindig problémát jelentett, ezért belerakta őket egy dobozba. Most viszont a probléma forrását megoldotta. A ruhákat visszatette abba a dobozba, majd a szekrény legaljára tette.
Annie-nek lecke csinálás közben nemcsak Ray járt a fejében, hanem a tegnap reggel, amikor megmozdította a széket. Nem tudta, hogy mi váltotta ki belőle, de meg kell tanulnia irányítani különben még baja esik valakinek. Amint megcsinálta a házi feladatokat, majd bepakolt az órarend szerint. Utána becsukta az ajtót, majd elfordította a zárt így az anyja nem tud bejönni a szobájába. A könyvespolcához fordult, de tartotta a távolságot. Kezét úgy tartotta, hogy a tenyere felfele legyen. Nagyon koncentrált az egyik kedvenc könyvére, majd az a könyv felé repült. Utána a kezét úgy helyezte el mintha megálljt parancsolt volna valakinek. A könyv megállt, majd visszarepült a helyére. Leengedte a karját, majd az íróasztalához fordult. Az asztalánál ránézett egy ceruzára, majd tenyerét felfelé mutatta. A ceruza felemelkedett a levegőben, majd tenyerét maga felé mutatta. Az íróeszköz kirepült a nyitott ablakon, majd az ablakhoz rohant. Kinézett rajta, és a cerkáját a fűben találta. Hirtelen meghallotta, hogy valaki kopog az ajtón. Odaszaladt, majd a lehető leghalkabban fordította el a zárt. Kinyitotta az ajtót, és meglátta az ajtóban az édesanyját. Egy topban és egy szűk farmernadrágban állt előtte, majd feltette a fekete táskát a vállára.
- Elmentem egy céges bulira.Csak éjfélkor jövök haza.- mondta, majd az ajtó felé vette az irányt.
Annie a telefonjáért nyúlt, majd megkereste a bíró telefonszámát, aki miatt az anyja mellett kell élnie.
Jane a szobájában volt, majd felhívta az edzőjét, hogy nem megy ma az edzésre. Az edző nem értette, de kimagyarázta magát azzal, hogy nincs jól. Szerencsére ezt a füllentést elhitte. Egy táskába berakott egy citromsárga pólót és egy barna rövidnadrágot. Beletett még egy palackozott vizet is, ha esetleg elfáradna. A csuklójára rátette az óráját, majd feltette a táskát a vállára. Lement a lépcsőn, majd kiment az ajtón, és a park felé vette az irányt. Ott szokott futni, ha elmarad egy edzés, de most pont megfelelő a célnak, amit ő szeretett volna. Amint odaért az egyik öltözőben átöltözött, majd felkötötte a haját. Táskáját a fogason hagyta, majd elővett egy sebességmérőt, és a mérővel a kezében indult el futni. A sebessége normális volt, majd elkezdte növelni. A sebessége percről percre nőtt, majd megállította a mérőt, és megállt valahol. A mérő olyan számot mutatott, amire egy ember nem képes csak egy autó. Megnézte a karóráját, és a nagy mutató a hatoson volt. Csak tíz perc telt el. Megint elkezdett futni, de most nem növelte a sebességét, hanem egyenletes tempóban futott. A mérőt megállította, majd újra megnézte. Most egy olyan számot mutatott, ami egy ember normál tempója. Csakhogy edzésen ez nem lesz elég, de nem akar kilépni a csapatból. Megpróbálta azt, hogy a gyorsaságát csak minimálisan növelte, és nem egyszerre, hanem különböző időpontokban. Így viszont csak második lesz. Ez viszont nem érdekelte őt. A lényeg, hogy részt vegyen a bajnokságon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése